Somogyi Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)

2016-08-17 / 193. szám

fl MEGYEI KÖRKÉP 2016. AUGUSZTUS 17., SZERDA Jóvátételként önkéntesen festegettek Kaposváron az elítéltek KAPOSVÁR Két elítélt a jóvá- tételi program keretén belül önként vállalta el a feladatot, hogy szabadidejükben a Köz­ponti Nyomozó Főügyészség Kaposvári Regionális Osztálya épületében a fogvatartotti őrző helyiség festését és mázolását elvégezze. A Büntetés-végrehajtás Or­szágos Parancsnokságának kommunikációs osztálya ér­deklődésünkre lapunkat úgy tájékoztatta: a jóvátétel cél­ja az okozott sérelem, a „kár” szimbolikus helyreállítása, másfelől a fogvatartottak szá­mára a bűncselekmény oko­zásával való szembenézés és a felelősségvállalás elősegíté­se valamint a bennük lezaj­ló pozitív változás szemlélte­tése. A munka segíthe­ti a fogvatartottak visszailleszkedé­sét, most szappant is csomagolnak.- Az intézet a most lezajlott programon keresztül is igyek­szik hozzájárulni a fogvatar­tottak sikeres társadalmi visz- szailleszkedéséhez, melynek azonban nélkülözhetetlen eleme a személyes motiváció­juk - közölték a büntetés-vég­rehajtás illetékesei. - A helyi­séget rendszeresen használja az intézet az előállítások so­rán. A felújított helyiség kom­fortosabb körülményeket biz­tosít az őröknek és a fogvatar- tottaknak. A megyei BV-intézetben el­helyezett elítéltek idén hat elítélt, három külső helyszí­nen összesen hat alkalom­mal végzett jóvátetéli mun­kát eddig. Az intézet az év hátralévő részében még egy-két jóváté- teli programot tervez lebonyo­lítani, ezek szervezése folya­matban van. Kérdésünkre kitértek arra is, hogy termelő munkát is vé­geznek a fogvatartottak. A biz­tosíték alkatrész szerelés, illet­ve a kerámia olvadó biztosíték összeszerelésén kívül külön­böző típusú szappanok csoma­golásával is foglalkoznak. Harsányi M. SIÓFOK Szeméthegyek látvá­nyával fogadja Siófok a nya­ralókat - küldött egy fotót né­hány napja helybéli olvasónk a siófoki belvárosból. Álta­lános tapasztalat (és persze nem csak Siófokon), hogy ahol megmaradtak még a szelek­tív gyűjtőedények, azoknak a környékét sokan szemétlera­kóhelynek tekintik. Kijelent­hető emiatt: nem vált be ezek­nek a gyűjtőszigeteknek az al­kalmazása. Lengyel Róbert siófoki pol­gármester is reagált a szemét­tel kapcsolatos panaszokra a Fa- cebook-oldalán. Azt írta, hogy a Fő téren, a Víztorony környékén maga is azt tapasztalta: a közte­rületi kukák egy része teljesen tele, és csaknem az egész teret szétszórt, szétszóródott szemét borítja. „Utasítottam a hivatal illetékes osztályvezetőjét, hogy rendeljen meg pluszköltség árán is plusz szemétszállítást a terü­letről. Megjegyzem, sajnálatos módon a Petőfi sétányon is ha­sonlókat kell esténként tapasz­talnom. Ez tavaly is probléma volt és úgy tűnik, a Balaton-par­ti Kft. számára idén is megoldha­tatlan problémát jelent. Sajnála­tos, mert a közérzetet és a város közmegítélését is rontja. Kicsit több odafigyelés, némi pluszfor­rás és javítható a helyzet. Azon vagyok, vagyunk” - írta a pol­gármester. F. I. Roma nap Nagyatádon Vendégbarátok A tánc is nagyban erősíti a horvát-magyar barátságot NAGYATÁD A nagyatádi Kon­zervgyári Nyugdíjas Klub meghívására a horvátorszá­gi Kapronca város Mariska Nyugdíjas Klub tagjai érkez­tek Nagyatádra - mondta Hor­váth József elnök. A vendégekkel megtekin­tették a lábodi vadászati kiál­lítást, majd megtekintették a nagyatádi kiállításokat és a ha­diparkot. Este kiadós vacsorával ked­veskedtek, majd késő estig táncoltak, daloltak. Ormai Ist­ván polgármester példaérté­kűnek nevezte a két egyesület kapcsolatát. Évente látogatják egymást hosszú ideje. Franjo Peskal, a horvát csoport veze­tője is örül annak, hogy ilyen jó és tartalmas baráti kapcso­latot sikerült kialakítani az évek során. Gy. J. A nagyatádi Cigány Nemzetiségi Önkormányzat nagysikerű Ro­ma-napot rendezett. A rendez­vényt megtisztelte jelenlétével Szászfalvi László országgyűlési képviselő is, aki elmondta, hogy küldetésünk egymás szereteté- re, tiszteletére nevelni gyerme­keinket és magunkat. El kell fo­gadnunk és tiszteletben kell tar­tanunk a másik embert, annak kultúráját, hagyományait. Ormai István polgármester jó­nak tartja, hogy néha összejön­nek a romák és jókat beszélget­nek, szórakoznak, feledve a min­dennapok gondjait. Ezzel is erő­sítik összetartozásukat egy jobb és szebb élet reményében. Meg­köszönte a romák eddigi mun­káját, hisz a város mindig szá­míthat rájuk. Tatai Ferenc barcsi városi elnök kiemelte, hogy még nagyobb figyelmet kell szentelni felnövekvő gyermekeink