Somogyi Hírlap, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)
2016-10-22 / 249. szám
2016. OKTOBER 22., SZOMBAT 1956 EMLÉKEZETE g A föld rejtette a Kaposvár hat forradalmi napját dokumentáló fényképeket Azok a boldog, szép napok...- Akadnak köztük olyanok, melyeket még én sem láttam- mondta Pálfy Jenő fotóiról Szántó László, nyugalmazatott főlevéltáros,az 1956-os forradalom és szabadságharc kaposvári történetének kutatója, akit arra kértünk, azonosítsa be az egyes helyszíneket, eseményeket, esetleges szereplőket. A forradalom hat napját dokumentáló fényképeket rejtő tejesüveget amúgy 2010 májusában, az Agóra építésénél fordította ki egy munkagép. A kordokumentumokat Pálfy Viktor fényképész azonosította be: a szignók alapján édesapja, Pálfy Jenő munkáira ismert bennük. Szülei 1956-ban a mai megyeháza és Agóra helyén álló épületben laktak, s a forradalom után apja a pincében ásta el a fotókat. Nem véletlenül tartott Pincébe mentette Pálfy a mementót a megtorlástól: mint egy korabeli összeírás bizonyítja, Pálfy Jenő tagja volt a civilekből verbuválódott 1. páncélelhárító ütegnek. Október 26.: teherkocsival járták a várost a Petőfi téri tüntetők rn Október 28.: vasutasok indulnak a Baross-laktanyához \RQK ISTENERE ESKÜSZÜNK. Október 31.: Farkas László ismerteti a Cselekszünk! programot OKTÓBER 26. A forradalom első napjaiban a kaposváriak még csak kisebb csoportokban tárgyalták meg a fővárosi eseményeket-változá- sokat, az első nagy tüntetésre október 26-án került sor. Ekkor elvileg még kijárási tilalom volt érvényben, s a honvédség és az ÁVH-s egységek riadókészültségben várakoztak, ennek ellenére komoly tömeg gyűlt össze a Petőfi téren - az iskolákban szünetelt a tanítás, de az üzemek, gyárak dolgozói is megjelentek -, ahol a beszédek mellett - még Tóth István, a megyei pártbizottság első titkára is szót kapott - Tordy Géza, a Csiky Gergely Színház akkori művésze elszavalta a Szózatot, kollégája, Csurka László pedig a Nemzeti dalt. A békés tüntetésen egy küldöttséget is alakítottak - Tóth István ennek is tagja volt -, mely Nagy Imréhez indult, ám végül nem sikerült találkozniuk a miniszter- elnökkel, csak Székesfehérvárig, más források szerint Érdig jutottak el. A városban mindeközben egyre több helyen verték le a középületekről a vörös csillagot - délután komoly tömeg előtt a városháza tetejéről is lefűrészelték -, eltávolították Sztálin utcanévtábláját a mai Szent Imre - Bajcsy utca sarkán, s mind több lakóépületre került ki a forradalom lyukas zászlaja. OKTÓBER 27. Az előző napinál jóval radikálisabb tömeg verődött össze a Pártoktatók Házában és az épület előtt - a későbbi megyei művelődési központ, a korábbi iparos székház -, ahol a Zrínyi Kör mérsékeltebb része, valamint a Hazafias Népfront vezetői megalakították az ideiglenes Somogy megyei Nemzeti Tanácsot. Méghozzá nem éppen békés körülmények között, sokan ugyanis szóvá tették, hogy a harmincfős testületbe több katonatiszt, ávós, sőt egyesek szerint még besúgók is bekerültek. Utóbbira nincs név szerinti bizonyíték, ám az biztos, hogy a már említett Tóth István - aki az izgalmak hatására rosszul is lett -, valamint például a párt agitációs propagandáért felelős elvtársa, a korábban a forradalmárok és pártvezetés között közvetítő Szántó József is tagja lett a grémiumnak, melyet ennek tükrében némiképp érthetően árulóztak le a radikálisabb tüntetők. Akik ki is vonultak az alakuló gyűlésről, s a börtön felé indultak, elterjedt ugyanis, hogy a Zrínyi Kör meghívására a városba érkező Kolozsvári Grandpierre Emil írót a vasútállomáson letartóztatták a kar- hatalmisták. A Kossuth utcai épületnél a politikai foglyok szabadon bocsátását követelte a tömeg, mely aztán átvonult a Szabadság parkba - ennek neve mai Berzsenyi-park -, ahol, bár még teherautóval is próbálkoztak, nem sikerült ledönteniük a szovjet emlékművet. A mind hangosabb s gyakran már Ruszkik, haza! skandálás- sal vonuló tüntetőkre a pártvezetés végül ráhívta a karhatal- mistákat: több figyelmeztető lövés is eldördült, egy ávós pedig a pisztolyával az emberek közé lőtt: a haslövéses sérültet kórházba vitték. OKTÓBER 28. Tovább folytatódott a tüntetéssorozat a városban, a vasutasok kezdeményezésére az emberek nagyobb csoportokban a Baross-laktanya elé vonultak, ahol színvallásra akarták kényszeríteni a katonákat. A gépfegyverállással is védett épület előtt egy tank is állt, s mivel a parancsnokot egy egységgel a fővárosba rendelték a Parlament védelmére, így politikai helyettese, Kovács Sándor őrnagy tárgyalt a forradalmárokkal, akik követelték, a katonák szedjék le és dobják el a vörös csillagot egyenruhájukról.- A zsebetekben lévő pénzen is rajta van, azt ti miért nem dobáljátok el? - gúnyolódott a tömeggel az őrnagy, mire az emberek a tankhoz haji- gálták a különböző érméket és bankjegyeket. Erre a katonák is elkezdték leszedni a gyűlölt jelképet egyenruhájukról - a pénzt később eljuttatták a Vöröskereszthez -, majd csatlakoztak a tüntetőkhöz, s a teleki utcán át a főtérre vonultak tankostól. Ahol már ismét komoly tömeg gyűlt össze, melynek megnyugtatására a pártvezetés kirendelte a helyőrségi zenekart, mely többek között a Himnuszt és a Szózatot játszva próbálta oldani a feszültséget. Emellett ráhívta a honvédséget is a tüntetőkre: a taszá- ri légierő például mélyrepülésben próbálta oszlatni a tömeget. A gyűlésen kiderült, a honvédség hitet tett a forradalom mellett - pedig ekkor más egységekkel már egy napja körbe lett véve a város... OKTÓBER 29. A gyárakban, üzemekben megalakultak a munkástanácsok, melyek követeket küldtek a kibővült Somogy megyei Forradalmi Nemzeti Tanács alakuló üléséra. A grémium elnökének Gábriel Jánost, a Baran- kovics István-féle Demokrata Párt egykori képviselőjét választották, az első elnökhelyettes Éltes János ügyvéd, a második az agitpropos Szántó József, a harmadik Kovács József lett, de a testületben, melynek intéző titkárává Poldesz Albertet, a megyei tanács csoportvezetőjét - korábban kisgazda szervezőtitkárt - választották, helyet kapott ekkor még a már említett Kovács őrnagy is. Miután híre ment, hogy ismét egykori funkcionáriusok kerültek a testületbe, újabb tüntetés kezdődött. A feldühödött forradalmárok a megyei pártbizottság épülete elé vonultak, s követelték a pártvezetők lemondását. Az épületből kijött hozzájuk Hidas Mihály alezredes, az ÁVH helyi vezetője, ám ez csak olaj volt a tűzre, az emberek ekkor már azt akarták, ő és a pártvezetők adják át fegyvereiket. Tóth István ugyan megpróbált békülé- keny hangot megütni, de rosz- szul taktikázott, s a tömeg az érintetteket átkísérte a börtönbe. A szolgálatban lévő ügyész ugyan elsőre megtagadta, hogy őrizetbe vegyék a régi rendszer vezetőit, ám végül mégiscsak került hivatalos papír, s az érintettek védőőrizetbe kerültek. A tömeg ezután átvonult a megyei tanács Május 1. utcai épületéhez, ahol közfelkiáltással átalakították a forradalmi tanácsot, s a korábbi hatalom embereit kiszavazták a grémiumból. OKTÓBER 30. A tanács eldöntötte, magához veszi a teljes önrendelkezési jogot a megyében: szabályozta a sztrájkkérdést, hatáskörébe vonta a megyei napilapot, s határozatot hozott a bukott hatalom tagjainak kötelező fegyverbeszolgáltatásáról - a döntéseket a járási székhelyekre is szétküldték. Az ÁVH vezetői szintén védőőrizet alá vonták, s bejelentették, személyenként ki kell vizsgálni az egyes személyek felelősségét, s ezek tükrében kell dönteni bíróság elé állításukról. A Zrínyi Kör tagjai utóbbi döntést igencsak nehezményezték, erről memorandumot is készítettek, melyben felemlegették: egyre többen tűnnek fel a forradalom vezetésében, akik egyéni érdekeiket nézik, illetve a régi, 1945 előtti világ képviselői - legfőképpen az egykori megyei főispán, Vidovics Ferenc személye irritálta a jórészt értelmiségiek alkotta csoportot. Ahogyan a forradalmárokat a rezsimhez hű katonatisztek: Marties Pál ezredest és helyetteseit - így Kovács őrnagyot - is letartóztatták. A tisztekkel aláírattak egy papírt, hogy elfogásuk ügyészi elrendelés alapján, hivatalos formában történt. Nem mindenki volt hajlandó szignózni a papírokat, s a valósághoz tartozik, hogy a vádhatóság képviselője a forradalmi tanács utasítására cselekedett. A lefogott tisztek a november 4-i szovjet bevonulással azonnal kiszabadultak. Kora délelőttre hirdetett meg nagygyűlést a Kossuth térre a forradalmi nemzeti tanács. A felhívásra több mint tízezren gyűltek össze, s itt ismertették a grémium Cselekszünk! címet viselő programját, valamint követeléseit. Az egyes pontokat Farkas László mérnök, a mezőgazdasági gépjavító dolgozója, egykori politikai elítélt olvasta fel, s a visszaemlékezések szerint kissé demagóg módon kommentálta is az elhangzottakat. Szót kapott Adorján Gyula százados, a katonai forradalmi tanács elnöke is, aki hangsúlyozta, független, demokratikus, szocialista Magyarországot követelnek - a századost a forradalom bukása után leszerelték és elítélték a Nemzetőrség felfegyverzése miatt... A tüntetésen felszólalt Vidovics Ferenc is, akit egyeztetés nélkül hívtak meg a kisgazdák az eseményre, ám pátoszos képekkel teli - többek között ringó búzamezőkről értekezett - beszéde valóban a régi világot idézte. A szónokokat amúgy megfelelő pódium híján a tömeg nagy része nem láthatta, csak hallhatta - a hangosításról a katonaság gondoskodott. A. V. ( Alegnagyobb, október 31-i S’ tüntetésen több mint tízezren gyűltek össze a Kossuth téren ^
