Somogyi Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)

2017-12-02 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 48. szám

2017. DECEMBER 2., SZOMBAT

MŰVÉSZBEJÁRÓ y

Az emberiség jövőjéről, a magyar történelmi tudatról és a valódi értékekről

Mosolyogva lépett be az ajtón, majd készségesen ült le mellém az asztalhoz két croissant-nal a tányérján. Grandpierre Atilla meghatározó személyiség, aki egy személyben csillagász, költő, író, tíz ősi hangszeren játszó népzenész, a Vágtázó Csodaszarvas frontembere és négy évtizede a VHK énekese. Kultikus zenekarával december 9-én Örömtüzek a világ tetején címmel karácsonyi lemez- bemutató koncertet tart az A38 Hajón, ahol mint mondja, belevetik magukat a zene kozmikus varázserejébe, hogy az ősenergiák táncban öltsenek testet. Karácsonyra megjelenik legújabb könyve is, amelyben a magyarok őstörténetéről értekezik. Mesélt nekem az egyre inkább előtérbe kerülő materialista felfogásról, az oktatás és a kultúra hanyatlásáról, illetve lefestette előttem, hogy milyen világban fogunk élni 2050-ben.

Mi az élet lényege?

Tarnóczy Orsolya- December havában járunk, lassan vége az évnek. Visszaszokott tekinteni az elmúlt időszakra?- Mi az hogy! Sebesen robog manapság az élet, körül kell nézni időnként, hogy hol is tartunk. Nézzük csak: az idén le1 adtam egy új könyvet a magyar őstörténelem legősibb krónikájáról, a Tarih-i Üngürüszről, leadtam három szakcikket - a Héliosz-elméletről, a világ- egyetem és a tudat mibenlétéről és az ökológiai civilizációról, tizenkét tanulmányt, például a Selyemútról, egy másikat a természetben rejlő célszerűségről. De még nincs vége az évnek. Ma már annyi különböző feladat és kihívás vár ránk nap mint nap, hogy észnél kell lenni ahhoz, hogy eredeti céljainkat végig tudjuk vinni. Mint egy jó lovasnak, bármiféle kihívások, feladatok, akadályok és vonzó egyéb lehetőségek állnak előttünk, rajta kell lennünk a szeren ahhoz, hogy minden eltérítő hatás ellenére az induláskor kitűzött célt valósítsuk meg. Éppen ezért rendszeresen jegyzetelek a munkanaplómba, ahová felírom a céljaimat, hogy ne veszítsem szem elől.- Mióta írja ezt a naplót?- Gyermekkorom óta. Annál is inkább, mert édesapám (Kolozsvári Grandpierre Endre író, költő, magyarságkutató - a szerk.) útját követve én is szerettem volna író lenni. Az általános iskolában kapott házi feladatokról olyan fogalmazásokat írtam, amelyekre két ötös helyett egyeseket kaptam.- Miért?- Rendszerint elkanyarodtam a kiadott témától, jó pár oldallal hosszabbra nyúltak a beadandó dolgozataim.- Már akkor sem akart mások

által előre megadott keretek között alkotni?- Nem tehetek róla, én csak jót akartam. (Mosolyog.) Egyszerűen nem értem, miért akarják az életet idegen sablonok közé szorítani. Leendő íróként mindenesetre felismertem, hogy az irodalom terén nagy szerepe van az önkényes megítélésnek. Ráadásul ekkoriban édesapám könyveit is betiltották. Rájöttem, olyan pályát kell válasszak, ahol kevésbé játszik szerepet az önkényes megítélés. Ekkor döntöttem a csillagászat, a természet- tudományok mellett. Eközben eredeti célomat sem adtam fel, mégiscsak író is lettem.- Ha jól tudom, legújabb könyve karácsonykor fog megjelenni.

Mi a témája?- A Tarih-i Üngürüsz, azaz Árpádék hazaérkezésének korában íródott magyar őskrónika tartalmi értelmezésének és értékelésének kérdései. Rovásírással írt magyar őskrónikánkat megmentése érdekében latinra fordították, és a székesfehérvári könyvtár titkos részlegében rejtették el. 1453-ban a törökök elfoglalták Székesfehérvárt, és ekkor az őskrónikát a szultán számára törökre fordították. A Tarih-i Üngürüsz rendkívül régi korban íródott. A nyelvezete megköveteli a korabeli meghatározó történelmi jelenségek, köztük az ősi magyar szájhagyomány, a nemzet történelmi emlékezete, a magyar nemzeti sajátosságok, a regöseink és a mágusok közötti kapcsolat ismeretét. A mű ezer éven át nem került nyilvánosságra, 1860-ban azonban Vámbéry Ármin megtalálta és átadta a török nyelven fennmaradt magyar ősgesztát az MTA-nak, de 120 éven át ismét nemlétezőnek tekintették. Csak akkor került ismét színre, amikor szorgos magyarok kikölcsönözték a török nyelvű kéziratot, és megszervezték magyarra fordítását. Később megpróbálták megnyerni a kiadatásához Ligeti Lajos tur- kológus, az MTA akkori alelnö- kének támogatását, de végül nem jártak sikerrel. Elsősorban édesapámnak köszönhető, hogy a Blaskovics József prágai turkológusprofesszor által elkészült fordítás napvilágot látott. 1982-ben - felső utasításra vagy kiadói döntés alapján - meghamisítva adta ki a Magvető Könyvkiadó. Másfél éves kemény munka gyümölcseként most decemberben jelenik meg először a hamisítatlan, eredeti szöveg.- Biztosan érzékeli iskolás gyermekei révén, mi a probléma a jelenlegi oktatási rendszerrel.- Az elmúlt évtizedek során sok szempontból jelentősen romlott az oktatás színvonala. A felmérések szerint az 1970-es években a magyar középiskolások világelsők voltak a komplex, összesített tudás terén, Japán volt a második. Manapság azonban sok felmérés szerint a magyar középiskolák Európában a legrosszabbak közé kerültek. Ráadásul az oktatás színvonala sajnos Nyugat sok országában is hasonló tendenciát mutat. Ugyanakkor a Kelet virágzik. Többször jártam Indiában, úgy gondolom, ott sokkal jobban megbecsülik a tudást. A kínai iskolák pedig, úgy tűnik, egyre jobbak, bár az elitegyetemek terén még a Nyugat vezet. Jól ismert az ázsiai kistigrisek fejlődése. Manapság már ázsiai nagytig- risekről is beszélhetünk. Előrejelzések szerint 2050-re gazdasági téren a hét legfejlettebb keleti ország a világ termelésének az 50 százalékát fogja adni. A hét legfejlettebb nyugati ország pedig csupán a 20 százalékát. Fontos kérdés hazánk jövője számára, hogy minek köszönhető Kelet-Ázsia gyors fejlődése, mi az ázsiai tigrisek titka. Úgy gondolom, hogy ez

összefügg a hazaszeretettel, a nemzeti tudattal, az őstörténelemmel, az ősi műveltséggel, a tudás, az erkölcs, a család, az élet és az ember megbecsülésével, amelyek pedig mind az ősi világszemléletből és az ebben kifejeződő értékrendből fakadnak.- Gondolom, akkor egyetért azzal, hogy egyre inkább erősíteni kell a magyar-kínai kapcsolatokon, ami jelenleg már elindult.- Ha Kínában az ökologikus civilizáció építése az emberiség és minden nép javát szolgálja, akkor igen. Az ökológia ugyanis az ember és a természet élet- közösségét jelenti, a természet megbecsülését. A nyugati világban sajnos az elmúlt évezredekben egyre inkább elhatalmasodott a materializmus. Talán éppen az anyagi jólét fejlődésének köszönhetően eljött az ideje, hogy meghaladjuk az egyoldalú materializmust, felismerjük, hogy egész társadalomfelfogásunkat, történelemszemléletünket, egyéni, nemzeti és emberi önazonosságunkat egészségesebbé tegyük. Az élet mivoltát is újra kell gondolni, mert egyre szűkebben értelmezik, sőt a nyugati tudomány szerint a sejtek nem élőlények, hanem csak komplex gépek, és az élet nem több, mint anyagcsere és előre programozott szaporodás. Hiszen az élet lényege a cselekvés, az élet szépségéért, igazságáért cselekvést, az értelmes cselekvést jelenti. Ehhez pedig elmélyült gondolkodásra, filozófiára, azaz a bölcsesség sze- retetére van szükség a társadalom egészében, olyan értékekre, amelyek sajnos egyre fájóbban hiányoznak Nyugaton, de amelyeknek mély hagyományai vannak Keleten.- Zenekarával, a Vágtázó Csodaszarvassal december 9-én tartják lemezbemutató koncertjüket az A38 Hajón, ahol a meghívott vendég a Bordó Sárkány együttes lesz. Miért pont rájuk esett a választás?

Hegedűsünk, Molnár Kriszta elküldte nekem a Szőlőtaposó című dalukat. Nagyon megtetszett, már akkor felvetettem, hogy őket lássuk vendégül. Őket hívtam meg hagyományos karácsonyi nagykoncertünkre, amely az Örömtüzek a világ tetején című lemezünk bemutatója is egyben. Az új korong az elmúlt hat év zenei anyagát tartalmazza.- Érdemes még CD-t kiadni?- Szerintem fontos, mert ez az, ami kézzelfogható és igazán maradandó. Az albumon kilenc új szám kapott helyett, kirobbanó életenergiával, életörömmel, hazaszeretettel, világszerelemmel. Tíz ősi hangszeren játszó népzenész társammal, gyújtó gondolatokkal nyitjuk meg az élet nagyobb, teljesebb világát. Szellem, virtus és legyőzhetetlen életszeretet idézi meg az ősi szabadságot. A visszajelzések szerint ez a zene „hasonló, mint a ruha nélküli síelés”, adrenalinbomba; a legjobb, amit az ember mástól kaphat.- Levetítése mindannak, amit a színpadon átél?- A zene számunkra eleven varázserő, ami a színpadon egyre jobban elhatalmasodik, és elragad bennünket egy teljesebb világba. Ennek köszönhetően minden koncert más és más. Az igazi zenével igyekszünk a valóság mélyebb birodalmába eljutni, és ebből ízelítőt adni a közönségnek.- A rádiók játsszák a Vágtázó Csodaszarvas számait?- Jellemző, hogy nem. Ettől függetlenül az első két lemezünk aranylemez lett. Ez is azt mutatja, hogy milyen ereje van az értékes zenének. Nagyon remélem, hogy eljön egyszer az az idő, amikor a nemzet hírközlő szerve, agya, idegrendszere, idegen szóval a médiák, a rádió és a televízió szellemisége nem lesz ennyire távol a nemzet felemelkedéséhez szükséges értékektől. Ahelyett, hogy az egyre alacsonyodó közízlést szolgálná ki, építő, lélekemelő és értelemfejlesztő módon segítenie kellene a nemzet felemelkedését. Manapság a hosszú távú értékek, a kultúra egyre jobban háttérbe szorul. Pedig az emberben a kultúra tartja a lelket, a nemzeti kultúra tartja össze a nemzetet. A történelmi tudat előbb említett leépítését a nemzeti kultúra háttérbe kerülése tovább súlyosbítja.- Valahol azt olvastam, hogy a zenekarral legutóbb Oroszországban léptek fel. Milyen élményekkel jöttek haza?- Oroszország nagyon sokat változott. Nagyszerű emberekkel találkoztunk, és hamarosan szeretnénk visszamenni. Moszkvában három másik zenekarral tartottunk egy klubkoncertet. Szentpéterváron egy fesztiválon léptünk fel, ahol a többség kulturált egyetemistákból állt. Érdekes volt látni, hogy. pár perc alatt milyen gyorsan átszellemültek ezek a fiatalok. Egyikőjük azt mondta nekem, olyan megindító érzéseket váltottunk ki belőle, amit korábban még soha nem érzett. Aminek különösen örültünk, hogy a második legolvasottabb orosz napilapban is nagy terjedelmű cikk született rólunk. Azzal az érzéssel jöttünk haza, hogy az életközpontú eurázsiai ősműveltség újjászületőben van a Kárpát-medencétől Kínáig.

Órájára néz, jelzi, indulnia kell. Barátságosan elköszönünk, és megígérjük, jövőre ugyanitt találkozunk és ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk.