Somogyi Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)

2017-12-02 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 48. szám

2017. DECEMBER 2., SZOMBAT MŰVÉSZBEJÁRÓ y Az emberiség jövőjéről, a magyar történelmi tudatról és a valódi értékekről Mosolyogva lépett be az aj­tón, majd készségesen ült le mellém az asztalhoz két croissant-nal a tányérján. Grandpierre Atilla megha­tározó személyiség, aki egy személyben csillagász, köl­tő, író, tíz ősi hangszeren játszó népzenész, a Vágtá­zó Csodaszarvas frontem­bere és négy évtizede a VHK énekese. Kultikus ze­nekarával december 9-én Örömtüzek a világ tetején címmel karácsonyi lemez- bemutató koncertet tart az A38 Hajón, ahol mint mondja, belevetik magukat a zene kozmikus varázse­rejébe, hogy az ősenergiák táncban öltsenek testet. Karácsonyra megjelenik legújabb könyve is, amely­ben a magyarok őstörténe­téről értekezik. Mesélt ne­kem az egyre inkább elő­térbe kerülő materialista felfogásról, az oktatás és a kultúra hanyatlásáról, illet­ve lefestette előttem, hogy milyen világban fogunk élni 2050-ben. Mi az élet lényege? Tarnóczy Orsolya- December havában járunk, lassan vége az évnek. Vissza­szokott tekinteni az elmúlt idő­szakra?- Mi az hogy! Sebesen robog manapság az élet, körül kell nézni időnként, hogy hol is tar­tunk. Nézzük csak: az idén le­1 adtam egy új könyvet a magyar őstörténelem legősibb króni­kájáról, a Tarih-i Üngürüszről, leadtam három szakcikket - a Héliosz-elméletről, a világ- egyetem és a tudat mibenlété­ről és az ökológiai civilizáció­ról, tizenkét tanulmányt, pél­dául a Selyemútról, egy mási­kat a természetben rejlő cél­szerűségről. De még nincs vé­ge az évnek. Ma már annyi kü­lönböző feladat és kihívás vár ránk nap mint nap, hogy ész­nél kell lenni ahhoz, hogy ere­deti céljainkat végig tudjuk vinni. Mint egy jó lovasnak, bármiféle kihívások, felada­tok, akadályok és vonzó egyéb lehetőségek állnak előttünk, rajta kell lennünk a szeren ah­hoz, hogy minden eltérítő ha­tás ellenére az induláskor ki­tűzött célt valósítsuk meg. Ép­pen ezért rendszeresen jegyze­telek a munkanaplómba, aho­vá felírom a céljaimat, hogy ne veszítsem szem elől.- Mióta írja ezt a naplót?- Gyermekkorom óta. An­nál is inkább, mert édesapám (Kolozsvári Grandpierre Endre író, költő, magyarságkutató - a szerk.) útját követve én is sze­rettem volna író lenni. Az álta­lános iskolában kapott házi fel­adatokról olyan fogalmazáso­kat írtam, amelyekre két ötös helyett egyeseket kaptam.- Miért?- Rendszerint elkanyarod­tam a kiadott témától, jó pár oldallal hosszabbra nyúltak a beadandó dolgozataim.- Már akkor sem akart mások által előre megadott keretek kö­zött alkotni?- Nem tehetek róla, én csak jót akartam. (Mosolyog.) Egy­szerűen nem értem, miért akarják az életet idegen sab­lonok közé szorítani. Leen­dő íróként mindenesetre felis­mertem, hogy az irodalom te­rén nagy szerepe van az önké­nyes megítélésnek. Ráadásul ekkoriban édesapám könyveit is betiltották. Rájöttem, olyan pályát kell válasszak, ahol ke­vésbé játszik szerepet az önké­nyes megítélés. Ekkor döntöt­tem a csillagászat, a természet- tudományok mellett. Eközben eredeti célomat sem adtam fel, mégiscsak író is lettem.- Ha jól tudom, legújabb könyve karácsonykor fog megjelenni. Mi a témája?- A Tarih-i Üngürüsz, azaz Árpádék hazaérkezésének ko­rában íródott magyar őskróni­ka tartalmi értelmezésének és értékelésének kérdései. Rovás­írással írt magyar őskrónikán­kat megmentése érdekében la­tinra fordították, és a székesfe­hérvári könyvtár titkos részle­gében rejtették el. 1453-ban a törökök elfoglalták Székesfe­hérvárt, és ekkor az őskróni­kát a szultán számára törökre fordították. A Tarih-i Üngürüsz rendkívül régi korban íródott. A nyelvezete megköveteli a ko­rabeli meghatározó történelmi jelenségek, köztük az ősi ma­gyar szájhagyomány, a nem­zet történelmi emlékezete, a magyar nemzeti sajátossá­gok, a regöseink és a mágusok közötti kapcsolat ismeretét. A mű ezer éven át nem ke­rült nyilvánosságra, 1860-ban azonban Vámbéry Ármin meg­találta és átadta a török nyelven fennmaradt magyar ősgesztát az MTA-nak, de 120 éven át is­mét nemlétezőnek tekintették. Csak akkor került ismét szín­re, amikor szorgos magyarok kikölcsönözték a török nyel­vű kéziratot, és megszervez­ték magyarra fordítását. Ké­sőbb megpróbálták megnyerni a kiadatásához Ligeti Lajos tur- kológus, az MTA akkori alelnö- kének támogatását, de végül nem jártak sikerrel. Elsősor­ban édesapámnak köszönhető, hogy a Blaskovics József prá­gai turkológusprofesszor által elkészült fordítás napvilágot látott. 1982-ben - felső utasí­tásra vagy kiadói döntés alap­ján - meghamisítva adta ki a Magvető Könyvkiadó. Másfél éves kemény munka gyümöl­cseként most decemberben je­lenik meg először a hamisítat­lan, eredeti szöveg.- Biztosan érzékeli iskolás gyer­mekei révén, mi a probléma a jelenlegi oktatási rendszerrel.- Az elmúlt évtizedek során sok szempontból jelentősen romlott az oktatás színvona­la. A felmérések szerint az 1970-es években a magyar kö­zépiskolások világelsők voltak a komplex, összesített tudás te­rén, Japán volt a második. Ma­napság azonban sok felmérés szerint a magyar középiskolák Európában a legrosszabbak közé kerültek. Ráadásul az ok­tatás színvonala sajnos Nyu­gat sok országában is hasonló tendenciát mutat. Ugyanakkor a Kelet virágzik. Többször jár­tam Indiában, úgy gondolom, ott sokkal jobban megbecsülik a tudást. A kínai iskolák pedig, úgy tűnik, egyre jobbak, bár az elitegyetemek terén még a Nyugat vezet. Jól ismert az ázsiai kistigrisek fejlődése. Manapság már ázsiai nagytig- risekről is beszélhetünk. Elő­rejelzések szerint 2050-re gaz­dasági téren a hét legfejlettebb keleti ország a világ termelésé­nek az 50 százalékát fogja ad­ni. A hét legfejlettebb nyugati ország pedig csupán a 20 szá­zalékát. Fontos kérdés hazánk jövője számára, hogy minek köszönhető Kelet-Ázsia gyors fejlődése, mi az ázsiai tigrisek titka. Úgy gondolom, hogy ez összefügg a hazaszeretettel, a nemzeti tudattal, az őstörténe­lemmel, az ősi műveltséggel, a tudás, az erkölcs, a család, az élet és az ember megbecsülé­sével, amelyek pedig mind az ősi világszemléletből és az eb­ben kifejeződő értékrendből fakadnak.- Gondolom, akkor egyetért az­zal, hogy egyre inkább erősíteni kell a magyar-kínai kapcsolato­kon, ami jelenleg már elindult.- Ha Kínában az ökologikus civilizáció építése az emberiség és minden nép javát szolgálja, akkor igen. Az ökológia ugyan­is az ember és a természet élet- közösségét jelenti, a természet megbecsülését. A nyugati vi­lágban sajnos az elmúlt évez­redekben egyre inkább elha­talmasodott a materializmus. Talán éppen az anyagi jólét fejlődésének köszönhetően el­jött az ideje, hogy meghalad­juk az egyoldalú materializ­must, felismerjük, hogy egész társadalomfelfogásunkat, tör­ténelemszemléletünket, egyé­ni, nemzeti és emberi önazo­nosságunkat egészségesebbé tegyük. Az élet mivoltát is újra kell gondolni, mert egyre szű­kebben értelmezik, sőt a nyu­gati tudomány szerint a sejtek nem élőlények, hanem csak komplex gépek, és az élet nem több, mint anyagcsere és előre programozott szaporodás. Hi­szen az élet lényege a cselek­vés, az élet szépségéért, igaz­ságáért cselekvést, az értelmes cselekvést jelenti. Ehhez pedig elmélyült gondolkodásra, filo­zófiára, azaz a bölcsesség sze- retetére van szükség a társada­lom egészében, olyan értékek­re, amelyek sajnos egyre fájób­ban hiányoznak Nyugaton, de amelyeknek mély hagyomá­nyai vannak Keleten.- Zenekarával, a Vágtázó Cso­daszarvassal december 9-én tartják lemezbemutató koncert­jüket az A38 Hajón, ahol a meg­hívott vendég a Bordó Sárkány együttes lesz. Miért pont rájuk esett a választás? Hegedűsünk, Molnár Kriszta elküldte nekem a Sző­lőtaposó című dalukat. Nagyon megtetszett, már akkor felve­tettem, hogy őket lássuk ven­dégül. Őket hívtam meg ha­gyományos karácsonyi nagy­koncertünkre, amely az Öröm­tüzek a világ tetején című le­mezünk bemutatója is egyben. Az új korong az elmúlt hat év zenei anyagát tartalmazza.- Érdemes még CD-t kiadni?- Szerintem fontos, mert ez az, ami kézzelfogható és iga­zán maradandó. Az albumon kilenc új szám kapott helyett, kirobbanó életenergiával, élet­örömmel, hazaszeretettel, vi­lágszerelemmel. Tíz ősi hang­szeren játszó népzenész tár­sammal, gyújtó gondolatokkal nyitjuk meg az élet nagyobb, teljesebb világát. Szellem, vir­tus és legyőzhetetlen életsze­retet idézi meg az ősi szabad­ságot. A visszajelzések szerint ez a zene „hasonló, mint a ru­ha nélküli síelés”, adrenalin­bomba; a legjobb, amit az em­ber mástól kaphat.- Levetítése mindannak, amit a színpadon átél?- A zene számunkra eleven varázserő, ami a színpadon egyre jobban elhatalmasodik, és elragad bennünket egy tel­jesebb világba. Ennek köszön­hetően minden koncert más és más. Az igazi zenével igyek­szünk a valóság mélyebb biro­dalmába eljutni, és ebből ízelí­tőt adni a közönségnek.- A rádiók játsszák a Vágtázó Csodaszarvas számait?- Jellemző, hogy nem. Ettől függetlenül az első két leme­zünk aranylemez lett. Ez is azt mutatja, hogy milyen ereje van az értékes zenének. Nagyon re­mélem, hogy eljön egyszer az az idő, amikor a nemzet hírköz­lő szerve, agya, idegrendszere, idegen szóval a médiák, a rá­dió és a televízió szellemisége nem lesz ennyire távol a nem­zet felemelkedéséhez szüksé­ges értékektől. Ahelyett, hogy az egyre alacsonyodó közíz­lést szolgálná ki, építő, lélek­emelő és értelemfejlesztő mó­don segítenie kellene a nemzet felemelkedését. Manapság a hosszú távú értékek, a kultúra egyre jobban háttérbe szorul. Pedig az emberben a kultúra tartja a lelket, a nemzeti kul­túra tartja össze a nemzetet. A történelmi tudat előbb emlí­tett leépítését a nemzeti kultú­ra háttérbe kerülése tovább sú­lyosbítja.- Valahol azt olvastam, hogy a zenekarral legutóbb Oroszor­szágban léptek fel. Milyen élmé­nyekkel jöttek haza?- Oroszország nagyon so­kat változott. Nagyszerű em­berekkel találkoztunk, és ha­marosan szeretnénk vissza­menni. Moszkvában három másik zenekarral tartottunk egy klubkoncertet. Szentpé­terváron egy fesztiválon lép­tünk fel, ahol a többség kul­turált egyetemistákból állt. Érdekes volt látni, hogy. pár perc alatt milyen gyorsan át­szellemültek ezek a fiatalok. Egyikőjük azt mondta ne­kem, olyan megindító érzése­ket váltottunk ki belőle, amit korábban még soha nem ér­zett. Aminek különösen örül­tünk, hogy a második legol­vasottabb orosz napilapban is nagy terjedelmű cikk szü­letett rólunk. Azzal az érzés­sel jöttünk haza, hogy az élet­központú eurázsiai ősművelt­ség újjászületőben van a Kár­pát-medencétől Kínáig. Órájára néz, jelzi, indul­nia kell. Barátságosan elkö­szönünk, és megígérjük, jö­vőre ugyanitt találkozunk és ugyanott folytatjuk, ahol abba­hagytuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom