Somogyi Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
2015-12-23 / 300. szám
2015. DECEMBER 23., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP g A szabadi általános iskola aulájában karácsonyozott a siófoki együttes Balaton: a tánc mindenütt öröm A siófoki néptáncegyüttes nagy sikert aratott Balatonszabadiban. Műsorukat a helyi iskola népdalos gyermekénekkara színesítette Öltözőnek a kémia-fizika terem is megteszi, az aulavilágítás sem színpadi, a székek toros iskolaiak, a zenekar csak a sarokba fér, a néptánc azonban ugyanaz, sőt, talán mintha a megszokottnál is nagyobb volna az elszántság a szemekben. Fónai Imre imre.fonai@mediaworks.hu BALATONSZABADI Először tartotta a városon kívül hagyományos karácsonyi műsorát az ötvenkét esztendős siófoki Balaton Tánc- együttes, mégpedig a balatonsza- badi általános iskola aulájában. A tánc mindenütt öröm, jegyzi meg Tamás Lóránt, az „öregfiúk” szószólója, Papp Károly művészeti vezető azonban hamarjában kiegészíti: - Egy kicsit demonstratív jellege is van annak, hogy Siófokról elhoztuk megszokott évösszegző műsorunkat. Észreveszik-e, hiányzunk-e, erre is kíváncsiak vagyunk, a válasz sokat fog jelenteni a jövőnk meghatározásához. Kevés önkormányzati támogatást kapott a városi néptáncegyesület? - kérdjük, mire a felelet a táncosgenerációk sorát felnevelő művészeti vezetőtől: - Á, már évek óta nem pályázunk, nem éri meg az adminisztráció, annál az 50-100 ezer forintnál, amit kaphatnánk, nagyságrendekkel nagyobbak a költségeink. Zenekar, ruha, táncosok százai, költséges műfaj a néptánc. Az éppen aktuális balatono- sokon kívül a Balaton Bt. műsorát láthatja az aulát megtöltő közönség, ez utóbbi elnevezés a már szülőkorosztályba ért egykori néptáncosok fedőneve. E két csapat kiegészül ez alkalomra a balatonszabadi iskola népdalos gyermekénekkarával. - Nagy öröm volt itt színpadra lépni, amolyan stúdióhangulata lett az idei karácsonyi műsorunknak, mintha a közönség is részese lett volna az előadásnak a karnyújtásnyi távolságnak köszönhetően - összegez a végén Papp Károly. - Azt mondtam a fiúknak-lányoknak, hogy amit belülről éreznek, azt közvetítsék a nézők felé. Hiszen a tánc egy eszköz az érzések kifejezésére. Márpedig az érzések most igen erősek a balatonosokban, legyenek fiatalok vagy szeniorok, Tamás Lóránt és Papp Károly egymás szavába vágva mondja: Siófok örül, hogy vannak, aminek ők is örülnek, de ez ma már kevés. Egyértelmű jelzést szeretnének, hogy mire tartja, mire értékeli a város a több mint fél évszázad alatt számos dicsőséget szerzett együttest? - A civil szervezetek támogatása talán a húsz évvel ezelőttit is alulmúlja, de nem a pénz oldaláról közelítenénk - magyarázzák. - Egy civil szervezet nem tud kulturális koncepciót alkotni, a városnak kell(ene) eldönteni, mire akarja „használni” a meglévő értékeit, azokat, akik művészetet „állítanak elő”. Szükség van-e táncházra, népzenére, világzenére, a közösségeinkre?- Azt halljuk a Fölszállott a páva műsorból is, hogy ez a magyarság, a magyar kultúra jövője, a nyelv, a hagyományaink megmaradásáé, hát akkor? - így Tamás Lóránt.- Az iskolától független ifjúságnevelő, kultúrára nevelő koncepciója se árt, ha van egy városnak - véli Papp Károly. - Büszkén maradnánk Siófokon, ahová ma annyi köt bennünket, hogy ott próbálunk. Egy együttes elveszítheti az identitását, ha úgy érzi, nem figyelnek rá. Az is válasz, ha az elmúlt fél évszázadunk nem jelent semmit, akkor ennek tudatában alakítjuk a Balaton Táncegyüttes jövőjét. A balatonosok most, sikeres balatonszabadi műsoruk után alighanem arra várnak, hogy megkérdezzék tőlük: hol voltak, miért hiányoztak a Kálmán Imre Kulturális Központ színpadáról? De persze a néptáncos nem az a búsulós fajta: karácsonyi műsoruk után rögvest a siómarosi Kossuth Körbe vonultak hálózni. POSTABONTÁS A karácsony a kapcsolat ünnepe KAPOSVÁR A gyerekek tegnap kíváncsian nézegették a kirakatokat. Vajon mit hoz nekem a Jézuska karácsonyra? - kérdezgették egymástól kíváncsian. Talán ezt a táskát? Vagy ezt a játékot? Rövidesen kiderül. ^ ^ HIRDE Pelletgyarto üzem Balatonendréden Pelletüzem létesítése a Biot- herm-Energia Kft.-nél a KE- OP-4.2.0/B/ 09-2010-0068 program keretében, a támogatás ösz- szege 129,4 millió forint. Elkezdődött a próbaüzem a balatonendrédi pellet- és brikettgyártó üzemben. - 2010- ben nyertük el a támogatást, majd megvásároltuk Balatonendréden a volt téeszmajor egy 1500 négyzetméteres csarnokát bővítési-fejlesztési lehetőséggel, közel egy hektárnyi területtel, karnyújtásnyira az autópályától, a lulla-endrédi elkerülő út közvetlen közelében, ugyanakkor közel az erdőhöz is, ami az alapanyag-beszállítás miatt fontos szempont - tájékoztatott Horváth Zoltán, a Biot- herm-Energia Kft. projektmenedzsere. - A közel 300 millió forint összértékű barnamezős beruházás keretében a 66 méter hosszú csarnokot átépítettük, felújítottuk, csak a gépparkra közel 200 milliót költöttünk. Mire elkészült a pelletgyártó üzem, már tovább is gondolták: biomassza-feldolgozásra alakították ki, hogy ne csak fűrészporból és faaprítékból, hanem szalmából és kukoricaszárból is tudjanak pelletet előállítani. - Sőt, és ez már nem energia, hanem takarmány, lucernából is - tette hozzá Horváth Zoltán. - Attól függ, hogy a piacnak éppen mire lesz igénye; jelentős osztrák és olasz megrendelésre is számítunk. Saját szárító vonallal is rendelkezünk, szárítani is tudjuk tehát az alapanyagot, annak érdekében, hogy a lehető legjobb minőségű pelletet állítsunk elő. Négy-hat személynek adnak majd munkát műszakonként. Jelenleg a próbaüzem zajlik, terveik szerint tavasztól indul a gyártás. Mindannyian őrzünk néhány hónapos gyermek-tekintetet emlékünkben, szívünkben. Hosszú percekig néz a szemembe őszintén, kérdőn és sokatmondóan - a zavartság legkisebb jele nélkül. A gyermek úgy néz rám, hogy nem fecseg feleslegesen, nem akarja kiérdemelni szeretetemet (amíg ezt belé nem sulykolom). Nem számító, nem akar valamit elérni, nem valamit akar, csak egyszerűen van. Mégis a legteljesebb kapcsolatba kerül velem. Ő egyszerre befogadó és ajándékozó, s ebben a kettős dinamikus áramlásban létezik, talán számára ez maga a lét. A Gyermek-Jézus emberi egyszerűsége is erre hív. Akkor, ha szemébe nézek, akkor, ha nem a produkciójára vagyok kíváncsi,- hogy hogyan játszik, milyen ügyes, mit tud már - hanem őrá, magára, a személyére, ha csak a tekintetét keresem. Ebben a nyitott tekintetben megláthatom saját magamat is, úgy ahogy vagyok (nem ilyen vagy olyan), s megláthatom szeretteimet, sőt ellenségeimet is. Karácsonykor, a Gyermek-Jézus eljövetelével ezt a kapcsolatot (is) ünnepeljük, vagy legalábbis e kapcsolat lehetőségét. „Amit egynek e legkisebbek közül teszel, azt velem teszed.”(Mt25,40) Emberi elmével egy gyermekre nézve felmerül - és sóhajtozá- sok közepette néha ki is mondjuk- hogy vajon mi lesz belőle, hogy okos, szép, sikeres lesz-e, vajon boldog lesz-e, néha azt is, hogy vajon mennyi csalódáson és szenvedésen megy majd keresztül. Jézus éppen a fordítottját kéri tőlünk: arra a társunkra, aki okos, szép, sikeres, boldog, és arra is, aki éppen csalódott és szenved, tekintsünk úgy, mint egy gyermekkel, lépjünk vele is kapcsolatba úgy mint a tekintetünkbe vésődő gyermekre, vagyis a befogadás-ajándékozás drámájával. Ne a produkció, a megváltoztatás, az eredmény elvárásával, hanem a személytől személyig terjedő lét szintjén, akár egészen valóságosan is. „Legyetek olyanok, mintagyermekek!” (Mt 18,3) Ha Jézus ezt a jótanácsot adta nekünk, jó szívvel feltételezhetjük, hogy ő maga is megfogadta ezt, vagyis példát adott nekünk. Gyermek maradt, a másik személyére valóban nyitott maradt, és minden egyes találkozásában az ajándékozás-befogadás áramlatát élte át. Nyitottan, ítélkezés nélkül tekintett a körülötte lévőkre, a bűnös asszonyra, az őt tőrbe csalni szándékozó írástudóra, a megszállottra, az őt elítélő római helytartóra, az érteden és versengő apostolaira. Mindegyikkel szóba állt, mindegyiknek a szemébe nézett, mindegyiknek megadta a lehetőséget, hogy kapcsolatba lépjen vele. Megadja nekünk ma is. Szabadságot kaptunk, hogy elkapjuk a tekintetünket, és ezzel magunkba fordulunk, a magunk igazának tartott spirálba forgunk, így heródesek, pilátusok, júdások leszünk, vagy bátran visszanézünk rá vállalva ezzel azt, hogy talán valami újjal ajándékoz meg bennünket, így gyógyultak, mária magdolnák, páterek, zebedeusfiak leszünk. Miért félünk? Nincs veszítenivalónk. Az veszít, aki elkapja tekintetét a gyermekről. A Gyermekről. Mohay Gábor, Kaposvár Betlehemező gyermekek. Vajoon majd kik lesznek belőlük? » ÉSZREVETTÜK
