Somogyi Hírlap, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

2016-10-02 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 37. szám

INTERJÚ 2016. OKTOBER 2., VASARNAP Peiler Anna férjével, Lukács Miklóssal megnyerte a Nyerő Párost. Mindig színésznő akart lenni, álma hogy háromgyerekes anyuka legyen A SZERELEM NEM TAKTIKA Egy tökéletes házasság tökéletes eredményt hozott a Nyerő Páros játékban is. Peller Anna és férje, Lukács Miklós meghódította a közön­séget. Pedig a színésznő ne­héz helyzetből indult, sokat küzdött az elfogadottságért, és még ma sem mindig hiszi el, hogy ilyen szerencsés. Fábos Erika- Óriási fölénnyel nyerték meg a Nyerő Páros döntőjét, a közön­ségszavazatok 92 százalékát szerezték meg. Mit gondol, mi volt az, ami a maguk házasságában ennyire tetszett az embereknek?- Szerintem az, hogy a játék végére kiderült, hogy mi tényleg ennyire szeretjük egymást. Mi eddig minden csatánkat úgy tud­tuk megnyerni-az életben, hogy nagyon szerettük egymást. Most is. Az elején még biztosan sokan gondolták, hogy ez valami takti­ka a részünkről, aztán a feladatok során hitelessé vált ami szép, szi­rupos szerelmünk. Azokban az éles helyzetekben nem lehet az embernek megjátszani magát, ott azonnal kijönnek a feszültségek, de nálunk ilyenek nincsenek. Amiért egyáltalán eljuthattunk a végéig, az éppen az volt, hogy na­gyon jól tudunk együttműködni. Egyedül sosem voltunk erősek, mindig a páros feladatokban hoz­tuk vissza, amit egyedül elveszí­tettünk és szereztük meg azokat a pontokat, amelyekkel végül el­juthattunk a végéig.- Az ellentéteknek, vagy inkább a hasonlóságoknak köszönhető, hogy ennyire működik a kapcso­latuk?- Van, amiben hasonlítunk, például mindketten nagyon megfelelési kényszeres embe­rek vagyunk, de az alapve­tő habitusúnk nagyon elté­rő. Állítólag csak a mondás szerint igaz, hogy az ellen­tétek vonzzák egymást, de mi ennek élő példái va­gyunk. Mikiké megfon­tolt, nagyon okos és ké­pes a legkiélezettebb helyzetben is elemezni és higgadtnak marad­ni. Én egy szétszórt, érző lény vagyok, egyfolytában pörgők, mindent a telkemből ha­talmas érzelmekkel, lendületből akarok megoldani.- Egy tipikus férfi és a tipikus nő.- Igen. Ez igaz. Én egy naiv lé­tek vagyok, a túltengő érzetem, ő pedig az erő és-a ráció. Szerencsé­re, amikor már veszélyesen túl­tengenék, olyankor jön Mikiké, aki elképesztő érzékkel ráncigái vissza a valóságba, az én vaksá­gomból és ez szépen mindent el is rendez bennem.- Mondjuk azért nem az a szokványos, hogy egy férfi két évig otthon van egy kisgyerekkel, miközben a nő dolgozik. Erről hogy döntöttek?- Mikiké mellett értettem meg, hogy a férfierő és a bátorság nem fizikai erőben és érzéketlenség­ben testesül meg, hanem abban, ha ahhoz is tud elég bátor lenni, hogy érzékeny tegyen. Ez hatal­mas erő. Én színésznő vagyok, és ha ezt komolyan veszem, nem en­gedhetem meg magamnak, hogy engem szeret. Csúnyán viselked­tem. Ellenőrizgettem, nyomoz­tam utána. Szerencsére ehhez is nagyon okosan viszonyult.- Hogyan?- Mint egy jó pszichológus. Za­varta, de mivel látta a szememben a kétségbeesést, megértette, hogy sérült nő vagyok. Kivárta, amire meggyógyultam. Ha belenéztem a telefonjába, nem kiakadt, és or- dibált, hanem együtt érzett vetem és türelmesen százszor elmondta, hogy megbízhatok benne. nem, szerinte a női súly ötössel kezdődik. Magas vagyok, 176 centi, szóval, törékeny alkatom sosem tesz és ez hatalmas küzde­lem magammal. Ha nem eszem szénhidrátot, fogyok, de attól meg olyan iszonyú fejfájásom van pár nap után, hogy kibírhatatlan. Pe­dig kitartás'van bennem, bár­meddig tudok keményen koplal­ni is. Olyan ez az egész, mintha ez tenne a sorsfeladatom, mintha valami gonosz erő nem hagyná, hogy vékony tegyek.- Mondjuk Annabella például. Egy gyerek átrendez egy kapcsolatot.- Jaj, igen ezt annyian mond­ták, hogy majd az első hat hét, meg hat hónap, de nálunk nem volt probléma. Amikor Annabel­lát vártam, akkor én már nyolc éve az Operettszínházban voltam és rengeteget dolgoztam. Őt várni és az első évben vele tenni, az ne­kem nyaralás volt. A színházban hozzászokik az ember az idegi igénybevételekhez, ahhoz, hogy alázatosan boldogul, ahhoz, hogy éjszakázni kell. Edzetten tettem anya, babázni gyönyörűséges volt. Másfajta impulzus, mint ami addig valaha ért, nagyon nagy szükségem volt rá. Szóval élvez­zük mindketten az első pillanat­tól fogva. Talán túlságosan is, ész­re sem vettük, mennyire anya és apa „üzemmódban” ragadtunk, erre is a műsorban jöttünk rá.- Először hogy történt, hogyan kezdődött?- Az is nagyon ti­pikus volt. Benéztem azt a helyzetet is, pont, ahogy szoktam. An­nak a rádiónak voltam a hangja, ahol ő gyártás- vezető volt. EIsq percben megtetszett, de persze fel sem merült bennem, hogy ő az enyém tehet. Emlék­szem ám pontosan, egy fe­kete póló volt rajta, amin volt egy 68-as szám és szépen ki­feszült a gyönyörű alkatán. Akkor még nem apa üzem­módban élt, hanem macsóban és szépen ki volt gyúrva. Szóval a lényeg, hogy ahogy először ta­lálkoztunk, ő rögtön érdeklődni kezdett, jött a színházba, megné­zett minden bemutatómat, virá­got hozott, én meg arra gondol­tam, hogy azért akar ennyire jó fej tenni vetem, hogy hozzam ösz- sze az egyik ismerősömmel. Nem is jutott eszembe, hogy én tetsz­hetek neki. Aztán egyszer csak megkérdezte, hogy miért csiná­lom ezt, amikor én tetszem neki? El sem hittem. Két hónap múlva pedig már megkérte a kezemet.- Azóta tart a cukormáz?- Jaj, nem teljesen, eleinte vol­tak gondok, mert nem voltam normális. Különben, ha visszaté­rünk arra a kérdésre, hogy mit bír ki a szerelem, akkor a miénk­nek engem keltett kibírni. Nekem Mikiké előtt borzasztó kapcsola­taim voltak. Minden korábbi pa­sim megcsalt és ez nagyon mély nyomokat hagyott bennem. Nem hittem el, hogy itt van egy ilyen klassz pasi és nem akar elhagy­ni, hogy elég vagyok neki és csak- Szóval Annabellának köszönhe­tik a műsort is.- Igen, tényleg. Erre nem is gon­doltam. Különben annak, hogy a kettősünk olyan régóta háttérbe volt szorítva a hármas egység mi­att, biztosan volt szerepe ebben. Mi szomjaztunk erre a helyzetre, vágytunk arra, hogy újra kettes­ben működhessünk együtt, az, hogy ennyire egymásra koncent­ráltunk, biztos, hogy segített a fel­adatok során. Nagy élmény, hogy még mindig ennyire hatunk egymásra. Ez a mi főnyeremé­nyünk, hogy ez megint kide­rült. Mintha újra egymásba sze­rettünk volna. Na jó, nem új­ra, hanem még jobban. Mi eddig minden csatánkat úgy tudtuk íegnyerni, hogy nagyon szerettük egymást ebben az életkorban, a pályám­nak ezen a szakaszán kiessek há­rom évre. Azt viszont mindketten fontosnak tartottuk, hogy a gye­rekünk megkapja élete legfonto­sabb három évében azt a figyel­met és biztonságot, hogy ilyen körülmények között növekedhet. Mikiké nagyon jó apa, és amikor ezt megbeszéltük, egyértelmű volt számára, hogy az ő karrierjé­ben megoldható ez a helyzet, An­nabella életében pedig pótolhatat­lan ez a két év és így döntöttünk. Nagyon hálás vagyok neki ezért. ha kiakasztom. Gyereknevelé­si kérdésekben tényleg néha vi­tatkozunk. Ő nagyon másként, Ranschburg Jenő és Vekerdy Ta­más művekből tudatosan áll az apaszerephez, míg itt vagyok én, aki főleg ösztönből oldja meg az anyaszerepet. Ő egy tudatosabb szülői mintát hoz a családjából, én egy melegséges, de nagyon spontán közegben nőttem fel, ke­vesebb elmélettel. De hogy mind­kettő működőképes, arra jó példa mindkét család, nagyon szépen élnek a szüléink is.- Viták is biztos vannak azért. Van taktikájuk a konfliktusok kezelésére?- Ez most olyan gáz tesz, de nálunk nincsenek konfliktusok. Nem tudnak tenni, mert ha fel is csattanok, a férjem azt is olyan nyugodtan kezeli, hogy nem tesz belőle gond és olyan türelmes, hogy nem tu­dom kihozni a sodrá­ból.- Rendben, de mi van olyankor, amikor a férje akad ki?- Olyan nincs. Na jó, de van, van. Amikor Annabellának néha megen­gedem, hogy tévét nézzen. Azzal né­- Ennek a műsornak, amit meg­nyertek, az volt az alcíme, hogy mit bír ki a szerelem? A műsort min­denesetre kibírta, de volt valaha komoly próbatételük?- Nem is tudom... SSjSir® PSiitel- Nem is féltékeny már?- Kicsit. Inkább féltem, de né­ha még feltör bennem az is. Elogy van, hogy egy ilyen jó pasinak, pont egy ilyen nő kell, mint én?- Milyen?- Hát, hogy ekkora. Igaz, most már elégedettebb vagyok ilyen té­ren is magammal. Mióta tudom, hogy tetszem neki, megnyugod­tam és ettől lefogytam. Lett hozzá erőm. Nem vagyok még így sem vékony, de legalább már olyan tehén sem, mint amikor belém szeretett. Sokszor gondolok erre, hogy még úgy is keltettem neki.- Ekkora küzdelemben van a súlyával?- Amióta csak emlékszem ma­gamra. Már általánosban száz ki­ló felett voltam. Rengeteget bán­tottak emiatt. Volt, amikor meg is vertek, tényleg. Volt az osztály és voltam én, a szemüveges, da­gadt Anna. De már óvodából is van rossz emlékem a súlyom mi­att. Csúfoltak a gyerekek, hogy dagadt vagyok, odamentem pa­naszkodni az óvónénihez, aki azt mondta, hogy de Anna, te az vagy. Középiskolában egy nyáron le­fogytam húsz kilót. Semmit nem ettem, csak ittam két hónapig. Na­gyon jó volt, de bármit csináltam, mindet visszahíztam. Aztán Mi­kivel elkezdtünk közösen edzőte­rembe járni és azóta elégedettebb vagyok, igaz, az álmomat, hogy egyszer női súlyom tegyen, még nem sikerült elérnem.- Női súly, az mi?- Szerintem az ha­tossal kezdődik. Borzasztó, hogy ilyeneket gon­dolok, ugye? Ehhez ké­pest, mond­tam ezt egy­szer munka közben és egy hangmérnök azt válaszol­ta, hogy- Egy komplexusos, duci kislány­ból hogy jött elő, hogy színpadra akar menni, hogy színésznő lesz?- Ez is a sorsom. Három évesen mondtam először és nem is mond­tam soha semmi mást. Nagy el­lentmondás ez így igaz, aztán mégis úgy alakult, hogy a főisko­la volt a legkomolyabb terápia éle­temben. A felvételire még megér­keztem kilencven küósan, spáni­el frufruval és azt gondoltam ma­gamról, hogy Júliát fogok játszani. Abszolút fogalmam sem volt ma­gamról. Aztán belekerültem az első olyan közösségbe, ahol elfo­gadtak és szerettek. Csodás osztá­lyunk volt. Kerényi Imre, az osz­tályfőnököm azonnal megérezte ki vagyok. Már a felvételin. Az el­ső mondata az volt hozzám, hogy Anna, nézzen a szemembe, szere­tem magát és közösen megtalál­juk az igazi Peller Annát.- Szóval akkor a helyén van?- Igen. Most egy új bemutatóra készülünk az Operettben, a Lady Budapestre, nagyon szeretem és van két szerepem is, amibe sze­relmes vagyok. Az egyik a Mág­nás Miska Marcsája, a másik pe­dig a Nők az idegösszeomlás szé­lén. Ráadásul egy olyan férfi tett a férjem, aki erre nem féltékeny, hanem támogat a munkámban is, szóval minden rendben.-Úgy jó, ahogy van?- Nem, ahhoz kéne még két gyerek. Lesz is. Istenem, csak te­gyen! Szeretnénk még egy babát negyven alatt és egyet negyven után. És szeretnék Mikikével szépen megöregedni. Ez így elég avíttos, ugye? Nem baj. t- F lipwt f Mindegy mi­lyen, ne­künk így jó. Peller Anna szerinti Mikivel teljes az életük I 1980 október 19-én született Budapesten Kicsi kora óta énekel. Érettsé­gi után két évig a Gór Nagy Má­ria Színitanodájába járt, majd felvételt nyert a Színház- és Film- művészeti Egyetem operett-mu­sical szakára. A 2005/2006-os évadban a Szolnoki Szigligeti Színház tag­ja volt, de játszott még Békés­csabán és Budapesten is. A 2006/2007-es évadtól az Operettszínház tagja. Sokat foglalkoztatott szinkron­színész. Játszik a Barátok közt sorozatban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom