Somogyi Hírlap, 2017. június (28. évfolyam, 126-150. szám)

2017-06-10 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 23. szám

2017. JUNIUS 10., SZOMBAT

KULTÚRA 7

„A világnak nagy szüksége van arra, hogy értelmesen beszéljenek hozzá”

Jókai Annától búcsúzunk

Jókai Anna Kossuth-díjas írónő 85 éves korában hunyt el Fotó: MW

85 éves korában elhunyt Jókai Anna.Lapunknak adott utolsó interjújában azt mondta, azért szeretett író lenni, mert ezáltal valami maradandó jót alkothatott. „A legjobb benne az a tudat, hogy amikor már régen nem leszek, talán akkor is ott marad egy olyan mondat, ami valakinek segít. Mert a gondolatok és a papír nem olyan, mint a hús vagy a hal, ami megromlik” - vallotta Jókai Anna.

Fábos Erika

—-*rr.-----------'-------------------------------GYÁSZ Jókai Anna, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és József Attila-díjas magyar író- és költő 1932-ben született Budapesten. Késői gyermekként, amiről azt tartotta, ez egész sorsát és életét meghatározta.

„Anyám negyvenéves volt, amikor születtem, és minden szeretetét és boldogtalanságát belém plántálta. Mindentől féltett, és ez egyfajta rabságot jelentett. Nem voltak barátaim, nem játszottam, féltem mindentől, ami örömöm volt az életben, azt egyedül a könyvek jelentették. Sokat szemlélődtem. Megfigyeltem, amit magam körül láttam és fogalmazgattam magamban az élet nagy dolgait. Minden normális ember, aki igazán éli az életét, szemlélődik és gondolkozik. Ez egy író számára megkülönböztetetten fontos, bennem pedig születésemtől fogva kivételes empátia van a világ dolgai iránt. Anyám majomszeretete és az attól való menekülés egyszerre adott hatalmas ambíciót. Különleges és tehetséges gyerek vagyok - állandóan ezt mondogatta mindenkinek. Jól emlékszem, már tízéves gyerekként is hatalmas elszánás volt bennem, hogy megváltsam a világot.”

A gimnáziumban elkezdett verseket, novellákat írni. A Kortársban 1966-ban jelent meg első novellája, a Családi kör, 1968-ban pedig első regénye, a 4447. Sokáig könyvelőként dolgozott, mert nem taníthatott, majd 1953-tól a XI. Kerületi Tanács népművelési osztályán volt művészeti előadó, de 1957-ben elbocsátották „véleménynyilvánítás miatt”.

„Gondolatokkal is lehet másokat segíteni”

„Utólag mindig tisztábban lát az ember. Most azt mondom, életem legkedvesebb, egyben legküzdelmesebb és

legembertformálóbb időszaka volt ez. Sok keserűség és méltánytalanság ért, mégis hasznos volt. Rájöttem, hogy a próbatételek nem voltak hiábavalók. Megtanultam, hogy ne magammal foglalkozzak, hogy gondolatokkal is lehet másokon segíteni. Azt is, hogy ne a személy, hanem a bűn ellen beszéljek. Képes vagyok már úgy elmondani a véleményemet, hogy segítsek anélkül, hogy bántanék bárkit, vagy meghamisítanám az igazságot.”

Az irodalmi életbe szinte berobbant, noha semmilyen irodalmi csoportosuláshoz sem tartozott. A kortárs kritika realizmusként, illetve naturalizmusként értékelte az írásaiban kíméletlen nyíltsággal megjelenített világot - olvasható a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján megjelent életrajzában.

„Hiszem, hogy az embernek életfeladata van”

„Igen hamar férjhez mentem, szültem két gyermeket és rengeteget dolgoztam, mert meg kellett keresni a kenyeret, hogy el tudjam tartani a családot. Közben viszont folyamatosan azt éreztem, hogy nem azt csinálom, amire születtem. Ez az érzés aztán egyszer csak olyan erős lett bennem, hogy kitört. Nincs értelme az életemnek, ha nem írhatok - ezt éreztem és hiszem is, hogy az embernek életfeladata van. Ha kap hozzá kegyelmet, megvalósíthatja, ha nem, elkallódik. Számomra az is nagyon fontos, hogy amit írok, mondok, az a tetteimben is tükröződjön. Hozzátartozik a művészi eszményemhez, hogy a leggazdagabb életmű is csak akkor lesz maradandó, ha az ember azt, amit a leírtakkal képvisel, a saját életében is példázni próbálja.

Pitti Katalin énekesnő:

„Az élet végtelen nagy ajándékának tartom, hogy barátok lehettünk és gyönyörű, bensőséges beszélgetéseket folytathattam vele. Bölcsessége, minden érdek nélküli figyelmes, őszinte odafor- dulása az emberek felé mindenki számára példázat volt, aki ismerte őt. Pontosan tudta, mekkora éhség van a világban a szeretetre, és képes volt enyhíteni azt. Sokat szenvedett az utolsó hónapokban, megváltásnak éreztem, amikor a Szentlélek felkapta és magával vitte. Meggyőződésem, hogy azért, mert az Úr Jézusnak sok munkásra van szüksége, és tudta, Annára számíthat. Eddig itt, ezután fentről segít majd nekünk - erősen hiszem ezt.”

Csongrádi Kata színésznő:

„Jókai Anna csodálatos ember és csodálatos író. Nem mondom, hogy »volt«, mert a műveiben és a lelkemben tovább él. Úgy őrizte édes magyar anyanyelvűnket, hogy a legprózaibb témáról megfogalmazott mondandójában is újraéledtek, új fényt és értelmet kaptak a magyar szavak, kifejezések. Folyamatosan fogta, és érzem, hogy most is fogja a kezem. A tőle tanult Isten-tudás egész életemet meghatározza, mert mindennapi gondjaimban nemcsak hiszem, hogy a Mindenható van és létezik, hanem bizonyos vagyok abban is, hogy segít, ha kérjük. Ahogyan Annára is mindig, mindenki számíthatott a bajban, mert túlcsordult benne az emberek iránti féltő szeretet.”

A saját életünket is hitelesen kell felépítenünk, nemcsak az életművünket.”

1989-től az írók Szakszervezetének tagja volt, 1997- től az elnöke. 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja, 2000-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja,

2000-től 2006-ig a Nemzeti Kegyeleti Bizottság elnökeként dolgozott. Érdekelte a politika, amikor lehetett, elmondta a véleményét, és erre biztatott másokat is.

„Igyekszem kigyomlálni, amit rossznak látok”

„Mindig, mindenben kritikus voltam, ebben is. Akiket szeretek, azoknak sem csupán hajbókolok vagy gazsu- lálok, hanem azt mondom, amit gondolok, és igyekszem kigyomlálni, amit rossznak látok.

Elég nagy baj, hogy mostanában az értelmiség megtartja magának a véleményét. Mert ha egy hajónak van kapitánya és kormányosa, akkor olyan is kell, aki az iránytűt nézi.

Ez lenne az értelmiség, aki bátran megmutatja, merre van a Sarkcsillag. Ebben az értékválságos világban nagyon fontos, hogy meg tudjunk szólítani embereket, mert hiszem, hogy ennek a kétségbeesetten jóra törekvő világnak nagy szüksége van arra, hogy értelmesen beszéljenek hozzá.”

Utolsó kötetében életmérleget készített

Bár a Ne féljetek! megjelenése után többször úgy nyilatkozott, hogy több regényt már nem ír, 2007-ben megjelent a Samuel Beckett és Madách Imre emberiségdrámáira rájátszó Godot megjött című műve, 2012-ben pedig egy új regény, az Éhes élet - erről azt tartotta, lelki szolgálat is volt a megírása.

Utolsó kötetében, a még meg nem jelent Átvilágítás című önéletrajzi regényében életmérleget készített.

„Mindent megírtam, amit akartam, új regénybe nem kezdek már, de szeretnék egy kíméletlenül őszinte önéletrajzi kötetet írni, ha lesz elég erőm és időm hozzá. Ez nagy vállalkozás, mert olyan istenkísértő vállalkozást tervezek, amelyben elsősorban önmagámmal szemben akarok őszinte lenni, de nem csupán a saját életemről fog szólni, korrajz is lesz. Kortársakról, az országról, Európáról és a politikáról is megírom benne a véleményemet. Úgy érzem, ez még a szívemben van, meg szeretném csinálni akkor is, ha vihart fogok kavarni vele, de írni csak így érdemes. Talán a 85. születésnapomra kéne időzítenem, és ezzel be is zárhatom magam mögött a kaput: utánam az özönvíz.”

Még a 85. születésnapja előtt elkészült a kötet, kézbe is vehette a könyvet, ami az idei ünnepi könyvhétre jelenik meg.

Aztán pünkösdhétfőn rövidedé súlyos betegség után csendben eltávozott.

„Nemcsak az életművünket, a saját életünket is hitelesen kell felépítenünk”

Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke:

„Annát 40 éve ismerem, mindig is különlegesnek, egy csodálatos, küldött embernek láttam. Valódi kiegyenlítő személyiség volt igen sokféle helyzetben.

Meggyőződésem, hogy csak igazi pedagógusok tudnak ilyenfajta karakterré érni. Olyanná, akik az élet kellős közepén, akár a legnagyobb bajban is képesek türelmesen

szolgálatot teljesíteni. Jó volt, okos, higgadt és tapasztalt, markáns és erős, de sosem harcias és fegyverkező. Tragédia, de sokszor későn vesz- szük észre, hogy valaki mit jelent. Mindig értékeltük, de mióta beteg lett és nélkülöznünk kellett, fogtuk csak fel valójában, mennyit ért. Már most, nagyon és sokszor hiányzik. Fáj a szívem érte."

Vizy E. Szilveszter, az MTA egykori elnöke:

„Jókai Anna maga volt a nő, egy olyan jelenség, aki mindenkivel szót értett, és ha szólt, arra figyelni kellett. Nem illendőségből, hanem szavainak súlya és jósága miatt. Megszólalásai, írásai, amelyekben az élet teljessége volt, nemcsak az emberért, hanem - féltő szeretettel - mindig a nemzetért is szóltak. Biztos vagyok abban, hogy imái nemcsak itt, de odafent is elhangoznak értünk, az ő szép versének szavaival, azért, »...hogy e kis nép oda ne vesszen, / át ne lyukadjon helyünkön a térkép / ki ne radírozzon a világi lét végképp«. Több kerek születésnapján is az az öröm ért, hogy köszöntőt fogalmazhattam hozzá. Nagyon sajnálom, hogy nem lesz több ilyen megtiszteltetésem.”

Korzenszky Richárd bencés szerzetes, tihanyi perjel:

„Jókai Anna írónő egyik kivaló elbeszélésében olvastam sok-sok évvel ezelőtt egy temetői jelenetben egy Ostoros nevű férfiról, aki azzal foglalatoskodott, hogy még életében előkészítse a saját sírját.

Egy közeli barátja mindezt látva, azt mondta neki: »Ember, te lefelé építkezel.«

Jókai Anna mindig fölfelé építkezett, és segített az embereknek is, hogy föl tudják emelni a tekintetüket.

Egy széles látókörű, mindenkin örökké segítő embernek és tekintélyes asszonynak ismertem meg.

Jókai Annának voltak gyökerei és képes volt felkelteni az igényt az olvasóiban arra, hogy ők is keressék a saját gyökereiket, azért, hogy emberibb emberek lehessenek.”