Somogyi Hírlap, 2017. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

2017-03-11 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 10. szám

g INTERJÚ 2017. MÁRCIUS 11., SZOMBAT «jp Balett-táncos szü­lők gyermekeként hároméves korá- tói a színpad kö­zelében nevelke­dett. 1991-1995 között volt a Szín­ház-és Filmművésze­ti Egyetem hallgató­ja. 1995-től 1997-ig a Budapesti Kamara- Hju;. színházban ját­szott. 1997- től a Vígszín­it ház tagja volt, - és 23 évesen, dK alighanem min­den idők leg­fiatalabb Othellójaként rob­bant be a színházi köztudat­ba. 2009 óta ingázik Magyar- ország és az Egyesült Államok között, azóta az életében a fil­mezésé lett a főszerep. Hobbija a sport és a testedzés. Sokféle ágát művelte a gyógy­tornától a jógán át a bokszig, vagy épp biciklizett, falat má­szott, Amerikában pedig rend­szeresen szörfözik, görkorcso­lyázik, úszik is. Díjai: Színikritikusok Díja (1996), Ajtay Andor-díj, Hege­dűs Gyula-emlékgyűrű, Súgó Csiga-díj, Jászai-díj (2006), Az év férfi színésze POSZT (2007). Névjegy Kornis Mihály egy­szer azt mondta róla, hogy könnyű neki, mert a nagy tehetségével csak csettint egyet és minden az ölébe hullik. Szerinte csu­pán Kamarás Iván jelenléte elég ahhoz, hogy valamiből siker születhessen. A hatá­rozott kőszikla mögött még­is ott lapul egy másik én is, akinek olykor kétségei van­nak önmagával kapcsolat­ban. Évek óta szabadúszó, ami azt jelenti, hogy szaba­don jár-kel a világban, több­nyire itthon, de olykor Ame­rikában alkot. Este, telefo­non beszéltünk, Los Ange­lesből hívott, ahol még csak akkor ébredt a város. Közös erővel próbáltuk meg visz- szatekerni az idő kerekét. Az elmúlt időszak legfon­tosabb sarokpontjait érin­tettük: a filmjeit, a színhá­zi feladatait, a Játékkészí­tőt és a zenei fellépéseit. Tele van ötletekkel és ener­giával, hamarosan régi ál­mát fogja valóra váltani, hi­szen 12 év után egyetlen­egy alkalommal visszatér oda, ahonnan annak ide­jén elindult: a Pesti Színház­ba. Idegenek az éjszakában című koncertestjén megidé­zi Sinatrát és kortársait, és felfedi az igazi énjét. Azt az embert, akit a legjobban ő maga ismer. Tarnóczy Orsolya ^- Már ébred'az angyalok vá­rosa?- Hogyne, épp most készí­tem a reggelimet. Aztán elme­gyek jógázni, az úszás most kimarad, mert meg vagyok fázva. A sport évtizedek óta része a mindennapjaimnak.- Utána elmész egy váloga­tásra?- Pont tegnap voltam egyen. Előfordul, hogy néhány napig nincs semmi, aztán jön egy e-mail, hogy holnap reggelre tanuljak meg egy százhúsz oldalas könyvet, és másnap menjek oda. Teljesen ad hoc jellegű melókat kapok. Ez nem könnyű menet.- Hogyan tudod összeegyez­tetni az itthoni és a kinti feladataidat?- Nagyon sokat kö­szönhetek Stern Évá­nak, a menedzseremnek, aki évtizedek óta hihetetlen odafigyeléssel és odaadással intézi a dolgaimat. Biztos va­gyok benne, hogy nél kjMe-el^ veszett ember len néki Elké­pesztően jó ötletei Vannak, és nagyon jól ráérez arra, hogy mit, mikor és hogyan kelle­ne megvalósítani. Annak ide­jén ő vetette fel, hogy mi len­ne, ha megvalósítanánk a ré­gi álmomat, és egy igazán ütős Sinatra-koncertet csinálnánk. A csillagok is úgy álltak, hogy minden ment magától, mint a karikacsapás. Itthon egy Da­vid Bowie-emlékest kapcsán összefutottam Nagy Adám- mal a Roy és Ádámból, aki­vel évekig kerülgettük egy­mást. Valahogy ott, akkor egyértelmű lett számunkra, hogy együtt fogjuk ezt a kon­certet megcsinálni. Az Idege­nek az éjszakábannal a Bu­dapesti Nyári Fesztivál kere­tében, a Városmajori Szabad­téri Színpadon debütáltunk. Szépen lassan alakult ki en­nek az estnek a profilja, ami Sinatra-dalokon keresztül tu­lajdonképpen az életemet mu­tatja be. Mesélek magamról, olyan dolgokról, amikről más- hol még soha. Rengeteg pozi­tív visszajelzést kaptam, a kö­zönség nagyon hálás. Siófokon például odajött hozzám egy hölgy, és azt Fotók: MAX jpöMtgl „Azt gon toltam, hogy| maga egy önző ember, de rá­jöttem, hogy micsoda értékei vannak.”- Mikor kezdtél el gitározni?- A zene mindig is érdekelt. Fiatalon vettem egy mezei gi­tárt, elmentem egy tanárhoz, aki borzalmas volt, így nem igazán tudtunk haladni. He­lyette autodidakta módon ta­nultam, gyakoroltam. Aztán beleszerettem egy basszus gitárba, közben már énekel­gettem is, és a kettő együtt na­gyon jól működött. Barátokkal alapítottunk egy együttest, ez lett a Maradék, amivel he­ti rendszerességgel rockot, bluest játszottunk. Megtanul­tam, hogyan kell egy zene­kart összetartani, a zenészek­kel együtt dolgozni. Persze ha anyám akkor nincs résen és nem fogja meg a grabanco- mat, akkor lehet, hogy ma ze­nész lennék és nem színész. De a sors előre megírta, hogy nekem a színművészetire kell mennem.- Azt olvastam, igyekszel úgy válogatni a felkérések között, hogy olyan dolgokat vállalj el, amelyeket igazán szeretsz.- Ami én vagyok, ami be­lőlem jön. Tíz éve kezdtem el komolyabban foglalkozni a szvinggel mfnt műfajjal. Pont akkor, amikor eljöttem a Víg­színháztól, ami nekem olyan volt, mint a második ottho­nom. Gondold el, 12 évet töl­töttem ott, életem legszebb színházi szerepei és élményei kötnek ahhoz a helyhez, ahová most egyetlen alkalomra visszatérek. Április| 23-án ugyanis Böhm György ' rendezésében mutatjuk be az ■ Idegenek az éjszakában kon­certestemet a Pesti Színház­ban. Nagyon boldog vagyok, hogy ismét egy hajóban eve­zünk Eszenyi Enikővel, aki az egyik legkedvesebb partner­nőm volt jó néhány éven át. Nagy öröm, hogy ismét Böhm Gyurival dolgozhatok, hiszen rengeteg szép közös emlé­künk van, köztük a Játékké­szítő is, amiből tizenkét elő­adást csináltunk és csaknem ötvenezren látták. Tulajdon­képpen egymás mozdulatai­ból, szemrebbenéséből tudjuk, hogy mit szeretne a másik.- Ki az a hazai rendező, aki­nek a hívására azonnal repülő­re ülnél?- Én folyton repülőn ülök, számomra ez természetes. Nem akarok senkit kiemel­ni. Figyelek a megérzéseim­re, minden feladatot komo­lyan veszek. Nyilván színházi munkákkal kapcsolatban ne­hezebb az egyeztetés, mert ott végig kell csinálni egy próba- folyamatot. A filmes melóknál viszont könnyen megoldható a logisztika.- Legutóbb Kovalik József első filmjében, a Cop Mortemben láthattunk, ami egy igazi bűn­ügyi akciófilm. Nagyon támogatom* |becsülönr azokat . a kezdeni ■ mérgezéseket ist‘amelyek ön: erőből születnek. Soha nem le­het tudni, hogy miből mi ki, vagy kiből lesz a követke­ző Szabó István, Nemes Jeles László vagy Deák Kristóf. En­gem sokszor hívnak főiskolás filmekbe is, ha jónak találom az anyagot, akkor szívesen me­gyek. Azt viszont nem szere­tem, hogyha meg kell magam erőszakolni, mert azok a dol­gok nyögvenyelősen mennek, és általában nem sikerülnek.- A Tömény történelmet jó le­hetőségnek találtad?- Szeretem a jó humort, a vígjátékot. Óriási élmény volt a forgatás, ami ugye arról szólt, hogy Ganxsta Zolee be­rúgva mesélt Koppány felné- gyeléséről. Amit ő mondott, az alapján kellett Koppányi megjelenítenem. Előfordult, hogy le kellett állítani a for­gatást, mert a röhögéstől nem tudtuk tovább csinálni ezt a sok marhaságot. Egyébként örülök annak, hogy a rende­zők között felnőtt egy új ge­neráció, amelynek tagjai meg­győzőek, nem félnek a színé­szektől, és bitang jó ötleteik vannak. Ilyen tehetségesek a Spáh fivérek, vagy, mondjuk, Mátyássy Áron, akivel leg­utóbb forgattuk egy sorozat- pilotot.- Mi van akkor, ha egy film megbukik?- Amikor elolvassuk a for­gatókönyvet és elvállaljuk az adott feladatot, akkor csupán halvány sejtésünk van arról, hogy mi lesz a végeredmény. Születnek jó és rossz filmek is, ezt el kell fogadni. Én ab­ban hiszek, hogy mindenből lehet tanulni, sikerből, bukás­ból egyaránt.- Igaz, hogy gátlásos, érzé­keny, zárkózott voltál? Ezeket a görcsöket mikor tudtad elen­gedni?- Akkor kezdtem el kinyíl­ni, amikor rátaláltam a saját utamra, és örömömet leltem abban, amit csináltam. Az ember folyamatosan forrná­lódik és fejlődik. Színész­ként sokat kell önmagunk­kal foglalkoznunk, hiszen ál­landóan szem előtt vagyunk. Mindenkiben vannak kétsé­gek nemcsak önmagával, ha­nem a karrierjével, az életé­vel kapcsolatban is. Minden egyes alkalommal beigazoló­dik, hogy a munkát egyszerű­en nem lehet megúszni. Em­lékszem, a főiskolán Horvai István azt mondta: „A siker mindössze öt százalék tehet­ségből áll, a többi a befekte­tett munkán és szerencsén múlik. Jókor, jó helyen és idő­ben kell lenni.”- Most te jó helyen vagy?- Ott vagyok, ahol lennem kell, és azt csinálom, ami a feladatom. Jól érzem magam a bőrömben. Nagyon hálás va­gyok a Jóistennek, hogy meg­adta nekem ezt a lehetőséget. Számomra a színészet hobbi és szenvedély. Ettől függetle­nül ne gondold, hogy nekem nincs lámpalázam egy elő­adás előtt.- Komolyan?!- Ez egy természetes em­beri dolog. A legjobb rutinos színészeknek is van lámpalá­zuk, sőt, minél régebben csi­nálod, annál erősebb. A na­gyok is azt mondják, hogy ha ez a belső tűz elmúlik, akkor már gond van.- Fiaid a te tehetségedet örö­költék?- A nagyobbik fiam tizen­hat, a kisebbik tizennégy éves lesz. Mindkettejükre na­gyon büszke vagyok, de me­lyik apa ne lenne az? Csakis a maguk kitartásának és ere­jének köszönhetik, amit idáig elértek, nem nekem. Nagyon megható látni, ahogy a szár­nyaikat próbálgatják és nyito- gatják. Mindenben mellettük vagyok, az ő sikereik engem is erősítenek. BKEamaraSiván kétlaki életéről, ■aiszenvedelverot ej, a, kétségéiről ■ Jtemikvani

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom