Somogyi Hírlap, 2017. augusztus (28. évfolyam, 177-203. szám)

2017-08-26 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 34. szám

2017. AUGUSZTUS 26., SZOMBAT MŰVÉSZBEJÁRÓ J Hevesi Tamás a könnyűzenéről, a színészetről és a világ feladatáról A saját törvényei szerint él Mielőtt felemeltem a telefont, éreztem, hogy a rám váró beszélgetés roppant meghatározó lesz. Vannak fontos találkozások, és hiszek abban, hogy bizonyos eszmecsere egy életre feltöltheti az embert. Hevesi Tamásnál sejtettem, mire számíthatok. Ő az az énekes, aki minden energiáját beleteszi abba, amit csinál. Legyen szó egy dalról, egy fellépésről vagy egy kispályás focimeccsről. Imád távoli helyeket felfedezni, de soha nem hagyná el a hazáját. Kevesen tudják róla, hogy több mint három évtizede vegetáriánus, vagyis a húst amennyire csak lehet, messziről kerüli. Hisz abban, hogy a saját életünkért kizárólag mi magunk vagyunk felelősek. Nyitott és tájékozott ember, aki őszintén elmondta a véleményét arról, hogy szerinte jelenleg merre tart a világ.- Álmodott már koncerttel?- Nem is egyszer. Érdekes módon már jóval a megtörtént dolgok előtt bele tudok helyez­kedni egy adott szituációba. Ami félelmetes, hogy képes vagyok előre átélni, feldolgoz­ni, akár egy koncertet. Tarnóczy Orsolya- Kicsit mintha eltűnt volna a nyilvánosság elől, a szórakoz­tató műsorok óta nem adott hírt magáról.- ■Ezzel nem értek egyet, sok helyen megjelenek, ren­geteg felkérésem van. Kizá­rólag az olcsó bulvárszerep­léseket kerülöm. Ahogy ré­gen, most is törekszem az igé­nyességre, a komoly beszélge­tésekre. Emellett sűrű az éle­tem, tele vagyok koncertek­kel, egész nyáron fellépéseim voltak. Hétvégén négy helyre megyek, alkalmanként más­fél-két órát vagyok a színpa­don, ami eléggé igénybe veszi az embert. A genetikámnak köszönhetően azonban soha nem vagyok fáradt. Most pró­bálok relaxálni, ráhangolódom az eseményre, fejben rakom a repertoárt. „Soha nem érdekelt az öncélú kitárulkozás” Névjegy Hevesi Tamás Gyulán született, édesapja jogász, édesanyja gazdasá­gi igazgató volt. A nővére, Edit, rajz-ének szakos pedagógus, a bátyja, Imre, zenész. A Név­telen Nulla zenekar megala­pítója, 1994 óta szólóénekes. Olyan híres dalok köthetők a nevéhez, mint a Diadal (Csíkos napernyő), Jeremy, Egy életen át kell játszani, vagy éppen a Sydney felé című szerzemény, ami a 2000-es olimpián a magyar olimpiai csapat indu­lója lett. Még abban az évben átvehette az Arany Lyra-, vala­mint a Roland Barátság Díjat is. 2001-ben Pro Urbe-díjat, tavaly Békés megyei Prima- díjat kapott. Fotó: TV2- Ez egy nagy adomány.- Mint ahogy az is, hogy bevonzom az életembe a jó embereket. Nemrégiben egy te­hetséges zeneszerzővel hozott össze a sors, A Dal című műsor­ban ismertté vált Somogyvári Dániellel. Közös „gyermekünk” a Napból Hold lettem című legújabb szerzemény. A régi dalaimat szerencsére sokat játsszák a rádiók, de örülnék, ha az újakra is nyitottak len­nének. Tudom, hogy sokkal többet kellene magamat me­nedzselnem, de az igazság­hoz hozzátartozik, hogy egy ösztönlény vagyok.