Somogyi Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)

2016-11-27 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 44. szám

0 INTERJÚ 2016. NOVEMBER 27., VASARNAP Szinetár Dóra az elmúlt harminc évet örökítette meg új lemezén. Szerinte aminek nincs mondanivalója, az érdektelen, de a musical is lehet tartalmas „Rengeteget vívódtam, de már nem” Még csak most lesz negy­ven, legújabb lemezén még­is pályájának elmúlt har­minc évéből válogatott Szinetár Dóra. A színésznő az Újratervezés címet adta az albumnak, amiről azt mondja, őt és életének for­dulópontjait is jobban meg lehet érteni ezen keresztül, mint eddig bármikor. Fábos Erika- Mi volt az eddigi legnagyobb hatású újratervezés az életében?- Az, amikor megszületett a fiam. Fiatalon, 19 évesen szül­tem és akkor hirtelen sok min­den nem voltam már, ami addig igen. Onnantól anyuka lettem és ez mind érzelmileg, mind pedig technikailag egy nagyon komoly újratervezést jelentett, mert attól a pillanattól kezdve már nem gyerek és nem az a fiatal lány voltam, aki addig.- Ez most éppen egy boldog helyzet, amit említ, de az, hogy újratervezés önnek inkább pozitív történés, vagy az van benne, hogy valaminek vége, nem sikerült és másként, más úton kell megpróbálni?- Igen, erre a kifejezésre ra­gadt valami, ami kényszerhely­zetnek értelmezi az újraterve­zést. Biztosan azért, mert leg­többet a közlekedésben használ­juk manapság a kifejezést. Pe­dig lehet örömteli is, egy gyer­mek érkezése, egy jobb feladat, vagy egy lottó ötös olyan válto­zások, amik miatt örömmel ter­vez újra az ember. A negatív fel­hang pedig fakadhat abból is, hogy a legtöbben nem mernek belemenni a változtatásokba ak­kor sem, amikor már nyilvánva­ló, hogy újra kéne tervezni vala­mit az életükben és inkább úgy élik ezt meg, mint valami leküz­dendő kényszert. Én inkább örü­lök azoknak a lehetőségeknek, amelyek esélyt adnak újragon­dolni, értékelni, megoldani va­lamit, mert abban mindig ben­ne van a sikerélmény, a frissülés esélye is. Utólag még a legfájdal­masabb váltásokat is megszeret­tem, annyit adtak.- Mindig ilyen volt? ' - Azt hiszem igen, de tudato­san most ismertem fel ezt a tu­lajdonságomat a kislányomnak köszönhetően. Zorka most ki­lenc éves és kezdi felfedezni, megérteni a világot. Sok min­denre rácsodálkozik, van hogy valamitől megijed és észrevet­tem, hogy mennyit használom azt a szót, hogy megoldjuk. Fel kellett ismerjem, hogy én szere­tem a megoldandó helyzeteket, nem félelemmel, hanem inkább inspirálóan hat rám. Nem arról beszélek, hogy amikor az em­ber időről-időre elunja az életét, forgasson fel mindent és tervez­ze újra. Nem keresem a lehetősé­get, de ha az élet úgy hozza, nyi­tottan, azzal a biztos érzéssel ál­lok elébe, hogy jó, hát akkor ezt is megoldom.- Mire van szükség ahhoz, hogy ezt ilyen bátran élje meg?- Biztos, hogy ebben alapvető az a példa, amit a szüleim életén keresztül láttam kicsi gyerekko­romtól nagyon sokféle módon szűrődött le, hogy a színész az az ember, aki azt is kimondhat­ja, amit a nézőtéren csak gondol­hatnak és láttam azt is, hogy en­nek mekkora hatása volt. Akkor azt gondoltam, színésznek lenni zseniális, mert abban benne van a közlésnek, a kifejezésnek egy olyan lehetősége, ami páratlan.- Ehhez képest inkább énekelt eddig, a főiskolán is tánctagoza­ton végzett. Miért nem színésznő lett?- Ha ezt megkérdezik, min­dig azt szoktam mondani, hogy színésznő vagyok. Amikor Júlia voltam, vagy a Valahol Európá­ban Éva, sosem úgy gondoltam arra, hogy én azt a szerepet el­énekeltem, mindig úgy, hogy el­játszottam. Nekem az éneklés is egy kifejezési eszköz, amit úgy használok, mint a beszédet. Más kérdés, hogy a széles közönség a tévében és a rádióban találko­zik a munkámmal és ott, az éne­kes részére van igény, az jut el az emberekhez. Ez viszonyítás kér­dése is. A Shrekben, Fionaként két előadáson húszezer ember látott a Sportarénában. Az Ope­rettszínházban egy este 950 né­ző, egy prózai színházi feladat­ban, mondjuk egy stúdióban pe­dig száz ember láthat. Ahhoz te­hát, hogy az Operettben ugyan­annyi nézőhöz eljusson, amit csinálok, egész évadban játszani kell és akkor nem is a televíziós showműsorok milliós nézettsé­géhez viszonyítottunk, csak két előadáshoz a Sportarénában. megnyilvánulni a családban. Az orrom előtt zajlott, hogy édes­apámnak egyik napról szűnt meg a munkája és láttam, amint másnap fogta és csinált egy új céget és tette tovább a dolgát. Vagy láttam, ahogy édesanyám az idős szeretteit odaadóan ápol­ta, gondozta, etette, pelenkázta. Közben profin vezetett egy ház­tartást a fejünk felett és teljesen természetes volt, hogy a Nem­zeti Színházban vezető színész­ként is teljesít anélkül, hogy bár­mikor panaszkodni, vagy kese­regni hallottam volna bármelyi­küket. Megoldották. Édesapám egyébként a legtapasztaltabb a családban, neki 18 éves koráig háromszor kellett elölről, a sem­miből újrakezdeni az életét, miu­tán a budapesti gettót felszabadí­tották. Amúgy az is biztos, hogy ez főleg lelkierő és tartás kérdé­se, mintsem bármi más, akár anyagi lehetőségé.- Szóval az újrakezdés, az újratervezés nagyon meghatá­rozó élmény az életében. Ezért lett a lemez címe ez?- Ez most éppen párhuzamo­san zajlott és egybeesett, hogy a magánéletemmel együtt a szak­mai életemet is jelentősen újra­terveztem az elmúlt pár évben. Mindig azt gondolom, én azzal tudok hozzátenni az emberek életéhez, hogy hatok rájuk, az ér­zéseikre, és a gondolataikra. Biz­tosan azért, mert én olyan szín­házakon nőttem fel, amik akar­tak valamit. Azt, hogy a néző el­gondolkozzon, el- szégyellje magát, vagy büszke legyen ^ magára. Néhány év­vel ezelőtt pedig el­kezdtem azt érezni, hogy kinőttem a musical műfaj­ból, mert lássuk be, a musica­lek egy része nélkülözi ezt a tö­rekvést, mindössze annyit akar a nézőtől, hogy jól szórakozzon. Ez nem baj, de én úgy éreztem, hogy ez így már nem az enyém, hogy ez kevés ahhoz képest, ahol tartok. Valami nagyobb hatású, mélyebb, bölcsebb műfajra vágy­tam. Azt éreztem, hogy új közeg kell, új alkotótársak, vissza kell mennem nullára és újra akarok kezdeni mindent.- A nulla az mi?- A nulla az, ahova mindig ér­demes visszamenni és viszonyí­tani, ha elhomályosul a fókusz. Hívjuk inkább origónak, úgy pontosabb és ezt a gyerekeim és a szüleim jelentik az életem­ben, de ahogy tapasztalom, ezek­hez az időkhöz mindig kell a Jó­isten is.- De abban, hogy minden legyen teljesen más, abban biztosan dac is van.- Talán volt is, de időközben rá­jöttem, hogy ha új zenei utat aka­rok találni, ahhoz nem elég az a kiindulási pont, hogy ne olyan legyen, mint a régi. Előbb meg | S SZINETÁR DORA f 1976-ban született Budapesten. f Édesapja Szinetár Miklós, édesanyja Hámort Ildikó. 1990-ben jelent meg első lemeze „Dóra" címmel. 1994-ben színész diplomát kapott a Szmészkamarától. Vámos László. Jordán Tamás es Törocsik Mária ajánlására. 1995-ben végzett a Magyar Táncművészeti főiskola néptánc-szinpaditánc tagozatán. 1995-1996 kozott a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 1996 tol szabadfoglalkozású volt. 2001-2012-íg a Budapesti Operettszinház tagja. 2012-tól szabadúszó. Gyermekei, Lőcsei Márton és Bereczki Zora Veronika. Férje, Makranczi Zalán. kell fogalmaznom, hogy milyen is volt az, amiben 30 éve élek, és amiért időnként máig is képes vagyok rajongani. Az újraterve­zéshez is szükség van arra, hogy pontosan tudjam, hol vagyok, hol tartok éppen. Eközben pedig felismertem, hogy nem a műfaj­nak kell hátat fordítani, egysze­rűen csak más megközelítésben kell a musicalek felé fordulnom. Az alapműfaj és a dalok tökéle­tesek, csak nem mindegy, ho­gyan nyúlok hozzájuk. Időnként egyszerűen csak a hangszerelés akadályoz, hogy eljuthassak ve­lük oda, amire vágyom, hogy ad­jak általuk.- Mi volt az, ami olyan korán erre a pályára vonzotta?- Édesanyámmal sokat bejár­tam a Nemzeti és a Várszínház­ba és én pont azt a korszakát kap­tam el a színháznak, amikor az utcán még nem, de a színpadon már mindent ki lehetett monda­ni, szabadon. Csíksomlyói pas­sió, Vidravas, elég kemény mon­danivaló volt és bennem.ez úgy- Mondjuk az ország is It, az éneklésnek köszön­hetően ismerte meg. Az egy törekvés volt akkor, vagy hozta az élet?- Ez egy ké­zenfekvő törté­net volt, a Rákóczi kiadónál volt ak­kor borzalmasan f sikeres Szandi és a Proton kiadó is sze- retett volna egy saját tinisztárt, én pedig ak­kor éppen a Rockszínház Nyomorultak című előadásá­ban játszottam-énekeltem, ahol megláttak és megkérdezték, len­ne-e hozzám kedvem? Kérdez­tem, mivel jár ez, mondták két hét munka egy stúdióban én pe­dig úgy gondoltam, vpn hozzá kedvem. Felvettük, két hét múl­va pedig alig bírtam felszállni a 134-es buszra. Hiánykereskede­lem volt és jól el is találták az én figurámmal Szandi ellenpont­ját, tehát elfogyott 200 ezer le­mez. Ennek köszönhetően pedig jöttek az újabb felkérések.- Ezek szerint most ezen az új lemezen, negyvenévesen éppen 30 év pályafutásából válogat...- Igen. Az fantasztikus ér­zés, hogy amit csinálok, azt eny- nyi ideje szeretik az emberek. Ezért is igyekeztem, hogy na­gyon önazonos, szinte előadói anyag legyen, ne egy szimpla vá­logatás lemez. Kicsit többet sze­rettem volna adni, mint a szóra­koztatás, ezért terveztük újra a számomra fontos dalokat az éle­temből. Az Őzből jól ismert „Túl a szivárványon”, például egy egyszerű érzelgős dal, eredeti­ben sosem rajongtam érte iga­zán, de most újrahangszereltük az ukulele song hatására és et­től egy igazi mesevilág lett, amit nekem amúgy mindig is jelen­tett. Vagy az Olivér örök vidám „Umpappa”-ja nekem mindig azt jelentette, hogy nemcsak szóki­mondó, hanem egy harsány, bu- lizós dal és most így is csináltuk meg. Ez is hatalmas élmény volt ebben a munkában, hogy felis­mertem, ezeket a dalokat is új­ra lehet tervezni úgy, hogy komo­lyabb érzelmi tartalma legyen, akár egy koncerten is.- De ha mondjuk ebből a negyven évből kivonjuk a pályán töltött harmincat, akkor éppen tíz ma­rad. Nem volt az kevés önfeledt gyerekkornak? Sehonnan nem hiányoztak azok az évek?- Hosszútávon kiegyenlítőd­tek a dolgok. Amikor benne vol­tam, nem éreztem, hogy bármi hiányozna. Egy gyerek számára a színház egy hatalmas élmény, ha közben szereti amit csinál és még sikerélménye is van, az rengeteg mindent pótol. Persze, nyilván sok fontos dolog is kima­radt emiatt az életemből, ami­ből később adódtak megoldan­dó problémák, de így utólag nem gondolom, hogy ez baj lett volna, hiszen jól vagyok és ahol ma tar­tok, azt nagyon szeretem.- Zorka mindjárt annyi idős, mint ön akkor. Engedné?- Nem. Annyira más világot élünk, mint akkor. Például 30 évvel ezelőtt egy ilyen döntés­nek nem tartozott a következ­ményei közé az a fajta sztárkul­tusz, amit manapság tapaszta­lunk. Ha nekem akkor fel kellett volna sorolnom, hogy miért aka­rok, vagy miért jó énekelni, az első tízben nem lett volna, hogy azért, hogy ismert legyek. És ép­pen ez az, amitől olyan sok min­den rettenetesen érdektelen ma­napság, hogy nincs semmi köz­lendőjük az előadóknak, csak az a szánalmasan üres szándék ve­zeti őket, hogy híresek legyenek.- Ahhoz, hogy ma jól van és szereti, ahol tart, köze van annak, hogy nőként is újratervez­te az életét és férjhez ment Makranczi Zalánhoz?- Igen, mert őszintén kíváncsi rám és elfogad engem olyannak, amilyen vagyok. Semmilyen for­mában nem akar megváltoztat­ni, mert jó vagyok, ahogy vagyok- ez a legnagyobb csoda, amit Za- lántól kapok. Ennek köszönhető­en ugyanis én is nagyobb kíván­csisággal és megértéssel fordu­lok a saját világom felé. Elhitette velem, hogy fontos, mit gondolok és esetleg más is kíváncsi lehet rá. A lemezem is ezért lett annyi­ra más, mint az eddigiek és ezért hasonlít ennyire rám - ezt a fér­jemnek köszönhetem.- Akkor most minden jó úgy, ahogy van, vagy tervezi már a következő újratervezést?- Jaj nem, csak élvezni szeret­ném, amim most van. Persze et­től még az élet folyamatos válto­zásban van, Zorka most kilenc, de amikor már kicsit nagyobb kamasz lesz, az már másfajta odafigyelést és törődést kíván időben és energiákban is. Akkor majd időszerű lesz egy követke­ző újratervezés...

Next

/
Oldalképek
Tartalom