Somogyi Hírlap, 2017. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-21 / 221. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2017. SZEPTEMBER 21., CSÜTÖRTÖK Külföldre is szállítanak a berzencei burgonyából A kitelepítés hetvenedik évfordulójára emlékeztek a szorosadiak Otthonról mentek haza BERZENGE Kilencven hektáron termelt idén vetőburgonyát a Solanum Kft., melynek egy ré­szét exportálják: a szlovén, a szlovák és a román piacon kí­vül Horvátországban is kiépí­tették az üzleti kapcsolataikat. A 16 fajtán kívül 60 kísérle­tit is termesztenek: az eredmé­nyekről, s a tervekről a szep­tember 29-i szakmai fórumon számolnak be a cég munka­társai. Varga György ügyveze­tő igazgató szerdán azt mond­ta: a burgonyaüzletág fejlesz­tésére évről évre nagy figyel­met fordítanak. Az éves árbe­vételük meghaladja a 200 mil­Éves árbevételük meghaladja a 200 millió forintot lió forintot, melyből közel 25 millió az export részesedése. S azért, hogy tovább erősítsék pi­aci pozíciójukat, újabb techno­lógia-technikai projektet készí­tenek elő.- Nem lehet leállni a beruhá­zással, a vállalkozás érdeke azt kívánja, hogy jelentősebb ösz- szeget fordítsunk erre a célra - emelte ki az ügyvezető igazga­tó. - Terveink szerint 300 hek­tárt érint az öntözőrendszer modernizálása: a meglévő há­lózat korszerűsítésén kívül 150 hektáron új berendezéseket akarunk telepíteni. S ezen kí­vül egy burgonyakombájn be­szerzése is szerepel a program­ban, melyre 50 millió forintot fordítunk. Mozgalmasan telik az ősz a dél-somogyi cégnél, 250 hektá­ron vetnek majd árpát, s a 100 hektárnyi másodvetésű cseme­gekukoricán kívül a 280 hektá­ron termelt cukorrépa betaka­rítása is bőven ad munkát. Ed­dig nagyjából 120 hektáron vé­geztek. Harsányi Miklós Otthonról mentek haza: a kitelepítés 70. évfordulójá­ra Szorosadról visszatértek egy naszvadi ünnepségre az egykor Somogyba toloncolt felvidéki magyarok. Kovács Gábor gabor2.kovacs@mediaworks.hu SZOROSAD - A nagyszüleim gazdálkodók voltak a felvidé­ki Naszvadon - mondta a szo- rosadi Asztalos János. - '47- ben a kitelepítés előtt két héttel megkapták a végzést. Amit el tudtak hozni, elhoztak, de sok minden ott maradt, a sok föld is. Nagyapámékat Miklósiba költöztették 10-15 másik felvi­déki családdal együtt. Két-há- rom hétig a vasúti vagonban laktak, aztán Bonnyán rakták ki őket. Teherautón érkeztek Miklósiba, ahol megkezdődött a beilleszkedés időszaka.- 1950-ben születtem, akkor még voltak ellentétek - emlé­kezett Asztalos János. - Sokan csak németül beszéltek Mik­lósiban, magyarul nem is tud­tak, sváb falu volt. A felvidéki­ektől tanultak meg magyarul. Konfliktusok voltak, de soha­sem fajultak el, ám a nagyszü­leim még tíz év múlva is bíztak abban, hogy visszamehetnek.- Családokat szakított szét a kitelepítés - mondta Asztalos Jánosné Illés Márta. - Anyó­som a szüleivel Miklósiba ke­rült. Az egyik testvére Császár- töltésre, a másik Teklafaluba, a harmadik Bőszénfára. Hóna pok teltek el, mire megtudták, ki hol van, és találkozhattak. Asztalos Jánosnak az unoka- testvérei maradtak kint, mert édesanyja testvére szlovák lányt vett feleségül. Szorosadra mintegy 10 családot telepítet­tek Naszvadról, Peredről, Zsi- gárdról és Bagotáról. A vagyo­nosabbak, a nagygazdák, akik­Asztalos János (balról), Molnár Albertné és Molnár Albert Fotó: Muzslay Péter Megemlékeztek a szétszakított családokról Naszvadon Naszvadon 1947-ben a fele fa­lut kitelepítették, 2800 helybe­lit, az ötszáz családot jelentett. Kétszáz embert Csehország­ba vittek a szudétanémetek he­lyére, de amikor Csehszlovákia egyesült, mind visszaszivárog­tak. Szeptember elején Naszva­don tartottak megemlékezést a kitelepítés 70. évfordulójára. Erre Szorosadról is érkeztek tí­zen, köztük Asztalos János és Molnár Albert. Szeretettel fogad­ták őket a naszvadi magyarok, hiszen mindenkinek maradt ott valakije.- Szívfacsaró volt a megemléke­zés, engem nehezen lehet meg- könnyeztetni, de akkor sikerült - mondta Molnár Albert. - A mű­sorban volt mozdonyfütty, vonat­zakatolás, gyereksírás: úgy érez­tem, mintha megint bent ülnék a vagonban. A kitelepítettek emlékeit össze­gyűjtötték könyv formájában, a névsorukat is összeállították. A naszvadiak Somogybán Bonnyá- ra, Ecsenybe, Bőszénfára, Mikló­siba, Szorosadra kerültek zsigár- diakkal és perediekkel együtt. A lakosságcsere során a naszvadi üres házakba főként Békéscsa­báról hoztak át a határon olya­nokat, akik szlovák nemzetisé­gűnek vallották magukat. nek a földjét elvették, csak az ingóságaikat vihették maguk­kal. Magyarországon a kitelepí­tett sváb családok házaiba he­lyezték el őket. Volt olyan épü­let, amelyet kettéosztottak, és ott maradt a sváb család a hát­só részében.- Nyolcéves voltam, fel sem fogtuk, mi történik - mondta a szintén kitelepített Molnár Al­bert. - Az idősebbek igen, de nem lehetett ellene tenni sem­mit. A nagyanyám Naszva­don maradt, az utolsó pillanat­ban odafeküdt a teherautó elé. Még a disznóólát, a villanykap­csolókat is széjjelszedtük és el­A gyerekek fel sem fogták, hogy mi tör­ténik a családdal hoztuk. Hat vagonnal jöttünk, az egyikben laktunk, a többi­ben a széna, állatok, vetőgép, kocsi. Itt üres házat kaptunk, ahonnan a svábokat összeszed­ték. Nem volt nagy ellenséges­kedés, aztán jöttek a közös há­zasságok.- En sváb vagyok, a fér­jem mindig azt mondja, ha őt nem telepítették volna ki, ak­kor nem találkozunk - mondta Molnár Albertné Kimmel Ró­zsa. - Minket kiraktak a saját házunkból Szorosadon, mert németek voltunk. A nagyma­mám testvéréhez mentünk, együtt laktunk 14-en két szo­ba, konyhában. Akkor talál­koztunk a férjemmel, én 14 éves voltam ő 18. Nagy szere­lem volt a miénk. Később már alig volt ellentét a faluban, ak­kor simultak el, amikor 59-ben mindenki belépett a téeszbe. Közösen dolgoztak, akkor már arra is ügyeltek, ha volt ott fel­vidéki, nem beszéltek egymás között svábul, nehogy sértődés legyen belőle. Beindult az igazi szezon, aki éri, szedi a vargányát, a csiperkét, a rókagombát A gomba köretnek, nem főételnek való A nagypiacon is válogathatnak a vásárlók az illatos gombák között Fotó: Lang Róbert BARCS, KAPOSVÁR A hűvösre forduló őszi időben sorra buk­kannak elő az erdőkben a gom­bák. - A hűvös, nyirkos idő jót tett a gombáknak - mondta el kérdésünkre Malgay Viktor, a barcsi Dráva Völgye Gimnázi­um és Szakgimnázium igaz­gatóhelyettese. - A hirtelen jött csapa­déknak köszönhe­tően szinte robba­násszerűen megje­lentek a gombák. így már szedhe­tő az illatos vargá­nya, nagy őzláb­gomba, galamb­gombák, rókagomba, de réte­ken a csiperkefélék és a szeg­fűgomba is előbújt. Malgay Viktor felhívta a fi­gyelmet: sok a mérgező fajta, megjelent a gyilkos, a légyölő és a párducgalóca is. A szak­ember hozzátette: egy ehető fajta azért szedhető, a piruló galóca.- Lesz még egy nagyobb gombaszezon október táján - tette hozzá Malgay Viktor. - Akkor új fajták is megjelen­nek, így a tuskógombák, szür­ke tölcsérgomba és a lila pe- reszke. A leszedett gombát fontos szakértővel ellenőriztetni, hi­szen sosem lehetünk eléggé biztosak, hogy ehető fajtákat szedtünk. Nagy Róbertné a Kaposvári Nagypi­acon végez ingye­nes gombavizsgá­latot. Enélkül nem is lehet árusítani a létesítményben. - Mostanság egyre többen hozzák be a begyűjtött gombá­kat - ismertette tapasztalatait a szakértő. - Szerencsére mos­tanra már nem csak az árusok fordítanak erre figyelmet. Saj­nos sokszor van, hogy mérge­ző gombát szednek le, ezeket elkobozzuk. Egy átlagember évente mindössze másfél kilogramm gombát eszik, pedig egyes vé­lemények szerint heti 25 de­kagramm elfogyasztása len­ne javasolt. Ráadásul a vegán étkezés egyik alapvető alko­tóeleme a kalapos növény. - A gomba nem az alapélelmi­szer-szükséglet része, de íz­letesen elkészítve változatos­sá teszi az étkezést - mondta el érdeklődésünkre Heszber- ger Edina dietetikus. - Van­nak olyan anyagcseretípussal rendelkező emberek, akiknek nagyon előnyös a gombák fo­gyasztása, míg másoknak nem, és sokan nem is szere­tik, idegenkednek tőle. A kaposvári szakember hoz­zátette: sokan azt gondolják, a gomba jó fehérjeforrás. Sze­rinte ez nem igaz. Ugyan van valamennyi fehérjetartalma, azonban a gomba nehezebb emészthetősége miatt az nem hasznosul. Heszberger Edina köretként javasolja a gomba fogyasztá­sát, nem pedig főételnek. Hat somogyi arany a Palóc versenyen SOMOGY-SALGÖTARJÁN Ötödik alkalommal rendezték meg a Palóc Pálinkaversenyt, a must­rán több mint 300 mintát mi­nősítettek. A salgótarjáni ered­ményhirdetésről három somo­gyi pálinkakészítő térhetett ha­za aranyéremmel, Gyenesei Ist­ván hármat, Galántai János ket­tőt és Sass Tamás egyet nyert a legrangosabb éremből. Galán­tai János borzag (gyalogbodza) párlatát kategóriája legjobbjá­nak minősítették, és elnyerte az erdei gyümölcsökből készí­tett legjobb párlat címet. Ennek az elismerésnek különös rang­ját adja, hogy a „borzag” pálin­kák hazájának számító Nógrád megyében érdemelte ki. Gyene­sei István három aranyérmes párlata (fekete ribiszke, vadalma és érlelt madárberkenye) mellett 7 ezüstérmet is elnyert. Galán­tai János a két aranyérmét (bor­zag és vadcseresznye) további 6 ezüst-, illetve két bronzéremmel toldotta meg. A somogyudvarhe- lyi Sass Tamás madárberkenyé­je ért aranyat, amit három ezüst- és két bronzéremmel egészített ki. M. K. Egy átlag­ember éven­te mindössze másfél kiló gombát eszik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom