Somogyi Hírlap, 2017. június (28. évfolyam, 126-150. szám)

2017-06-01 / 126. szám

\ 2017. JÚNIUS 1., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 Gróf Dávidnak éppen álomszerű az élete, és reméli, ez így is folytatódik Padlóról a mennyországba Elképesztő történet a kapu­sé: első élvonalbeli szezon­jában aranyérmet nyert, és a válogatottba is meghívót kapott. A játékos beszélt kórházi fotózásról, csaló­dásról, és egy Vasas-mérkő­zés is szóba került. Cserháti András/Nemzeti Sport kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Az álla nem festett valami szépen. Mi történt?- Az első félidőben Lo'ic Nego próbált sarkazni, de a labda helyett a fejemet talál­ta el a fehérvári szélső - em­lékezett vissza a szombati baj­noki döntőre, a Budapest Hon- véd-Videoton összecsapás­ra (1-0) Gróf Dávid, a kispes­tiek immár bajnok kapusa. - Ápoltak, de valójában a mécs­esén nem sokat törődtem ezzel a sérüléssel, végül azonban mégiscsak össze kellett varr­ni, így nemcsak a stadionban, hanem a kórházban is talál­koztam Honvéd-szurkolókkal.- A kórházban?- Igen, a Baleseti Sebészet­re kellett mennem, s mivel né­hány kispesti szurkoló meg­sérült az ünneplésben, sokat fotózkodtunk, beszélgettünk, amíg várakoztunk. Volt olyan drukker, aki felmászott a kerí­tésre, és elvágta a kezét. Egé­szen fél háromig éjszakáztam odabent, úgyhogy volt időnk elemezni a sikert.- Felfogta már, hogy aranyér­met nyert a csapatával?- Lassan igen, de azért va­sárnap reggel is úgy ébred­tem, hogy ezt nem hiszem el... Amikor lefújta a játékvezető a Vidi elleni meccset, eltört nálam a mécses, sírva fakad­tam, hihetetlen felszabadult- ságot éreztem. Eszembe jutott, hogy megérte annyit dolgozni. Hogy egy év alatt mekkorát fordult velem a világ, hiszen az NB Il-es Csákvárról tavaly nyáron érkeztem az első NB I-es klubomhoz, a Honvédhoz. Az is felötlött bennem, ami­kor földre rogytam, hogy ne­héz volt felállni a padlóról né­hány csalódás után. Például amikor a skót Hiberniant ott­hagytam, úgy tizenkilenc le­hettem, s nem is tudtam, mer­re vet a sors, kilátástalannak láttam a helyzetem. Türelmet­len voltam, meghoztam ezt a döntést, hiszen lehet, ha még várok, több lehetőséget kap­tam volna a skót csapatban. Arra is gondoltam, hogy meny­nyit köszönhetek édesapám­nak, aki gyerekkorom óta so­kat foglalkozott velem.- Édesapja, Gróf Attila tagja volt a harmincegy évvel koráb­ban aranyérmet szerző kispes­ti klubnak. Gróf Dávid a Videoton ellen is állta a sarat Fotó: Török Attila- Igen, ez is pikantériá­ja volt a meccsnek. Em­lékszem, még csak öt-hat éves lehet­tem, amikor már fog­lalkozott velem édes­apám, sötétedésig kint ma­radt velem futballozni. Tisz­tán előttem van, hogy alig ti­zennégy esztendősen védhet­tem a Kozma István vezet­te Vasas-tartalékban, mert elfogytak a kapusok. A Fáy ut­cában játszottunk, 1-1-re vé­geztünk a Fradival, amelyben többek között Takács Ákos és Budovinszky Krisztián is pá­lyára lépett. Ez a sok apró siker is kellett ahhoz, hogy már aranyérmesnek vallha­tom magam.- Belegondolt abba, hogy ha Horváth András nem sérül meg, lehet, nem is kerül be a kispesti kapuba?- Nem, egyszerűen csak ke­ményen dolgoztam, s tudtam, egyszer úgyis lehetőséghez jutok, s akkor két kézzel meg kell ragadnom az alkalmat. Remélem, sikerült.- Erre bizonyíték, hogy hétfő óta Gulácsi Péterrel és Megye­ri Balázzsal együtt készülhet a válogatott edzőtáborában.- Tényleg elképesztő! Sze­retném élvezni minden pilla­natát, attól függetlenül, hogy játszom-e az oroszok elleni felkészülési, illetve az Andor­ra elleni világbajnoki selejtező mérkőzésen vagy sem. Mind­két meccs izgalmasnak mutat­kozik, az oroszok biztosan ke­mény ellenfelek lesznek, hi­szen készülnek a hazai rende­zésű Konföderációs Kupára.- Beszélgetett Bernd Storckkal?- Igen, négyszemközt volt rá alkalmam. A szövetségi kapi­tány elmondta, ugyanazt sze­retné tőlem látni, mint amit a Honvédban. Vagyis legyek so­kat játékban lábbal, s tovább­ra is magabiztosan teljesítsek. Akkor sem lennék elégedet­len, ha most még nem mutat­koznék be a válogatottban, hi­szen így is álomszerű, ami ve­lem történik, de nyilván azért dolgozom ilyen keményen, hogy megnehezítsem a kapi­tány döntését. S persze próbá­lok úgy játszani, hogy legkö­zelebb is meghívjon.- Kérdés, melyik csapatból - marad Kispesten?- Még két év hátravan a szer­ződésemből, úgyhogy mara­dok, nagyon jól érzem magam a klubnál. Bízom benne, hogy a csapat magja együtt ma­rad, s bár Marco Rossi vezető­edző távozott - akivel egyéb­ként baráti viszonyt ápolok -, remélem, a következő szezont is sikeresen zárjuk. Talán újra aranyérmesként. Hangulatos meccsel emlékeztek az 1992-es ukrán-magyar találkozóra Ez is hármas, de ezúttal mi kaptuk A történelmi mérkőzés újrajátszásán a fiatalabb játékosokat felvonultató Ukrajna nyert Fotók: mlsz.hu LABDARÚGÁS Negyed százada játszotta első hivatalos, nem­zetek közötti válogatott mér­kőzését az 1991. augusztus 24-én (újjá)született régi-új ál­lam, Ukrajna. Nemcsak fut­ballban, úgy általában; és az ellenfél Ungváron Magyaror­szág volt. Sokat változtak 25 év alatt az erőviszonyok, ak­kor simán, 3-1-re győzött a Je­néi Imre dirigálta magyar válo­gatott. Két és fél évtizeddel idő­sebben, ugyanabban az Avan- gard stadionban ismét össze­csapott a két akkori válogatott, bár a történelmi meccs szerep­lői közül már csak öt ukrán és négy magyar labdarúgó öl­tött ismét nemzeti színű mezt. A hazai gárda 3-1-es győzelem­mel visszavágott az 1992-es ve­reségért. Komoly kalandtúra gépko­csival ellátogatni Ukrajnába még 2017-ben is. Eleve a záho­nyi határátkelő, a történelmi híd a Ti­szán - 1991. június 16-án itt hagyta el hazánkat az utol­só szovjet katona, bizonyos Viktor Silov altábor­nagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka - 340 kilométer­re van közúton Budapesttől, de az igazi megpróbáltatások azon az utolsó 25 kilométeren várnak a gyanútlan utasra, ami Ungvárig még hátravan. A ha­tárátkelés - az ungvári főkon­zulátus segítségével is - egy teljes órát vett igénybe, az át­lagembernek öt órába is belete­lik a procedúra. A határon túl így sorakoz­nak a magyarlakta falvak - Téglás, Szűrte, Homok, Ke- tergény míg befutunk Ung- várra, Kárpátalja fővárosába. Minduntalan örvend az ember lelke, ahogy ma­gyar feliratokat ol­vas: „zöldség-gyü­mölcs”, „kocsma”, „Rákóczi út”... Ung- vár 116 ezres város, ebből mindössze nyolcezren magyarok ma már. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint a 16 919 lakosból akkor még 13 590 magyar volt... De nem népet számlálni jöt­tünk Ungvárra, hanem fut­ballmeccset nézni, az 1992-es történelmi összecsapás újra­játszását. A mieink akkor, Je­néi Imre szövetségi kapitány irányításával, így álltak fel: Brockhauser - Telek, Limper­ger, Lőrincz - Mónos, Márton, Sallói, Lipcsei, Simon - Kip- rich, Vincze. Csereként szóhoz jutott Balogh Tamás, Balog Ti­bor, Kovács Ervin, Pisont és Il­lés. Közülük négyen vállalták most a játékot: Telek, Mónos, Márton, valamint Sallói, aki azon a meccsen mutatkozott be a válogatottban, mindjárt góllal. (A másik kettőt Kiprich lőtte.) A mostani emlékmeccset Magyar Zoltán, a válogatott ak­kori technikai vezetője és Var­ga Sándor, a világhírű viski já­tékosügynök gründolta. Sajnos a profi futball tavaly megszűnt Kárpátalján: az akkor még él­vonalbeli Hoverla - amely itt, az ungvári Avangard stadion­ban játszotta meccseit - csőd­be ment, s nincs már másod- és harmadosztályú csapat sem a régióban, ahol egykor olyan „héroszok” futballoztak, mint Szabó József vagy Rácz László. A mérkőzésen itt volt a 25 év­vel ezelőtti MLSZ-elnök, Lacz- kó Mihály is, no meg a jelen­legi, Csányi Sándor. Jenei nem ért rá, őt Gellei Imre helyette­sítette. Válogatottunk csapat- kapitánya Détári Lajos volt, aki annak idején sérülése miatt nem játszhatott, de most min­denki vele fényképezkedett. A kezdő sípszó előtt a helyi mazsorettek zenekara - ked­veskedni akarván a magyar nézőknek - indulókat ját­szott, amelyek közül az egyik a „Horthy Miklós katonája va­gyok...” kezdetű volt. A 2x30 perces meccsen pá­lyára lépett többek között Vé- ber György, Sallai Sándor, Tököli Attila, Mészöly Géza, Vincze Ottó, Dombi Tibor, Hal­mai Gábor, Fehér Csaba, a kö­zelmúlt megannyi csillaga - kár, hogy a legfényesebbek, Kiprich „Kipu”, Vincze „PUu”, Lipcsei Péter, Pisont István, Il­lés Béla nem tudtak eljönni. Az ukránok fiatalabbak, edzettebbek, összeszokottab- bak voltak, és 3-1-re győztek Vorobej, Hecko és Szobuckij góljaival, Fehér Csaba szabad­rúgásból szépített. Véber még kakaskodott is egy sort, csak hogy olyan legyen az egész, mint egy igazi futballmeccs. Ch. Gáli András Détári Lajos volt a csapatkapitány, vele szemben Tököli Attila Kárpátalján már nincs profi futball HÍREK Elhunyt Szondy István OLIMPIA Kilencvenegy éves korában elhunyt Szondy Ist­ván. Azon kevés magyar sportolók egyike volt, akik két sportág képviselőjeként is szerepeltek olimpián. Hel­sinkiben, 1952-ben tagja volt az első alkalommal ötkari­kás aranyérmet nyert öttu­sa-válogatottnak, egyéniben bronzérmet szerzett. Négy év­vel később a Melbourne he­lyett Stockholmban rende­zett ötkarikás lovasversenyen vett részt, de helyezetlenül zárt. Öttusa-világbajnokságo­kon két arany-, illetve egy-egy ezüst- és bronzérmet gyűj­tött, majd 1956-ban Német­országba költözött. Hosszú éveken át tanított a frankfur­ti Goethe Egyetemen, a vívó szakosztály vezetőedzője volt, a német öttusa-váloga­tott felkészítésében is közre­működött. A 80-as évek ele­jétől mind gyakrabban járt Magyarországra, 1999 őszén végleg hazatelepült. MW Gera Zoltán hosszabbított LABDARÚGÁS Gera Zoltán egy évvel meghosszabbítot­ta nyáron lejáró szerződé­sét az FTC labdarúgócsapa­tánál. A 38 éves játékos elő­ször 2000 nyarán igazolt az FTC-be, négy évvel később Angliába szerződött, 2014- ben tért haza a Fradihoz. A 97-szeres válogatott Gera háromszoros magyar bajnok, négyszeres Magyar Kupa- és háromszoros Magyar Szuper­kupa-győztes. MW v v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom