Somogyi Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
2016-07-19 / 168. szám
2016. JÚLIUS 19., KEDD MEGYEI KÖRKÉP g Koós János a feleségét, Dékány Saroltát még ma is mindennap megnevetteti Dékány Sarolta és Koós János gyakran együtt lép színpadra, de a legfontosabb számukra Rozi, az unoka SIÓFOK/BUDAPEST Az idén, vízkeresztkor, vagyis január 6-án ünnepelhették volna házasságkötésük 45. évfordulóját, de nem tették. Mert korábban sem szokták. Úgy tartják ugyanis, hogy nekik mindennap ünnep, amit együtt töltenek. Egyebek mellett ezt is elmondta Dékány Sarolta énekesnő, aki immár négy és fél évtizede Koós János felesége. A nyarak nagy részét a Balatonon, vitorláshajón töltik. Palásti Péter peter.palasti@mediaworks.hu- Bevallom, találkozásunk előtt kutakodtam ön után az interneten. Rákérdeznék néhány dologra, hogy valóban igaz-e? János azt nyilatkozta évekkel ezelőtt, hogy az ő felesége akkor a legszebb, amikor hajnalban a füvet nyírja.- Nos, ha nem is hajnalban, de tény, hogy szeretek füvet nyírni. Reggel, napközben, estefelé egyaránt. A kert ugyanis többnyire az én birodalmam, és igyekszem olyanná varázsolni, hogy másoknak is elnyerje a tetszését. A kertészkedés minden részét szívesen csinálom, mert megnyugtat.- A villanyszerelés is?- így igaz. Szerintem nem én vagyok az egyetlen nő, aki ezt megteszi.- És a férje a férfiak melyik csoportjába tartozik? Aki bevallja, hogy gyakran mosogat, vagy azok közé, akik tagadják, de ugyanúgy rendbe teszik a konyhát a kisebb-nagyobb étkezések után?- Egyikbe sem. Ő ugyanis valóban nem mosogat. Nem az a típus. Egyébként nincs is rá szükség. Korábban két mosogatógépünk is volt, mostanában csak egy, mert a másikat elajándékoztuk, de ez is elég.- Fellépéseinek számáról is ezt gondolja?- A legteljesebb mértékig. Jóformán alig van olyan hétvégénk, hogy valahol ne állnánk színpadra. Olyankor Jánossal együtt gyakran énekelünk duetteket.- Férje több filmben is szerepelt. Emlékeim szerint ön egyben sem. Miért?- Nem vágytam rá soha, a forgatások nélkül is szinte mindig időhiányban szenvedtem, főleg míg kicsik voltak a gyerekeink.- Apropó! Család. Sokan mondták már, jó néhányan le is írták, hogy Dékány Sarolta feláldozta énekesi karrierjét a családjáért.- Nem áldoztam fel magam. Egyértelmű bizonyíték rá, hogy mindig felléptem, mostanában is gyakran megteszem. Más kérdés, hogy valóban nem akartam folyamatosan a reflektorok fényében állni. Az ember ugyanis tisztában van azzal, hogy mikor van rá máshol sokkal nagyobb szükség. Egy nőnek, egy anyának pláne tudnia kell ezt. Végtére is igaz a mondás, miszerint egy fenékkel nem lehet megülni két lovat.- A mai fiatalok közül ezt sokan másként gondolják. Akadnak, akik szerint nem kettőt, de még hármat, négyet is meg lehet nyergelni egyszerre.- Rosszul teszik. Főleg a lányok. Mert lehet halmozni a diplomákat, szakmai gyakorlatot szerezni itthon és külföldön egyaránt, ám közben rohan az idő, az ember biológiai órája viszont ketyeg, az sem állítható meg. Ugyanez vonatkozik a fiúkra is, akik manapság még inkább a skalpgyűjtést tekintik elsődlegesnek, és nem az igazi párjuk mihamarabbi megtalálását.- Maximálisan egyetértek ezzel, de meg ne haragudjon érte: Önnek is volt egy házassága korábban.- így igaz. Diákszerelemből nőtte ki magát. Sokan tudják, de nem mindenki, hogy első alkalommal Máté Péternek mondtam igent. Sajnos az nem vált hosszabb távon boldogítóvá, még két évig sem tartott. Elsősorban azért, mert nem bírtam felvenni az ő tempóját, azt, hogy gyakran egy hétig sem értünk haza.- És akkor egyszer csak jött Koós János?- Vele már előtte is ismertük egymást, sokat jártunk együtt fellépni. Többnyire ő vezetett, én leggyakrabban a háta mögött ültem. Aztán egy vajdasági koncertkör- úton összejöttünk. Ennek lassan fél évszázada. Te jóságos ég! Mintha csak tegnap lett volna.- Mint ahogy gyermekeik születése szintén, akik ugyancsak felnőttek már. Hány unokával ajándékozták meg eddig?- Sajnos csak eggyel. Rozi tizenkét esztendős, természetesen ő a szemünk fénye. Órákig tudnék róla mesélni, de nem akarok.- Mit szeretne még elérni? Volna kedve például egy nagylemez kiadásához?- Nem. Évekkel ezelőtt, amikor még örültem volna neki, nem jött össze. Ma már nem vágyom rá. A közönség szere- tetére viszont változatlanul vágyom, és-minden alkalommal boldog vagyok, amikor megkapom. Szerencsére gyakran van ilyen élményem mostanában is.- Végül csak annyit kérek, hogy árulja el; odahaza milyen ember Koós János?- Pontosan olyan, mint a színpadokon, a televíziók képernyőjén. Szerencsére jó erőben van, csaknem nyolcvan- évesen is ő vezeti az autónkat. Némi túlzással azt mondhatom, hogy hiába múltak az évek, nem változott semmit. A Fradi még mindig meghatározó szerepet játszik az életében, és szívesen vitorlázik is, de már nem kapitányként, hanem baráti társaságok tagjaként. Változatlanul kiváló férj, apa és nagyapa. Otthon is szellemes, ontja a poénokat, nincs nap, hogy meg ne nevettetne. Gyakran gondolom azt, hogy Szécsi Pál rólunk énekelte annak idején a Két ösz- szeillő ember című örökzöld slágerét. Húsz érmet hozott haza az Ametiszt KAPOSVÁR Az Ametiszt Tánc- Sport Egyesület és a Mikrokozmosz Alapfokú Művészeti Iskola tanulói a szlovákiai Léván megrendezett Látványtánc Európa-bajnokságon tíz arany-, öt ezüst-, három bronzérmet, valamint két különdí- jat is kaptak. Aranyérmesek: Barkaszi Dávid, Berkes Csanád, Bíró Do- rotea, Bognár Alexandra Bognár Míra, Bogyó Tamara, Budai Bendegúz, Csendes Bianka,- Farkas Barnabás, Fazekas Flóra, Ferstek Nóra, Jeges Jázmin Mirjam, Káldi Katalin, Kántor Katalin, Kurucz Dominika, Máté Zsóka, Mettner Melitta, Németh Vanda Lilla, Petter Alexa, Péntek Ádám, P. Kovács Panka, Ráczkevi Hanna, Szabó Imola, Szuh Leila, Vajda Ármin, Vlasies Jázmin. Ezüstérmesek: Balogh Fanni, Barkaszi Bálint, Börner Sissy, Csontos Mihály, Dezső László, Dezső Júlia, Faludy Petra, Horváth Judit Fanni, Jeges Jázmin, Kolumbán Elvira, Nagy Nikoletta. Bronzérmesek: Ángyán Virág, Bakó Sára, Baranyi Liá- na, Berkes Csanád, Bogdán Boglárka, Bognár Alexandra, Bogyó Tamara, Borza Eszter, Cserván Emília, Faludy Petra, Fejes Viktória, Ferstek Nóra, Halmóczki Lili, Kiss Adél, Kiss Petra, Nagy Nikoletta, Máté Zsóka, Péntek Ádám, Szabó Imola, Varga Eszter. Különdíjasok: Barkaszi Bálint, Jeges Jázmin Mirjam, Máté Zsóka, Péntek Ádám. ÉSZREVETTÜK Vesszővonat Kadarkúton Az 1970-es évekig volt vasútja a településnek, aztán felszedték a síneket. Most újra itt a vonat: a városközpontban helyi kosárfonók állították fel a kismozdonyt. Utazni vele nem lehet, de szemrevaló. A történet akár mese motívumokkal is indulhatna, hogy egyszer volt, hol nem volt három diáklány a somogyi megyeszékhelyről, akik szerencsét próbálni indultak a Balaton-part egyik rangos szállodájába. Készültek rá lázasan, hiszen ez lett volna az első szárnypróbálgatásuk tizennyolc évesen a „munka világában’’. A motiváció ismert, a vendéglátás a Balaton parton munkaerőhiánnyal küzd, tehát felbuzdulva a médiában megjelent híreken, az interneten keresgélve akadtak rá leendő munkaadójukra. Jelentkeztek a neten, ahogy azt elvárták tőlük. A válasz pozitív, készüljetek, gyertek legalább a főszezonban olyan „mindenesnek”, nyolc órában, napi négyezerforintért. A szülők áldásukat adták, minden szokásos intelmek közepette szállást foglaltak és teljes menetfelszereléssel útnak indították hőseinket A sors úgy hozta, hogy belecsöppentek a Balaton-part egyik legnagyobb turisztikai attrakciójába, s mára belépésük napján belekóstolhattak egy négycsillagos szálloda „álomvilágába”. Irány a szoba szerviz. Vezényszavak, „anyázás", mert ugye most láttak először szálloda belsőt és kaptak soha nem tapasztaltfeladatokat. Már-már azt hitték, hogy mindent jól csináltak, amikor megjelent a „ madám ” és nevelő célzattal, kiváló pedagógiai érzékkel a frissen vetett ágyakat szétPOSTABONTÁS túrta. Azt tudni kell, hogy előtte senki nem mutatta be a követelmény rendszert, hogy mit is kellene elvárásként teljesítenie a fiataloknak. Megszeppenve, megszégyenülve tudomásul vették, hogy javítani kell a minőségen. A dolog ezzel nem ért véget, mert másnap csúszva-mászva rendet vágtak a rájuk bízott területeken és „örömtáncot” járva tértek nyugovóra. Már-már azt hitték, hogy a harmadik napon valóban hozzáértő módon elvégezték a kirótt penzumot, amikor a nap végén hívatták őket a „madám” irodájába, hogy a negyedik napon már csak a „jól megérdemelt” pénzükért kell befáradni és leszámolni. Persze indoklás semmi! A dolog pikantériája, hogy nem csak a három lányka, de a többi diák is hasonló elbánásban részesült. Eszembe jutottak régi emlékeim, amikor diákként magam is dolgoztam nyaranta a szépem- lékü Utasellátónál. Akkor én az első pár napra kaptam egy mentort, aki türelemmel igazgatott, segített a beilleszkedésben. Ráadásul megtiszteltek azzal, hogy az első fizetésemet az igazgató adta a kezembe. Kérdezem, hogy a sokat emlegetett munkaerőhiány a mostani mentalitással miként fog megoldódni? Mert már most megfogalmazták hőseink, hogy ebben a közegben többé nem kívánnak munkát vállalni! Tehát ne csodálkozzon senki, ha a derékhad már most, gyerekfejjel nyugatfelé kacsingat, akár továbbtanulás, vagy munkavállalás ürügyén. Jánossy Gábor, Siófok Negyvenöt éve jóban-rosszban
