Somogyi Hírlap, 2017. június (28. évfolyam, 126-150. szám)
2017-06-03 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 22. szám
2017. JUNIUS 3., SZOMBAT KULTÚRA 7 Az ev pedagógusa: „Izgalmas felelősség tanárnak lenni” Névjegy: Csörszné Tar Enikő 1970. augusztus 30-án született Sátoraljaújhelyen. 1992-ben szerezte meg tanítói oklevelét Sárospatakon. 1998-ban a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán angol nyelvtanári oklevelet szerzett. 2011-ben a Debreceni Egyetemen okleveles angoltanári diplomát szerzett. 2013-ben pedagógus szakvizsgát (tehetségfejlesztés, tehetséggondozás) tett. 2003 óta a Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégium angoltanára, nevelési igazgatóhelyettese. Férjezett, két fia van. Hobbija a tánc, a fotózás. Csörszné Tar Enikő, a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium angol szakos tanára lett idén Az év tanára a „határon innen” kategóriában. Pedig a gimnáziumban még nem feltétlenül tartották alkalmasnak a tanári pályára. Azóta tudja, mekkora - akár jó, akár rossz - hatása van egy tanárnak a tanítványai életére. Azt mondja, strapás, de megéri lépést tartani a mai diákokkal. Fábos Erika- Az év tanárának van pedagóguspéldaképe, olyan, emlékezetes tanárszemélyiség, aki fontos volt a pályaválasztásnál?- Persze, a Bodrogközben egy kis faluba jártam általánosba, a tanító nénimre, Dakos Sándorné Ildikó nénire máig emlékszem. Klassz tesiórákat tartott tornaterem nélkül is. Mindenki kapott tőle ajándékba egy tollat, amikor megtanultunk írni, és ma is fel tudom idézni, mennyire kedves volt. A felsős osztály- főnököm, Szabó Marika néni is, aki orosz-magyar szakos volt. Nála szerettem meg a nyelvtanulást annyira, hogy nyelvtanár akartam lenni.- Csupa jó tapasztalat.- Nem, a középiskolában már voltak gondok is. Az ottani osztályfőnököm például egyenesen eltanácsolt a tanári pályától, elég rossz jellemzést is írt rólam. Elsőre nem is vettek fel.- Mit szeret a legjobban a hivatásában?- Tanárnak lenni rendkívül összetett és ettől izgalmas feladat és felelősség. Nincs két egyforma nap és két egyforma diák. Azt is szeretem, hogy tétje van a munkámnak, és azt a rengeteg pozitív energiát és önzetlen megerősítést is, amit nap mint nap kapok a gyerekektől.- Egy OKTV-s siker, egy ilyen népszerűségi verseny, vagy mi az, ami fontos visszajelzés, amit sikerként értékel?- A legnagyobb siker számomra az, ha olyan tudást tudok adni, aminek a későbbi életben is hasznát tudják venni a diákjaim. A verseny- eredmények is fontosak, de az többet jelent nekem, ha nemcsak egy-két kiemelkedő tanítványom, hanem mindenki képes elérni egy önmagához képest komoly és jó eredményt.- Azt olvastam, hogy soha nem ad házi feladatot hétvégére és iskolai szünetekre.- Valóban nem adok fel tíz feladatot a munkafüzetben, de gazdag filmajánlást teszek, például az angol nyelven nézhető játék- és dokumentumfilmekből, és angol nyelvű olvasnivalót is ajánlok újságokból vagy az internetről. A célom, hogy inkább órán tanuljon a diák. Nálunk a Bessenyeiben nagy hangsúlyt helyezünk a módszertanra, éppen a minap beszélgettünk arról, hogy az ideális világ az lenne, ha egy tanóra végén egy csomó előtolakodó kérdéssel a fejükben távoznának a diákok. Annak nem vagyok híve, hogy a tanár leadja az anyagot, a gyerekek meg majd otthon megtanulják.- Ha már a módszereknél tartunk: mit gondol, miért ilyen kevéssé hatékony az iskolai nyelvtanítás Magyarországon?- Sok oka van, de főleg, azt gondolom, hogy nagyon kaotikus a fejekben az ezzel kapcsolatos felfogás. A szülők is hibáznak, amikor nagy igyekezetükben már óvodáskorban idegen nyelvre akarják taníttatni a gyerekeiket. A gyerekek könnyen megijedhetnek, amikor már kiskorukban azt tapasztalják, hogy a nyelv valami komoly és nehéz dolog. Én nyelvtanár vagyok, de egyik fiam sem tanult kisgyerekként angolul.- Van aranyszabály, amit kezdetektől fogva betart?- Az,' hogy türelmes vagyok, szépen beszélek a diákjaimmal és soha nem kiabálok. Mélységesen hiszem, hogy csak feszültségmentes légkörben lehet eredményes munkát végezni.- Mihez fog akkor, ha elveszíti a türelmét?- Mielőtt elveszíteném, azt mondogatom magamban, hogy „nyugi, nyugi!”. Persze előfordul, hogy elegem van, és valami nem megy. Olyankor a lehető leghiggadtabban és őszintén elmondom, hogy mi az, ami zavar. A diákjaimtól is elvárom, hogy azt mondják, amit éreznek egy nehéz helyzetben. A kibeszélésben hiszek, nem a sértődésben, felháborodásban és büntetésben.- Huszonöt éve tanít. Sokat változtak ez idő alatt a diákok, nehezebb ma tanárnak lenni vagy csak más, mint évtizedekkel ezelőtt?- Azt mondhatom, hogy szinte ötévente egészen másfajta diákok ülnek be a padba. Szinte generációnként változás van a középiskolában. Nagyon gyors a mai világ, benne vagyunk egy kultúraváltásban nyakig, és ez az oktatásban azonnal lecsapódik. Manapság egy tanárnak komoly erőfeszítés lépést tartani a diákjaival. Strapás, de megéri, és még a kiégés ellen is jó. Ami nagy változás, hogy sokkal többet kell törődni lelkileg a diákokkal, mint korábban: Egyre több olyan diák van, akinek nem jut elég figyelem és idő otthon.- Azt hallottam, ki sem bírja diákok nélkül még a nyári szünetet sem, és már augusztusban tanít.- Valóban, tanév végén ki hirdetem, hogy aki augusztusban már érzi az iskolaszagot a levegőben, egy-egy este megtalál az iskolában, ingyenes és önkéntes nyelvvizsga-felkészítő alkalmakat tartok. Általában össze is jövünk öten-hatan.- A családja ezt elfogadja, vagy inkább csak eltűri?- A férjem is pedagógus, és ugyanilyen megszállott. Hozzánk bármikor be lehet csöngetni, ha valakinek baja van. Én is nehéz korszakomat éltem, amikor középiskolás voltam, tudom, mennyire elveszett lehet az ember gyereke ebben a korban, és milyen sokat ér egy biztató szó. A gyerekeink persze sokszor érzik úgy, hogy kevesebb jut nekik a szüléikből, de ez persze nem így van. Mindenesetre hiába látják, hogy mi boldogok vagyunk ezzel, inkább más pályára készülnek. Következetesség, közvetlenség, derű Unger Enikő hisz a humorban FELELŐSSÉG A „határon túli” kategóriában Az év tanára Unger Enikő, a marosvásárhelyi Mihai Eminescu Pedagógiai Szaklíceum és Művészeti Szaklíceum földrajz szakos tanára lett, aki szerint a jó tanár következetes, ám nem a végletekig racionális; határozott, de nem merev; közvetlen, viszont nem hajt népszerűségre; olykor szigorú, bár derűje és humora sosem hagyja cserben. Vallja, az értékrendje alapján az elmúlt évtizedek során ez mit sem változott. „A szüleim könnyebb, kényelmesebb szakmát képzeltek el számomra - mondta el Unger Enikő. - A 80-as évek Romániájában, ha valaki any- nyira lelkes és hivatástudattal rendelkező pedagógus volt, mint édesanyám, nem volt könnyű helyzetben. Nem csoda, hogy inkább láttak volna könyvtárosként vagy titkárnőként. De édesanyám modellje olyannyira meghatározó volt számomra, hogy még iskolás éveimben eldöntöttem: tanár leszek.” Szerinte személyisége és lelki alkata is erre a pályára predesztinálta, nem is tudna most sem más munkát elképzelni. „A tanításban, nevelésben érzem igazán otthon magam, könnyen kommunikálok minden korosztállyal, megújulok minden egyes új tanulói közösséggel — vallja. - Szeretem látni, amivé diákjaim az évek alatt befektetett munka által válnak. Örömmel tölt el, hogy van értelme az erőfeszítésnek, kitartásnak. Élő anyagot formálni nemes dolog, ám hatalmas felelősség.” A földrajz szakot azért választotta eredetileg, hogy német nyelvet is taníthasson, mert ez annak idején csak így volt lehetséges Erdélyben. De nem tekintette kényszermegoldásnak, hiszen az is kedvenc tantárgyai közé tartozott. Szerinte fontos, hogy örömmel tanítson a tanár, mert ez a tanítványok hozzáállásán is meglátszik. Ő maga is sok pluszt kapott a tanáraitól. „A tanár személye és kapcsolata a diákokkal döntő jelentőségű - emeli ki. - Ki ne hallott volna olyan kijelentéseket, hogy »a tanár megutál- tatta velem a tantárgyat« vagy »neki köszönhetem, hogy ezt a pályát választottam«. Több tanáromra is szívesen emlékszem, elsőként általános iskolai magyar és német szakos tanárnőmet emelném ki, akiben legelőször felismertem a jól felkészült, következetes, szigorú, ugyanakkor mosolygós és humoros pedagógust. Előszeretettel gondolok egy középiskolai nyelvtanáromra is, aki a német iránti lelkesedésemet táplálta, és írói képességeivel kápráztatott el.” Bármennyire is fontosnak tartja a tanár-diák viszonyt, ennek, szerinte vannak határai, ami nem is mindig a tanárokon múlik. Pályázatában erről is határozottan fogalmazott: „Jelenlegi oktatási rendszerünk szabályai, természetesen itt a romániai helyzetre utalok, meglazultak, értem ez alatt a túlzott engedékenységet, a diákok jogainak folytonos hangoztatását, amivel nem is lenne gond, ha azzal együtt annak kötelességeiket, vagy a pedagógusok jogait is említenénk. Röviden: a ránk kényszerített belső rendszabályzat »lefegyver- zi« a pedagógust.” Talán ez is közrejátszott benne, de a tanárnő gyerekei nem folytatják a családi tradíciót. Fia közgazdász lesz, középiskolás lánya zenei pályára készül. Igaz, Unger Enikő ehhez sejtelmesen hozzátette: „Bár, ki tudja?” Fábos Erika