- Áldás vagy átok, hogy ilyen a személyisége?- Amióta az eszemet tudom, soha nem érdekelt az öncé­lú kitárulkozás, a rongyrázás. Mindig a saját utamat jártam. Nem hakniztam, viszont akár­merre mentem az országban, minden erőmmel azon vol­tam, hogy a produkció si­keres legyen. Nem volt menedzserem és nem is szeretnék. Kivételesen a háttérmunkáimat átad­tam egy gyerekkori bará­tomnak, ő most levesz a vállamról egy csomó ter­het. Nekem tudod, kik a barátaim? Az egyszerű hétköznapi emberek.- A közösségi oldalt használja?- Nem vagyok egy nagy Facebook- guru, kimondottan arra használom a rendszert, amire való. Ha megnézed az olda­lamat, nem látsz rólam olyan fényképeket, ahol óriási tömeg kiabál a háttérben. Sok ember előtt lépek fel, de nem akarok a tömeghipnó­zis eszközével élni. En­gem a közönség szere- tete éltet, akikkel tu­dom, hogy képes len­nék az Arénát is meg­tölteni. Nélkülük sem­mi lennék.- Ha jól tudom, serdülőkorában már dalokat írt, hegedült, citerázott, atletizált. A gyulai kissrác mire vágyott igazán?- Színész akartam lenni, de nagy meg­váltás az országnak, hogy végül nem si­került. Az igazság­hoz hozzátarto­zik, hogy nem ér­demeltem volna meg, hogy bejus­sak a főiskolára.- Miért?- Huszti Pé­ter azt mondta, hogy jó színész lennék, csak jobban kellene akarnom ezt az egészet, akkor sikerrel járnék. Beláttam, nem vagyok elég szorgalmas erre a pályára. A színészet egy gyö­nyörű, de nagyon nehéz szak­ma. A színész nagy felelőség­gel tartozik a társulata iránt, nem teheti meg, hogy nem vál­lalja el az esti előadást. Vagy egyszerűen fogja magát és el­utazik.- Kellett a szabadság.- Ez az életem egyik legfon­tosabb alappillére.- Világjáró lett, évekig Ausztrá­liában élt. Végül miért jött haza?- Mert minden embernek egy hazája van, és minden ide köt. A kultúra, a történe­lem, a nyelv, az identitás és a család. Gyakorlatilag minden, a gyökereim. Először Euró­pát kezdtem el felfedezni, az­tán tágítottam a határaimat. Közben itthon a zenekarom­mal megírtuk a Csíkos naper­nyő és a Jeremy című számot, ami óriási siker lett. Utána va­lahogy beskatulyáztak min­ket, falakba ütköz­tünk. Azt éreztem, levegőre van szük­ségem. Tudtam, hogy el kell men­jek ahhoz, hogy új lendületet kapjon a könnyűzenei életem. Nagy ál­mom volt Ausztrália, így egy­értelmű lett a cél. Később be­igazolódott, hogy akkor, ott jó döntést hoztam.- Mit csinált kint? Utcazenész volt?- Nagyom sok országban ját­szottam az utcán. Múlt héten néztem a híreket, és megdöb­benéssel láttam, ami Barcelo­nában történt. Azon a sétálóut­cán ugyanis többször énekel­tem. A legszörnyűbb, hogy ki­derült, 17 éves gyerekek követ­ték el ezt a szörnyűséget. Mér­hetetlenül fel vagyok háborod­va, mert az elmúlt évek során ártatlan emberek százai hal­tak már meg a fanatizált őrül­tek miatt.-Ön szerint mi zajlik most Európában?- Ha az ember fellapozza a történelemkönyvet, akkor vi­lágosan látszik, hogy évszá­zadokon keresztül vándorol­tak a népek. Most is ezt láthat­juk. Afrikából gyakorlatilag egyre többen akarnak eljutni egy számukra gazdagabb vi­lágba, Európába. De ez a ván­dorlás egyébként az egész vi­lágon jelen van. A menekült- áradattal viszont az Iszlám Állam emberei is folyamato­san érkeznek. Igyekeznek Eu­rópa különböző nagyvárosai­ban egyre több bázist kiala­kítani. Míg korábban az volt az érzése az embernek, hogy a terrorakciók elsősorban az erőfitogtatásról szólnak, ad­dig ma már bizonyossá vált, a terroristák eltökéltek abban, hogy folyamatos rettegésben és félelemben tartsák az embereket.- A világnak lépnie kell.- Méghozzá sürgősen. Nem látszatbeavatkozásokra van szükség, mint Irakban. Ott a háború egyértelműen az olaj miatt dúlt. Itt az a kér­dés, a világ felkészült-e ar­ra, hogy azokból az orszá­gokból, ahonnan a menekül­tek érkeznek, rövid időn be­lül élhető államokat építsen. Mert akkor visszafordítha- tóvá válna ez a folyamat. Vi­gyázni kell, mert egy pillanat alatt változhat bármelyik or­szág megítélése és belső biz­tonsága. Említhetném Vene­zuelát is, a világ egyik leg­gazdagabb országát, ahol je­lenleg polgárháború dúl. Miért? Mert Amerika egysze­rűen nem tőlük vásárolja az olajat. A barátaim ott élnek, többször küldtem nekik cso­magot, de kérték, többet ne tegyem. A határon felbontják a dobozokat, és egyszerűen nem kapják meg.- Úgy tudom, hogy évtizedek óta vegetáriánus. Harminc évvel ezelőtt miért döntött a hús nélküli étkezés mellett?- Ennek több oka volt, a ter­mészetvédelem, az állatok vé­delme, de leginkább a filozó­fiai, az etikai és az egészségügyi szempontok vezé­reltek. A cukor- betegségem nagy lökést adott. Na­gyon megtisztelő­nek találtam, hogy nemrégi­ben a 21. alkalommal meg­rendezésre kerülő Vegetáriá­nus Fesztivál arcának válasz­tottak. Tisztán és boldogan élek, harmóniában a termé­szettel. Minden reggel kiülök az erdő szélén lévő házam te­raszára, ott kávézgatok. Sze­retek az erdőben sétálni, hat kutyám közül általában vala­melyik velem tart.- Zenei pályafutása mellett futballedzőként is jeleskedik. Mióta csinálja?- Évtizedek óta. Édesapám annak idején azt mondta, érdemes több lábon állni. Megfogadtam a tanácsát.- Hol dolgozik éppen?- Lassan öt éve edzem a cukorbeteg futsalválogatottat, akikkel megnyertük az Euró- pa-bajnokságot, négyszer pe­dig ezüstérmesek lettünk. Éu- rópában ezt egyedül nekünk sikerült elérnünk. Nagyon erős a csapatom, pedig egy év­ben mindössze négy hónapot tudunk együtt dolgozni. Már nagy erőkkel készülünk a kö­vetkező Európa-bajnokságra, ami jövőre, Szlovákiában lesz.- Tavaly Békés megyei Prima-díjjal tüntették ki. Meglepődött?- Nagyon, és rettentően jól­esett, most is libabőrös vagyok a meghatottságtól, ahogy er­ről beszélek. Ezt az elismerést azoknak köszönhetem, akik figyelik a pályámat, és a szü­lővárosomnak, hogy nem fe­ledkeztek meg rólam. Tudod, az ember csendben, békében él, majd egyszer csak az élet megajándékozza egy ilyen díj­jal. Ez egy komoly visszaiga­zolás volt nekem. Úgy tűnik, mégis létjogosultsága van an­nak, ha valaki szívből és lélek­ből, a saját törvényei szerint él és dolgozik. Tisztán és boldogan élek, harmóniában a természettel

Next

/
Oldalképek
Tartalom