Somogyi Hírlap, 2017. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
2017-03-11 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 10. szám
2017. MÁRCIUS 11., SZOMBAT SZTORI g Nem mindenki találja a stílusát, és nagyon óvatosak a magyar nők, nem any- nyira bátrak az öltözködésben - nyilatkozta lapunknak Makány Márta. A neves divattervező szerint egy átlag magyar nőben még mindig az a félsz van, hogy ha többet foglalkozik a külsejével, akkor magamutogatónak vagy kihívónak látják az emberek. Sajnos a társadalmunkban még él az a téves elképzelés, hogy azok a rendes emberek, akik nem költenek a külsejükre, nem foglalkoznak magukkal annyit. Takács Eszter- Látszik, hogy gyakori és kedves vendég ebben a kávézó-^ ban. Esetleg itt szokott dolgozni? Filmekből, újságokból úgy képzelheti az ember, hogy egy kis füzettel jár-kel, és ha eszébe jut valami, akkor azt megrajzolja.- Jó lenne, de azért ez nem ennyire romantikus. Egy di; vattervezőnél is úgy van, mint bármelyik másik szakmában, ha dolgozni kell, akkor dolgozom. Leülök az asztalomhoz és megcsinálom, amit kell. De az tényleg igaz, hogy kávéházban szívesen dolgozom. Élvezem, hogy ez egy kis közösségi tér, és jó, ha van körülöttem egy kis mozgás, ez sokkal inkább inspirál, mint hátráltat.- Tudatosan készült a pályára?- Vannak olyan képességek, amiket hamar észre lehet venni egy gyereknél. Ilyen, ha valakinek jó a hallása vagy szépen tud rajzolni. Én a kortársaimnál egy kicsit mindig jobban rajzoltam, a szüleimnek már óvodáskoromban mondták, hogy ügyes gyerek vagyok. Iskoláskoromban is olyan környezetbe kerültem, ahol támogatott a képességeim kibontakoztatásában a tanítóm, a rajztanárom. Sosem úgy álltak hozzám, hogy rendben, szépen rajzol a gyerek, de tanulja csak inkább a matematikát és majd lesz belőle rendes ember, hanem felhívták arra a figyelmemet, hogy a rajztudással is lehet előre jutni. A szüleim mérnökök, de ők is mindenben támogattak és tudatosan készültem az általános iskolából egy művészeti szakközépiskolába.- Onnan egyenes út vezetett a szakmai elismertségig?- Nem, hosszú és elég rögös út volt, de az valóban magától értetődő volt, hogy művészeti felsőoktatásban fogom folytatni a középiskola után. Tény, hogy éppen abban az időszakban végeztem az iparművészetin, amikor megszűnt a magyar textil- és ruhaipar. Nem volt más út, mint hogy egyedül kellett elindulnom, tapasztalatot szereznem. Ha pár évvel korábban végeztem volna, amikor még rengeteg gyár volt, akkor valószínűleg nagyon boldog tervező lettem volna az egyikben. Kezdőként azért nagyon nehéz volt úgy, hogy nem volt előttem egy mentor vagy bármilyen segítő.- De mentor nélkül is egy nagyon boldog tervezőnek tűnik. Van azért olyan pályatársa, akire felnézett ps manapság is érdekeének tártja a munkáit?--Mind a mai napig nagyon szeretem Lagerfeld munkásságát, azprt pedig különösen tisztelem,! hogy túl a nyolcvanon még mindig kiapadha- * tatlan energiával és kreativitással ^dolgozik. Ez számomra4* lenyűgöző, és Christian Lacroix-t is kedvelem, aktív éveiben nagyon szép ruhákat tervezett. -Ukj- ,,- Mi, magyar nők követjük a di'vatot? >' ? | - Az emberek most már sokkal inkább próbálkoznak, mint egy-két# évtizeddel ezelőtt. A lehetőség is több, többféle ruhát lehet kapni elérhető áron. Az viszont látszik, hogy nem mindéhki találja a stílusát, és hogy nagyon óvatosak a magyar nők, nem annyira bátrak az öltözködésben. Vannak olyan kultúrák, ahol a divat sokkal elfogadottabb, jobban mernek az emberek öltözködni, a külsejükkel foglalkozni. Egy átlag magyar nőben még mindig az a félsz van, hogy ha többet foglalkozik a külsejével, akkor magamutogatónak ^.agy kihívónak látják az emberek. Sajnos a társadalmunkban még él az a téves elképzelés, hogy azok a rendes emberek, akik nem költenek a külsejükre, nem foglalkoznak magukkal annyit. Elvárás puritánnak lenni.- Ha valaki fodrászhoz jár vagy követi a divatot, akkor az túlzásba esik?- Semmilyen túlzás nincs. Enni is kell, sportolni is kell, ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy jó kedvünk legyen. Ennyire természetesnek kellene lenni annak is, hogy ízlésesen, csinosan öltözködjünk. Időszerű lenne, ha mindenki törekedne arra, hogy az első benyomás, amit mutat magáról, jó legyen. Ebben pedig nem lehet túlzásba esni, minden belefér, amiben egy nő jól érzi magát.- Akkor azokkal stylistok- kal, divatbloggerekkel sem ért egyet, akik azt mondják, hogy ezt 30 fölött, vagy azt 40 fölött már ne vegyük fel?- De. Azért jómagam is azt gondolom, hogy bármilyen csodálatos lábai, hosszú combja i is van na k valak i nek, mondjuk hatvan fölött már nem biztos, hogy rövid sortban kellene járnia az utcán. Persze ha edző vagy sportoló az illető, az más. A komfortzónája mindenkinek máshol van, míg az egyik embernek belefér egy- egy ruhadarab, a másiknak már túlzás lehet. De itt ismételném magam, hogy igazából semmilyen túlzás nem létezik. A legfontosabb alapszabály, hogy tudja viselni az ember azokat a ruhadarabokat, miket hord. Ettől lesz stílusa, kisugárzása.- Divatos ruhákat, kiegészítőket lehet kapni a gyakran szidalmazott fast fashion boltokban is.- Szerintem az ár-érték arány a legfontosabb egy ruamit én, akkor bárki sikeres lehet. Mindig az az alapkérdés, hogy akarod vagy nem akarod. Ha akarod, akkor megcsinálod. Ez csak elhatározás kérdése. ff A képen Lori Singer amerikai színésznő a New York 'ashion Week divatbemu- tatóján Makány Márta rutájában Névjegy: ha vagy egy táska megvásárlásánál. A baj ott szokott kezdődni, hogy egyszerre szeretnénk olcsó, jó minőségű és egyben divatos ruhát, ami, ha lehet, nem jön napjában kétszer szembe az utcán. Nekem például kevés ruhám van, mert szeretem hordani azt, ami van. Nem állnak a szekrényben zsákszám a holmik, amiket esetleg csak egyszer veszek fel. A legszívesebben egyberuhát és sportcipőt viselek. Talán a táska az egyetlen, amire szívesen ^áldozok több pénzt is. LóüisfVuitton és Lagerfeld gyönyörű táskákat ké^l^^ggtöbb^an.- Ezek azért nem könnyen megfizethető darabok, sokan inkább hamisat választanak.- Ezt sosem értettem; Gyönyörű szép tárgyakat! lehet kapni nem, vagy kevésbé ismert márkáktólj is||ValIom, hogy nem kell vagyonokat költeni, ha valaki csinosán és divatosan szeretne' öltözköd ni. A divat persze arról szó hogy álmokat ad; el.® Se úgy érzik, ha megvesznek eg designermárkát, akkor tartoznak valahova, és ezzel nincs i semmi baj. De inkább gyújts össze az ember álmai ruhája!» ra vagy táskájára a pénztf ha tényleg annyira szeretné, és ne hamisat vegyen. Azt per sze sosem szabad elfelejteni, akár sokat költhet az ember ilyesmire, akár keveset, hogy azért ezek csak tárgyak, és a számomra kedvesek közül sincs egyetlen olyan sem, amit ha elveszítenék, akkor elkeserednék. Megtanultam elengedni dolgokat.- Azért sok mindenben szerencsés. Ön is így érzi?- Én nem hiszek a szerencsében. Ez számomra egy nem létező fogalom. Abban viszont'hiszek, hogy ott kell lenni és csinálni kell. Ha szükséges, századjára is neki kell futni, és akkor egyszer csak sikerül. Ne-' kém sem hullott az ölembe a siker, nagyon sokat tettem érte. Szerintem ha más is megteszi, Makány Márta, a Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett divatterző. A Képző-és Iparművészeti Szakközép- iskola textil szakán végzett, ezt követően a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem ruhaipari formatervező és nyomottanyag-tervező szakán diplomázott. Hétköznapi, alkalmi és esküvői ruhákat is tervez, készített formaruhát a BKV dolgozóinak, és a 2008-ban a Pekingbe utazó magyar olimpiai delegáció ruháit is Ő tervezte. Magyar divatbemutató a NewYork-i Fashion Weeken Makány Márta kollekciója ősszel is és az idén tél végén is óriási sikerrel mutatkozott be a New York-i Fashion Weeken. A magyar konzulátus és a Nemzeti Kereskedőház által szervezett divatbemutatót a rendezvény top 10 eseménye közé választották. A New York-i főkonzul, Kumin Ferenc nagykövet meghívására sok magyar vendég is részt vett az eseményen és megcsodálhatta Makány Márta ruhakollekcióját. ** Elváráspuritánnak Icnni’’!
