Somogyi Hírlap, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)
2017-11-18 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 44. szám
0 INTERJÚ 2017. NOVEMBER 18., SZOMBAT igazai? K. T. Zelenay gyerekkori álma, hogy régész legyen és Indiana Joneshoz hasonló kalandokban legyen része, a regényei révén valósult meg. Bejutott a vatikáni levéltárba, ahonnan végül nem kellett kitörnie az üvegfalon keresztül, mint Tom Hanks- nek az Angyalok és démonok című filmben. Könyveiben lenyűgöző alapossággal festi meg a magyar történelemhez kapcsolódó ismeretlen eseményeket, sok esetben újraértelmezi a magyar múlt eseményeit, amelyek akár úgy is megtörténhettek volna. Takács Eszter- A hatodik könyve jelent meg három éven belül. Honnan jött az ötlet, hogy médiaszakemberként regényt írjon?- Nagy álmom volt, hogy történész vagy régész leszek. Egy- egy nyári gyakorlat alkalmával lehetőségem volt Székesfehérváron a Gorsiumba is ellátogatni. Nagyon jól éreztem ott magam, de rá kellett jönnöm, hogy ez azért nem az Indiana Jones- féle kaland. Közben az élet is sodort magával, és elkezdtem a médiában dolgozni. Nagyjából tíz évvel ezelőtt gondoltam először arra, hogy a legjobban úgy tudok a történelem és az írás iránti szenvedélyemnek hódolni, ha belefogok egy regénybe. Az első könyv megjelenését hét év intenzív kutatómunka előzte meg. A 2038 - avagy a magyar történelem eltitkolt lapjai címmel vágtam bele egy gesta megírásába - bár a műfajt tekintve szeretem szerényebben jellemezni, hiszen gestát királyok rendeltek meg olyanok tollából, mint Bonfini vagy Anonymus. Nem sorolnám magamat közéjük, ám a műfaj tekintetében beigazolódott, hogy jó választás volt, hiszen a történelmi hűség alapkövetelmény, de a vakfoltokat ki lehet hagyni, és a szubjektivitás is belefér a történetmesélésbe.- Hogyan jött a folytatás, a többi regény? Azokban már sokkal nagyobb teret kaphatott a fantázia.- Valóban, a gesta műfaja nem engedett különösebben teret a képzeletemnek, a tényekre kellett alapozni, de a hétévnyi kutatómunka során felhalmozódott többletinformációval szerettem volna kezdem valamit. így jöttek a kalandregények, amikben a tényeket jól lehetett elegyíteni a fantáziával. A mostani regényem, az Elveszett tekercsek nyomában is a trilógia folytatása bizonyos értelemben. Ez is igaz történeten alapul, újra Jézus titkos vérvonalának nyomába eredek. Azt kutatom, lehetséges-e, hogy a Pireneusok lábáig kell utazni ahhoz, hogy a magyar történelem legdöbbenetesebb titkára bukkanjunk? Megérthetjük általa a Monarchia végnapjait, Rudolf trónörökös máig titokzatos halálát.- Miért is kell a Pireneusok lábáig utazni?- Franciaország délnyugati szegletében, a Pireneusok lábánál van egy alig százfős falu, Rennes-le-Cháteau, ahol bő száz esztendővel ezelőtt Bérenger Sauniere abbé a világtörténelem talán egyik legnagyobb régészeti feltárásába fogott. Ami aztán jóval túlmutatott annál, hiszen amit talált, az egyetemes történelemre is hatással volt. Mi sem természetesebb, tele magyar vonatkozásokkal. Az emlékét ma őrző múzeum pedig a négy világnyelven túl magyarul is köszönti látogatóit a tájékoztató füzetében. Hogy miért? Erről szól az Elveszett tekercsek nyomában című regényem.- Miért foglalkoztatja Rudolf trónörökös halála?- Tragikus halála szerintem gyilkosság volt, ennek részleteit szintúgy feltárom az új könyvemben. Másrészt a napjainkban „templomos kegyhelyként” is számon tartott francia falu, Rennes-le-Cháteau abbéja, Sauniere, Szalvátor főhercegen keresztül felvette a kapcsolatot a Habsburgokkal, és Rudolffal is találkozott. A trónörökös talán maga is a szabadkőművesség, a Sion-rend bűvkörébe került, de még idejében eszmélve nem másra törekedett, mint Victor Hugo nagy álmát valóra váltani, a német-római császári cím örököseként az Európai Egyesült Államok első vezetőjeként egy világkormányt alkotni. Ebben segítette őt Sauniere abbé, Szalvátor főherceg és Saint-Germain, akinek „halhatatlansági” mítoszáról is lehull a lepel az Elveszett tekercsek nyomában lapjain.- Mi a motivációja a regényírással? Pusztán a szórakoztatás?- Médiaszakemberként 2006 tájékán éreztem, hogy jó lenne valami maradandót alkotni, hiszen amit csinálunk a televízióban, rádióban vagy éppen az online világban, az a pillanatnak szól. A magyarok történelme sokkal gazdagabb, mint a legtöbb, manapság oly büszke nemzeté. Szerencsére eltűnőben vannak a „merjünk kicsik lenni” igét hirdetők. Talán a könyveim által is mind többen válnak büszke magyarrá, hisz van mire hivatkoznunk.- A digitalizáció világában köny- nyen el tud jutni ma egy író, egy könyv az olvasókhoz?- A Facebookon hetente akár 300-400 ezer emberhez is elérek, így kapcsolatot teremteni az olvasóval talán könnyebb, mint valaha. Ami nagy felelősség, és óriási veszélyeket rejt magában, hiszen hetek alatt felépíthető egy „profil”, ahogy karaktereket is lehet gyilkolászni néhány óra alatt. Ráadásul a közösségi média és a további globális szereplők egyre inkább egyfajta gondolatőrségként funkcionálnak, erről is szól egyébként a Digitális Messiás című regényem.- A könyvkereskedelem, a könyvkiadás jelentős koncentráción ment át, néhány nagy cég uralja az egész piacot. Nem érezte soha kirekesztve magát a nagy áramlatokból?- Még évekkel az első könyvem megjelenése előtt felkerestem néhány kiadót az ötleteimmel. Egészen megalázó feltételekkel vállalták volna a kiadást. Aztán a 2038 - avagy a magyar történelem eltitkolt lapjai után már jöttek sorban az ajánlatok. De aki a kockázatokban nem akart velem osztozni, annak a sikereimből sem szeretnék adni. Az Alexandra csődjét mi közel 9 mülióval bánjuk. Úgy, hogy az arcunkba, pontosabban a fülünkbe mondták a „családból”, futhatunk a pénzünk után. Azóta újrakötöttük a partneri viszonyainkat, és minden jóra fordult. Igaz, még évekre lesz szükség, hogy a befektetett anyagiak és a tőlünk „ellopott” pénz együttesen visz- szajöjjön.- Vannak példaképei, akik az ön által járt utat választották?- Falom a könyveket, lassan nem férünk el itthon tőlük. Umberto Eco, Steve Berry, és, igen, Dan Brown könyvei ugyanúgy ott vannak a polcomon, mint ahogy a nagy klasz- szikusok, Dantétól Jókai Móron át Márai Sándorig mindenki. A hazai kortársak közül Bíró Szabolcs, Ugrón Zsolna, Fo- nyódi Tibor, Bán Mór és Ben- kő László munkásságát is követem. De a legtöbbet Fraknói Vilmos műveiből tanultam, merítettem, neki köszönhetjük a csodálatos Római Magyar Akadémiát, ahová volt szerencsém eljutni.- Sokan próbálkoznak a történelem és a fikció határát súroló művek megírásával. Mit gondol, miért olyan népszerű ez a műfaj?- A gesták óta tudjuk, a történelmet nem szárazon elemezni, hanem elmesélni igazán érdemes. A könyveim fundamentuma múltunk tényei, még ha sokat közülük el is titkoltak előlünk. A gondolati malter teszi színessé, masz- szíwá, fogyaszthatóvá. A rég múltat vagy akár csak a közelmúltat filmszerűen elmesélni hálás dolog írónak és olvasónak egyaránt.- Említette, hogy hét év kutatómunka előzte meg az első sor leírását. Emellett viszont civil karrierjét is építette, több helyen dolgozott.- Ez így volt. A nejem nagyon türelmes volt, és tolerálta, hogy a családi nyaralás nemcsak pihenés, hanem munka is számomra. Nagy szerencsémre bejutottam a vatikáni levéltárba és számos olyan helyre is, ahol csak nagyon sok engedély, külön elbírálás után van lehetőség kutatni.- Könnyen beengedték a vatikáni levéltárba?- Nem volt egyszerű. Családi ismeretség révén egyik prominens egyházi vezetőnk segítségét vettem igénybe. Igaz, eleinte nem értett egyet velem, hogy a Szent Koronáról írjak. De sikerült meggyőznöm, hogy éppen azért kell, mert mi, magyarok kisebbnek tartjuk a magunk jelentőségét Európa történelmében, mint amekkora. Napjainkban is ugyanazt a feladatot látjuk el, mint amit ezer évvel ezelőtt, és óvjuk a Nyugatot. A Vatikánban tényleg vártam, hogy körülöttem is fogyni kezd majd az oxigén, és ki kell törnöm az üveget, mint Tom Hanksnek. Nem kellett, de rendkívül szigorú kíséretet kaptam, és ez fokozta a miszticizmust. Nagy élmény volt oda bejutni.- A könyvei történelmi tényeken alapulnak, mégis könnyen olvasható a nyelvezetük, milyenek a visszajelzések, akár a kamaszok is kedvelhetik őket?- Egy nagyon kedves ismerősöm mondta, hogy jó szívvel odaadta a 12 éves gyerekének is a regényemet. Szándékosan nem szerettem volna bonyolultabban fogalmazni. Harry Potter korszakában, azt hiszem, csupán pár oldal áll az író rendelkezésére, hogy meggyőzze az olvasót, érdemes-e továbbolvasni. Ráadásul ma már mindenkit rengeteg vizuális hatás ér, ezért míg Jókainak tucatnyi oldalt kellett szánni például egy-egy tájleírásra, addig manapság már képek, térképek tömkelegét lehet fellelni az interneten. Igazából nincs szükség a rendkívül plasztikus leírásokra.- Hogyan tovább? Készül újabb könyv?- Már írom. Végső csepp lesz a címe, és a víz lesz a főszereplője. A víz fontos, akár egy újabb világháború is kitörhet miatta. Ez utópisztikus, de reális a veszély. Hasonló aggályt fogalmaztam meg a Digitális Messiásban is. Láthatjuk, hogy a Facebook és Google is valamilyen cenzúrát próbál bevezetni, hiszen híreket akar minősíteni. A gondolatvezérlés is létező veszély. Hatalmas ereje van az online térnek, pár százezer forintból néhány hét alatt fel lehet építeni egy alternatív valóságot, de ugyanígy le is lehet rombolni mindent. A Facebook többet tud rólunk, mint mi saját magunkról. Mintegy 200 attitűdöt tud egy felhasználóról, míg ha magát kéne jellemezni az embernek, talán 10-15-öt tudna felsorolni. A „kiismerés” után a közeli jövőben megélhetjük, hogy a számítógépek el tudják majd menteni t a gondolatainkat, és azzal elveszítünk valamit. A hit szerint ugyanis a tökéletességet nem lehet tökéletlen világban elérni. Ezért vágyódunk a megváltásra, a mennyországra. Odalesz az önrendelkezésünk. Mindezt egy háttér- hatalom irányítja, erre A Szíriái metélt - avagy a muttikulti végnapjai című könyvemben is utalok. Névjegy: Kalmar Tibor mediaszakem bér, író. K. T. Zelenay írói álnéven ír. Az elmúlt évek- j ben hat regénye jelent I meg, a 2038 - avagy a I magyar történelem eltit- 1 költ lapjai, az A Szent Korona végveszélyben, H a Jézus második élete, j a Szíriái metélt - avagy 1 a muttikulti végnapjai, a ’ Digitális Messiás és a legújabb, az Elveszett teker- . esek nyomában. N 1 \
