Somogyi Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)
2016-08-11 / 188. szám
2016. AUGUSZTUS 11., CSÜTÖRTÖK fi MEGYEI KÖRKÉP Áldás és problématenger egyszerre a csatornázás a Balaton-közeli falvaknak Egyeztetést váró polgármesterek A csatornázás utáni teljes úthelyreállítás nem a projekt része, az utak felvágása, tönkretétele ellenben igen?- értetlenkednek a dél-balatoni szennyvízprogramban érintett kis falvak polgár- mesterei, mint például a viszi és a somogytúri. Fónai Imre imre.fonai@mediaworks.hu VISZ - Örülünk, hogy a kormány döntése alapján úgy lesznek csatornázottak a településeink, hogy az nekünk egy fillérbe sem kerül - bocsátja előre Szűcs Attila viszi polgármester. - És türelmesek is vagyunk, tudjuk, hogy az átadási határidő október; ám mégis aggódunk. Leginkább azért, mert fogalmunk sincsen róla, mikor mit fog csinálni a kivitelező, velünk, polgármesterekkel senki sem egyeztet, nem is találunk főnököt, akivel megtehetnénk, így aztán magunk is váratlanul szembesülünk vele, amikor mindhárom utcánkat egyszerre vágják föl, amikor nagy dömperekkel hajtanak át a kis teherbírású hídjainkon. A kérdésünk: amikor az alvállalkozó alvállalkozója, aki most a munkát végzi, elvonul, akkor miránk marad a helyreállítás? Szűcs Attilával röpke faluszemlére indulunk az alig több mint kétszáz fős, három- utcás faluban. A Viszt átszelő, a 67-estől Karád felé tartó, főútnak mondott utca kivételével mindhárom mellékutcájuk még „háborús” képet mutat, a csatorna már mindegyikben földbe került. Nézzük a fé- lig-meddig beszakadt árokszéleket, a földutat, amin nemrég még meg lehetett közelíteni a falut a 67-esről, dé ma már szinte csak a teherautóknak járható, úgy telehordták kövekkel. - Az egyik lakó reggel még ki tudott állni, vissza már nem, és azt kérdezte tőlem, miért nem szóltunk előre - magyarázza a faluvezető az egyik utcában. «2 ENGEDÉLY NÉUtSÜ HAZALC TEVÉKENYSÉG . FOLYTATÁSA IMS! la szerint, csupán annyi, hogy időnként egyeztessenek velük. - Somogytúri kollégám is ugyanúgy értetlenkedik, mint én: hogy van az, hogy a sok éven át csinosított településük, főleg az utak „leamortizálása” benne van az uniós projektben, a helyreállítás viszont már csak annyiból áll, hogy az utak közepét, ott, ahol fölvágták, „sávosan” leaszfaltozzák? A mi falvaink szerény útjai nem voltak olyan erősek, hogy ezt a beavatkozást kibírják, a felbontás és a nagy gépek nyomában azok teljes egészében tönkrementek. A kis költség- vetésű falvak nincsenek olyan helyzetben, mint például Siófok, ahol a töreki városrészben szintén csak sávos helyreállítást vállalt a kivitelező a csatornázás után, ám végül teljes útfelújítás készül, csakhogy az már a város kasszájából. Mi nem tudunk erre pénzt előteremteni, attól tartunk: ha a sokadik alvállalkozó elvonul, magunkra maradunk a gondjainkkal... A viszi polgármester szerint talán megoldás volna, ha a helyben munkát végző vállalkozások helybe fizetnék az iparűzési adót, mert abból esetleg futná a helyreállításokra... Mondtam neki, én sem tudok semmiről, mire joggal kérdezte, hogy akkor minek a polgár- mester. Amikor elvágták a vízvezetéket, akkor persze én intézkedtem a DRV-nél... Tudom, az állam a megrendelő, elvileg semmi közünk a beruházáshoz, de nekünk kell megfelelnünk a lakóknak, csakhogy mi sem tudunk információhoz jutni. Nem több a kistelepülési polgármesterek kérése Szűcs AttiSzőlőfeldolgozó és sportpark: ígéretek Visznek Visz előbb az M7-es folytatásával, majd a 67-es elkerülő út elkészültével került „középpontba”, azóta forgalmasabb a Karódra vezető útja is. Nemrég a szuper traffipaxokból is kapott; Somogybán hat Véda ellenőrző pontot állítottak föl, az egyiket éppen Visznél, a 67-esen. Valaha sokan keresték a viszi csárdát (régen bezárt), népszerű volt a csacsifarm (ma is vannak még állatok), a Chateau Visz kastélyszálló miatt is forog a község neve, igaz, ez utóbbiról Müller Tibor, a szomszédos Somogy- túr polgármestere amikor csak lehet, siet pontosítani: túri köz- igazgatási területen van... Európai falu házalók nélkül- Az elmúlt években sokat fejlődtünk - állapítja meg Soltész Endréné alpolgármester. - Elkészült a hivatal, az orvosi rendelő és az imaház energetikai fejlesztése, a kultúrházunk is megújult és azóta igen népszerű a civilek, a gyerekek körében. A fiatalság persze Viszről is hiányzik. Munkát csak az önkormányzat tud adni, ilyenkor, a nyári balatoni szezonban sokan dolgoznak a vendéglátásban, mások mezőgazdasági idénymunkára lelnek. Most sportparkra pályázunk, van ígéret egy szőlőfeldolgozó létesítésére és persze földben a csatorna, ami sokat emel a falu értékén. Prószát sütöttek Segesden SEGESD A segesdi önkormányzat és a Derűs Alkony Nyugdíjas Egyesület (DANYE) tizenegyedik alkalommal rendezte meg a falunappal egybekötött prószasütő-versenyt. A zsűri a hagyományos elkészítési mód mellett az ízeket és a tálalást is pontozta. Kilenc csapat tizenhárom féle prószával nevezett a versenyre. Végh Józsefné az elsőség mellett a különdíjat is kiérdemelte a polgármesteri hivatal csapata és a Hent Istvánná előtt. A kislányok palacsintát sütöttek. Ki tud többet megsütni öt perc alatt? - volt a tét. Ez utóbbi versengést és a vele járó „Palacsintás hercegnő” címet Zámbó Ilona Erzsébet kapta Dakos Fannit és Der- gecz Lilit megelőzve. A bátrabbak pónikon lovagolhattak, az ügyesebbek nyíllal lőhettek célba. A változatos programok során volt tűzoltó bemutató, a színpadon fellépett a helyi szereplőkön kívül több énekes és zenekar. Nagy tapsot kapott valamennyi produkció, köztük a a DANYE kalapos polkája is (képünkön). Már a közelgő búcsúk hangulatát idézte a ringlis, a körhinta és a sok „búcsús” sátor. Györke József HÉTKÖZNAPI TÖRTÉNET Hang és fény . C fak hang legyen és fény, sok szép halott állat, mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad... - dúdoltuk magunkba a vonaton, végül sikeresen elérte mindegyikünk, háromórányi távolságban voltunk hazáig, az édenkerttől. Megvoltam már vagy tizenkilenc, hogyan is próbáltak volna rámparancsolni, maradjak otthon, nem való az, földön fetrengő emberek, meg tömeg, meg nyomor, meg rohadt drága úgy is minden. És akkor még nem volt ám Zacher Gábor, aki szólt volna előre, hogy majdnem mindent szabad, csak kerüljük a szereket, az itallal megmértékkel, pedig egyáltalán nem kizárt, hogy tizenhat éve ugyanúgy ott ült egy rohamkocsi döglesztően meleg fülkéjében és arra várt, hogy megmentse azt, aki megmentésre szorul. Pont mint most, amikor a Szigetre készült kis filmjében figyelmeztet: biztonságos hely a fesztivál, de leginkább annak, aki hajlandó bizonyos szabályokat betartani. Hiába is próbáltak volna lebeszélni, már áprilisban jegyet vettünk, egy hónappal később a vonatjegyeket is elrendeztük. Tlfriz szűke miatt úgy vágtatunk neki a két, szeren- JL esés esetben három napos kalandnak, hogy fogalmunk sem volt, milyen veszélyes hely lehet egy pillanat alatt az Óbudai sziget, a nyárbúcsúztatás multikulti Mekkája. Két napra volt jegyünk, a harmadik úgy jöhetett volna össze, ha Pilukám nem csapja szét magát annyira a Kispál utánra, hogy összetéveszti az akkoriban még sokkal morcosabbnak tetsző kopasz színpadőrt a vecsei haverjával, s talán ajckor nem ugrik a hátára örömében. De sajnos vodkaturmixok (vodka+sör+unikum) nem hazudtak, szétcsapta, s miután elrántotta a szolgálatban lévő jóembert, órákat töltöttünk annak magyarázatával, hogy véletlen volt a nyakba zuhanás. Persze ezek után felsült a belógás terve, mert minden szekus minket figyelt, esélyünk sem volt egy nappal meghosszabbítani a szigetelést. - Bocs fiúk, tisztára olyan volt, mint a Zsolti - ezt mormolta maga elé, miután leültettük az egyik fa tövébe a Pesti Est színpadnál, s elhatároztuk, akkor is jól fogjuk magunkat érezni, igaz, már Pilukám nélkül, persze ő járt jobban... £ \mentünk a Tereskovára üvöltözni a diós kalácsról, meg örültünk hajnalig a Colorstarnak, de valahogy kifogyott belőlünk a lelkesedés, hiába kápráztatott gyönyörűen a tesis lányok arcán a csillámpora lila lézerködben ránk hajoló állványzatárnyékban, lebigy- gyedt a szánk amikor az utolsó csapolt csillagos sörömünkért szabályosan elszédték a maradék kétezrest. Beültünk a hajnali moziba, ahol már az augusztus eleji hőingadozásnak köszönhetően inkább csak tíz fok körül, vacogva néztük végigaz Amerikai szépségben ahogy KevinSpacey-be belekarol a világhír, a szlovák lányok persze vastagpulcsikkal készültek, s láthatóan nem zavartatták magukat, hogy egy mukkot sem értenek az egészből. Pilukám- nak - ahogyan az várható volt - reggelre nyoma veszett, s mivel csak neki volt mobiltelefonja, nekünk még nem, viszont a számát nem tudtuk (azt gondoltuk, csak nagyzolásból hordja, s dafke nem is érdekelt minket), el kezdtük keresni. Fél napunk azzal telt, hogy nem találtuk, pénzünk elfogyott, kajára esély sem volt, egyetlen reménysugarunkba, a meglévő vonatjegybe kapaszkodtunk, s azt reméltük, legalább a Batthyányin találkozunk a HÉV-megállóban. Majdnem. A józsefvárosi vasútállomáson, mára vonaton tik- kadoztunk, amikor ránk nyitott a fülkében fülig érő mosollyal - furcsa módon neki is odaszólt a tikettje... Egyeü-s önkéntes lány nyalábolta fel az éjjel, az ellátó sátorban aztán annyira összemelegedtek, hogy aludni már elhívta magához egy újpesti pe- cóba. Ott tanult Pesten ugyanis, persze hogy az államigazgatásin, ahová Pilukámat is felvették még júniusban... Úgy látszik, mindenkinek megvan a maga Zacher Gábora, de ez akkor még nem volt ennyire világos. Szűcs Tibor
