Somogyi Hírlap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
2016-03-20 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 12. szám
ß INTERJÚ 2016. MÁRCIUS 20., VASÁRNAP Egy tangóharmonikával kezdte a zenei pályát. Zongoraművésznek készült, de a Beatles közbejött. A rockzene számára küldetés volt, és ma is az „Mindig az érzéseim vezettek” Balázs Fecó szerint a Kossuth-di] a legtöbb, amit el lehet érni a pályán, az elismerés visszaigazolása életútjának Örülök, hogy abban a korszakban kezdhettem, amikor a rockzene őszinte volt, mondani akart valamit, amit sokan meg is értettek - mondja Balázs Fecó, immár Kossuth-díjas zenész. Állítja, ma már nem vágna bele, annyira megváltoztak a körülmények. Bár a család ma már a legfontosabb, abbahagyni nem tudja, sőt készül az új lemez. Fábos Erika- Hogy kap meg az ember egy ilyen hírt, hogy Kossuth-díjas?- Telefonon hívtak fel az ünnepség előtt úgy két héttel.- Minden kiesett a kezéből a meglepetéstől?- Hát kicsit meg kellett kapaszkodnom, az biztos. Elké. pesztő érzés volt. Mint egy lottóötös. Nem, még annál is sokkal jobb, több, amit az ember ilyenkor érez. Örömteli, megható és megnyugtató. A legtöbb, amit el lehet érni ezen a pályán, visszaigazolása az eddigi 50 éves élet- útnak, amiért az ember rengeteg más embernek hálás.- Legjobban kinek?- Horváth Attilának, szerzőtársamnak, barátomnak, akitől olyan szövegeket kaptam, amelyek mindig nekem szóltak és hozzájárultak, hogy most azt érezhetem, hiteles évtizedek vannak mögöttem. Másrészt a családomnak, a szüleimtől, nagyszüleimtől kezdve, akik mindig velem voltak és ez egyszerre inspirált és nagy megnyugvással töltött el.- Eredetileg komolyzenei pályára készült. Mi térítette el?- Mint akkoriban -sokakat, engem is a Beatles. Komolyzenei pályára szántak a tanáraim és a szüleim, zongoraművésznek készültem, aztán jöttek a gombafejűek. Villámcsapásként köszöntött be a beat korszak és sokunkat vitt magával, szó szerint az ismeretlenbe. Ösztönösen, örömből, fiatalos elszántsággal. Fogalmunk sem volt, mi vár ránk és azt sem tudtuk, hogy ez egy fellángolás lesz, ami rövid idő után kifullad, vagy tovább tart majd.- Ma már mondhatjuk, hogy nem fellángolás volt. A zene honnan jött az életébe, családi indíttatás, vagy saját útkeresés?- A sors, én úgy mondanám. Hiszek abban, hogy mindenkinek meg van írva egy történet a könyvébe. Amikor gyerek voltam, egy gangos házakban laktunk a Józsefvárosban. Hétvégenként, ebédidő tájt megjelenjek az udvaron a cigányzenészek, és „jó ebédhez szól a nóta” címmel muzsikáltak. Nóták, akkori slágerek, népdalok, minden jött. Ez nagyon tetszett, nekem, úgyhogy kértem az apámat, hogy karácsonyra vegyen nekem egy tangóharmonikát. Megkaptam és csak úgy hallás után elkezdtem gyakorol- gatni rajta. Egyik vasárnap aztán nem jöttek a zenészek, én meg összeszedtem minden bátorságomat, kiálltam az udvarba, persze nem a közepére és eljátszottam az összes tudományomat. Ugyanúgy potyogtak az újságpapírba becsomagolt pénzérmék, ahogy a zenészeknek szokták dobálni az aprót.- Ott el is dőlt?- Majdnem, de azért az is kellett hozzá, hogy lakjon a házunkban egy nagyon kedves zongoratanárnő, aki felfigyelt a próbálkozásomra, sokat dicsért és azt mondta, hogy van ehhez tehetségem és tanítani kezdett, vitt magával a zeneiskolába, onnantól meg már meg sem álltam a konzervatóriumig.- És akkor feltűnt a Beatles... Ahhoz képest előnyben lehetett, hogy az Illés, Omega és Metro inkább mérnökökkel volt tele.- Valóban, mi már a.második generáció voltunk. Akkoriban már nemcsak haveri alapon dőltek el a dolgok. Korábban úgy ment, hogy ha kellett egy gitáros, akkor valaki szólt a szomszéd srácnak. Közöttünk már nagyon sokan voltak, akik klasszikus zenén nevelkedtek, de a mi korosztályunk is részese volt még annak a zenetörténelmi fordulatnak, ami azokban az években zajlott. Előttünk Kordáék, Vámosiék jártak, akik egy teljesen eltérő zenei világot képviseltek. A beat nemzedék, ahová már mi tartoztunk, lázadt. A közönség is. Az a korosztály akkor nagyon vágyott valamire, hogy kimondják helyettük a fontos dolgokat. Volt is mondanivalónk és őszintébb, keményebb dolgokat akartunk megmutatni.- Más is volt azokban az évtizedekben a könnyűzene jelentősége, mint annak előtte.- Vagy annak utána. A mi időnkben az egy életérzés volt, amiben a zenekaroknak, a szövegeknek sokkal nagyobb jelentősége volt, mint a puszta szórakoztatás. A rockzene küldetés volt, egy életstílus, ma egy iparág, amiben egyetlen érték a pénz.- A Neotonban kezdte, ami után jött a Taurus. Nagy váltás volt. Milyen indíttatásból született?- Az úgy volt, hogy a Neotonnal egy kulturális kiküldetésen vettünk részt Afrikában. A hetvenes évekről beszélünk, úgyhogy a feladat az volt, hogy az állami gépipari bemutató közben biztosítsuk a szórakoztató programot. Útban hazafelé, Németországban a reptéren megláttuk a Black Sabbath együttes plakátját. Az a koncert akkora hatással volt ránk, hogy Som Lajossal rögtön elhatároztuk, csinálunk egy olyan zenekart, ami kemény rockot játszik. 1972-ben megalapítottuk a Taurus XT-t, Brunner Győzővel és a legendás Radics Bélával.- Inspirációban is voltak akkor nagy váltások: Beatles után Black Sabbath. Na de hogyan lett ebből az a fajta lírikus rockzene, ami a Korállal a védjegye lett?- Mindig kettős életet éltem. Az énemben ott volt a kemény rockzene, de a líra is. Az érzelmek számomra nagyon fontosak és a szakmát is a megélt érzéseimen keresztül közelítettem meg, ez nemcsak a Koráiban, a Taurus idején is így volt. Ilyen vagyok. Csak azt tudom kiírni, megfogalmazni a zenén keresztül, ami hat rám. Az meg megint csak az élet adománya, hogy ehhez, olyan gondolatok párosulhatnak, mint Horváth Attila szövegei. Azt is tudja, mire gondolok. Nem véletlen, hogy nemcsak szerzőtársak, de barátok is vágyunk fél évszázada. Szóval, ezek a zenék jól és jókor születtek meg, talán ez is a titka annak, hogy generációk óta vannak rajongói, és hogy védjeggyé válhattak.- Nem tudom kihagyni a sitkei kápolnát. Miért vágott bele?- Cziffra Györgynek volt egy hasonló, de komolyzenei kezdeményezése akkoriban, Névjegy: BALÁZS FERENC 1951BEN született Budapesten 1967-8EN a Neoton együttes tagjaként kezdte pályáját. JL972-BEN Som Lajossal alapította a Taurus XT együttest. 1978-BAN alapította a Korái együttest. 1986-BAN kezdett szóló karrierbe. Összesen 37 albuma jelent meg. (Neoton 1, Taurus XT 4, Korái 12, szóló 20) DÍJAI: Év billentyűse 6 alkalommal (1979-1984) Liszt Ferenc-díj (1998) A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2001) Artisjus Életmű-díj (2010) A Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (2011) Kossuth-díj (2016) Nős, egy gyermeke van (Ferenc) ami nagyon tetszett nekem, aztán egy turné során szállásproblémáink adódtak Sárvár környékén, így belebotlottam abba a romjaiban is csodás templomépületbe. Gyorsan kinőtte magát az a kezdeményezés, ezrek jönnek ott össze a kezdetektől és az idén már a harmincadik jubileumot ünnepeljük, kétnapos lesz a fesztivál. Ami pedig külön öröm nekem, hogy az az egyesület, amit létrehoztunk a kápolna megmentésére, az értékmentésen túl, értékteremtő is lett, hiszen az éves fesztivál bevételéből tartja fenn a helyi nyugdíjasklubot, egy irodalmi és egy sportszakkört.- 59 évesen nősült. Ez azt jelenti, hogy örökifjú, vagy azt, hogy későn érő típus?- Inkább az utóbbi. Hozzátartozik, hogy már 13 éve éltünk együtt a feleségemmel és született egy fiunk is, amikor úgy döntöttünk, hogy házasodunk. Amióta ők vannak nekem, egy egészen új fejezete nyílt az életemnek.- Mi kellett ehhez?- Ehhez is a sors. 1995-ben volt egy infarktusom és egy szívműtétem. Úgy éreztem, hogy ha a sors megadta nekem, hogy újjászülethettem, nem élhetek tovább úgy, mint addig és változtattam.- Hogy élt addig?- Totális pörgésben, csak a zenének és a sikereknek. Napi két doboz cigi, abban az éyben 460 koncert, teljes önpusztítás. Nem volt az csoda, hogy kaptam erről egy számlát, hogy itt van, tessék megfizetni az árát.- Mire tanította ez meg?- Arra, hogy mi az életben a múlandó és mi a maradandó. Más lett a fontossági sorrend. Ma már első a családom, a fiam, az egészségem, a harmónia, minden más csak ezek után.- Hogyan, mivel pihen?- A családdal, a kert, a ház, tökéletesen ki tudok kapcsolódni otthon.- A kutya.- Igen, a kutya is fontos. Mindig bolondultam az állatokért, és ahogy olyan helyre költöztem, hogy volt lehetőség, hogy legyen, egyből jött a kutya. Most egy welsh terrierünk van. Hatalmas egyéniség, nem lehet unatkozni mellette.- A fiát maga beszélte le erről a pályáról, vagy ő nem akarta?- Nem volt érzéke hozzá. Tett egy próbát és kiderült. A kis Fecó sportban jó, remek nyelvérzéke van, és ezt nem is bánom. Ha akarta volna is, lehet lebeszélem. Nagyon kiszolgáltatott ma egy zenész, bizonytalan ez a pálya.- Ma bele se fogna?- Őszintén mondom, hogy nemi A mai korosztály nem akar megküzdeni semmiért, és csak igen kevesek számára szól a pálya a zenéről. Többségnek még a műfajhoz is kevés köze van, életükben nem is tanultak zenét. Főleg a média generálta figyelem bűvöletében élnek, és nem is akarnak semmit adni magukból, csak kapni. Mindegy mivel, csak ismertek legyenek.-Tehetségkutatókba - az imént nyilván azokról beszélt - nem hívták, vagy nem ment?- Nemhívtak, de nem is mentem volna, mert alkalmatlan vagyok rá. Pénzért sem tudtam Volna hazudni, vagy mást mondani, mint amit gondolok, mert azt mondják a fülembe.- Elkeseredett?- Nem jó érzés, de túlzottan nem is érdekel már. Ami az én dolgom, azt én lelkiismeretesen megtettem, mindenki a saját bőrét visz a vásárra. Örülök, hogy nekünk még egy más korszak jutott, és annak is, hogy még mindig van igény arra, amit csinálunk. Lassan ötven év után is, ez hatalmas dolog. Szinte hihetetlen is, olyan gyorsan elrepült.- Ezt úgy mondja, mintha abba lehetne hagyni.- Nem csak úgy mondom, hiszen nem is lehet. Ez egy életre szóló hivatás. Örökre megfogja az embert ez az élmény. Gondolja csak el, egész életemben teljesen szabadon azt csinálhattam, amit legjobban szerettem, sikerem van benne és ráadásnak ezzel még örömet is szereztem, adtam valamit rengeteg embernek. Nem vagyok hálátlan ember, sokszor átérzem ennyi idő után is, hogy ez mekkora nagy ajándék. Tenyerén hordoz a sors.- Szóval akkor tényleg lesz új lemez.- Tényleg lesz. Tíz éve nem adtunk ki új anyagot. Horváth Attila is és én is rengeteg mindent el akarunk mondani abból, ami az elmúlt évtizedben élményként ért bennünket. Már hozzá is kezdtünk.
