Somogyi Hírlap, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

2018-01-27 / 23. szám

2018. január 27. 4 Vöröskéry Dóra prózája 5 Muszka Sándor és Böszörményi Zoltán versei 6-7 450 éves atordai vallásbéke IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET I nélkülünk is megvannak vezervers Zalán Tibor áfák, 1 M •• **7 közönyük mar-mar isteni f# Közmunkások Bukta Imre-rajzot visznek (vegyes technika papíron, 2015) [valahogy majd csak felnő gyermekünk nyelvünkből is marad valamennyi...] valahogy majd csak felnő gyermekünk nyelvünkből is marad talán valamennyi rá s neve alá oda­írhatja még egy ideig állampolgárságát is : magyar elnézem éjjelente amint hold felé szálló bölcsőjében nevetve rázza fényes csörgőit a csillagképeket, nyála a tejúton végigcsorran - foga nő. fegyverkezik mint a harcra mindig kész vadállatok, rám hasonlít és rád és hasonlít minden teremtő lélekre ki ember : gyámoltalan majd felneveljük és küzdeni tanítjuk s megértetjük vele a csendes gyilkosságokat, mint szájában babapiskóta: acélfogak között morzsolódnak szét védtelen életek - látja - fényes motorokat fog szeretni és bőrdzsekis pribékeket a könyvégető birodalmi szélben, s szégyelli ezt a verseket ezt az apákat ezt a könnyelmű könnyeket, s a fogalmakat (haza, művészet, ember, erkölcs) szégyellni fogja mert életünkből kiérti mind milyen-haszontalan: mennyi mocskot festenek halálosra velük és velünk és ellenünkre, mondom felnő gyermekünk tekintetében majd csak fájdalmunkat hordja tovább s a félelemre mely génjeinkből testálódott rá a rombolás szabadságával válaszol: sem házak sem városok sem műemlékek sem kultúra sem semmilyen élet sem múlt sem jelen csak isten ki a végső nagy csöndben sírdogál s a szétdúlt égben magára hagyottan verejtékezik riDort Kecskemét csodái Juhász Kristóf Nemcsak országos, de egyenesen világszenzáció, hogy a Seuso-kin- cseket január 30-tól Kecskeméten, a Cifrapalotában láthatjuk majd. De miközben az eleven történelem ragyogásának fényétől kissé vaksin flangálunk a hírős városban, ne fe­ledkezzünk meg arról sem, mennyi ragyogó dologra bukkanhatunk még. Senki ne sajnálja lelkét, ízlé­sét, privát nemzettudatát és sze­mélyes műélvezeti szenzibilitását a - kellő elszántsággal akár egyetlen szabadnap vagy egy könnyedebb hétvége alatt átélhető - kecskeméti kultúrsokktól. Bátorság! Azoknak sem kell nagy útitervet kovácsol­niuk, akik a konyhába is repülővel járnak. Ha teljesen kaotikusán - vagyis jó turista módjára minden utcakőnél megállva: lássuk, mikor alapították - elkezdünk keringeni az izgalmas és hétköznap is élhető ritmusú belvárosban, magunktól rá fogunk találni mindenre. Ez Katona József és Kodály Zol­tán városa, a Bánk bán szerzőjének nevét viseli az eklektikus, neoba­rokk színház - Latinovits Zoltán játszott itt állandó szerződéssel -, zenei kultúránk meghatározó alak­járól pedig az ének-zenei iskolát keresztelték el. Kecskemét büsz­kélkedhet a Magyar Fotográfiai Múzeummal is, melynek több mint egymilliós gyűjteménye nemcsak minden fontosabb magyar szerzőtől őriz fotókat vagy a teljes hagyatékot (büszkeségeik André Kertész, Mo- holy-Nagy László, Kepes György, Robert Capa, Cornell Capa, Paul Almásy, Brassai, Munkácsi Már­ton, Ata Kandó munkái), hanem gyakorlatilag minden látható itt, ami a fotózással kapcsolatos: fény­képezőgépek, objektívek, fénymé­rők, vakuk, vetítők, laboreszközök, relikviák, díjak, könyvek, folyóira­tok, katalógusok, albumok. Évente öt-hat kiállítást rendeznek, január 26-tól Szabó Dezső Sötétkamra című tárlatát tekinthetjük meg. A gazdag és izgalmas történelmű, gyönyörű mezőváros számos temp­lomából, kegyhelyéből, egyházi lé­tesítményéből is kötelező megnézni néhányat - az alapos kultúrsokk- hoz nem hiányozhat a hitélet. Ha messziről érkezünk, a vona­tozástól, autózástól elborult tudatot egyből ébreszthetjük a Leskowsky Hangszergyűjteményben. Leskows­ky Albertet, a helyieknek csak Leót, rengeteg hangszerkészítő avatta bizalmába világszerte, és ajándéko­zott hangszert gyűjteményének. Az Illés együttes több zeneszerszámát is láthatjuk, vagy itt van az első, hazánkban használt 12 húros gitár, Tolcsvay egykori hű társa. Az intéz­mény Magyarország legnagyobb lá­togatható gyűjteménye, de nemcsak ettől különleges, hanem maguktól az instrumentumoktól, az elhiva­tott emberektől, akik a hangszerek­kel és látogatókkal foglalkoznak, valamint a mindezek találkozásá­ból fölcsillanó, világbékényi lelki megteltségtől. Szilágyi Áron gyűj­teményvezető és kollégái a hami­sítatlan, rajongó művészember lel­kesedésével ugranak rá a betérőre, nyomnak a kezébe szürkemarhatül- köt, kanadai bendzsóbőgőt, tibeti szerzeteskürtöt, tatuból készült bolíviai charangót (annyira abból készült, hogy ott a kis ennivaló feje a bájos pengetés hangszer nyaka alatt), vagy fujarát (Heinczinger Mika használja gyakran a Miszt- rál együttesből), és nincs mese, itt az is zenélni fog, és jól fogja érez­ni magát, akinek három botfüle van. A több mint kétezer darabot számláló, öt kontinensről származó gyűjtemény nagy részét kézbe lehet venni, meg lehet szólaltatni. A si­kerélmény mindenkinek garantált, az úgynevezett éneklő fűrészből például (tényleg fűrész, és tényleg dallamosan zeng, a régi, fekete-fe­hér rémfilmekben ez volt az a hang- effekt, amikor az ijesztő szereplőtől megriadt valaki) bárki elő tud csal­ni hajmeresztő hangokat. folytatás a 3. oldalon I

Next

/
Oldalképek
Tartalom