nevelé­sére, hisz a megkezdett utat ők folytatják. Bogdán Péter a megyei vezetés üdvözletét adta át. Jónak tartja, hogy roma és nem roma együtt ünnepel. Kiemelte, hogy a ro­máknak még nagyobb figyelmet A barcsi Hagyományőrző Együttes is sok tapsot kapott kell fordítaniuk az identitástu­datuk és kultúrájuk megerősíté­sére, mert csak így tudnak még jobban megfelelni a társadalom elvárásainak. Ignácz János városi elnök megfogalmazta, hogy itt szeret­nének továbbra is élni, de nem mindegy, hogy hogyan. Még több partneri kapcsolat kiépí­tését szorgalmazta a cél érde­kében. A finom ebéd elfogyasztá­sát követően a fellépőké volt a főszerep. Sok tapsot kaptak a barcsi és a rinyaújlaki hagyo­mányőrzők, a somogyudvarhe- lyi Rozmaring Nyugdíjas Klub énekesei és a lakócsaiak. Jó hangulatot teremtettek a helyi énekesek-zenészek is. A főző­versenyt a barcsi hagyomány- őrzők nyerték. Györke József ÁLLATI TÖRTÉNETEK A gólya Két gólya ácsorgóit az út kö­zepén. Amikor közelebb ér­tem, akkor láttam, hogy ala­csonyak, nyilván még kölkök. Több tapasztalattal bizonyá­ra nem az aszfaltcsíkon néze­lődnének kíváncsian, hanem a közeli vizes berek felé vem­nek az irányt, mely reggelen ként békahadsereg brekegé­sétől hangos. De a fékcsikorgástól nem ijed­tek meg, meg a motor berre­gésétől sem - nyilván testkö­zelből még nem hallottak ilyet. Pedig a fészek nem messze, alig harminc meterre magaso­dik innen, egy villanyoszlop te­tején, ahová a szülők mar hosz- szú évek óta visszajárnak. ._____________________________ Amikor megálltam, körbeto- tyogtak az autó elejét - tán azért nézték oly kíváncsian, mert fehér, mint ók. Aztán egy­szer csak fölkapták a fejü­ket az eg felé, egyszerre, on­nan tudtam, hogy valami törté­nik odakinn. Megjelent a leve­gőben az egyik szülő, de erre nem reagáltak, mint ahogyan arra sem, dudáltam egy rövi­det. Aztán a látótérbe röpült egy másik nagy gólya, a szájá­ban valamivel. A fészekrakás ideje már elmúlt, ebből, meg hogy a fiatalok futva elkezdtek sebességet gyűjteni a felszál­lásból, úgy gondolom kaja volt. Az éhség gőlyáékná! is jó ta­nácsadó. C. A. ....................... ............................ A bögöly- Menj a fenébe! - hallom a nő hangját. Rövidéi később még in­gerültebben kiáltja: - Mondtam már, hogy hagyjál békén! Nem telt el még öt perc sem, ismét hangoskodás ér el hozzám: - Tűnj el, te átkozott! Nem látom, hogy mi történik, hiszen a nőt bambusznád sűrű zöldje takarja el előlem. Viszont egyre kíváncsibban figyelek, hi­szen nem jellemző rá a hangos­kodás. - A francba már, taka­rodj végre az életemből! - hal­lom, s erre már leteszem ke­zemből a reszelőt. Csak néhány lépés, s már látom a nőt, aki combközépig áll a ta­vacskában, s a tavirózsa már megfásodott gyökereit igyek­szik kigyűjteni úgy, hogy ne sé­rüljön meg a víztartó fólia. - Mondtam, hogy hagyjál már bé­kén! - kiabálja. Csodálkozva látom, hogy egye­dül van. Nekem sem szólhat a ti­ráda, mert csak most érkeztem, s még észre sem vett.- Mi a baj? - kérdem aggódva.- Az a hülye bögöly állandóan körülöttem köröz, meg rám száll- panaszkodik, s közben hes- sent egyet a kezével.- De figyelj csak, a szomszédok esetleg azt hihetik, hogy velem beszélsz így. Elkerekedett a szeme, aztán ki­abálni kezdett: Menj már a fené­be, bögöly! Mondtam már, hogy hagyjál békén, bögöly... C. A. A hangya Folyamatosan figyelem az idő­járás-jelentéseket, s azt is, ho gyan válnak be. Hát... Pedig fon­tos lenne tudni legalább azt, hogy mikor esik az eső, s mikor nem. Jobban tudnám tervezni a tennivalóimat én is. Egy darabig remekül működött nálam az előrejelzés, csodálkoz­tak is a kollégáim. Az történt, hogy otthon, a kis dolgozószobá­ban egyszer csak megjelentek a hangyák. Csapatostul. Megke­restem a helyet, ahol előbújtak, ott fölfeszítettem a parkettáról a falvédó lécet, s alatta a rése­ket lebetonoztam. Elégedetten figyeltem egy darabig a teljesít­ményemet, hiszen nem jött elő egy fia hangya sem. Már helyükre toltam volna a bú­torokat, amikor megint megje­lentek. Találtam másutt egy lyu­kat, azt is bebetonoztam. S vár­tam. Újabb két nap múlva is­mét hangyasor kígyózott a szo­bában. Akkor körbe fölbontot­tam az összes védőlécet, s vö- dörnyi betont kentem szét a fal mellett. Hangya azóta nincs a szobában egy sem. De sajnos most már azt sem tudom pontosan, hogy mikor lesz eső. Mert amikor megjelentek, tudtam, hogy az­nap már nem lesz se fűnyírás se biciklizés, be kell szedni a kite­regetett ruhákat, de fölösleges megöntözni a virágokat. Valamit valamiért. C. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom