Somogyi Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

2016-09-25 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 36. szám

MENTŐK A HÉT TEMAJA 2016. SZEPTEMBER 25.. VASARNAP Hiába hisszük az ellenkezőjét, a skizofrének között kevesebb a gyilkos, mint az egészségesek között. A veszélyt azok jelentik, akik betegek, de nem kezelhetők BETEG. TEHÁT NEM BÜNTETHETŐ Több európai ország­ban is van lehetőség arra, hogy a veszélyes, pszichotikus betege­ket akaratuk ellené­re is kezeljék. A szak­értők szerint ehhez ná­lunk nem csak a jogi, hanem az intézményi feltételek is hiányoz­nak. Igaz, nem ők, ha­nem a személyiségzava­ros és depressziós bete­gek jelentik a nagyobb veszélyt. Pont ők azok, akik közül legtöbben nem jutnak orvosi keze­léshez. Fábos Erika PSZICHIÁTRIA Az elmúlt hónap­ban három skizofrén beteg fe­lett ítélkezett a bíróság. Közü­lük két beteget kényszergyógy­kezelésre küldtek, egyiküket szabadon engedték. Azért, mert ó' csak fenyegetőzött a gyilkos­sággal, nem volt elég erőszakos és veszélyes ahhoz, hogy akara­ta ellenére kezeltessék. Azt a 36 éves skizofrén férfit is felfüggesztett büntetéssel en­gedte el két éve a bíróság, aki tavaly két adóhivatali ellenőr­re támadt és egyiküket meg is ölte. Két éve még nem tudták megállapítani róla, hogy az el­meállapota miatt támadt, akkor csak életveszélyesen megsebe­sített egy férfit, most ami kor már ölt is, kényszer­gyógykezelésre küldték. Veszélyes elmebetegek? Az eset tavaly február­ban történt: a kispesti férfi agyonszurkált egy NAV-ellenőrt, kollégáját pedig életveszélyesen megsebesítette. A túlélőt vesén, az áldozatot tor­kon szúrta. A vérző nya­kú férfi úgy is mene­kült, de támadója utol­érte, és a két késsel fel­váltva vagdalkozva lemészárol ' *-m Útbaigazító tábla V« az OPNI elhagyott épületénél * Nem elég agresszív, hazamehet A múlt héten Székesfehérvá­ron engedte el a bíróság azt a férfit, aki régóta terrorban tartja a szomszédjait, az ut­cán pedig válogatás nélkül támad emberekre. Kény­szergyógykezelésre mégsem tudták küldeni. A bíróság ugyan megállapította, hogy elmebeteg, ezért nem bün­tethető, ahhoz azonban nem volt elég agresszív, hogy or­vosi intézetbe küldjék. Ez ugyanis „csak személy el­leni erőszakos vagy köz­veszélyt okozó bűncselek­mény” elkövetőjével szem­ben rendelhető el. A gyógykezelés után gyakran nincs tovább 2013 óta szigorodott a tör­vény. Azóta a bent lévők egy része akár élete végéig be­zárva maradhat. Aki azon­ban nem olyan súlyosságé bűncselekményt követett el, vagy 2013 előtt került oda, azt legkésőbb akkor ki kell engedni, ha letelik annyi év, amennyi börtön- büntetést legfeljebb kapha­tott volna, ha épelméjűként ítélik el. Ha ekkor még nem gyógyult, civil pszichiátriá­ra kerül. Sokan emlegetik, hogy az OPNI bezárása óta több a közveszélyes, elme­beteg bűnelkövető, de Ha­muba János azt mondja, mi­óta bezárt az intézet, azóta sem kerül hozzájuk több beteg. Az IMEI-ből szabadulok majdnem fele végül pszi­chiátriai betegek otthoná­ba kerül, a többiek újra ha­za kerülnek. tani kell attól, hogy újra hasonló bűnt kö­vet el, de az is felté­tel, hogy ha épelméjű lenne, akkor egy évnél hosszabb szabadság- vesztés várna rá, azért amit elkövetett. „Az itt kezeltek 80 ta az adóellenőrt. A szakértők megállapítot­ták: a támadó elmebeteg, pa­ranoid skizofréniában szen­ved, azért támadta meg a be­hajtókat. Állapotát évek óta ismerték is az orvosai, mivel azonban visszautasította a ke­zeléseket, veszélyeztető tüne­tek hiányában hazaengedték. Az egészségügyi törvény ki­mondja: a pszichiátriai beteg­nek is vannak személyiségi jo­gai, ilyenkor nem lehet vissza­tartani. Sőt, azt is megtiltotta orvosainak, hogy rokonait fel­világosítsák az állapotáról, így még a vele együtt lakó szülei sem tudták, hogy fiuk elmebe­teg. Látták, hogy furcsa, tűr­ték a bántalmazást, igaz, aka­rata ellenére ők sem tehettek volna semmit. A kényszergyógykezelés­re küldött két elkövető közül a másik dührohamában majd­nem megölt egy rendőrt. Az ő családja tudott a betegségéről, de hiába vitték orvostól orvo­sig, nem volt betegségtudata és nem szedte a gyógyszereit. Külső segítség pedig nincs az ilyen élethelyzetbe jutott csalá­dok számára. On- és közveszély kell a kényszerhez A hazai jogszabályok jelenleg csak azt engedik, hogy ha a be­teg ön- és közveszélyes állapot­ba kerül, akkor a rendőrök erő­szakkal bevihetik a pszichiát­riára. Az orvosok megkezdik a kezelését, beállítják a gyógy­szereit, aztán, ha elmúlt a ve­szélyeztető állapot, kiengedik. A bíró ugyan előírhatja, hogy a betegnek kötelezően meg kell jelennie a pszichiátriai gondo­zóban vagy az osztályon, de nem vehet igénybe kényszerí­tő intézkedést. Arra csak sú­lyos, személy elleni erőszakos bűncselekmény esetén kerül­het sor. Azért gyilkoltak, mert betegek Mindkét kényszergyógykeze­lésre ítélt elkövető az Igazság­ügyi Megfigyelő és Elmegyó­gyító Intézetbe került. Ide ak­kor kerül egy elkövető, ha kóros elmeállapota miatt nem büntet­hető, de személy elleni erősza­kos bűncselekményt követett el vagy közveszélyt okozott és tar­százaléka skizofrén és 60 szá­zalékuk gyilkosság vagy an­nak kísérlete miatt kerül ide - mondta Hamula János, az IMEI főigazgatója. - Azt azonban nem kell feltételezni, hogy aki skizofrén, az automatikusan bűncselekményt követ el. Tíz­ezer skizofrénre öt-hat bűncse­lekmény jut, ami alacsonyabb, mint az átlagpopuláció krimi­nális magatartása. Személyi­ségzavarok miatt sokkal gyak­rabban követnek el bűncselek­ményt, de az nem számít elme- betegségnek. A börtönben lé­vők több mint 20 százaléka sze­mélyiségzavaros.” Évente 25-30 új páciens érke­zik az intézetbe. Akik viszont innen kikerülnek, mindössze 4 százalékos arányban követnek el újabb bűncselekményt, ami ugyancsak töredék a börtönből kikerült rabokhoz képest. Az IMEI lakóit félévente fe­lülvizsgálják. Ilyenkor megje­lennek a bíróságon, ahol azt mérlegelik, hogy fennáll-e a veszélye újabb bűncselekmény elkövetésének. A bíró dönté­sét az IMEI-ben készített ösz- szefoglaló egészségügyi jelen­tés segíti, mely vagy javasolja, vagy nem javasolja a kényszer­gyógykezelés megszüntetését, de mindig a pszichiáter szakér­tők véleménye a mérvadó. Az itt alkalmazott edukációs terápia során a beteg megtanul­ja a betegségét, rájön arra, hogy a gyógyszer hatására a (kórost kivettük) hallucinációk meg­szűnnek. Arra kell garanciát ta­lálni, hogy a betegségtudat az­után is megmaradjon, hogy el­hagyja az IMEI-t. Ennek érdeké­ben a környezetét is felkészítik és a betegnek is megtanítják, mikor kell segítséget kérnie. Már veszélyes a pénz és a szakemberhiány Több európai országban is van lehetőség arra, hogy a ve­szélyes, pszichotikus betege­ket akaratuk ellenére is ke­zeljék. A szakértők szerint ehhez nálunk nem csak a jo­gi, hanem az intézményi fel­tételek sincsenek meg. Az egészségügyi ellátórendszer jelenleg nem alkalmas az ilyen betegek kezelésére, és a hazai szabályozásban is komoly hiányosságok van­nak, ezért mindkét terü­leten komoly átalakításokra lenne szükség. A Magyar Pszichiátriai Tár­saság tavasszal kiadott állás- foglalása szerint az elmúlt években nem következtek be olyan változások, amelyek gon­dok felszámolását jelentenék. Egyre súlyosabb, az alaptevé­kenység ellátását veszélyez­tető helyzet alakult ki a pszi­chiátriai ellátás minden terü­letén, az ország minden régi­ójában, főleg a budapesti in­tézményekben. A szakember- hiány súlyosan veszélyezte­ti már a betegek és a szakmá­ban dolgozók biztonságát is. Az életkori tendenciákat is fi­gyelembe véve a helyzet továb­bi romlása várható, ami a rend­szer küszöbön álló összeomlá­sával fenyeget. A pszichiátriai betegségek fekvő-, és főként járóbetegek ellátására az OEP által meg­határozott finanszírozás elég­telen. Az összegekből a pszi­chiátriai ellátó helyeket nem lehet fenntartani. Ez fő oka annak, hogy az intézmények, jelentős, krónikus finanszíro­zási deficittel, látják el felada­taikat és annak is, hogy em­bertelenül lepusztult körül­mények jellemzik az intézmé­nyeket. A depressziósok nagy része nem jut orvoshoz A mentális ellátásba történő befektetés, több költség-ha­szon elemzés alapján, társa­dalmi szinten többszörösen megtérülő befektetés. A men­tális zavarok a tartós munka­képesség-csökkenés második leggyakoribb okai hazánkban, így a pszichiátriai okokból a termelésből kieső munkaerő az ország GDP-jének akár 4-6 százalékos kiesését is eredmé­nyezheti. A szakemberek szerint a je­lenlegi helyzet már nem ere­deztethető az OPNI kilenc év­vel ezelőtti bezárásából, an­nál inkább az OPNI bezárását megelőző és követő szükséges fejlesztések hiányából. A pszi­chiátriai gondozók túlterhelt­sége miatt a kevésbé súlyos betegek nem mindig jutnak el szakorvoshoz. Az országban élő. nagyjából 60 ezer skizof­rén beteg nagy része gondozás alatt áll. De nem mindenki jut el orvoshoz, akinek szüksége lenne rá, például a depresszi­ósok nagy része. Félünk tőlük, mert nem ismerjük őket Az MTA Társadalomtudomá­nyi Kutatóközpontja, Az őrül­tek helye a 21. századi ma­gyar társadalomban címmel végzett kutatást a témában. Légmán Anna szociológus en­nek eredményéről azt mond­ta: a jellemző társadalmi vi­selkedés a pszichiátriai be­tegekkel szemben Magyaror­szágon az elutasítás, létük ta­gadása, a tőlük való félelem és a velük kapcsolatos pontos in­formációk hiánya. A médiá­ban alapvetően nincsenek je­len, „láthatatlanok” a pszichi­átriai betegnek diagnosztizál­tak. A különböző filmektől, te­levíziós sorozatoktól eltekint­ve többnyire csak akkor vál­nak szereplővé, a szakembe­rek, főleg pszichiáterek elem­zésének tárgyává, amikor erő­szakos bűncselekményt kö­vetnek el. Róluk beszélnek, de nélkülük. Őket magukat álta­lában nem szólaltatják meg. Mindez összemossa a pszichi­átriai betegnek diagnosztizál- takat a bűnelkövetőkkel, ez­zel növelve a tőlük való félel­meket. „Az intézménycentrikus, szegregáló ellátás helyett sok­kal inkább az egyéni szük­ségletekre és erőforrások­ra - egyén, család, környe­zet - építő, közösségbe integ­rált megoldások volnának ide­álisak - mondta Légmán An­na. - Fontos volna az utólagos korrekció mellett a prevenciós programok megerősítése is.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom