Somogyi Hírlap, 2017. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

2017-01-29 / 24. szám

2017. JANUAR 28., SZOMBAT MŰVÉSZBEJÁRÓ Tenki Réka H jO& j .... *gv,filmértta, hgjjjfí in i öltözőben^ ti ibai tett tudomására? Értesítették előre, vagy ön is csak az újság­ból tudta meg, hogy szerepel a Variety top 10-es listáján?- A magazin készített velem egy interjút, majd utána kértek egy önéletrajzot is, de nem sej­tettem, miért. Konkrétan úgy tudtam meg, hogy felhívott Debreczeni Éva barátnőm, és ő mondta, hogy most olvasta egy hírportálon. Alig mertem el­hinni, aztán én is rácsa­varodtam a net- re és láttam, hogy tény­Amióta anya vagyok, sokkal sűrűbbek a hétköznapok A világ egyik leghíresebb és legismertebb filmes szak­lapja, a Variety szerint Ten­ki Réka a legjobb 10 euró­pai filmes tehetség egyike. A színésznő Enyedi Ildikó Testről és lélekről című film­jében nyújtott alakításával vívta ki az amerikai maga­zin figyelmét. Az alkotás az idei Berlinalén versenyez. Fábos Erika- Hogyan „működik” egy ilyen horderejű döntés, és hogyan jut az érin­- Átélni azt, hogy a Variety lis­táján lenni igazi szakmai világ­hír és reklám? Hiszen ez olyan, mintha feladtak volna Tenki Ré­káról egy hatalmas hirdetést, amit a legkomolyabb helyeken látnak.- Igen, és alig hiszem el. Az ember persze mindig álmodo­zik. Amikor láttam egy filmet, ami nagyon tetszett, amit iga­zán szeretek, utána sokszor el­képzeltem, milyen lenne sze­repelni benne, istenem! Reáli­sabb hangulatban persze esé­lyét sem láttam, hogy egy ilyen igazi gigantikus moziba beke­rülhessek.- Elárulja, milyenek azok az álomfilmek?- Például a Micsoda nő! Jú­lia Robertssei vagy Az ének az esőben, vagy az Anna Karenina.- Ezek mind „hosszú hajú” sze­replős szerepek. Újra növesz­ti is a haját. Jobb így, mint rö­viden?- Most a vállamig ér, ez már valami, egy évem van benne, alig vártam. szerint ön nem egy rövid hajú karakter. Tényleg ennyi­re hiányzott?- Nagyon! Miután le­vágattam, pár napig úgy éreztem, hogy a hajamban volt az erőm. Rájöttem, oly­annyira hosszú hajú nő vagyok, hogy tulaj­donképpen át sem él­tem igazán, hogy rövid a hajam. Nem is em­lékszem magamra rö­vid hajjal, pedig gyer­mekkoromban volt ilyen. Még pár hónap­ja is előfordult, hogy megkérdezte egy drogériában a pénz­táros, hogy ezek a nagy hajcsava- rók hozzám tartoz- nak-e, mire mond- . tam, persze, mi­ért, mire azt felel­te, mert azt hosz- szú hajhoz szok­ták - és akkor rájöttem, hogy tényleg, nekem most rö­vid a ha­jam. Mégsem saj­nálta levágni?- Nem. Mi­előtt elkezd­tük a Buda­pest noir cí­mű film for­gatását, fel­vetődött, hogy egy rövid frizu­ra kell a Kriszti­na szerepéhez, és úgy gondoltam, hogy klassz lenne saját haj­ból megoldani 1936- ot. Ezért a munkáért megérte. Szeretem, amikor ennyire át le­het alakulni, amikor ilyen értelemben is tel­jesen átadhatom ma­gamnak a feladatnak. Ebből a szempontból Névjegy/ egyébként hatalmas élmény volt a Budapest noir: kora­beli autók, macskaköves ut­cák, csodás eredeti ruhák, kézzel készített harisnyakö­tők, engem ez teljesen elva­rázsol. Szó szerint. Úgy érez­tem, hogy ez az erős korhű képi megjelenítés életre hív­ta azt a kort, ott vagyok ben­ne, már csak annyi a dolgom, hogy játszom.- Ez, mondjuk, egy gyorsan megszerethető, békebeli, iga­zi „játszós” krimi, de olyankor hogy tud átlényegülni, amikor egy sérült gyerek elvesztését kell színpadra vinni, akit hét­évesen temet el az édesanyja, mint az Egyasszony monodrá­mában?- Színészként megtanul­juk kezelni a szerepeinket, főleg, ha ilyen komoly témá­ról van szó. Én is megtanul­tam, hogyan ne menjek rá, eb­ben nagy segítségemre volt a rendezőnk Paczolay Béla, de a cél és az, amiről beszélni aka­runk ebben a darabban, min­dennél fontosabb, és át is segít minden nehézségen. 1986-ban született Debrecen­ben. 2008-ban végzett a Szín­ház- és Filmművészeti Egyete­men, Zsámbéki Gábor és Zsó- tér Sándor osztályában. 2008 és 2012 között a Katona Jó­zsef Színház társulatának tag­ja. 2012 és 2015 között a Nemzeti Színház tagja. 2016- tól az Örkény István Színház­hoz szerződött. 2009-ben a legígéretesebb pályakezdő dí­jat ítélték oda neki. 2012-ben A Barbárokban nyújtott alakí­tásával elnyerte a POSZT leg­jobb színésznő minősítését és a Színikritikusok Díját is meg­kapta ezért a szerepért. 2013- ban az Amphitryonban nyújtott alakításáért a POSZT-on a leg­jobb 30 év alatti színésznőnek választották. 2016-ban a Szí­nikritikusok Díját kapta a leg­jobb női főszereplő kategóriá­ban az Egyasszony című mo­nodráma előadójaként. Férje Csányi Sándor színész. Egy gyermekük van, Luca.- Mi benne a pozitív üzenet?- Az, hogy tragédiákon túl is van élet, hogy meg lehet ta­nulni ezekkel is, ezek ellené­ire is, bátran élni tovább az éle­tet. És ez legtöbbször nem erő, hanem a saját döntésünk kér­dése. A szerzőnek, Péterfy-No- vák Évának, aki elénk tárta saját történetét, azóta van két egészséges, felnőtt gyermeke, boldog házasságban él és si­keres a munkájában, szerin­tem ez erőt tud adni másnak és van értelme beszélni róla.- Önnek mi a módszere, ami­vel le tud tenni előadás után egy ilyen drámai szerepet?- Rájöttem, hogy a próba- folyamatot kell jól kihasznál­ni, akkor sokkal könnyebb utána. Akkor nagyon ha­gyom, hogy hasson rám, az Egyasszonyban is voltak hosz- szú sírógörcseim és iszonyú fájdalmak, amíg próbáltunk. Aztán beépült, és onnantól már jobb, lelkileg nem terhel és nem nyomaszt a szerep.- Most az Örkényben éppen Mását játszik a Három nővér­ben. A klasszikus, vagy inkább a kortárs, modern színházat érzi közelebb magához?- Korábban azt hittem, hogy inkább a klasszikus dol­gok érdekelnek, hogy az az én karakterem. Azóta rájöttem, mindegy, hogy modern vagy klasszikus, csak a történet ereje számít, és sokkal meg­határozóbb a rendező vagy a partner, mint maga a sze­rep. De az is tud élmény len­ni. Február végén kerül kép­ernyőre a Duna Televízióban a Csak színház és más sem­mi második évada, amely­ben egy elviselhetetlen és go­nosz nőt, egy jelmeztervezőt játszom, akit mindenki utál. Epizódszerep, de egyszerűen imádtam.- Szakmailag csupa nagyon el­ismert színházban dolgozott eddig. A Katona József után jött a Nemzeti, most pedig az Örkénybe szerződött. Hol, mit tanult?- A Katona az a gyökereket jelenti, a lényeget. Életre szóló alapokkal indultam el onnan, ezek a legnehezebb helyze­tekben is ösztönösen jönnek elő belőlem munka közben. A Nemzetiben azt tanultam meg, hogy milyen az, szárnya­kat kapni a szeretettől, hogy milyen, amikor biztos az em­ber magában, de azt is, hogy bármennyire ideálisak is a körülmények és kiváló közös­ség egy társulat, a munkában rettenetesen el lehet fáradni és el lehet használódni. Most, az Örkényben főleg azt tanu­lom, hogyan legyek úgy tár­sulati tag, hogy közben anya is vagyok. Egy váltás mindig rengeteg tapasztalattal jár, és nagyobb tudatosságra tö­rekszem ilyen szinten, hogy ugyanazokat a hibákat a kö­vetkező helyen már ne köves­sem el újra. \- Az Örkény új korszak is? Arra vágyott, hogy anyaként már ne a korábbi helyzetbe lépjen visz- sza, hanem tiszta lappal valami másba kezdjen?-. Bizonyos helyzetekben úgy érzem, hogy mennem, kell, mert elfogyott a lendület, és akkor megyek. Most is új impulzusokra vágytam, rám jól hat, ha bizonyítanom kell, ha új emberek vesznek körül, ez inspirál. Se túl keveset, se túl sokat nem akartam dolgoz­ni, és Mácsai Pál partner volt abban, hogy anyaként olyan munkarendem legyen, amiben egyensúlyban lehet bennem a színésznő és az édesanya. Lu­ca még nagyon kicsi, minél többet szeretnék vele lenni, de vágytam már munkára is.- Másként működik színésznő­ként, mióta gyereke született?- Igen. Fegyelmezettebb let­tem. Luca születése előtt na­gyon a saját ritmusom szerint éltem, gyakorlatilag mindent a munkáim határoztak meg, úgy tologattam a dolgokat, ahogy nekem jólesett. Amió­ta anya vagyok, sokkal sűrűb­bek a hétköznapok, ehhez jól kell sakkoznom az időmmel és az erőmmel is. Megtanultam, hogy csak az számít és az van, ahol éppen vagyok. Délelőtt a színház, kettőtől pedig Luca, és ahhoz, hogy vele olyan mi­nőségben tölthessem az idő­met, amit megérdemel, és a lé­nyegi dolgokról ne maradjak le vele kapcsolatban, a próbán nagyon koncentráltnak kell lennem. Ez a praktikus része, az meg az érzelmi, hogy ami­óta anya vagyok, még érzéke­nyebb lettem. Múltkor például a Tarzan zenéje szólt és a ma­jommama énekén kezdtem el sírni, annyira meghatódtam. Luca nem is értette, mi törté­nik, jött egyből, hogy vigasz­taljon.- A családjuk eléggé meg van fertőzve a színházzal. A nagy­mamája öltöztető volt, az édes­apja és a nagybátyja ügyelő, a nagynénje fodrász az Operá­ban. A húga is színésznő lett. Ebből következett, hogy nem is gondolt másra?- Teljesen egészséges szin­ten volt ez nálunk. Nem élt be­tegesen a színház bűvöletében a család. Nekem akkor jutott eszembe, hogy ez esetleg ha­tott rám a pályaválasztáskor, amikor már színésznőként el­kezdték ezt kérdezgetni tő­lem. Suli után be lehetett men­ni a színházba, ami egy jó hely volt, biztonságos, érdekes, sze­rettünk ott lenni. Ennyi. So­sem volt az az érzésem, hogy megfertőzött az a világ, és tű­zön-vízen át színésznő leszek. Német-dráma tagozatos gim­náziumba jártam, és mint ál­talában a drámatagozatokon, szinte mindenki megpróbálta a színművészetit. Én is. Gon­doltam, hogy ez a felvételi úgy is korábban van, mint az ösz- szes többi, elmegyek, ha nem sikerül, megyek máshova. ..Nem! akarom elbízni magamp

Next

/
Oldalképek
Tartalom