Somogyi Hírlap, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)
2016-10-17 / 244. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2016. OKTÓBER 17., HÉTFŐ Hoffmannék: József az első balatoni vállalkozók egyike volt, Henrik parasztingben, karikás ostorral a kezében kezdte a földvári csárdában Kukoricából kinőtt szállodák Apa és fia a stratégiát határozza meg, a mama és a nővér a napi ügyeket viszi Hoffmannék családi vállalkozásában. Bár egyre többször kerül szóba családon belül, hogy „minden tál leves forróságát” maguknak kell-e ellenőrizni, a legutóbbi díjeső is igazolja őket. Vendéglátó egységeik, a ba- latonföldvári csárda, valamint a siófoki és a mátrahá- zai wellness szálloda egyszerre kapott kiválósági tanúsítványt. Fónai Imre imre.fonai@mediaworks.hu BALATON Az utazók értékelése alapján a TripAdvisor egyszerre ítélt oda kiválósági tanúsítványt idén a'balatonföld- vári Kukorica csárdának, valamint a siófoki Residence és a mátraházai Ózon hotelnek, Hoffmannék egységeinek. - Első generációs vállalkozók voltunk a Balatonnál, 1980- ban kerültem a Kukoricába, egy év múlva megszűnt a getan és a Pannónia versenytárgyalás útján bérleti üzemeltetésre hirdette meg - emlékeztet az idősebbik Hoffmann, József. - Ez már szinte magántulajdon volt a „kommunizmusban”. Addig a vendéglátásnak két elszámolási formája létezett. A szoros, ami teljes körű adminisztrációt jelentett, minden' egyes fogyást vezetni kellett, ez jókora apparátust követelt és sokan ebbe mentek tönkre. A másik volt a gebin, a jóval szabadabb elszámolás, leginkább a gebinhaszonért vállalkoztak rá, de például leltárhiány esetén zsebbe kellett nyúlni. Egyáltalán nem volt természetes, hogy Henrik viszi tovább a családi vállalkozást. - Aranyos, értelmes gyerek vagy, jó a beszélőkéd, válassz magadnak valami mást, ezt mondták a szüleim, így aztán nincs is szakirányú végzettségem, közgazdász lettem - így a Residence hotel, valamint turisztikai szakmai szervezetek (Siófoki Fürdőegylet, Balatoni Turizmus Szövetség) vezetőjeként ismertté lett fiatalabbik Hoffmann. - Amikor azonban dönteni kellett, hogy mihez kezdek, akkor szóba sem jött más, egyedül a vendéglátás. Ebben nőttem fel, úgy gondoltam, ebben van a család szellemi, pénzügyi és kapcsolati tőkéje, bármi másba kezdenék, azt nulláról kéne indítani. Tizennégy évesen be kellett állni a sorba, először csak egy hónapot dolgoztam nyáron a Kukoricában, tizenhat éves koromtól azonban már a nyár minden napján, ha jól emlékszem, apám szabadnapot se adott. Megtanultam dolgozni, így aztán ha ne adj isten valami baj történne, másnap akár egy strandbüfében is újra tudnám kezdeni. Mindent a szüleimtől tanultam meg, azt is, hogy a vendéglátás valóban sok lemondással jár. Ezért akartak nekem más szakmát, de nem jött össze... Mára talán csak a balaton- földvári Kukorica maradt meg a valaha egymást érő hagyományőrző, csárda jellegű vendéglátóhelyekből a Balaton partján. - Amikor a kilencvenes évek elején még dúlt a német buszos turizmus, mi már akkor sem csak gulyást és pörköltet kínáltunk, igyekeztünk haladni a korral, nyitottak voltunk a trendibb, könnyedebb étkekre - próbál rávilágítani a titok nyitjára Hoffmann József. - Ahogyan a kilencvenes-kétezres évek fordulóján, amikor aztán tényleg mindenki sírt a Balatonnál és mostanában is, nekünk jobbnál jobb szezonjaink voltak és vannak. Az ételkínálat persze kevés volna ehhez. A hozzáállás is fontos, mi mindig szolgáltatni akartunk.- A legtöbben ezzel szemben a vendég zsebét nézték, ezért nem csoda, hogy a kilencvenes évek végére olyan rossz híre lett a balatoni vendéglátásnak - fűzi hozzá Hoffmann Henrik. - Szabad rablás volt, mert keresleti piac volt, kínálat azonban akkor még nem. Kevés étterem működött, így aztán ha egy vendég nem jött vissza, másnap jött helyette más. A szakma 1995 és 2002 között tisztult óriásit, amikor „beszakadt” a forgalom; egyre kevesebb külföldi jött, a magyarok meg még nem érkeztek olyan számban, mint manapság.- Mi viszont már akkor is kőkeményen adóztunk, mert tudtuk, hogy szállodát akarunk építeni és azt is, hogy az csak százmilliós bankkölcsönnel képzelhető el - jegyzi meg az édesapa. Arra a kérdésre, hogy elvből áll-e minden vezető poszton egy családtag, azért, hogy ráláthassanak mindig mindenre, a fia azt feleli: - Abban, hogy minden tál levest magunknak kell-e ellenőriz-, ni, akadnak komoly viták közöttünk... Családi viszály nem lett belőle, hogy Henrik is szakmabeli- Azért harag nyilván nem lett abból, hogy végül Henrik is a szakmába került... Hoffmann József: - Nem, az ő döntése. Előre figyelmeztettük, hogy nem látja majd a gyerekeit elaludni, vagy éppen felébredni. A vendéglátás elsősorban nem is szakma, hanem életforma. Hoffmann Henrik: - Nem bántam meg. Hiszen még tízéves se voltam, már büggyos parasztingben, köténykében, karikás ostorral fogadtam a vendégeket, csak úgy önszántamból, hiszen a család minden tagja ezt csinálta, mi máshoz kezdhettem volna. Először a hamutálakat cserélgetem, leszedtem a poharakat, majd a parkolót felügyeltem, hiszen az még bőven a tömegturizmus korszaka volt, irányítani kellett az autókat, hogy elférjenek a parkolóban. Ha esett, esernyővel kísértem be a vendéget, kinyitottam az ajtót... Hoffmann József: - Hopp. egy márka! Hoffmann Henrik: - A nyolcvanas évek közepén, amikor 1000-1300 forint volt a havi átlagfizetés, én naponta ezer forintot kerestem. Később ugyanis továbbfejlesztettem a parkolóbizniszt, egy haveromat felvettem autóablakot mosni. Egészen tizennégy éves koromig ez csak szórakozás volt, akkor azt mondták a szüleim, ennek vége, innentől beosztás szerint dolgozol. Tizenhét éves koromra már le tudtam fizettetni szinte az egész vacsoraplac- cot. Hát csoda, hogy én is benne ragadtam? Egyébként a két nagyobb gyerekem, akik elmúltak már tizennégy, szintén beálltak már a tavalyi és az idei nyáron is, hogy megtanulják: törekedni kell ahhoz, hogy jussunk valamire. nem úgy működik, hogy beülünk az irodába és irányítunk.- A szállodákat voltaképpen a Kukorica „termelte'’ ki"? Hoffmann József: - A Residences mindenképpen. De még előbb, 1988-ban már vendégházat építettünk Zamárdiban, akkoriban fehér hollónak számított a vállalati üdülők között. A Kukoricát a privatizáció első körében, 1992-ben tudtuk tulajdonba venni. S hogy legyen valami nem szezonális is, a fővárosban pubot nyitottunk. Azután egy vállalati üdülőt vettünk meg Siófokon azzal, hogy idővel majd szállodává alakítjuk. Hoffmann Henrik: - A Széche- nyi-terv hozta ezt előbbre az első Orbán-kormány idején, az állam vissza nem térítendő tőkét adott, nekünk csak elő kellett venni a fiókból a már megrajzolt szállodaterveket. Az első fecskék egyike voltunk, akik hittek abban: a Balatonon nem csak nyáron lehet vendéget fogadni. Ha azt számolom, hogy a Residence 2003-ifö megnyitása után a korábbinak a négyszeresét fizettük adóban, akkor négy-öt év alatt visszakerülhetett a tőkeinjekció az állami költségvetésbe. Vagyis ez egy sikeres projekt volt. Gyorsan követte ezt az Ózon, amivel azt hiszem. elértünk a családi vállalkozás határaihoz. Hiszen nekem ott a „hobbim" is, a turizmusz- szakmai kérdések vitele, aminek ugye közvetlen haszna nincsen. csak a folyamatos „csata", aminek az eredményeképpen meglehet, tíz év múlva több vendégjön majd a Balatonra - és abból már a vállalkozásaink is részesedni fognak... Tejföl Csekka és a többiek, avagy örömmel jelentjük, a falusi népszínház él és virul Kések és kövek: ságvári csetepaté SAGVAR A férfiak késekkel és kövekkel, a hölgyek csak úgy puszta kézzel estek egymásnak „Ságvár” főterén és persze, hogy a szerelem, meg a pletyka volt az oka mindennek, a jegyző összes fondorlatára szükség volt, hogy jóra forduljanak a dolgok... Chioggiában persze és nem Ságváron, de ahogyan Vadász Vera rendező előzetesen megjegyezte, Ságvár is sokban hasonlít a kis olasz halászfalura, arra, amit Carlo Goldoni leírt vígjátékában. A negyedik előadását vitte színre 2011 óta a Ságvári Irodalmat Kedvelők Klubjának (SIKK) társulata, a 21.századi falusi népszínház ezúttal A chi- oggiai csetepatét tanulta be tíz kemény hónap próbái során. A rendező még külön „ságvária- sította” is a darabot azzal, hogy minden szereplőnek csúfnevet is adott (lévén, hogy Ságváron is sokakat csak úgy szólítanak, ahogyan a falu elkeresztelte őket...), így lett Tejföl Csekka, Tökfilkó Toffolo, Máié Orsetta, Lepcses Lucsetta, vagy éppen Sügér Fortunate, a hadarós halász. Nem meglepő, hogy utóbbi aratta a legnagyobb sikert a kultúrház publikuma körében (a három előadás mindegyikére előre regisztrálni kell a nagy érdeklődésre való tekintettel), de az amúgy a helyi óvodában dajkaként dolgozó Vadász Vera elárulta, egyáltalán nem volt könnyű Nyíri Zoltánnak betanulnia hadarós szövegét, vagyis megdolgozott a tapsért. Gúnynevet csak a jegyző nem kapott (vajon a ságvári jegyzőkre se aggatott sose ilyet a falu szája?...), Szarka Norbert- re jól illett a szerep, és a legutóbbi SIKK-produkcióban, a Szentivánéji álomban felfedezett Gyöngyösi András (Csuka Tittanoneként) is el tudta feledtetni, hogy ez egy kicsiny kulHuszonegyedik századi falusi népszínház Ságváron - három előadás, három telt ház túrház parányi színpada, amatőr szereplőkkel. A lepcses hölgyek karéja meg annyira eredeti volt, hogy felmerülhetett a nézőben, vajon szerepet alakítanak, vagy csak önmagukat adják... A Szentivánéji álom, Shakespeare azért több kitűnési lehetőséget adott a ságvári népszínházasoknak, mint Goldoni könnyed vígjátékocskája, de például a díszlet egyre profibb, ami ügyes kezű asztalosokat, festőket dicsér. S el ne feledjük, a ságvári ősbemutatóval csaknem egyszerre vitte színre A chioggiai csetepatét a soproni színház is, ott Eperjes Károly játssza a hadarós halászt, ság- váriasan Sügér Fortunatót. Fónai Imre Határon átívelő civil kapcsolatok KAPOSVÁR Csaknem tízezer általános iskolai tankönyvet, szép- irodalmi műveket és téli ruhákat szállítottak részben somogyiak közreműködésével Kárpátaljára: a könyvek a térség magyar lakta területein lévő általános iskolákba kerülnek. A ruhaneműt pedig rászorultság alapján - nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül - osztják szét a lakosság között. Puskás Bélától, a megyei temetkezési kft. ügyvezető igazgatóját tudjuk: a Magyar Temetkezési Egyesület az előző évi gyűjtés eredményeként két halottszállító autót és hűtőberendezést ajándékozott a beregszászi önkormányzatnak és a Kárpátaljai Református Egyházkerületnek. Az elmúlt időszakban - a folyamatos segítség eredményeként is - a református egyház keretén belül sikerül a magyarországi minták alapján egy temetkezési szolgáltató szervezetet létrehozni. H. M. Mindent megbeszélnek, közös a döntés és a felelősség. Hoffmannék: Henrik és József HR
