Somogyi Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

2016-09-04 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 33. szám

2016. SZEPTEMBER 4., VASARNAP SZTORI 5 Szülinapi torta, macaron és levendulás süti is készül az ebeknek A KUTYÁK KEKSZET VENNENEK Jókai Tímea először csak a saját kutyájának sütött finomságokat, később a barátok négylábúinak is vitt ajándékba kekszeket. Aztán amikor látta, hogy ettől nemcsak a kedvencek, de a gazdáik is mennyire lelkesek, úgy gondolta, pék­séget nyit. Kutyapékséget. Fábos Erika JUTALOMFALAT „Gyerekkorom óta kutyás családban élek, tel­jesen természetes volt, mindig úgy figyeltünk rájuk, mint csa­ládtagokra - mesélte Jókai Tí­mea. - Az, hogy ez ilyen péksé­get nyissak, szintén a kutyáim inspirálták. Utánanéztem, hogy mennyire sok káros anyag van a boltban kapható jutalomfala­tokban, és elkezdtem inkább otthon, saját receptek alapján sütögetni. Anyukámmal gyor­san beindult a fantáziánk, mi mindent lehetne ebből készíte­ni. A sajtos-baconos annyira jól sikerült, hogy az egész család odavolt érte.” A pékség ötlete, mint kide­rült, kicsit bonyolultabb, mint elsőre tűnt. Kutyáknak péksé­get nyitni ugyanis annyi enge­déllyel jár, mint ha embereknek nyitnák. Ráadásul annak is ala­posan utána kellett járni, mit ehetnek és mit nem a kutyusok. „A receptúra kialakítása kö­zel egy évembe került, ugyanis a kutyák táplálásánál rengeteg dologra kell figyelni. Külföldön számos kutyapékség műkö­dik, például Franciaországban, Ausztriában és az Egyesült Ál­lamokban. Ezek az üzletek ad­ták az önbizalmat, hogy itthon is működhet. Az allergén anya­gok megismerése miatt több­ször egyeztettem állatorvossal és alternatív állatgyógyászat­ban jártas szakemberekkel. Semmilyen színező-*!! tartósí­tóanyagot nem használunk. Sót és cukrot sem, hiszen ez sem ;et ne adja ánakí nyékét gyártani. Ezt néhányan el is mondják. Persze olyanok is vannak, akik még extrémebb- nek gondolják a kutyapékséget, mint amilyen. Jókai Tímea ked­vence az volt, amikor azzal ál­lított be valaki az utcáról, hogy szívesen megnézné, hogy süt­nek a kutyák, mert azt gondolta, az elnevezés ezt takarja... FOKHAGYMA: Olyan vegyületeket tartalmaz­nak. amelyek károsítják a ku­tya vörösvérsejtjeit. Fáradé­kony és kedvetlen lehet tőle. CSOKOLÁDÉ: Koffein-és teobromintartalma miatt ve­szélyes a csoki. Nagyobb mennyiségben hányást, ki­száradást okozhat, de kisebb kutyáknak mérgező is lehet. TEJ ÉS SAJT: A kutyák szerve­zete nem termel olyan enzi­met. ami képes lebontani a tejben található laktózt. Puf­fadás. hányás, hasmenés le­het a vége. SZŐLŐ, MAZSOLA: A kutyákra mérgező anyagot tartalmaz, ami az ebek veséjét rongálja KELT TÉSZTA: Ha maradék nyers kelt tésztánk van, vé­letlenül se adjuk a kutyának. A nyers élesztő olyan gyomor­puffadást okozhat, ami vég­zetes lehet. Az üzletvezető mindig családtagokként tekintett a házi kedvencekre tesz jót a kutyáknak. Csak ki­fogástalan minőségű alapanya­gokkal dolgozunk, szigorúan ellenőrzött körülmények kö­zött. Minden süteményt kézzel készítünk, a hozzávalókat oda­figyeléssel válogatjuk össze, és sok-sok szeretetet adunk még bele. Azt gondolom, jókor kezd­tük el, egyre kutyásabbak az emberek, és másként törőd­nek már a kedvenceikkel, mint évekkel ezelőtt. Persze Timi és az anyukája azért óvatosak voltak. Tudták, hogy ők lelkesebbek az átlag­nál, ha kutyákról van szó. Ezért először csak az interneten tesz­telték az ötletüket. Hamar meg­nyugodtak. Azóta a munkáju­kat is feladták a kutyákért, és nyitottak egy boltot, ami Timi első kutyájáról kapta a nevét. A népszerűség egyre csak nö­vekszik, már újabb üzleten gon­dolkoznak. Azt mondja, az lehet a titkuk, hogy szeretik a vásár­lóikat. „Van mézeskalácsos kek­szünk, almás-zabos sütink, el­kezdtünk macaronokat is sütni, muffinokat is gyártunk és sze­zonális termékek is vannak. A jutalmazó falatokon kívül kifej­lesztettünk olyanokat is, ame­lyeknek másfajta használati ér­téke is van. A kedvenc közülük a rossz szájszag elleni keksz, ami­ben menta és petrezselyem van, valamint a harmónia keksz, ami levendulás-ánizsos ízesítésű és nyugtató hatással lehet a blökik- re. Több vizslás vásárlónk eskü­szik rá. Az utóbbi időben a ku­tyatorta is nagy sláger lett: mo­gyoróvajas répatorta és csokis banános kivitelben készül. Per­sze a csoki helyett szentjánoske­nyér liszttel, hiszen a csokoládé nem jó a kutyáknak. A tortákra ráírjuk a kedvencek nevét és azt is, mennyi idősek. Odavannak érte a kutyák és a gazdik is.” Persze nem mindenki lel­kes. Van, aki felesleges hóbort­nak tartja kutyáknak sütemé­A lelet hatalmas kincs, de Ehmann Gábor élete legnagyobb szerzeményének mégis a feleségét tartja Hun kori aranyakat talált séta közben a túrázó LELET Az köztudott, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum legnagyobb adományozója Széchenyi Ferenc gróf volt. Az már kevéssé közismert, hogy őt egy pesti takács­mester követi, jó eséllyel pe­dig Ehmann Gábor is a lis­ta előkelő helyére kerül az­zal a páratlan hun kori kincs­esei, amiről a régészek úgy vélik, hogy a korszak egyik legszebb és legteljesebb ilyen fajta Kárpát-medencei együt­tese. „Miközben az erdőt jártuk, egy fa tövében megkapta a szemem valami fényes dolog, azt gondoltam, egy sörösdo­boz vagy egy eldobott csoki­papír - mondta Ehmann Gá­bor. - Amikor közelebb ér­tem, láttam, hogy egyik sem, de felvettem. Egy régi, ezüst­nek látszó különös csat volt. Rugdosni kezdtem az avart és a földet, és előkerült egy másik, megmunkált ezüst­lemez, majd egy kicsit távo­labb egy harmadik is, ami­ről rögtön látszott, hogy Á aranyból van.” Ehmann Gábor azt i mondja, tisztában volt vele, hogy na­gyon régi tárgya­kat talált. Még az is megfordult a fe­jében, hogy értéke­sek lehetnek. Annyi­ra felzaklatta, ami tör­tént, hogy aznap éjsza- ^ B A rangos hun tulajdonos 125 targya B1H között tőr, több csat, ékszerek, pikkelymintás aranyozott ezüstlemezek ■ és szakállas nyílcsúcs is volt Aranykincs Nagyszéksón ka aludni sem bírt. A fe­leségének is csak másnap mutatta meg, amit talált. A felbecsülhetetlen értékű lelet 1926-ban Bálint Mátyás gazda - az akkor Szegedhez tartozó, a mai Röszke külterületén