Somogyi Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)
2017-12-02 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 48. szám
0 INTERJÚ 2017. DECEMBER 2., SZOMBAT Andalító, időutazás,az éjszakai élet világában Fotó: Kallus György M Délelőtt tízkor beszélgetünk, félig álmosan, az éjszakai élet szereplőinek nem éppen kedvenc időszakában. Ftízy Gábor, a bárzongoristák óriási legendája ül velem szemben. Fürkésszük egymást, Gabi bácsi szemeiből ki lehet olvasni az elmúlt ötven év sikereit. Ö az. aki az egyszerű munkástól a lottóőtósnyertesig. Albert Flóriántól Latinovítsig mindenkinek játszott a főváros olyan legendás bárjaiban, mint a Búsuló Juhász, a Pipacs Bár vagy éppen a Kis- pipacs. Kalandos körülmények kozott indult az élete, de soha nem adta fel az álmát. Szerencsés embernek tartja magát, aki soha életében nem érezte azt, hogy munkába kell mennie. Miközben szórakoztat, ő is szórakozik. Minden éjjel szép lassan kezdi a muzsikát, Frank Sinatrától a My Way jön. majd fél óra múlva már a Piros pezsgő és a Jamaikai trombitás. Úgy véli, minden érzést, örömöt, bánatot ki lehet fejezni, meg lehet élni az örökérvényű magyar és felejthetetlen melódiákkal. Névjegy ' ■ fi« . 1944-ben született Budapesten, rövid ideig hangszer- készítőnek tanult, végül bárzongorista lett belőle. Első szerződését csaknem ötven esztendeje, 1963-ban kapta. Azóta a pesti éjszakai élet jellegzetes alakjává vált: megjárta a főváros megany- nyi szórakozó- és találkahelyét az újlipótvárosi Duna- parktói a gellérthegyi Búsuló Juhászig. Háromszor házasodott, a Pipaccsal viszont csak egyszer kötött örök hűséget, ahol 1976 és 1992 között volt. Utána a budai Kispipacsban játszott, jelenleg a Piros Pezsgő vendégeit szórakoztatja. Két gyermeke közül ifj. Fűzy Gábor színpadtechnikával foglalkozik, Máté fia zenészpályára került, Pécsen végzett a Zene- művészeti Inté- Korai ez a beszélgetés?- Ahhoz, hogy éjjel tökéletesen topon legyek, kell a pihenés. Az elmúlt ötven évben soha nem ébredtem kettőnél előbb. Utána viszont kipattan a szemem, jár az agyam, mint egy motor. Ahogy a színészeknek, nekem is testben és lélekben is fel kell készülnöm az esti fellépésre.- Szabadnapján otthon is odaül a zongora mögé?- Kiváltképp akkor, ha nem vagyok a legjobb hangulatban. (Mosolyog.) Az elmúlt időszakban kicsit visszavettem a tempóból, egy hétből csupán három napot dolgozom a Piros Pezsgő Piano Bárban. Előtte szinte minden nap ott szórakoztattam a közönséget. Nem vagyok már mai csirke, de Erdős László barátom az elmúlt hónapokban óriási lökést adott. Az ő tollából született életrajzi könyvemet a héten a Bármodern című óriáskoncertemen mutattuk be a Kongresszusi Központban. Gondolja el, a pályám során először léphettem fel egy tizennyolc tagú big banddel, olyan neves előadók társaságában, mint Zséda, Radies Gigi, Janza Kata, Charlie, Koós János, vagy Sasvári Sándor. Számomra ez óriási megtiszteltetés és kirándulás volt.- Elég nagy fába vágta a fejszéjét.- Magamtól nem mertem volna elindulni ezen az úton, de egyik gondolat hozta magával a másikat. így jött az ötlet, hogy akkor a koncertemen mutassuk be az új slágeralbumomat is, amelynek elkészíté- sébén tizenöt előadó volt segítségemre. A lemezen felcsendülnek többek mellett Máté Péter, Cserháti Zsuzsa és Nádas Gábor feledésbe merült klasszikusai.- Tekerjük vissza az idő kerekét. Mi jut eszébe a Lövölde térről?- Ott születtem, pontosan 1944-ben. Apám valahogy el tudott szabadulni a fogságból, és nagyon megörült édesanyámnak. Egy ilyen lopott pillanatban foganhattam. A szüleim nem vártak, édesanyám mindent elkövetett annak érdekében, hogy ne jöhessek. De ellenálló voltam, és mindennél jobban meg akartam születni. így lettem a család harmadik gyermeke. A felmenőim között sok zenész volt. Édesanyám mindenáron azt szerette volna, hogy én is az ő példájukat kövessem.- Azt akarta, hogy az ő álmát teljesítse?- Valahol minden szülő így van ezzel. Ötévesen a zongora alatt ültem, amikor a bátyám zongorázott anyukánknak vagy a barátainak. Egy ^ár- zongorista oktatta őt hetente többször. Innentől kezdve számomra is egyértelmű volt, ha törik, ha szakad, akkor én is az leszek. Vámosi János Lehoznám érted a csillagokat az égről című lemezét rongyosra hallgattam és később próbáltam a zongorán is lepötyögni. Egy ismerősünk ajánlotta, hogy ha ezzel a pályával akarok foglalkozni, akkor Tháler Gyulánál, az Országos Szórakoztatózenei Központ emblematikus alakjánál kellene jelentkeznem. 1963-ban el is mentem hozzá. Megkért, hogy játsszam el a Blue Moont és a Crazy Love-ot, de nekem akkor fogalmam sem volt róla, hogy mit akar. Csak annyit mondott: „Maga semmit nem tud!” - majd bezárta az ajtót. Húszéves fejjel ott álltam megsemmisülve, egy világ omlott össze bennem.- Mit tett ekkor?- Nem volt tervem, de tudtam, hogy az álmomról soha nem tudnék lemondani. Egy héttel később viszont Tháler Gyula visszahívott és elkezdett tanítani. Rengeteget mesélt nekem a háború előtti időszakról, Európa egyik legismertebb lokáljáról, az Arizonáról, ahol maga is zenélt. A mulató (a Nagymező utcában, az Operettszínházzal szemben volt - a szerk.) nem volt túl nagy méretű, ezért a tulajdonosnak minden trükköt be kellett vetnie. Állítása szerint középen egy forgószínpad állt, amelyet akár másfél méterre is ki lehetett emelni, a páholyok akár egy lift, egy gombbal mozgathatóak voltak. A műintézményben gyakorlatilag mindenki megfordult, aki az előkelő világban valamit is számított. A vendégek között köszönthették a walesi herceget, rengeteg arab sejket, Lord Astort, valamint számos német, olasz és francia politikust, írót és színészt. A revüműsorokban gyakran használtak egzotikus állatokat, amelyeket az állatkertből kölcsönöztek ki. A fő attrakció az volt, amikor a bűvész eltüntette az elefántot a színről. Ezt úgy oldották meg, hogy a nagy szürke óriás hatalmas tempóban futott kifelé. Egy emlékezetes balhé abból adódott egyszer, hogy szegény állatnak véletlenül beakadt a lába a színpadba, és kínjában eldőlt. Ott aztán törtek a tányérok meg a poharak! Tháler Gyula után énektanárhoz is jártam, és elcsodálkoztam, amikor Szendrő Mária azt javasolta: „Minden levegővételnél csináljon úgy, mintha szülne!” Én meg tettem a dolgomat. (Mosolyog.)- A tanulóévek után, 1963-ban Budakalászon indult a pályája. Pontosan hol?- Egy téglagyár és egy lenfonó melletti éjszakai zenés helyen, ahol igazi kis- angyalként játszottam a kötelező repertoárt. Egyik este egy fickó odajött hozzám és azt kérdezte: „Édes fiam, te nem tudnál valami értelmeset is játszani? Mondjuk, a Hétre ma várom a Nemzetinél.” Onnantól kezdve az ment. Rá kellett döbbennem, hogy nem a jól betanult számokat énekelve, magamnak kell játszanom, hanem az emberek szívéhez szólva, az ő kedvükben járva. Hétvégén meg csatlakozott hozzám egy vak dobos is, akivel elvoltunk. Nem volt könnyű vele játszani, mert nem látta, mikor egyszerre kellett volna belépnünk.- Megfordult Hollandiában és Finnországban is, mégsem hagyta itt a hazai közönségét. Miért?- Egyrészt imádtam itthon játszani, másrészt a tengeribetegségem miatt nem mertem elvállalni a kínálkozó hajós lehetőséget. Helyette játszottam a kecskeméti Aranyhomok Hotelben, az újlipótvárosi Dunaparkban, az angyalföldi Volga Szállóban. 1971-ben kerültem a Búsuló Juhászba, ahol hat évet töltöttem el. Itt este tíztől délelőtt tizenegyig nyomtuk a zenét, nem volt megállás. Egész Budapestről jöttek a mulatni vágyó vendégek, a kazánkovácstól Latinovits Zoltánig.- Emlékszik még, mi volt a színészlegenda kedvenc száma?- Az egyik Vámosi Jánostól A szívemet ma este összeszidtam című klasszikus volt. Az ember egyébként előbb vagy utóbb megtanulja, hogy kinek mi a kedvence. Ezek a számok örökre rögzülnek egy bárzongorista fejében. Jóban voltam sok mindenkivel, de nem engedtem magamhoz közel senkit.- Ez egyfajta védekezési mechanizmus?- Egy bárzongorista soha nem felejtheti el, hogy nem ő a főszereplő. A zene közkatonája, akinek alkalmazkodnia kell a vendégekhez. Ha láthatóan szomorú vendég tér be a bárba, akkor nem illik tolakodó dalokat játszani. A számok kiválasztása egyébként nehéz ügy, mert egész éjjel nem lehet lassú dalokat játszani. A többség végeredményben mulatni akar. A legfontosabb feladat, hogy a zene útján eljussunk a szívekig és meggyógyítsuk a lelkeket.- Több mint tizenöt esztendőt töltött el a legendássá vált Pipacs Bárban, ami ha jól tudom, még 1956-ban is nyitva volt.- A Pipacs egy fogalom volt, a cégtáblán már az 1900-as évek közepén ott virított a bár szócska. 1976-ban kerültem oda, ahová gyakorlatilag mindenki bejárt Alfonzótól Albert Flóriánig, Bodrogi Gyulától Farkas Jánosig, Kabos Lászlótól Szűcs Lajosig, Kibédy Ervintől Szusza Ferencig, Tordy Gézától Törőcsik Andrásig. Ez volt a könnyű lányok és a nehéz fiúk éjszakai tanyája, afféle légyfogó. A bár gyakorlatilag mindent megélt, egyedül a rendszerváltást nem tudta átvészelni.- A Pipacs bezárt, erre alapított egy saját helyet, aminek a Kispipacs nevet adta.- A dobos kollégámmal közösen a Magyar utcában nyitottuk meg nosztalgiából ezt az éjszakai szórakozóhelyet. Ez volt az első bár Budapesten, amely a rendszerváltás után magánkézben működött. Őrületesen ment. Aztán elköltöztünk, de vittük magukkal az enteriőr világát, a hangulatot, a közönséget és a nevet is. Ahová mentem, ott minden Pipacsba borult. Gyakorlatilag így született meg a Pipacs- legenda. A sikeremnek azt tartom, ha az emberek velem dúdolják, éneklik ezeket a rég feledésbe merült számokat, és együtt élünk meg egy felhőtlen, csodás találkozást.
