Somogyi Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)
2016-09-25 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 36. szám
g INTERJÚ 2016. SZEPTEMBER 25., VASARNAP Tóth Tamás egy aranyat és egy bronzot nyert Rióban. Bántja, hogy másként becsülik a paralimpikonok eredményeit, de a társadalom azért fejlődött ebben >• ✓✓ A rioi paralimpia egyetlen magyar aranyérmét szerzó Tóth Tamás szerint minden csak azon múlik, mire képes az ember az álmaiért- Mennyi munkáról?- Heti tíz edzés van a vízben és öt szárazföldi, erőnléti edzés. Jövőre Mexikóban világbajnokság, szóval a pi: henő után újra gőzerővel megyünk.- Az úszás hogyan jött az életébe?- Orvosi javaslatra. Végtaghiánnyal születtem, a jobb kézfejem hiányzik. A szüleim minden lehetőséget kerestek, hogy minél egészségesebb felnőtt lehessek. Mivel mondták, hogy a végtaghiány nemritkán együtt járhat gerinc- problémákkal is, a legtöbben az úszást tanácsolták. Akkor kerültem a nevelőedzőmhöz, Málnai Istvánhoz. Elkezdtem versenyekre járni, kiderült, hogy van értelme ezzel komolyan foglalkozni, mert jöttek az eredmények, és az uszodában ragadtam.- Kisgyerekként adottságnak kezeli az ember, hogy így született, hiányzik az egyik kézfeje, vagy azért így is fel kell dolgozni ezt?- Kisgyerekként nem volt semmi bajom ezzel. Mindig így éltem, nem úgy volt, mint valakinél, aki mondjuk egy balesetben sérül meg. Én mindig ép emberek között éltem, óvodába, isko lába is így jártam. De edzeni is ép sportolókkal edzek, szóval nekem sosem volt benne a fejemben, hogy bármi feldolgozni valóm lenne. Természetesen fogadtam el így a testem. , Annyira nincs ben- ’ ne a tudatomban, hogy amikor mondjuk ruhát próbálok és tükörbe né zek, néha rácsodálkozom- Mások is elfogadták mindig? Bántani sem bántották miatta, mondjuk az óvodában vagy az iskolában?- Nem, mindig jóban voltak velem és én is elég társasági figura vagyok már kiskorom óta. Inkább bátorítottak. Tinédzser koromban volt egy kis gondom vele, amikor elkezdtek érdekelni a lányok, és akkor gondolkoztam ezen, hogy majd ez őket zavarja-e és szóba állnak-e velem, de rendben volt, és azóta már emiatt sem aggódom. Tényleg 100 százalékos életet élek. Névjegy: TOTHTAMAS 1992-ben született Budapesten Hároméves kora óta úszik. Most a Vasas színeiben versenyez. A Testnevelési Egyetemen sportszervező szakon tanul. A londoni olimpián két ezüstérmet szerzett. Rióban egy bronzot úszott 100 meter gyorson és egy aranyérmet nyert 100 méter háton, ez a magyar paralimpiai küldöttség egyetlen aranya volt idén. HOBBIJA: baráti beszélgetések, filmek, kedvence a Vissza a jövőbe és a Mad Max. BECENEVE: Totó- Mi kell ahhoz, hogy valaki ilyen testi hátrányokat úgy legyőzzön, hogy ilyen messzire jusson? Ez nyilván személyiség kérdése is, nem?- Mondjuk mi azért edződünk. Főlegakerekesszékesek, egy komolyabb végtaghiánynyal a hétköznapokban létezni is nagy küzdelem. Egyszerűen csak eljutni egy városban A-ból B-be. Ez eleve ad egy küzdőszellemet. De szerintem alapvetően lélekben dől el minden, az a legfontosabb. A többi része az pont olyan, mint az ép sportolók esetében. Mi is ugyanannyit és ugyanolyan koncentráltan dolgozunk, mint ők. Ezek az eredmények nem mennek másként. Tudom, ez furcsa.’ A legtöbb ember úgy gondol a parasportra, mintha az valami szabadidős tevékenység lenne. Van zavar ezen a téren.- De azért érezhetően változik a hozzáállás, javul. Többen odafigyelnek? Most például megismerik a legfrissebb olimpiai bajnokunkat?- Érzékelhető ez, igen. Például az is sokat jelentett, hogy élőben közvetítette a televízió a versenyeinket. Ez is hatalmas dolog. Megismernek, örülnek, sokan gratulálnak. De azért a fejlettebb országoktól el vagyunk maradva. Ott ugyanolyan sztárként kezelik a parasportolókat, óriásplakátokon vannak, a szponzoráció is sokkal erősebb, mint itthon. Hosszú még az út, amíg ez a mozgalom nálunk is ugyanolyan elismert lesz.- A magyar paraúszás például ugyanúgy a világ élvonalába tartozik, mint ahogy az épeknél van?- A legeredményesebbek az úszók a magyar olimpiai csapatból, nemzetközi szinten is nagyon jól állunk. A 33 fős keretben tízen voltunk úszók és a 18 éremből nyolcat szereztünk. Nálunk is ugyanúgy vannak világranglisták, sé- rültségi kategóriák szerint a maguk topranglistájával. Az országok közül is azok vannak az élen, mint az épeknél, amerikaiak, ausztrálok, oroszok, Kína, ők a legnagyobb ellenfelek.- Arról sokat cikkeztek, hogy az olimpiai érmekért nem ugyanolyan premizálás jár, mint az ép sportolóknál. Ez bántja?- Nemcsak engem bánt, a többiek nevében is mondhatom, hogy ez érthetetlen, ugyanolyan munkát végzünk, mint ők, ugyanúgy egyre komolyabb eredmény kell mondjuk egy olimpiai éremhez, ahogy az ő esetükben. Az tagadhatatlan, hogy nincs annyi sérült ember, mint ép, de például síugró sincs any- nyi, mint atléta és mégsem jut eszébe senkinek, hogy akkor egy síugrónak kevesebb jutalom járjon, mint egy atlétának, és ezt aztán végtelenségig lehetne ragozni további példákkal. Mondjuk 1-2 másodperc a különbség az úszók esetében az épekhez képest a legelső kategóriában. Valaki komolyan gondolja, hogy ezért nem kell ugyanannyit edzeni, mint azokért az érmekért? Ez bántó.- Példaképe van az úszók között?- Sors Tamás. Amikor Pe- kingben olimpiai bajnok lett, az hatalmas élmény volt nekem és rengeteg erőt adott. Én Pekingben még nem voltam ott, de azt éreztem, hogy akkor nekem is sikerülhet egyszer. Azt is nagyon sokra becsültem akkor, hogy tudtam, Pécsen milyen körülmények között, egy 25 méteres lakótelepi medencében készül. Ez is gyönyörű a sportban, hogy nemcsak a legjobb helyről lehet eljutni a világ tetejére, minden csak azon múlik, mire képes az ember az álmaiért. A külföldiek közül az amerikai úszó, Anthony Ervin a kedvencem. Egész fiatalon olimpiai bajnok lett és nagy hullámvölgyek után is vissza tudott jönni a legjobbak közé. De az is szimpatikus volt, amikor az első olimpiai érmét elárverezte az eBayen, hogy segítse a cunami túlélőit.- Azon gondolkodott már, hogy meddig úszhat?- Szerintem addig úszók, ameddig lesz bennem tűz. Ameddig képes leszek ennyit dolgozni és nyerni akarok, csinálom. Amikor ez változik, biztosan elgondolkodom, de egyelőre még nagyon szeretem így az életem.- Mi lesz az úszás után, akkor még ez sincs napirenden?- Van már egy középfokú edzői képesítésem és a Test- nevelési Egyetem sportszervezői szakára járok. Az elmúlt két olimpiai ciklusban a tanulással kicsit elmaradtam, szóval ezt pótolni szeretném, és talán sportközeiben el tudnám képzelni magam a versenyzés után is, egyelőre kizártnak tartom, hogy valami teljesen más úton induljak el. Annyi biztos, hogy az úszáson túl is szeretnék boldog életet élni. A versenyzés sok mindenre megtanított, talán hasznát vészem.- A londoni két ezüstöt egy aranyra akarta váltani. Sikerült még túl is teljesíteni. Milyen érzés?- A korábbi versenyeimen mindig erősen kezdtem, és azok nem is sikerültek úgy, ahogy szerettem volna. Most arra gondoltam, hogy elkezdem lassan, és vagy még jobban „belehalok” és nyolcadik leszek, vagy ki fogom bírni a végét. Kockáztattam, de szerencsére az utóbbi történt. Amikor hetvennél éreztem, hogy jó vagyok, nem fájt semmim, bevillant, hogy meglehet, de nem láttam semmit, hol tartok. Amikor beérkeztem, háromszor is megnézem a táblát, hogy biztosan én va- gyok-e az első. Elöntött az eufória. Örültem már abban a pillanatban is, de csak szép lassan fogtam fel, hogy ezt tényleg megcsináltam.- Hátúszásban lett aranyérmes, pedig az eredeti száma a gyorsúszás. Váltani fog?- London után nem jöttek ki úgy a dolgok gyorson, mint ahogy szeretem volna. Gyerekkoromban hátúszó voltam, úgy gondoltuk az edzőmmel, hogy elővesszük újra, de a gyorsról sem mondanék le.- Két érem, ráadásul a csapat egyetlen aranya az öné. Ilyenkor van egy kisjogos pihenő?- Persze. November elején kezdjük újra a munkát. Addig nincs edzés. Mondjuk még nem érzem, mióta megjöttünk, folyamatosan csak rohanok, de talán lesz igazi pihenés is addig.- Mi az igazi pihenés?- A családdal lenni vagy a barátaimmal. Felkészülési időszakban, főleg olimpia előtt nincs idő csak úgy ráérősen időt tölteni velük. Ezt szeretném bepótolni.- Akkor nyaralás sem volt idén.- Öt éve nem volt, úgyhogy tervezgetem is. Télen talán elenged az edzőm egy kicsit pihenni valahova. Általában augusztusban és szeptemberben vannak a versenyeink, szóval a nyár az a munkáról szól. Fábos Erika- Annyi mindent lehetett hallani előzetesen a riói olimpiáról, a hiányosságokról, a veszélyekről. Milyen élményekkel jött haza?- Ezek csak legendák. Nagyon jó volt minden, a szervezés, a közlekedés kifogástalan. Mondjuk az tény, hogy az angolszász területeken sokkal nagyobb hagyománya van a parasportnak, ott sokkal több szurkoló volt, ezért a versenyhangulat jobb volt Londonban, itt csak az úszó- és az atlétikai versenyeken volt telt házas a nézőtér. .LEIEKBEN DŐL EL MINDEN: '„Minden csak azon múlik, mire képes az ember az álma iért” - mondja Tóth Tamás olimpiai aranyérmes úszó, paralimpikon. Szerinte a parasportolók már a hétköznapokból magukkal hozzák a küzdeni tudást. Fotó: AFP
