Somogyi Hírlap, 2017. június (28. évfolyam, 126-150. szám)
2017-06-03 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 22. szám
2017. JÚNIUS 3., SZOMBAT 0 INTERJÚ úgy megy tel ászófalon, mintha csak a férjem látnám” Fotók: Kallus György. (H Immár négy év telt el azóta, hogy Erőss Zsolt május 21- én a Kancsendzönga megmászása után eltűnt. A Hópárduc felesége, Sterczer Hilda már azelőtt is sikeres és tehetséges sportoló volt, hogy Erőss Zsolt felesége és gyermekei édesanyja lett. Őt kérdeztük a talpra állás nehézségeiről, a mindennapi kihívásokról és az elmúlt években elért szakmai sikereiről. Takács Eszter- Amikor megbeszéltük az interjút, egyetlen kérése volt: hogy ha lehet, ne csak Zsoltról beszélgessünk. Egy népszerű és ismert férfi nejeként nem volt nehéz Sterczer Hildának lenni?- De igen, valóban nehéz volt. Zsolt halála után, bárhol is jelentem meg, egyszerűen mindenhol én voltam Erőss Zsoltné. Ez nem is kérdés. Pedig valójában fel sem vettem Zsolt nevét, a legtöbb ember szemében mégis ez volt az identitásom. Ezt nem bánom, hiszen mindenképpen szeretném megőrizni magamban is és azokban is, akik szerették, Zsolt emlékét, egy fontos részem, de nem vagyok az árnyéka. Zsolt elvesztése után kellett egy kis idő, amíg újra megtaláltam önmagam, és mostanra sikerült, úgy érzem.- A Hópárduc Alapítvány egy kicsit mégis „közös gyermek" lett.- Abban a tekintetben valóban „közös gyermek”, hogy Zsolt becenevét, a Hópárducot viseli az alapítvány. Ez egyébként egy hegymászócím, amit mindenki megkapott, aki megmászta a volt Szovjetunió valamennyi hétezres hegyét. Magyarként a mai napig Zsolt az egyetlen, aki ezt elnyertbe. De az alapítvány már leginkább csak én vagyok. Anyaként, tanítónőként és hegymászóként.- Nehéz női hegymászónak lenni? Nem tűnik nőies sportnak.- Nem is az, de én sem voltam a szó klasszikus értelmében sosem nőies. Kislányként is a fiús játékok, sportok érdekeltek. Szerettem versenyezni. A hegymászásban pedig nincs női ág, ugyanazt kell teljesíteni, amit a fiúknak. Nem kicsit alacsonyabb hegyekre megyünk, nincs melegebb, nincs több oxigén. Mindez nagyon vonzó volt számomra, de meg kellett találnom, hogy ebben a férfiak uralta extrém sportban hogyan lehetek nő. Ezért nagyon jó volt Zsolt feleségeként expedíciózni. Sosem volt kérdés, hogy ki mosogat, de az sem, hogy a sátor felverésekor a hideg vasakat mindig Zsolt fogta meg, mivel fázós a kezem.- Ha jól értem, egy férfias sport erősítette meg a női oldalát? ; - (Nevet.) Igen, jól érted, de ehhez kellett egy olyan férfi, aki mellett jó volt nőnek lenni.- A gyerekeket érdekli a hegymászás?- Ó, igen, a gének bennük vannak. Nagyon büszke vagyok a gyerekeimre. Nálunk a nyaralás sem arról szól, hogy elutazunk egy tengerpartra és süt- tetjük magunkat a napon, számunkra nem kérdés, hogy a hegyekbe megyünk. A fiam különösen imád mászni. Úgy megy fel a mászófalon, mintha Zsoltot látnám. Egyszerűen vonzza, hogy menjen egyre j feljebb és fel- jebb.- Nem félti?- Nem, mert ez az életem, ismerem ennek a sportnak, ennek a létformának a veszélyeit. Ha kamaszkorában elmegy majd egy fesztiválra, attól sokkal jobban fogom félteni.- A nyolcezer méteres csúcsok meghódítása óta is töretlenül szeret hegyet mászni?- Nem, mostanában inkább csak sziklát mászok. Két gyerek mellett azért hosszabb túrákra nincs lehetőségem. Arra nagyon sokat kell edzeni, és a mászás is több nap lenne.- Hiányzik a hegymászás? Kicsit úgy képzelem, hogy ez egy addiktív dolog.- Abszolút függőséget okoz. A „leszokás” is hasonló, hiszen először erről is nagyon rossz lemondani, szenved az ember.- Az alapítványa, a Hópárduc, terápiás falmászással foglalkozik. Kinek és hogyan tudnak segíteni?- Általában a terápiás mászás sok mindenben tud segíteni, az ízületi sérülésektől az agyvérzésen átesett betegek rehabilitációján át, de mi egy kisebb szeletével, a kognitív fejlesztéssel foglalkozunk. Olyan gyerekekHOPARDUC kel dolgozunk együtt, akik valamilyen tanulási vagy figyelemzavarral küzdenek. A falmászás alapvetően fokozott koncentrációt és jól fejlett koordinációt igényel, de mi még hozzáteszünk olyan pluszfeladatokat, amelyekkel segítjük a fejlődést. A csapatban hárman vagyunk, egy konduktor, egy gyógytornász és jómagam, együtt dolgoztuk ki ezt a módszert, amit alkalmazunk.- Mennyi idős gyerekekkel foglalkoznak?- Három- és tízéves kor közötti kicsikkel dolgozunk együtt. Ez az az életkor, amikor a megfelelő sportokkal nagyon jól fejlesztheNévjegy: «gpwWPflM Sterczer Hilda Eross Zsolt (Hópárduc) hegymászó házastársa, két gyermekük van: Csorna és Gerda. Győrben, a Nyugat-magyarországi Egyetem (NYME) Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán végzett (német műveltségterület) 2002- ben. 2004-ben Isztimé- ren dolgozott tanítóként. Akkor kezdett el túrázni. A tanítóképző főiskola után elvégezte az alapozó terápiák tanfolyamát, valamint Ausztriában a falmászás foglalkozásvezetői képzést. A legkedvesebb hegy számára a Kilimandzsáró, gyerekkori álma volt, hogy lássa Afrikát és a földrész leghíresebb hegyét. tő az idegrendszer. A falmászás pedig egy olyan mozgásforma, ami nagyon alapvető, mégis rendkívül sok mindenre hat. Az ilyen kicsi gyerekeket persze nem olyan könnyű falmászásra tanítani, több technikai feltétel teljesülésére is szükség van, például arra, hogy legyenek olyan mászótermek, ahol sűrűbben vannak a fogások.- Említette, hogy pluszfeladatokat is adnak a gyerekeknek, például mit kérnek tőlük?- Sokféle feladatot dolgoztunk ki a munkatársaimmal, de például kérünk olyat, hogy ha a piros kapaszkodót (fogást) fogja meg a kicsi, akkor dobbantson egyet a falra, vagy a jobb könyökével érintsen meg egy sárga fokot. Vagy a nagyobbakat meg lehet kérni, hogy számolják ki a kezdő fogásból, hogy hány lépésből tudnak majd felmászni a célig.- Vannak tériszonyos gyerekek?- Persze, de nálunk általában nem felfelé, hanem oldalra kell mászni. Aki nem akar, annak egyáltalán nem muszáj magasra felkapaszkodnia. Viszont az a tapasztalatunk, hogy egy idő után a félősebbek is elkezdenek magasabbra mászni. A tériszonyt le lehet küzdeni, akár még felnőttkorban is.- Zsolt elvesztésekor még kicsik voltak a gyerekeik, hogyan tudott beszélni velük a tragédiáról?- Eleinte nagyon furcsa volt. Ahhoz is idő kel1 lett, hogy ne tabuként kezeljem Zsolt elvesztését, hanem tudjak róla beszélni, ha kell. A gyerekekkel is gyakran emlegetjük és gondolkodunk mondana. Zsolt bennünk él a mai napig. Ez nem egy szomorú, gyászos érzés, mivel az ő ereje, mosolya és életszerete- te velünk van. Kéttgverek mellMtl hc^zabb|tú ráfira* ffin^lehetosegTL ,pgp btennünk; élB ISirl WM*
