Somogyi Hírlap, 2017. május (28. évfolyam, 100-125. szám)

2017-05-20 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 20. szám

„viszonylag Hjcsj, ez a szakma, egy idő után mindenkivel * összehoz a sors'' Fotók: Kallus György 2017. MÁJUS 20., SZOMBAT MŰVÉSZBEJÁRÓ T Szemtől szembe ülünk a Ha­dik kávéház teraszán, ahol annak idején Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Füst Mi­lán és Rejtő Jenő kávézott. Belép a bejáraton, huncut mosolyával elkábít minden­kit, senki sem bírja levenni róla a szemét. Kinéz az ab­lakon, messzire réved a te­kintete, elképesztő kisugár­zása van. Megigazítja haját, lábait keresztbe veti, látvá­nyosan fesztelenül érzi ma­gát. Teljes lénye, szíve, lel­ke átszellemül, amikor Deák Kristóf Mindenki című Os- car-díjas filmje Erika nénijé­ről faggatom. Tíz évig erősí­tette a Pintér Béla Társula­tot, tavaly viszont a szabad­úszás mellett döntött. Ke­resett színésznő, de felada­tokból elbírna még többet, emiatt szinte soha nem kap­csolja ki a telefonját. Sza­mosi Zsófival beszélgettem. Tarnóczy Orsolya- Elég jól indult ez az év, ami­ben benne van két komoly díj is.- Nem panaszkodom. Ha va­laki pár évvel ezelőtt azt állí­totta volna, hogy egy Oscar- díjas filmben fogok szerepel­ni, akkor lehet, hogy kineve­tem. Az már csak hab a tor­tán, hogy tavaly Sopsits Ár­pád A martfűi rém című film­jének legjobb női epizódalakí­tásáért megkaptam a Magyar Filmkritikusok Díját is.- Most már elhiszi, hogy ez az egész megtörtént önnel?- Volt egy rövidebb időszak, amikor azt hittem, csak ébren álmodom. Később kezdtem el feldolgozni ezt az egész őrüle­tet. Sokan azt gondolják, hogy az Oscar-díj óta bőven el va­gyok látva feladatokkal, hogy válogatok a kínálkozó felada­tok között. Bárcsak így lenne, de az igazság az, hogy tervben vannak bizonyos munkák, de konkrétumról nem tudok be­számolni. Várom, hogy hívja­nak, keressenek.- Valahol azt olvastam, mezítláb sétált végig a vörös szőnyegen.- Már oldottabb volt a hangu­lat, a cipőm rettentően nyomta a lábamat, így gyorsan lekap­tam, amikor már kifelé tar­tottunk. Nincs ebben semmi különös. A Dolby Theaterben megrendezett gálán jöttek- mentek a világsztárok, többek között Meryl Streep, Nicole Kidman, Charlize Theron, Mel Gibson, Javier Bardem mellett is elmentem. Folyamatosan kapkodtam a fejemet. Persze a kislányoknak, Gáspárfalvi Dorkának és Hais Dorottyá­nak óriási élményt jelentett ez az egész.- Kivel sikerült pár szót vál­tania?- Az amerikai sztárok kö­zött nem divatos a dohányzás. Ezt onnan tudom, hogy a do­hányzóban főleg európai szí­nészekkel cigiztünk. Ott .be­szélgettem Sandra Hüllerrel, aki a Toni Erdmann című film hősnőjét alakította. Próbáltam felvidítani, mert kicsit el volt keseredve.- Kisfilmekhez nem szoktak castingolni, a Mindenki eseté­ben mégis több színésznőt is meghallgattak, mire önre esett a választás.- Nincs ebben semmi meg­lepő. A rendezővel, Deák Kris­tóffal korábban ismertük egy­mást, de még nem dolgoztunk együtt. Viszonylag kicsi ez a szakma, egy idő után min­denkivel összehoz a sors. Hosszasan beszélgettünk, az­tán engem választottak Eri­ka néni szerepére. Profi stáb jött össze, a forgatás is jó han­gulatban telt. A gyerekek tud­ták, mi a dolguk, könnyen ösz- szeszoktunk.- Azóta találkozott velük?- Nem volt rá időm. Pár hó­napja Szilágyi Zsófia elsőfil­mes rendezővel kezdtem el forgatni, a munka teljesen beszippantott. Az Inkubá­tor Program keretében támo­gatott Egy nap című nagyjá­tékfilmjében egy abszolút fő­szerepet kaptam. Egy három- gyermekes anyát játszom, ne­héz a sztoriról mesélni, mert igazából egy teljesen hét­köznapi történetet mesél el. Nincs benne nagy fordulat, mégis ettől annyira egyedi. Már csak a nézőkön múlik, hogy a bemutató után meny­nyire lesz sikeres. }- Ki hívta fel először, hogy gra­tuláljon az Oscar-díjhoz?- Nem emlékszem ponto­san, több száz üzenetet kap­tam. Meglepődtem, hogy a gratulációk mellett megtalál­tak ízes megjegyzések is, fő­leg a közösségi oldalon. Kap­tam hideget-meleget.- Ha jól tudom, az egyik leg­jobb barátnője Hámori Gabriel­la színésznő. Vele is beszélt?- Persze, aznap ő is hívott, csacsogtunk egy órát. Gabival osztálytársak voltunk a főis­kolán, igazi sztárcsapat volt a miénk, velünk együtt járt Dobó Kata, Bodó Viktor, Csá- nyi Sándor, Lengyel Tamás is. Gabinak nagyon hamar bein­dult szekere, zsinórban kapta a feladatokat, a filmes fősze­repeket. Én meg ültem a szol­noki színészlakásban, és nem tudtam a helyzettel mit kezde­ni. De a barátságunk sok min­dent kibírt. Többek mellett ezt is. A legjobb támaszai va­gyunk egymásnak.- Érzékeny embernek tűnik.- Ráadásul ehhez még tár­sul egyfajta szorongás, és őrült maximalizmus is. Per­sze sokat változtam a főisko­la után, amikor Szolnokra ke­rültem, aztán a Vígszínház­ba. Rá kellett döbbennem, hogy mindenkinek úgysem tudok megfelelni. Nagy len­dületet jelentett, amikor be­kerültem a Pintér Béla vezet­te társulatba.- Ami a szerencsének és a vé­letlennek köszönhető.- Pontosan. Tizenegy évvel ezelőtt megnéztem az egyik előadásukat, ami rettentő­en megfogott. Azt gondoltam, bárcsak én is részt vehetnék valami ilyesmiben. Azon a nyáron forgattam együtt Thu- róczy Szabolccsal, ő már ak­kor a Pintér Béla Társulathoz tartozott. Aztán egy délután csörgött a telefonom, Béla ke­resett meg egy beugró szerep­pel. Az igazsághoz hozzátar­tozik, hogy abban az időszak­ban a Vígben nem találtam a helyemet. Azt éreztem, hogy nem tudnak velem mit kez­deni, és én sem velük. Persze bolondnak néztek, hogy a biz­tonságot jelentő Vígszínházát egy független társulatra cse­réltem le.- Tizenegy év után mégis mi­ért döntött a szabadúszás mellett?- Ahogy a szakmai életem­ben, úgy a magánéletemben is hirtelen robbanok, ilyenkor lépni kell.- Ha elege lesz valamiből, ak­kor egyszerűen fogja magát és új lapot indít?- Nagyon nehezen tudom el­viselni a rossz értelemben vett rutint, amikor me­chanikusan működik körülöt­tem minden.- Hol tartja az elismeréseit?- A gardróbban.- Viccel?!- Nem vagyok az a típus, aki kiteszi az elismeréseit a szobá­ba. Akkor is tudom, hogy kap­tam egy díjat, ha nem rakom a szoba közepére. Az elmúlt idő­szakban nagyon felpörögtek körülöttem az események, vá­rom már, hogy esténként be­járhassak a színházba töltőd­ni. Jól esik, hogy egy picit fog­lalkozhatok magammal.- Minek köszönhető, hogy az utóbbi években a magyar fil­mek - többek mellett a Saul fia, a Testről és lélekről - egy­szerűen berobbantak a nem­zetközi porondra?- Úgy tűnik, hogy nagyon jól működik a Magyar Nemze­ti Filmalapos struktúra. Hosz- szasan kell egy forgatóköny­vön dolgozni, mire az alkotók elkezdhetnek forgatni. Üdvöz­lendő dolog, hogy ilyen termé­keny időszakot élnek a magyar filmesek. Felnőtt egy hihetet­len ambiciózus és tehetséges generáció, akik rettentően ak­tívak és merészek. Hihetetlen jó alkotásokat készítenek, ami­re külföldön Is felfigyelnek. NÉVJEGY Szamosi Zsófia a Berzsenyi Dá­niel Gimnáziumba járt, majd az Új Színház stúdiójában töl­tött két év után, harmadszor­ra jutott be a Színház- és Film- művészeti Főiskolára, és ott 2001-ben, Marton László osz­tályában végzett. Az egyete­mi évek alatt változtatta meg nevét, amikor húga, Szandt- ner Anna is felvételt nyert. Friss diplomásként egy évet Szolno­kon szerepelt, majd négy évet a Vígszínházban töltött. 2005- 2015 között Pintér Béla társu­latának tagja volt, majd sza­badúszó lett. A 2015-2016-os évtől Hámori Gabriellával kö­zösen vezet osztályt Salamon András Go To Casting filmisko­lájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom