Somogyi Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

2015-12-23 / 300. szám

2015. DECEMBER 23., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP g A szabadi általános iskola aulájában karácsonyozott a siófoki együttes Balaton: a tánc mindenütt öröm A siófoki néptáncegyüttes nagy sikert aratott Balatonszabadiban. Műsorukat a helyi iskola népdalos gyermekénekkara színesítette Öltözőnek a kémia-fizika te­rem is megteszi, az aulavilágí­tás sem színpadi, a székek to­ros iskolaiak, a zenekar csak a sarokba fér, a néptánc azonban ugyanaz, sőt, talán mintha a megszokottnál is nagyobb vol­na az elszántság a szemekben. Fónai Imre imre.fonai@mediaworks.hu BALATONSZABADI Először tartotta a városon kívül hagyományos karácsonyi műsorát az ötvenkét esztendős siófoki Balaton Tánc- együttes, mégpedig a balatonsza- badi általános iskola aulájában. A tánc mindenütt öröm, jegy­zi meg Tamás Lóránt, az „öregfi­úk” szószólója, Papp Károly mű­vészeti vezető azonban hamar­jában kiegészíti: - Egy kicsit de­monstratív jellege is van annak, hogy Siófokról elhoztuk meg­szokott évösszegző műsorunkat. Észreveszik-e, hiányzunk-e, er­re is kíváncsiak vagyunk, a vá­lasz sokat fog jelenteni a jövőnk meghatározásához. Kevés önkormányzati támo­gatást kapott a városi néptánc­egyesület? - kérdjük, mire a fe­lelet a táncosgenerációk sorát felnevelő művészeti vezetőtől: - Á, már évek óta nem pályázunk, nem éri meg az adminisztráció, annál az 50-100 ezer forintnál, amit kaphatnánk, nagyságren­dekkel nagyobbak a költsége­ink. Zenekar, ruha, táncosok százai, költséges műfaj a nép­tánc. Az éppen aktuális balatono- sokon kívül a Balaton Bt. mű­sorát láthatja az aulát megtöl­tő közönség, ez utóbbi elneve­zés a már szülőkorosztályba ért egykori néptáncosok fedőneve. E két csapat kiegészül ez alka­lomra a balatonszabadi iskola népdalos gyermekénekkarával. - Nagy öröm volt itt színpadra lépni, amolyan stúdióhangula­ta lett az idei karácsonyi műso­runknak, mintha a közönség is részese lett volna az előadásnak a karnyújtásnyi távolságnak kö­szönhetően - összegez a végén Papp Károly. - Azt mondtam a fiúknak-lányoknak, hogy amit belülről éreznek, azt közvetítsék a nézők felé. Hiszen a tánc egy eszköz az érzések kifejezésére. Márpedig az érzések most igen erősek a balatonosokban, le­gyenek fiatalok vagy szeniorok, Tamás Lóránt és Papp Károly egymás szavába vágva mondja: Siófok örül, hogy vannak, ami­nek ők is örülnek, de ez ma már kevés. Egyértelmű jelzést szeret­nének, hogy mire tartja, mire ér­tékeli a város a több mint fél év­század alatt számos dicsősé­get szerzett együttest? - A civil szervezetek támogatása talán a húsz évvel ezelőttit is alulmúlja, de nem a pénz oldaláról közelí­tenénk - magyarázzák. - Egy ci­vil szervezet nem tud kulturális koncepciót alkotni, a városnak kell(ene) eldönteni, mire akar­ja „használni” a meglévő értéke­it, azokat, akik művészetet „állí­tanak elő”. Szükség van-e tánc­házra, népzenére, világzenére, a közösségeinkre?- Azt halljuk a Fölszállott a páva műsorból is, hogy ez a ma­gyarság, a magyar kultúra jö­vője, a nyelv, a hagyományaink megmaradásáé, hát akkor? - így Tamás Lóránt.- Az iskolától független ifjú­ságnevelő, kultúrára nevelő kon­cepciója se árt, ha van egy város­nak - véli Papp Károly. - Büsz­kén maradnánk Siófokon, ahová ma annyi köt bennünket, hogy ott próbálunk. Egy együttes el­veszítheti az identitását, ha úgy érzi, nem figyelnek rá. Az is vá­lasz, ha az elmúlt fél évszáza­dunk nem jelent semmit, akkor ennek tudatában alakítjuk a Ba­laton Táncegyüttes jövőjét. A balatonosok most, sikeres balatonszabadi műsoruk után alighanem arra várnak, hogy megkérdezzék tőlük: hol voltak, miért hiányoztak a Kálmán Im­re Kulturális Központ színpadá­ról? De persze a néptáncos nem az a búsulós fajta: karácsonyi műsoruk után rögvest a sióma­rosi Kossuth Körbe vonultak há­lózni. POSTABONTÁS A karácsony a kapcsolat ünnepe KAPOSVÁR A gyerekek tegnap kíváncsian nézegették a kirakatokat. Vajon mit hoz nekem a Jézuska kará­csonyra? - kérdezgették egymástól kíváncsian. Talán ezt a táskát? Vagy ezt a játékot? Rövidesen kiderül. ^ ^ HIRDE Pelletgyarto üzem Balatonendréden Pelletüzem létesítése a Biot- herm-Energia Kft.-nél a KE- OP-4.2.0/B/ 09-2010-0068 prog­ram keretében, a támogatás ösz- szege 129,4 millió forint. Elkezdődött a próbaüzem a balatonendrédi pellet- és bri­kettgyártó üzemben. - 2010- ben nyertük el a támogatást, majd megvásároltuk Balato­nendréden a volt téeszmajor egy 1500 négyzetméteres csar­nokát bővítési-fejlesztési lehe­tőséggel, közel egy hektárnyi területtel, karnyújtásnyira az autópályától, a lulla-endrédi el­kerülő út közvetlen közelében, ugyanakkor közel az erdőhöz is, ami az alapanyag-beszállítás miatt fontos szempont - tájé­koztatott Horváth Zoltán, a Biot- herm-Energia Kft. projektmene­dzsere. - A közel 300 millió fo­rint összértékű barnamezős be­ruházás keretében a 66 méter hosszú csarnokot átépítettük, felújítottuk, csak a gépparkra közel 200 milliót költöttünk. Mire elkészült a pelletgyártó üzem, már tovább is gondolták: biomassza-feldolgozásra alakí­tották ki, hogy ne csak fűrész­porból és faaprítékból, hanem szalmából és kukoricaszárból is tudjanak pelletet előállítani. - Sőt, és ez már nem energia, ha­nem takarmány, lucernából is - tette hozzá Horváth Zoltán. - At­tól függ, hogy a piacnak éppen mire lesz igénye; jelentős oszt­rák és olasz megrendelésre is számítunk. Saját szárító vonal­lal is rendelkezünk, szárítani is tudjuk tehát az alapanyagot, annak érdekében, hogy a lehe­tő legjobb minőségű pelletet ál­lítsunk elő. Négy-hat személynek adnak majd munkát műszakonként. Jelenleg a próbaüzem zajlik, terveik szerint tavasztól indul a gyártás. Mindannyian őrzünk néhány hó­napos gyermek-tekintetet emlé­künkben, szívünkben. Hosszú percekig néz a szemembe őszin­tén, kérdőn és sokatmondóan - a zavartság legkisebb jele nélkül. A gyermek úgy néz rám, hogy nem fecseg feleslegesen, nem akarja kiérdemelni szeretetemet (amíg ezt belé nem sulykolom). Nem számító, nem akar valamit elérni, nem valamit akar, csak egyszerű­en van. Mégis a legteljesebb kap­csolatba kerül velem. Ő egyszerre befogadó és ajándékozó, s ebben a kettős dinamikus áramlásban lé­tezik, talán számára ez maga a lét. A Gyermek-Jézus emberi egy­szerűsége is erre hív. Akkor, ha szemébe nézek, akkor, ha nem a produkciójára vagyok kíváncsi,- hogy hogyan játszik, milyen ügyes, mit tud már - hanem őrá, magára, a személyére, ha csak a tekintetét keresem. Ebben a nyi­tott tekintetben megláthatom sa­ját magamat is, úgy ahogy vagyok (nem ilyen vagy olyan), s meglát­hatom szeretteimet, sőt ellensége­imet is. Karácsonykor, a Gyermek-Jézus eljövetelével ezt a kapcsolatot (is) ünnepeljük, vagy legalábbis e kap­csolat lehetőségét. „Amit egynek e legkisebbek közül teszel, azt velem teszed.”(Mt25,40) Emberi elmével egy gyermek­re nézve felmerül - és sóhajtozá- sok közepette néha ki is mondjuk- hogy vajon mi lesz belőle, hogy okos, szép, sikeres lesz-e, vajon bol­dog lesz-e, néha azt is, hogy vajon mennyi csalódáson és szenvedé­sen megy majd keresztül. Jézus éppen a fordítottját kéri tő­lünk: arra a társunkra, aki okos, szép, sikeres, boldog, és arra is, aki éppen csalódott és szenved, tekint­sünk úgy, mint egy gyermekkel, lépjünk vele is kapcsolatba úgy mint a tekintetünkbe vésődő gyer­mekre, vagyis a befogadás-ajándé­kozás drámájával. Ne a produkció, a megváltoztatás, az eredmény el­várásával, hanem a személytől sze­mélyig terjedő lét szintjén, akár egészen valóságosan is. „Legyetek olyanok, mintagyerme­kek!” (Mt 18,3) Ha Jézus ezt a jótanácsot adta nekünk, jó szívvel feltételezhet­jük, hogy ő maga is megfogadta ezt, vagyis példát adott nekünk. Gyermek maradt, a másik szemé­lyére valóban nyitott maradt, és minden egyes találkozásában az ajándékozás-befogadás áramlatát élte át. Nyitottan, ítélkezés nélkül te­kintett a körülötte lévőkre, a bűnös asszonyra, az őt tőrbe csalni szán­dékozó írástudóra, a megszállott­ra, az őt elítélő római helytartóra, az érteden és versengő apostolai­ra. Mindegyikkel szóba állt, mind­egyiknek a szemébe nézett, mind­egyiknek megadta a lehetőséget, hogy kapcsolatba lépjen vele. Meg­adja nekünk ma is. Szabadságot kaptunk, hogy el­kapjuk a tekintetünket, és ezzel magunkba fordulunk, a magunk igazának tartott spirálba forgunk, így heródesek, pilátusok, júdások leszünk, vagy bátran visszané­zünk rá vállalva ezzel azt, hogy talán valami újjal ajándékoz meg bennünket, így gyógyultak, mária magdolnák, páterek, zebedeusfiak leszünk. Miért félünk? Nincs veszíteniva­lónk. Az veszít, aki elkapja tekin­tetét a gyermekről. A Gyermekről. Mohay Gábor, Kaposvár Betlehemező gyermekek. Vajoon majd kik lesznek belőlük? » ÉSZREVETTÜK

Next

/
Oldalképek
Tartalom