Somogyi Hírlap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)

2016-03-13 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 11. szám

0 INTERJÚ 2016. MÁRCIUS 13., VASÁRNAP Világméretű gond az antibiotikumoknak ellenálló szuperbaktériumok kialakulása. Úgy tűnik, ellenük találtak Nobel-esélyes fegyvert Szegeden ✓ VERSENY A K0R0K0Z0KKAL Hogy szupergyógyszer lesz-e belőle a szuperbaktériumok ellen, még nem tudni, de a re­zisztencia globális problémá­jára egyfajta megoldást je­lenthet egy szegedi felfede­zés, amire egy fiatal kutató­csapat jött rá, Pál Csaba ve­zetésével. A gondolat egysze­rű, de nagyszerű, amihez az ötletet egy fél évszázados el­felejtett publikáció adta. Erről amerikai egyetemeken is azt mondták: „Hű a mindenit!” Fábos Erika- Egyre többet halljuk, hogy sok gyógyszer már alig vagy egyál­talán nem használható bakteriá­lis fertőzésekkel szemben. Mi en­nek az oka?- Az eltúlzott használat. Egy­értelmű összefüggés látható: azokban az országokban, ahol több antibiotikumot használ­nak, rezisztens - vagyis a ma is­mert gyógyszereknek ellenálló - törzsből is sokkal több van. Ezért a klinikai gyakorlat és az állat- tenyésztés is okolható. Ma már ott tartunk, hogy az ivóvizeink, a tej és más élelmiszerek is te­le vannak antibiotikum-marad­vánnyal. Kína az egyik riasztó példa, ott a tejek 50-60 százalé­ka antibiotikummal fertőzött, de akadnak olyan országok, ahol re­cept nélkül lehet antibiotikumot vásárolni, és nagyságrendekkel több is fogy, mint ott, ahol ezzel kapcsolatosan szigorú szabályok vannak. Ez évi 500 ezer tonná­nyi antibiotikum-felhasználást jelent a világban, amivel mi idéz­zük elő azt, hogy egyre ellenál- lóbb baktériumok szelektálódja­nak ki. Tehát éppen az ember te­nyészti ki azokat a veszélyes szu­perbaktériumokat, amelyek el­lenállnak a gyógyszereknek.- Azt mondja, vannak országok, ahol közérzetjavítónak szedik számolatlanul az antibiotikumot és Kínában riasztó az antibioti­kumokkal fertőzött élelmiszerek mennyisége. Tudjuk, hogy itthon milyen a helyzet?- Az ÄNTSZ közölt néhány éve egy ezzel kapcsolatos tanul­mányt, amelyből az derült ki, hogy mi nem állunk rosszul. Ha­zánkban az átlagnál kevesebb antibiotikum fogy, a középme­zőny alján vagyunk. A kelet- és dél-európai országokban általá­ban nagyobb az antibiotikum-fo­gyasztás, míg Észak-Európában alacsonyabb. Európában, Portu­gáliában a legrosszabb a helyzet.- Mi az, amit egy átlagembernek mindenképpen meg kell értenie a baktériumok működéséről ah­hoz, hogy megértse, miért kell óvatosan használni az antibioti­kumokat?- Az első, hogy a baktériumo­kat képes csak elpusztítani, ví­rusfertőzésre teljesen felesle­ges a használata. Aztán hogy a bőrünkön és a testünkben el­képesztő sokféleségben élnek baktériumok, és döntő részük értünk tevékenykednek. Az emésztésünk, védelmi funkciók, az immunitásunk köszönhető nekik. A bélrendszerünk, ahol a legtöbb van belőlük, egy valósá­gos dzsungel, ahol élik az össze­hangolt életüket. Amennyiben Névjegy: 1975. március 27-én született Budapesten. Az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa. Orvos családból származik, de ő az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemen biológusnak ta­nult. Doktori diplomáját 2002- ben szerezte meg, majd ösz­töndíjjal több évet külföldön töltött, kutatott többek között Oxfordban és Heidelbergben. 2008 óta a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Szegedi Bioló­giai Kutatóközpontjának kuta­tója, emellett a Biokémiai In­tézet tudományos főmunka­társa, valamint az Evolúciós Rendszerbiológiai csoport ve­zetője. 2015-ben megkapta a Bolyai János alkotói díjat. Nős, két gyermeke van. nem lehet a mostani gyógysze­rekkel az egyszerű betegségeket sem gyógyítani. Egy hidegfejű tu­dós, aki annyira ért ehhez, mint ön, mit mond, mikor?- Az előrejelzések arról szól­nak, hogy 2050-re az antibio- tikum-rezisztens baktériumok okozta betegségek a vezető ha­lálokok egyikévé válhatnak, kü­lönösen a harmadik világban. Tehát ez nem is annyira tudo­mányos-fantasztikus kategória. Látni kell, hogy annak az arany­kornak vége, ami a 40-es 50-es években volt, hogy egyfajta anti­biotikummal a baktériumok szé­les spektrumát el lehetett pusz­títani, ma már nem létezik. Azt ki lehet jelenteni, hogy az elmúlt néhány évtizedben radikálisan növekedett az ellenálló baktéri­umok aránya. Az azért bizako­dásra ad okot, hogy ezeket min­dig sikerült végül visszaszoríta­ni, nagyobb bajt nem csináltak. Ahhoz azonban, hogy a követke­ző évtizedekben se legyen ennél nagyobb baj, összehangolt erőfe­szítésre van szükség. Ez ugyan­is egy nagyon fontos és globá­lis népegészségügyi probléma. Ezen nem valami csodaszer fog segíteni, inkább az lesz a meg­oldás, hogy a maiaknál lényege­sen specifikusabb antibiotiku­mok kerülnek be a klinikumba.- A mostani, legújabb generáci­ósnak mondott antibiotikumok mikor születtek?- Radikálisan újak sajnos nin­csenek. A legújabbak is csak a régi molekulák változatai. Azt érdemes tudni, hogy egy új an­tibiotikumot létrehozni és előál­lítani borzalmas összegekbe ke­rül, miközben megeshet, hogy úgy mutálódnak a baktériumok, hogy akár 5-10 év alatt hatás­talanná válik. Tehát nem lehet majd az idők végezetéig árusíta­ni, mint egy fájdalomcsillapítót. Ez a gyógyszercégek számára nem kifizetődő, kockázatos.- Jelenleg tehát egy fegyverkezé­si verseny zajlik a kórokozók és a gyógyszerfejlesztő cégek között. Hogy állunk?- Nem állunk rosszul. Több irányban haladnak a dolgok. Egyik, ahogyt már mondtam, fel kell gyorsítani a diagnoszti­kát, hogy minél személyre sza­bottabb és biztosabb lehessen a gyógyszeradagolás. A másik, hogy olyan teljesen új anyago­kat, mechanizmusokat fejlesz- szünk ki, amelyek például a ta­lajban lakó baktériumok saját­jai, és az is egy irány, hogy ho­gyan lehet a régi antibiotikumo­kat úgy kombinálni, hogy haté­konyabbak lehessenek. Olyan megoldásokat keresünk, ame­lyekhez a kórokozók nehezen al­kalmazkodnak.- Szegeden készül az antibioti­kum elleni csodafegyver - ezt hallani. Ez mit jelent?- Fontos megjegyezni, hogy azt sosem állítottam, hogy ez csodafegyver lenne. Arról van szó, hogy van egy értékes felfe­dezésünk, ami egy olyan sajátos­ságát azonosította be a baktériu­moknak, amely segíthet abban, hogy egy olyan koncepciót alkot­hassunk, amivel könnyebben le­győzzük őket. Ez egy egyedülál­ló felfedezés: megtaláltuk a szu­perbaktériumok gyengéjét - hogy így mondjam.- El lehet ezt közérthetően pár mondatban magyarázni?- Igen. Az élőlények erőforrá­sai végesek, az evolúció során nem jön létre tökéletes élőlény, mert ha egy tulajdonság előtér­be kerül és tökéletesedik, egy másik szélsőségesen leromlik. Nagyjából annyi a lényeg, hogy miközben egy baktérium mutá- lódik, és feltörhetetlen ellenál­lást fejleszt ki egyes hatóanya­gokkal szemben, biztosan lesz egy olyan hatóanyag, amire vi­szont hiperérzékeny lesz. A meg­figyelésünk tehát „okosabb” an­tibiotikumok és terápiák fejlesz­téséhez vezethet. Azt ugyanis a mi koncepciónk szerint nem vé­letlenszerűen kell megtalálni, hogy egy szuperbaktérium ese­tében mi az az akár egyetlen ha­tóanyag, amivel legyőzhetjük. Hanem abból, hogy tudjuk, mi­vel szemben ellenálló, biztosan kikövetkeztethetjük, hogy mi az, amitől viszont elpusztul.- Hogy jut el idáig egy kutató, honnan jut eszébe egy ilyen gon­dolat?- Ez érdekes kérdés. Foglal­koztatott ez a téma, sokat ol­vastam róla, és kezembe került egy az 1950-es években készült szakmai publikáció, amelyben benne van ez az alapgondolat, csak valamiért elsikkadt.- Szóval akkor ebben közreját­szott a szerencse is?- Arra a tudományban is nagy szükség van, és ez az eset jól il­lusztrálja a kutatás természe­tét is. A kutatás ugyanis a tudás szempontjából nem egy egyenes vonalú, emelkedő görbével leír­ható folyamat, hanem rengeteg bakugrással és visszalépéssel vezet előre.- De ennek a kutatásnak a hasz­na egyszer új gyógyszer lesz?- Ettől azért még távol va­gyunk, a nagy kérdés, hogy az eredményeink hogyan alkal­mazhatóak a klinikai gyakorlat­ban.- Ha igen, akkor nem létezik több szuperbaktérium?- A mi javaslatunk pont ab­ban segít, hogy megakadályoz­za, hogy a baktériumok egyszer­re több lépcsőt mutálódjanak, vagyis hogy egyszerre sok do­loggal szemben váljanak ellen­állóvá. Ettől függetlenül ezt nem lehet kijelenteni. Húsz-harminc év múlva lehet, hogy éppen er­re fejlesztenek ki magukban egy olyan tulajdonságot, amivel túl­járnak az eszünkön.- Sokat lehet hallani arról, hogy mennyi magyar kutató dolgozik külföldi centrumokban. Ön miért itthon kutat?- Én is jártam egy ideig a vi­lágot, 2008-ban Oxfordból jöt­tem haza, Szegedre. Olyan anya­gi feltételeket, kutatási és szak­mai lehetőséget találtunk itthon, hogy jó döntésnek tűnt. Ha Ox­fordban maradok, valószínűleg sikeresebb kutató lennék, de ott sem lennének tehetségesebb em­berek körülöttem, mint itthon. ebbe a szép szisztémába antibio­tikum kerül, ez felborul, mert az a jó baktériumokat is elpusztít­ja. Ez okozhat egy hasmenést, de ennél sokkal komolyabb bajokat is. A tudomány most kezd felis­merni olyan összefüggéseket, mint például hogy akár agyi, idegrendszeri funkciókra is ha­tással lehetnek azok az anya­gok, amelyeket baktériumok, mikroorganizmusok állítanak elő a szervezetünkben. Amikor azonban a baktériumpopuláció megváltozik, ezeknek az anya­goknak az egyensúlya felborul a szervezetben, ami betegségek­hez vezet, áttételesen a skizofré­niához is hozzájárul. Magyarán: nemcsak a baktériumok ellenál­ló képességét növeljük, de a szer­vezetünknek is árthatunk az in­dokolatlan gyógyszerszedéssel.- Mennyi ideig tart, mire egy bak­térium ellenállóvá válik?- Attól számítva, hogy a vilá­gon valahol először megjelenik egy három-négy antibiotikum­mal szemben ellenálló baktéri­um, az öt-tíz év alatt mindenho­va eljut. Laboratóriumi körülmé­nyek között ez még gyorsabban megy, 20-30 nap is elég ehhez. Ijesztően gyors tempó.- Ez a klinikai gyakorlatban mondjuk úgy nyilvánul meg, hogy egy vesemedence-gyulladásra se hat már az a gyógyszer, ami korábban, vagy itt még nem tar­tunk?- Nagyon is itt tartunk. Min­dennapos tapasztalat, hogy egy egyszerű fertőzés is hosszabb le­folyású, mint korábban, tovább tart a kezelés, több antibiotiku­mot is ki kell próbálni, amíg vé­gül gyógyítható lesz a betegség. Ez főleg a csecsemők, az idősek és a krónikus betegek számá­ra jelent növekvő veszélyt. Ezért is fontos az antibiotikumokkal kapcsolatos kutatások azon irá­nya, ami a diagnosztika felgyor­sítását célozza. Manapság 5-6 napig eltart, amire egy labora­tóriumban ki tudják tenyészte­ni, hogy pontosan melyik bakté­rium okozza a betegséget. Ez, ha egy legyengült, elesett szerveze­tet akarnak gyógyítani, végze­tesen hosszú idő, bele lehet hal­ni. Ezért olyan fejlesztések zajla­nak, amelyek fél napra rövidít­hetik az időt, hogy mielőbb le­hessen célzottan kiszűrni azt a gyógyszert, ami nem hatásos, és azokat az antibiotikumokat ad­ni, amelyekkel gyorsabb lehet a gyógyulás.- Amit az utóbbi hetekben több­ször hallani a kórházi fertőzések­ről. Összefügg ez valamiként az antibiotikumokkal?- Annyiból mindenképpen, hogy ahol ennyiféle baktérium van egy helyen, ott az ellenálló- nehezen legyőzhető - bakté­riumok mennyisége is jóval na­gyobb.- Hogyan kell jól szedni az antibi­otikumot?- Ritkán. Vírusos betegség­re hatástalan, kisebb bakteriá­lis fertőzéseknél is jobb rábízni a munkát az immunrendszerre. Amikor viszont szükség van rá, nagy dózis kell, hogy letarolja a kórokozókat. Ezért fontos végig­szedni a kúrát akkor is, ha a tü­netek szűnnek, különben esélyt adunk nekik a túlélésre és ar­ra, hogy ellehállóbbakká válja­nak. Fontos tulajdonsága ugyan­is a baktériumoknak, hogy nagy harcban állnak egymással, és a túlélés érdekében mindenre képesek. Például tudják csere­berélni a genetikai állományu­kat, vagy olyan anyagokat kiter­melni, ami megvédi őket a má­sik kórokozótól, vagy olyat, ami a másikat elpusztítja. Ezek mind mutációt okoznak, erősítik őket, és ez a folyamat vezet a szuper- baktériúmok kialakulásához.- Ön szed antibiotikumot?- Ha az orvos azt mondja, kö­vetem az utasításait.- A sajtó persze régóta ígéri, hogy nemsokára eljön a poszt-an­tibiotikum korszaka, amikor már

Next

/
Oldalképek
Tartalom