Somogyi Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)
2016-08-28 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 32. szám
2016. AUGUSZTUS 28., VASARNAP SZTORI fi Az Európát egyedül járó Vajai Andrea a közlekedésbiztonsági verseny arca Ápolónőből lett ■ m ff kamionsofőr Az online selejtezővel ezen a hétvégén veszi kezdetét az 5 tengelyen - biztos kézzel! kamionos verseny. Az indulók között egy olyan női sofőr is van, aki a kórházi munkáját cserélte a hatalmas járműre, és egy nepáli útra hajt. Fábos Erika VILÁGUTAZÓ Vajai Andrea nyolc éve kamionozik, négy nyelven beszél és bátran a férfiverseny- zők közé áll az 5 tengelyen - biztos kézzel! közlekedésbiztonsági és vezetéstechnikai megmérettetésen. A 46 éves, világot járt női kamionsofőr korábban ápolónő volt, és sosem félt a kihívásoktól. Mindig megoldott mindent az életben, nem esett kétségbe egy-egy férfiasabb feladattól. „Amikor Svédországban megvettem az első lakásomat, abban még villany sem volt - mesélte Vajai Andrea. - Vettem egy nagy levegőt, és arra gondoltam, pont ezt miért ne tudnám megcsinálni? Felhívtam az öcsémet, aki villany- szerelő, és a telefonos útmutatásai alapján bevezettem az áramot. Igaz, mondtam neki, hogy azért egy óra múlva hívjon fel, hogy élek-e még, de összejött. A kamionon is megoldok bármit. Mondták sokan, hogy de A nyereményből Nepálban kalandozna ezt vagy azt hogyan bírom erővel. Hát van az úgy, de olyankor próbálom ésszel helyettesíteni az izomerőt.” Vajai Andrea azt mondja, legjobban akkor csodálkozik, amikor arról kérdezik, hogy az ápolónői munka után hogyan bír el egy hatalmas kamionnal. Szerinte ugyanis ápolónőként sokkal nehezebb fizikai munkát végzett. „Ebből is látszik, hogy egy átlagembernek fogalma sincs, mekkora munka beteg, magatehetetlen embereket egész nap mozgatni, emelgetni. Én nagyon szerettem azt a munkát is, nem a több pénz vagy a könnyebb boldogulás miatt váltottam, hanem szerelemből.” Andrea élettársa ugyanis kamionozott, és úgy gondolták, többet lehetnek együtt, ha közösen ülnek autóba. A párja meg is tanított neki mindent, de az csak menet közben derült ki, hogy hetekre egy picike fülkében összezárva nagyobb alkalmazkodóAndrea kamionján bejárta máraz egész kontinenst, de világutazóként a tengeren túl is megfordult képességet igényel, mint amivel rendelkeznek. A kapcsolat véget ért, de a kamion megmaradt, azóta egyedül járja Európát. „Amikor elkezdtem, éppen 17 múlt a fiam, ez volt a legnagyobb dilemmám, hogy hagy- hatom-e anya nélkül napokra, de gyorsan kiderült, hogy családi összefogás és szervezés kérdése, és működik ez is. Örült a nagyobb szabadságnak, önálló lett, és többet tudok róla, mint amikor non-stop itthon voltam. Naponta többször felhív, van hogy órákat beszélünk, most pedig egy hétre beül mellém, és el is jön velem, ez lesz idén a nyári szabadsága, már alig várom. Azért persze kevesen vagyunk nők a cégemnél, a Gartner KG-nál is, mert az való igaz, ez egy fiús meló. Főleg egyedül, váltótárs nélkül. Rajtam kívül csak egy nő vállalta ezt be, a többiek a párjukkal dolgoznak. Kalamajka egyszer történt velem, amikor egy hatalmas havazásban eltévedtem Belgiumban, de arra is inkább jó szívvel emlékszem. Annyira sikerült elkormányoznom magam, hogy végül egy várkapun keresztül tudtam csak kikeveredni a helyzetből. Egy olyan kapun, amin ránézésre nem fértem ki. Lemértem a szalaggal, egy-egy centi volt mindkét oldalon, hát én elindultam. Erre jött szembe egy hókotró, és rám üvöltött, hogy meg ne próbáljam, mire mondtam, hogy lemértem, menni fog. Amikor sikerült, megtapsolt, nyakamba ugrott, úgy gratulált.” A NiT Hungary, azaz a Magánvállalkozók Nemzeti Fuvarozó Ipartestülete és az ORFK Országos Balesetmegelőzési Bizottsága által október 1-jén megrendezendő országos kamionversenyre Andreán kívül két másik hölgy is benevezett. „Éltem már Ausztriában és Svédországban is. Igazi világutazóként pedig az utóbbi években bejártam Észak-Ameri- kát, Kanadát és Mexikó nyugati partjait. Az egymillió forintos fődíjat is egy régi álomra, egy nepáli útra fordítanám. Versenyezni eredetileg nyugodtan, titokban akartam, de mivel velem harangozták be a megmérettetést, ez nem sikerült.” A különleges küldetésen részt vevőknek először egy online selejtezőn kell a szakmájukkal kapcsolatos kérdésekre válaszolniuk a mostani hétvégén. Itt a több száz jelentkező közül negyven versenyzőt választanak ki. Ezt követően az elődöntőkön, majd a döntőben már öt tengelyen bizonyíthatnak ügyességi feladatok kreatív megoldásával. A végső megmérettetésen a legjobb tíz sofőr küzdhet meg egymással Európa egyik legkorszerűbb vezetéstechnikai tanpályáján. Szerelemből választotta a különleges életet A világ legkegyetlenebb hegye A K2, a Föld második legmagasabb hegycsúcsa a Himalája egyik hegységében, a Kara- korumban található, az Indiához tartozó Kasmír, valamint a Kínához tartozó Tibet határán. A csúcs meghódítására az első kísérlet 1902-ben volt, ezt számos sikertelen próbálkozás követte 1954. július 31-i meghódításáig. Noha a Mount Everest magasabb nála, de szörnyű időjárása és rendkívül meredek oldalai miatt ezt tartják a világ legnehezebben legyőzhető hegycsúcsának. A K2-t első magyarként akarta meghódítani a két hegymászó EXPEDÍCIÓ Klein Dávid és Suhaj- da Szilárd június 14-én indultak el Budapestről, hogy oxigénpalack nélkül megmásszák a Föld legveszélyesebb és második legmagasabb hegycsúcsának számító, 8611 méter magas K2-t. Az expedíció több mint két hónapig tartott volna, de egy hónap után feladni kényszerültek. Először folyamatosan fel-le kell mozogniuk a hegymászóknak ahhoz, hogy akklimatizálódja- nak a terepen - ezzel jól is haladtak, de az időjárás közbeszólt. „Az akklimatizáció jelentőségét a laikusok kicsit túlmisztifikálják - mondta Klein Dávid. - Ilyenkor mindössze arról van szó, hogy egyre magasabbra mászunk a hegyen, hogy ezzel provokáljuk a szervezetünket a minél magasabb vörösvér- sejt-termelésre, ami segít az oxigénszállításban, de ennek következtében a vér besűrűsödik, és sokkal nehezebben kering. Ez megterheli az emberi szervezetet, így aki odáig feljut, nehezebben mozog, nyel, emészt és gondolkodik. Ehhez csak fokozatosan lehet hozzászokni. Felmegyünk magasra, még magasabbra, aztán visz- sza az alaptáborba, hogy kipihenjük ezt a kimerítő, extrém helyzetet." A K2-n már 7000 méterig másztak, de a nagy szél és a rengeteg friss hó miatt egy-egy hét pihenőre kényszerültek, ami nem ideális. A terv az volt, hogy két-három kör akklimatizáció után a negyedik-ötödik körben már csúcsot támadnak, de az időjárást látva és a megérzéseikre hallgatva inkább visszafordultak. „Ilyen magasságban már szigorú szabályok szerint mozog és dönt az ember. Ezek közül az első az, hogy le kell tudni jönni a hegyről. Vannak, akik úgy gondolkodnak az expedíciós hegymászásról, hogy az akkor sikeres, ha megvan a csúcs, akár emberi veszteségek árán is. Én nem így gondolkodom. A szabályokat sosem a hegyen, hanem még lent hozzuk, és attól fent nem térünk el. Szilárddal 23-án indultunk el fölfelé, de külön-külön mindkettőnkben rossz érzés motoszkált, pedig 25-26-ára ideális időt jósoltak a támadáshoz. Ennek és annak ellenére is úgy döntöttünk, hogy lemegyünk, hogy sok jó hangulatú mászótársunk elszántan igyekezett a csúcs felé. Benne volt a pakliban, hogy jön a lavina, de akkor még az is, hogy nem történik semmi, és az elővigyázatosságunk miatt csak mi nem jutunk fel a csúcsra, míg a tovább mászók igen. Mégsem kockáztattunk, de így van esélyünk még egyszer megpróbálni. Kicsin múlott, hogy ezt ne mondhassuk el.” Mint kiderült, nagyon jó volt ugyanis az ösztönük. A lavina július 23-án pusztította el teljesen a harmadik magassági tábort, ahol addigra már ember nem tartózkodott, de legalább 25 sátrat, 1,5 kilométernyi kötelet és mintegy 200 oxigénpalackot söpört el a hó. A hegymászó-történelem legnagyobb tragédiája történhetett volna meg azon a napon, hiszen 100-110 mászó volt akkor a hegyen a csúcstámadásra készen. Kivétel nélkül megmenekült mindenki, mert Kleinék példáját követve később a másik expedíció is visszafordult időben. Klein Dávid azt mondta: a magyar expedíciós hegymászásnak a második világháború előtt nagyon erős szakmai programja volt, a háború után azonban sok évtizedes lemaradásba került. A 14 nyolcezer méter feletti csúcsból a magyaroknak a K2 és a Sisapangma (8013 méter) megmászása, valamint a Mount Everest (8848 méter) palack nélküli megmászása van hátra. „Ez ilyenkor egy furcsa élmény, bosszantó hiányérzet, hogy ott volt és mégsem sikerült. Májusban a 8091 méteres Annapurna sikerült. Az élet ilyen, annak örülök, amit megad, a csúcsot most nem adta meg. Sokat jelentett számunkra, hogy egy csapatként, társakként élhettük át ezeket a napokat. Kaptam tehát egy mászótársat. Kiderült ugyanis, hogy Suhajda Szilárddal jól tudunk együttműködni, egész biztosan együtt fogjuk folytatni, mert abban is egyetértünk, hogy a legmagasabbra mégiscsak az életöröm viheti az embert.” F. E. Rossz érzés fogta el őket, ezért indultak vissza