fekvő - Nagyszéksós-pusztán található szőlőjé­ből került elő. Darabjait Móra Ferenc, a szege­di múzeum akkori igazgatója vezetésével tár­ták fel. Ezek az eddigi legnagyobb hun arany- kincslelet darabjai, amelyekből körülbelül 150 tárgyat, összesen több mint egy ki­logramm súlyú aranyat mind a mai napig a szegedi Móra Ferenc Múzeum őriz. „Megnéztük együtt is, és úgy gondoltuk, hogy ez értékes, arról is beszél­tünk, vajon mekkora k jutalmat kaphatunk érte, ha valóban ere­deti, régi tárgyak­ról van szó. Persze nem hagyott nyu­godni az egész. Ar­ra gondoltam, hogy f felajánlom egy mú­zeumnak, de fogal­mam sem volt, mi le­gyen a következő lépés. Anélkül, hogy beavattam volna őket, a barátaimat kér­dezgettem, hogy mit tenné­nek, ha kincset találnának. Aztán eszembe jutott, hogy egyiküknek van egy régész barátja.” Miután kiderült, hogy a ré­gész kíváncsiságát is felkel­tette a kincs, a múzeumban találkoztak, ahova Ehmann Gábor gondosan csomagolva beszállította a tárgyakat. „Szólni sem bírtak, csak azt mondták, hogy hű meg ha, aztán mindenki összefu­tott, és csodálták, amit láttak. Na, innentől kezdődött a vá­rakozás. Titokban kellett tar­tani az egészet, amíg most, a nyár elején meglett min­den engedély az ásatáshoz. Egy hétig ku­tattak a régé­szek. Megen­gedték, hogy én is végig je­len legyek. Fantasztikus élmény volt. Sorra jöttek | elő az újabb és s újabb tárgyak. £ Azt mondják, tapasztalt ré­gészek is ar­ról álmodoz­nak, hogy egy­szer találnak egy igazán je­lentős kincset. Nekem sike­rült. Minden­ki kérdezgeti is tőlem, hogy ezt tartom-e életem szeren­cséjének, de mindig mondom, hogy a közelébe sem ér an­nak, hogy megtaláltam a fele­ségemet, Rékát.” Az ásatás során egy vél­hetően rangos tulajdonos öveit, fegyvereit, szakál­las nyílcsúcsát, aranyvere­tes tőrét, almandinberakásos vascsatjait, lábbeli-garnitúrá­ját és lószerszámait találták meg, utóbbiak közül kiemel­kednek a nyereg pikkelymin­tás, aranyozott ezüstlemez­ből készült díszei és a niel­los ezüstcsat. Az értékes tár­gyak akár helyi műhelyben is készülhettek valamikor 380- 450 között, amikor a Kár­pát-medence nagy része hun uralom alatt volt. Szenthe Gergely, a Magyar Nemzeti Múzeum Régésze­ti Tárának dolgozója, aki az ásatást irányította, azt mond­ta: a tárgyakat sekély gödrök­ben helyezhették el, a kedve­ző talajviszonyok között fő­leg az ezüst- és aranytárgyak maradtak fenn egyedülállóan jó állapotban. A lelet jelle­ge alapján a hun kori „áldo­zati leletek” közé sorolható. „Hun áldozati lelet” alig né­hány ismert a Kárpát-meden­céből. Az összesen 125 tétel­ből álló lelet több szempont­ból is kivételes jelentőséggel bír a korszak leletanyagában - egyedülálló értéke mellett szakmai szempontból is be­láthatatlan. Teljesen átrajzolja a kor­szak áldozati rítusairól, máig leginkább toposzként tovább­élő, néha évszázados megálla­pítások alapján alkotott vagy ilyenek által befolyásolt ké­pünket, hiszen eddig olyan teljes lelet, amelyet régésze­ti ásatáson sikerült feltárni, nem került elő. F. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom