Somogyi Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)
2016-08-28 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 32. szám
0 INTERJÚ 2016. AUGUSZTUS 28., VASÁRNAP Turnézik, lemezt csinált és zsűritag a TV2 tegnap óta futó tehetségkutatójában, a Star Academyben. Azt mondja, ha ma lenne húsz, ő is indulna „Én a szívemből gondolkozom” Keresztes Ildikó nevéhez több mint 50 színházi szerep fűződik, hangja közel 100 albumon hallható, a magyar zenei élet legendás alakjaival dolgozott együtt. Most újra zsűrizni fog és azt a tehetséget keresi, aki erősen hatni tud. Fábos Erika- Most hogy van?- Most szeretem, ahogy vagyok. Jelen pillanatban a zenakari buszban ülök és Kéz- divásárhely felé tartok egy koncertre, ahonnan úgy fogok beesni a Star Academy első adására. Pihenni mondjuk két napot tudtam ezen a nyáron, ami meg nagyon nem jó, de hát az élet már csak ilyen, ritkán van úgy, hogy csak ad, általában áldozatokat is kíván és hát miközben kegyetlenül fáradt vagyok, minden pillanatban érzem, hogy kiváltságos helyzetet élek meg a pályámon.- Öt év után, ősszel jelenik meg az új lemeze, miért pont most?- Nem vagyok egy tervezős típus és olyan sem, aki a folytonos jelenléten törné az agyát, a legtöbbször inkább maguktól adódnak helyzetek és zsi- gerből eldöntőm, hogy az nekem kell, vagy nem kell. Úgy alakult, hogy az elmúlt években olyan fiatal zenéstársakkal dolgoztam (Péterfi Attila, Kovács Tamás), akikkel sikerült már nagyon jó dolgokat csinálni. Remélem, hogy ez a lemez is ezt tükrözi.- A „mosttal" milyen a viszonya?- Éppen azért adtam azt a címet ennek a lemeznek, hogy „Most”, mert ebben sokat változott a gondolkodásmódom. Az életem főleg ebben tanított sokat nekem az utóbbi időben, hogy mennyire fontos akkor megélni minden pillanatot, amikor ott van. Nem utólag, már a múlton tűnődni, vagy előre szorongani azon, ami még nincs, hanem odafigyelni arra, amink van. Most kell élni és megélni, amit ad az élet, most kell örülni, most kell a lehetőségeket kihasználni. Valójában azért is nagyon illik hozzám ez a lemez, mert ezt az időszakomat élem. Elképesztően élvezem a jelenemet, azt, amit most élek és azt az embert amilyen most vagyok, amilyenné az elmúlt években értem. El kellett jutnom idáig.- Szóval nem mindig voltak jóban.- Hát nem. Rájöttem, hogy ebben fiúsítanom kell. Azt figyeltem meg, hogy a pasiknak ez valahogy jobban megy, és ezt próbálom eltanulni tőlük. Nem problémáznak annyit, valahogy jobban érzik mi a lényeges és mi lényegtelen, és ettől sokkal könnyebben meglátják a valóságot és megélik a jelent, nem bonyolítják a dolgokat, míg mi, nők hajlamosak vagyunk totál feleslegesen, a semmin is hosszasan rágódni és olyan dolgokon agyalni, amivel a világon semmi dolgunk már, mert a múltat úgysem lehet megváltoztatni és a jövőben meg úgysincs semmire garancia.- Folyamatosan koncertezik, lemezt csinál, talpon van évtizedek óta a szórakoztatóiparban, azért ehhez is sok pasis tulajdonság is kell, nem?- Szerintem ez annyira elavult, hogy ilyen dolgok mentén gyötrődünk azon, hogy mi férfias és mi nőies. Nem ott tartunk ma már, hogy a férfi az, akinek a feladata hazahúzni a vállán a mamutot, a nő meg az, aki otthon ül és a mamutra vár. Nem gondolom, hogy egy nő attól kevésbé lenne nő, hogy döntéseket hoz, határozott és kellő helyzetekben erős tud lenni, ahogy azt sem gondolom, hogy attól lenne nőies, hogy habos, csipkés, rózsaszín és mondjuk tud sírni, vagy szempillát rebegtetni a megfelelő pillanatban. Ezek sokkal összetettebb dolgok, nem attól értelmezhető egy férfi sem, hogy nadrágot húz és egyessel kezdődik a személyi száma.- Inkább érzelmi szempontból közelít ehhez?- Biztos, hogy belülről. Meg is mondom, hogy miért: egy igen jó nevű rendezővel és egy híres színésznővel dolgoztam sok évvel ezelőtt egy színházi munkában, és a próbák során volt egy bizonytalanságom, amit a rendezővel átbeszéltünk. Azt a színésznőt én egy nagyon nőies, vonzó, igazi nőnek gondoltam, magamat pedig egy makacs, önfejű, sportos csajnak, mindenképpen fiúsnak ahhoz a színésznőhöz képest. Amikor ezt elmondtam a rendezőnek, azt mondta, hogy teljesen el vagyok tévedve és én sokkal nőiesebb vagyok. Ebből kiderül, hogy ez mennyire nem a külsőségekről szól, de az is, hogy a férfiak mennyire más szempontok szerint működnek, mint ahogy mi gondoljuk, és mint ahogy a nők egy másik nőt látnak.- Akkor nézzük így, érzelmi szempontból. Mi a legnőiesebb tulajdonsága?- Nőként is az, ami emberkén. Szenvedélyes és ösztönös vagyok, hogy a szívem vezérel. Ettől van, hogy rapszodikusan, hol a maximalizmusommal élem ezt meg a külsőségekben, és vagy a világ legjobb nőjének akarok kinézni, vagy totál nem érdekel, farmert húzok, kócos vagyok és úgy is jó.- Nagyon nő, szenvedélyes, ezerrel él. Elmúlt ötven. Ilyen személyiséggel ez nehezen, vagy pont könnyen megy?- Na, ez a másik kedvenc témám. Miért van az, hogy ez a skatulya csak nőkkel kapcsolatban és csak Magyarországon merül fel? Mint valami skarlát betű. Elmúltál 25, hűha, el is áshatod magad. Hát könyörgöm, ezerszer jobban érzem magam a bőrömben Keresztes Ildikó az utóbbi időben megtanulta, hogy a jelenben kell megélni minden pillanatot, nem a múlton kell tűnődni Névjegy: KERESZTES ILDIKÓ 1964. AUGUSZTUS 8-ÁN született Marosvásárhelyen. 1988-BAN A Testnevelési Egyetemen szerzett diplomát. 1988-BAN színésznőként kezdte előadói pályáját. 1999-BEN jelent meg első szóló nagylemeze „Nem tudod elvenni a kedvem” címmel. 2006-TÓL a Soproni Petőfi Színmost, mint a húszas éveimben. Nőként is sokkal biztosabb és tudatosabb vagyok ma, mint a harmincas éveimben, akkor miről beszélünk? Ugyanakkor persze, lehet, hogy éppen a buta sztereotípiák miatt, engem is megfogott, hogy ötösház örökös tagja. 2008-TÓL a Turay Ida Színház társulatának tagja. 2010-BEN az induló X-Faktor- nak 3 évadon keresztül az egyetlen női mentora volt. 2015- BEN a Sztárban sztár műsorában szerepelt a TV2-n. 2016- BAN a Nagy Duettben Schobert Norbival énekelt a TV2-n. sei fog kezdődni az életkorom. Brutális volt belegondolni. Aztán volt egy olyan meglepetés szülinapi bulim, mint az álom. Ott volt az életemnek minden szereplője, aki fontos volt valaha és éreztem, hogy mennyire szeretnek, láttam mi mindent gl bejártam és utána ezt el is tud- T tam engedni. Rájöttem, mi a £ fenének kéne belegondolni, hogy ötven, eddig sem gondoltam bele, hogy harminc, vagy negyven, mégis mi változott?- Mi változott?- A fontossági sorrend az azért változik. Mondjuk például, ma már sokkal inkább döntök az egészségem érdekében egy helyzetben, mint korábban. És talán kevésbé vagyok kategorikus, belátóbb, megértőbb lettem, de tényleg ennyi.- Mondják, hogy mindenkinek van egy ideális kora, aminek lélekben érzi magát az ember.- Akkor gyerek vagyok még... A viccet félretéve, azt hiszem én örök harmincas vagyok. 38-nak szoktak tippelni is.- Egyébként valahogy, amikor a színpadon néz egy előadót az ember, az egy kortalan helyzetnek tűnik.- Valóban van egy ilyen érzése néha az embernek, hogy a közönség rólunk azt gondolja, hogy mi valami ufók vagyunk, és sosem öregszünk meg. Mondjuk, mi, akik ott állunk ab start teljesen más életet élünk, mint egy titkárnő, vagy orvos, de bármilyen „civil” hivatást mondhatnék. Színpadon lenni, az egy olyan helyzet, ami rengeteg kétellyel jár, folyton jó akar lenni és mindig mindenben túl akar teljesíteni az ember. Spontán beépül az ember tudatába az is, hogy jól kell kinézni, szinte a napi rutin része lesz, any- nyira hozzá tartozik ehhez az életformához.- Említi a kételyeket. Vannak még?- Persze, a mi szakmánk az egy hullámvasút, egyik pillanatban a legjobbnak érzi magát az ember, a másikban meg borzalmasnak. Gyakran eszembe jut, még a pályám elején, amikor egyszer türelmetlen és kedveszegett voltam, Mikó István, az akkori színházigazgatóm azt mondta: „ne rinyálj már Keresztes, ha Téged a Jóisten erre a pályára teremtett, nem tudsz elveszni”. És tényleg nem vesztem el, nagyon sokat kaptam azóta, és mégis tudok ugyanolyan bizonytalan pillanatokat átélni, mint akkor. Nem a rutinról, vagy a már megszerzett tapasztalatokról beszélek, az egy másik dolog.- A megszerzett tapasztalatokkal és ezzel a rutinnal, most megint egy tehetségkutató műsorban, a TV2 Star Academy reality elemekkel szőtt műsorában ü| majd a zsűriben. Ez egy ismerős helyzet.- Nem, ez semmihez nem hasonlítható. Ez teljesen ismeretlen és izgalmas formátum, és biztos lesz olyan, aki egy nehéz szituációban inkább hazamenne és az egészet hagyná egy időre, mert arra van szüksége, hogy egyedül legyen, de itt nem tudja majd megoldani. Éppen ezért ez egy nagyon komplex feladat lesz nekik. Ebből tuti lesznek kiborulások, de ez amekkora teher, ugyanakkora ajándék is. Ami a szerepemet illeti, az sem arról szól, hogy akkor most aktiválom a zsűritag funkciót, ráadásul a mi szerepünk jóval több en- hél. Ösztönlény vagyok, egész életemben nagyon kevés dolgot csináltam tudatosan, inkább a belső megérzéseimre hallgatok. Ezekben a helyzetekben is azt szeretem, hogy hatások érnek. Örülnék, ha minél nagyobb hatások lennének ezek. Imádom a tehetséges embereket, imádom, hogy ismeretlen emberekkel lehet megismerkedni, egyre jobban és jobban megtalálni és meglátni bennük önmagukat. Várom ezt, hogy kiderüljön, ki az, akiből valami nagyon jót lehet kihozni, hogy kire hogyan hatok én.- Sokan kritizálják a tehetségkutatókat, a szakmából zenészek is. Mondják, hogy dömpingszerűen ontják a kiforratlan előadókat. Ön mit gondol?- Azt, hogy minden korszaknak megvoltak és mindig meg is lesznek a nehézségei, és minden generációnak a saját nehézségeivel kell szembenézni és azzal együtt, annak ellenére is érvényesülni. Persze, hogy kiforratlanok, van két-három hónapjuk egy ilyen formátumban, de azért tucatnyi példát tudnánk sorolni, hogy menynyi mindenki forrott, bontakozott ki gyönyörűen ezen a pályán, aki innen indult. Nyilván ehhez is kell egy alkat. Biztosan vannak olyanok, akiknek ez nem járható út, pedig zseniálisan tehetségesek, de egy dohos pincéből csinálják meg a szerencséjüket és jutnak el ugyanoda: saját lemezig, koncertig és addig, hogy játsszák őket a rádiók. Egyik út sem értékesebb, vagy értéktelenebb a másiknál.- Szóval, ha annak idején, amikor Mikó István biztatta, lett volna egy tehetségkutató, akkor benevez.- Naná. Hatalmas dolog, hogy amiről ezek a fiatalemberek most még csak álmodoznak, annak tudják minden idejüket szentelni és minden segítséget megkapnak hozzá. Nekem tíz évembe tellett, hogy beindultak körülöttem a dolgok, azért az nagyon sok. Ők most fél év alatt hozzájutnak ahhoz az ismertséghez, amiért én tíz évet dolgoztam, gazdag apuci, szponzorok, befolyásos ismerősök nélkül, és ráadásul mellé szakmai hátteret, tanulási lehetőséget is kapnak. Ez egy irtózatosan nagy lehetőség, és akinek tehetsége van, az menjen, keressen és ragadjon meg minden alkalmat és csinálja, mutassa meg magát! Én is ezt csinálnám, ha most lennék huszonéves. *
