Somogyi Hírlap, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-27 / 23. szám
folytatás az 1. oldalról | helyőrség Január 30-tól február 18-ig a Cifrapalotában látogatható a Seuso-kincs Fotó: Banczik Róbert A legjobb az egészben az, hogy a gyűjtemény munkatársai mind muzsikusok, akik nem csak elmesélik a citeráknak, doromboknak, ütőgardonoknak és mindenféle különlegességeknek és gyűjtőjüknek a titkait és történetét, hanem jammelnek egyet a látogatókkal. A zene itt nem múzeumi tudomány, hanem érzés, élmény, átélhető valóság, melybe bele leh$t ugrani. A világbékényi lelki megteltséget, amit ez okoz, vegyük komolyan: Szilágyi Áron elmondása szerint volt már, hogy teljesen véletlenül bejött két család, egy izraeli és egy palesztin, aztán együtt improvizáltak udun meg derbukán. Rövid sétával egyenesen a Cifrapalotához érünk - a Kecskeméti Katona József Múzeum kiállító- helye eredetileg bérháznak épült 1902-ben, Márkus Géza tervei alapján. A Zsolnay-gyár majolikáival díszített épületen a szecesszió nagyvonalú, indázó tendenciái ölelkeznek jellegzetesen magyaros, organikus motívumokkal - hihetetlen átélni a stiláris pulzálást, ahogyan annak idején ez a virágzó, dekadens, álmodozó, elvágyódó, egyszerre harsogó merészséggel kiáradó és okos tisztelettel histo- rizáló stílus beszivárgott hazánkba, és újjá is született itt. A város jelképének számító épület ad most otthont a Seuso-kincseknek, de el ne mulasszuk megnézni az állandó kiállításokat, valamint a Pávás termet se - mintha egy mézeskalácsház belsejébe csöppennénk, amit emberöltőkkel ezelőtt adott a csapodár garabonciás az erdész lányának, mielőtt bálba vitte. Most a kalandos életű zseni, Horti Pál kerámiái láthatóak benne. Egy apró teremben grandiózus távlatokat nyit a Nagyurak és vezérek című * kiállítás, a kunbábonyi főúr (talán maga a kagán) arany övveretei, kardhüvely-veretei, kürtje, ivóedénye, madárfejes jogara (és a többi, nála valamivel szegényebb úr temetkezési tárgyai) úgy villan elő az installáció bársonyfeketéjéből, mint a múlt mélységes kútjából. Fekete és arany együttes fensége, a puszták éteri zenéje, az alapos, szakszerű, de nem tolakodóan tudományos, kisiskolásoknak is érdekes és élvezhető forgatókönyv mind egészséges teatralitást hordoz, drámaian méltóságteljes. Nehéz kivonni magunkat a hatása alól, pedig muszáj, mert a több mint ezer tételből álló képző- és iparművészeti gyűjtemény szintén drámai hatású, de más tempót diktál, más regiszteren hat. Külön univerzum a fantasztikusan szürreális, szinte besorolhatatlan Tóth Menyhért - majdnem teljes - életműve, vagy épp Mednyánszky László megrázó valóságsűrítményei. Az intézményt Szabóné Bognár Anikó néprajzkutató, történész, muzeológus vezeti múzeumpedagógus kollégái segítségével, példás szakmai alázattal, komolyan véve a szerepet, melyet a Cifrapalota egyfajta kulturális nagykövetként betölt az ország és a város életében. Teljesen egyéni hangulata van az innen pár utcányira, csöndben megbúvó Bozsó-gyűjteménynek. Ahogy belépünk a kapun, valódi mesevilág tárul elénk, a leghétköznapibb használati és dísztárgyak, szakrális és profán eszközök elképesztő áradata. Bozsó János, a gyűjtemény megalapítója félárva, hat elemit végzett parasztgyerek volt, pásztorkodásból, fizikai munkákból élt, de már gyermekkorában elhatározta, hogy festőművész lesz. Csak a II. világháborút (harckocsizóként szolgált) és a hadifogságot kellett túlélnie, és általános megdöbbenésre meg is valósította álmát. A minden művészeti előképzettség nélküli őstehetség (óvatos művészettörténészek is megengedik maguknak e tudománytalan minősítést) különleges technikákkal ragadta meg az alföldi tájak fényeit, árnyékait, színeit - a műteremben már előre lealapozott farostlemezeket vitte ki festeni. Gyorsan, kirobbanó erővel dolgozott. Minden képéről sugárzik a vitalitás. Múzsáját és szerelmét,, az Alföldet járva gyűjtött először kidobott vagy nem használt cserépedényeket, kerámiákat, népi tárgyakat. A fokozatosan hatalmassá duzzadó gyűjteményt ma is abban az évtizedek során fokozatosan kibővített házban láthatjuk, ahol a nagy hatású művész, gyűjtő élt. Az alapítvány művészettörténészei Bozsó János iránti tiszteletből ma is az ő eredeti elrendezésében prezentálják a tárgyakat. Döbbenetes darabokra bukkanhatunk itt az ember alakú bödönkastól - bálványszerű alak őrzi a mézet, a méhek a száján át közlekednek, de erre Kovács Ágnes művészettörténész segítsége nélkül soha nem jövök rá - a kutyagerinc nevezetű bográcsalátéten át a XV-XVI. századi erdélyi szász ke- lengyés ládáig, melyen olyan bizarr griffmedvék gesztikulálnak, mintha az ismeretlen mester a frászt akarta volna hozni minden heral- dikusra. Az emelet egyházi és népi kegytárgyainak egyik csúcsdarabja a XVI. századi ortodox kereszt, egy bolgár szerzetes faragványa, 1/72- es méretaránynál is kisebb, részletes figurákkal - a majdnem száz apró jelenet alapján több, komplett passiójáték jeleneteit meg lehetne rendezni. A Bozsó-gyűjtemény épülete ad. otthont Hanga István - ma is aktívan dolgozó - órásmester hatalmas óragyűjteményének is. Ennek leggrandiózusabb darabja a kecskeméti Nagytemplom régi óraszerkezete, de a megszámlálhatatlan egyéb, aprólékos konstrukciót látva is Nemes Nagy Ágnes sora jut az ember eszébe: „Az én szívemben boldogok a tárgyak”. VÁNDORLÓ KINCSEK A Seuso-kincs történetét érdemes volna olyan krimiként is megírni, melyben megjelenhetne az 1500 évvel ezelőtt élt magas rangú római tisztségviselő, Seuso is, akinek a Lacus Pelso (Balaton) közelében, a mai Polgárdi területén berendezett udvartartása messze földön ismert - a gazdag lakomák, fényűző mulatságok híre bejárja a térséget. Aztán valamelyik pannóniai katonai betörés alkalmával a IV. század végén vagy az V. század legelején a háziak földbe rejtik a kincseiket, többek között egy ezüst lakomakészlet értékes darabjait is. A regény cselekménye az 1970-es évek Magyarországán folytatódna, amikor Sü- megh József megtalálja ezeket az edényeket, majd gyilkosság áldozata lesz. Az értékes leletnek nyoma vész, valószínűleg közvetítők útján, a nyolcvanas években a nyugat-európai piacra kerül. A régészeti kutatások és a műkincs újbóli felbukkanásának története azt igazolja, hogy ennek a kriminek a borítójára teljes joggal írhatnánk fel, hogy valós eseményeBonczidai Éva ken alapul. Ugyanis tény, hogy az egykori tulajdonosáról, Seusóról elnevezett kincs létezik, a magyar állam pedig visszaszerezte a páratlan értékű ezüsttárgyakat. Több éven át tartó tárgyalássorozat eredményeképpen 2014- ben és 2017-ben hazatérhetett a kincs jelenleg ismert 14 darabja, és tavaly október 29-én a Magyar Nemzeti Múzeum szervezésében országos körútra indult. Székesfehérvár, Zalaegerszeg és Kaposvár után január 30. és február 18. között Kecskeméten lesz látható. Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum 2018. január IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
