Somogyi Hírlap, 2017. július (28. évfolyam, 151-176. szám)
2017-07-01 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 26. szám
2017. JÚLIUS 1., SZOMBAT PANORÁMA 3 Megversenyeztette a lábbeliket a szegedi múzeum A szegedipapucs-3| készítés eljárása* bekerülhet, flpHRI a hungarikumok .nemzeti tárházába HMMÉ'Fotó: MW Hungarikum lehet belőle, de időközben kihal a szegedipapucs-készítés eredeti eljárása. A Móra Ferenc Múzeum mindent megtesz azért, hogy segítsen életben tartani a hagyományt. Legutóbb papucsszépségversennyel, amire egy fotóval lehetett nevezni, bárhonnan az országból. FábosjErika MŰHELY A szegedi papucs leghíresebb mestere, Rátkai §gndor alig volt 12 éves, amikor elkezdte tanulni a papu- csosmesterséget. Első műhe-“ lyében 1934-ben kezdett, és szinte haláláig dolgozott, 95 éves korában még tanítványai voltak. A lábbelit, amely arra vár, hogy »hungarikum lehessen, égés/* éleiében hagyományos eljárással készítette. Vagyis semmiféle ragasztás nem volt a papucsain. Mindent egymaga szabott, varrt, szögeit, a papucsok bársonyfejére pedig a felesége hímezte a virágokat. A keze alól - becslése szerint- élete során több mint 70 000 pár szegedi papucs került ki. Az idős mester a szegedi múzeumnak 2001-ben 23 pár papucsból álló mintakollekciót adományozott, melyben megtalálható volt minden olyan papucs, amit 1930- óta készített. A Móra Ferenc Múzeumban kiállítás is nyílt idén a lábbelikből. 150 éves hagyományra épülő kiállítás „A kiállítás ötlete régóta megfogalmazódott az érintettekben ^mondta Hegedűs Anita, a M oralTre nTAtu z e u m sajtóreferense. - A Múzeumok Éjszakájára pedig azért választottuk a papucsot mint témát, hogy a szekrények alján őrzött darabok is előkerülhessenek. Fotókat vártunk az ország minden tájáról, egyrészt hogy egy digitális archívumunk legyen minél többféle eredeti szegedi papucsról, másrészt, hogy így is felhívjuk a figyelmet egy olyan, több mint 150 éves hagyományra, amely egyre inkább feledésbe merül, hiszen az eredeti papucsot a kézi technológiával éppen senki nem csinálja a városban. Miközben a hagyomány újjá is éled, hiszen divattervezők próbálkoznak feléleszteni, mai formákkal megmenteni ezt a jellegzetes lábbelit.” A városban 2003-ban hozták létre a Rátkai Sándor Közhasznú Alapítványt a kulturális örökség védelmére, a pa- pucsosmesterség oktatására. Itt végzett Ormándi László is. A Kiskunfélegyházán dolgozó papucskészítő véletlenül talált rá annak idején a lehetőségre, és azt mondja, Rátkai Sándornak köszönheti, hogy valódi elkötelezettje lett ennek a kézművesmesterségnek. A népművészet mestere „A csizmadiamesterségből származó, kézi varrásos technikával készítem a papucsaimat - mondta Ormándi László. - A mesterséget Rátkai Sándor papucsosmestertől, a népművészet mesterétől tanultam három éven keresztül. Munkát kerestem Szegeden, amikor a munkaügyi hivatalban találkoztam egy alapítványi felhívással, ami a papucsosmesterségről szólt. Soha nem végeztem előtte semmilyen kézműves tevékenységet, mégis érdekelt a lehetőség. Egyre kevesebb minőségi kézműves papucs fogy „Rátkai Sándor akkor már a kilencvenes évei közepén járt, mégis hatalmas lelkesedéssel és odaadással tanított bennünket, érezhető volt, komolyan gondolja, hogy ezzel egy hagyományt akar a következő generációkra hagyni. Megszerettem ezt a munkát, és annak ellenére hát éve kitartok a mesterség mellett, hogy megélhetési forrásnak kiszámíthatatlan. Sajnos a néptánccsoportoknak már nem futja arra, hogy egy egész csoport számára papucsot tudjanak rendelni. Legfeljebb javítgatásokat végzünk, vagy egy-egy elhasználódott darabot cserélünk ki. Lassanként már én is azon töröm a fejem, hogy feladom és más munka után nézek, mert sajnos ez egyre nehezebb.” A török kortól kezdve hordják megszakítás nélkül Szegeden a török hódoltság alatt papucsosok is dolgoztak, maga a papucs szó is török eredetű. Bizonyosra vehető, hogy a papucsviselet már e kortól elterjedt, és azóta is él, megszakítás nélkül. A19. század elején még nincs különálló papucsosipar. A szegedi papucsosok emlékezete szerint iparuk az 1850-es évek táján különült el a régi, nagy múltú csizmadiamesterségtől. A mesterség virágzása az 1950-es évekig tart, papoucsot hétköznapi viseletként is hordtak a szegediek. A többnyire piros bársonyból készült szegedi papucs jellemzője a hímzés: mezei virágok, pipacs, nefelejcs, gyöngyvirág, kalászok díszítik. Az eredeti szegedi papucson minden kézzel készül. Bársony a felsőrésze, marhabőr a talpa és fából van a sarka. Sokáig forga- tós volt, vagyis úgy volt kikészítve, hogy nem különbözött a jobblábas a baltól. Mentőakció G. Juhász Judit judit.g.juhasz@mediaworks.hu A zonnal tudtam, hogy nagy a baj, amikor a szokásos madárcsicsergésbe a csontig hatoló kétségbeesés hangja vegyült, s a kerítésre futtatott illatos loncon túl a levegőben egy-egy pillanatra előtűnt egy kutyafej és két rőtbarna lobogó fül. Kutyamorgás és madársivítás töltötte be a kertet, meg a kiáltásom, hogy „Teki, nem szabad! Teki, nem szabad!” Futottam, ahogy bírtam, kifelé az ajtón, le a lépcsőkön, a papucsomat valahol elveszítettem, s egyre csak kiabáltam, hogy „Teki, nem szabad!”. A vadászat hevében azonban a szomszéd vizslája nem figyelt rám. Körülötte két rigó röpködött, a nagyra nőtt japánbirsről és a fenyőfáról, mint a sas, zuhanó- repülésben támadták a kutyát, hogy belemélyesszék a karmaikat, felkapják, s száz méterről elengedjék áldozatukat. A kerítéshez értem, ekkor vettem észre, hogy Teki apróka szürke madárfiókát lökdös az orrával, mit sem törődve az egyre kétségbeesettebben támadó szülőkkel. Futva érkezett a kutya gazdája is, felkapta a fűből a széttárt szárnyú madárkát. Apró volt, szürkésbarna és nagyon kiqsi.,* Sokkot kaphatott vagy infarktust, de egy pillanatig sem hdzi- tált, amikor a kerítésről a biztonságos japánbirs alá lavírozta magát. Nem láttam, onnan hová tűnt, a szüleit figyeltem, akik, miután a szomszédék visszamentek a házba, tovább támadták a kutyát. Azt hiszem, az állatvilágban kevéssé ismert viselkedés a bosszú, tán nem vették észre, hogy csemetéjük már biztonságba került. Még délután is hallottam a szülők zokogását, ahogy hívogatták fiókájukat. A bokor alatt nem találtam, remélem, csak eltévedt hazafelé menet. Minta sas, zuhanórepülésben támadták a kutyát Hőség Rómában, elzárják a kutakat KÁNIKULA Elzárják a lakosok és turisták által is kedvelt köztéri kutakat Rómában a kánikula és szárazság okozta vízhiány miatt, és az éjszakai víznyomást is csökkentik az olasz fővárosban. A római utcákon sorakozó ivókutak elzárásának még nem ismert a pontos időpontja, de az olasz főváros főpolgármesteri hivatala szerint ez már a következő napokban megtörténhet. Gian Luca Galletti olasz környezetvédelmi miniszter kijelentette, ha továbbra sem hull elegendő csapadék, kritikussá válik a vízhelyzet. Hozzátette, a római közkutak elzárása példaként szolgálhat. Arról a mintegy 2500 kútról van szó - közöttük 280 Róma belvárosában -, ahol helyiek és turisták ingyen ihatnak a forróságban, felfrissülhetnek, megtölthetik palackjaikat vízzel. A római kutak vize közismerten friss és jó minőségű. A római sajtó kommentárja szerint az utcai kutak elzárása nehéz helyzetbe hozhatja az olasz főváros utcáin élő mintegy 10 ezer hajléktalant, akik számára az utcai kutak nélkülözhetetlenek. Ezzel egy időben a legnagyobb római víz- szolgáltató (Acea) bejelentette, hogy szeptemberig éjszaka a korábbi másodpercenkénti 1500-1600 literről 1300 literre csökkenti a Róma természetes víztározójából, a Braccianói-tóból leszivattyúzott víz nyomását. A korlátozás éjfél és hajnali öt óra között érvényes. A Coldiretti olasz fogyasztóvédő szervezet szerint precedens nélküli „vízkrízis” sújtja Itáliát. Rómában a megszokott június végi hőmérsékletek legalább öt Celsius-fokkal meghaladják a korábbi átlagot. MW Kritikussá vált az olasz vízhelyzet HIRDETÉS Színes műsormagazin szerda Heti retró sportmagazin Családi receptmagazin csütörtök péntek MÉG TÖBBET ADUNK! Keresse kedvenc megyei lapját már heti 4 ingyenes melléklettel, változatlan áron! kedd H " í A legszebb papucs
