Somogyi Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
2015-12-20 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 47. szám
0 INTERJÚ 2015. DECEMBER 20., VASÁRNAP Kétszer is úgy elöntött, hogy Istent választja. A család nagyon nagy érték, arról szerinte csak egy még nagyobb értékért szabad lemondani. „Győzzétek le a rosszat a jóval” Ármella nővér, a domonkos rendi szerzetes Ferenc pápa gondolatain elmélkedik majd az idei ünnepen, mert szerinte az irgalmat az ítélet elé kell helyeznünk, a világnak ugyanis ma mindennél nagyobb szüksége van a türelemre, a gyengédségre és a szeretetre. Fábos Erika- Az idén a megszentelt élet, vagyis a szerzetesek, éve van. Ennek keretében zajlik idehaza egy kampány Rendben vagyunk címmel. Miért döntött úgy, hogy részt vállal ebben?- Meg kell mondanom, eleinte semmilyen lelkesedés nem volt bennem. Nekem az egész életem nem erről szólt, és tudtam, hogy majd olyan kérdéseket tesznek tel, amelyek a legtitkosabb belső énemet érintik, amelyekről nagyon nehéz beszélni. Mert nincs semmim, amit felmutathatok, amit elértem, amin keresztül a külső szemlélő egyszerűen megérthetné, hogy valaki miért választ a mai világban olyan értéket, a pénz, a hatalom az élvezetek helyett, ami nem kimutatható. Megértettem aztán, hogy ha ezzel megismertethetem az embereket az életünkkel, ha ez csak egy embernek segít megerősíteni a hitét, vagy másokat ezzel hozzásegíthetek a lóisten szeretetéhez, akkor nem szabad kételkednem.- Tapasztalja, hogy előítéletesek a szerzetesekkel az emberek?- Igen, azt képzelik, hogy ilyesmire csak beteg vagy életunt ember képes, de mondanak még ennél drasztikusabb dolgokat is. Azért, mert csak külső képeik vannak rólunk, hiszen az a szellemi öröm, ami minden más örömöt meghalad és amivel a szerzetesi élet együtt jár, arról nem beszélünk, hanem átéljük.- Mit kezd ezekkel az előítéletes helyzetekkel?- Türelmes vagyok, és úgy teszek, ahogy Szent Pál írja: „Győzzétek le a rosszat a jóval.” Nagyon személyes életet élek, a környezetemben jól tudják rólam, hogy minden kapcsolatom tiszta, mindenkinek a javát akarom, és igazi, önzetlen szeretettel fordulok ahhoz, akivel találkozom.- Hogyan lesz öröm egy ilyen lemondásból, áldozatból, ami a szerzetesi élettel jár?- Nekem úgy, hogy az egész életemben benne volt az a bizonyosság, hogy ez az én utam. Meg vagyok arról győződve, hogy a lóisten szeretete kíséri az életemet, ahogy mindenkiét, aki valami örök értéket választ feladatának. Nemcsak az istenkapcsolatra, földi dolgokra - tudománynak, művészeteknek, akár családnak - szentelheti valaki az életét, az is lemondásokat jelent, de ahogy a Krisztussal való kapcsolattal, minden szeretetten elköteleződéssel egy teljesebb, örömtelibb élet jár. Hiszem, hogy Isten nem csinál értelmetlen dolgokat, és azt is, hogy az embert boldogságra teremtette. A család nagyon nagy érték, arról csak egy még nagyobb értékért szabad lemondani. Rátettem az életemet kizárólagosan Istenre, őt szeretem mindennél és mindenkinél jobban, és Armella nover kizárólag Istenre bízta az eletet, es az energikus, 86 eves szerzetesnek úgy árad vissza a boldogság az életébe, hogy abból a környezetének is jut Névjegy MAJOROS MARIA 1929-BEN SZÜLETET Hódmezővásárhelyen, harmadik elemitől kezdve a domonkos nővérek iskolájába járt. érettségi után felvételét kérte a domonkos rendbe. a szerzetesrendek szét- szóratása miatt fogadalom nélkül el kellett hagynia a noviciá- tust. Szüleit kuláknak nyilvánították, elaz ebben való örömöm úgy árad, áramlik vissza az életemben, hogy abból mindenkinek jut.- Ki volt Boldog Ármella, akinek a nevét a beöltözéskor választotta?- Libapásztorként indult, majd egy zárdában volt portás. Nagyszerűen látta el a munkáját: ha valaki nem tudta a dolgát elintézni, addig beszélgetett vele, amíg megnyugodva távozott. Nem történt vele rendkívüli, csak ennyi, és én azt gondoltam, hogy ez nekem is elég, ő az, akit követni tudok.- Azt olvastam, hogy a nővéreknek a beöltözéskor lehet három kívánságuk, amiről azt tartják, megvalósul. Elárulja, önnek mi volt?- Az első kérésem az volt, hogy apuka térjen meg, ő nem volt hívő, és azt is nagyon ellenezte, hogy szerzetesi munkát vállaljak. Ez teljesült, templomba kezdett járni, és úgy halt meg, hogy magára vehette az összes szentséget. Mávették a vagyonukat. Családfenntartó lett. 1952-BEf felvették a hódmezővásárhelyi Társadalombiztosítási Igazgatósághoz, később Szentesre, majd Szegedre került, ahonnan 32 év szolgálat után, főkönyvelőként vonult nyugdíjba. A legnehezebb időben is hűségesen végezte a pasztorális munkát. DOMONKOSKÉNT csak 1978-ban tudott örök fogadalmat tenni, titokban. sodjára azt kértem Istentől, hogy anyuka hosszú és egészséges életet éljen. Ez is teljesült, hiszen 105 éves korában hunyt el. A harmadik kérésem meg még nem aktuális, és nagyon diszkrét dolog, úgyhogy azt megtartanám inkább magamnak.- Akkoriban, amikor az ötvenes években ön ezt az utat választotta, nemcsak lemondásokkal járt, de veszélyes is lehetett, ha valaki tanúságot tett a hite mellett. Mennyire volt ez nehéz?- A megfélemlítés rendszeres volt. Velem előfordult, hogy hat fegyveres férfi ébresztett éjszaka és forgatta fel az egész házat, mert illegális hitoktatást végeztem. Többször kellett városról városra költöznöm. Mégsem ez, hanem a titkolózás viselt meg jobban lelkileg. Az, hogy úgy kellett megélnem a mindennapjaimat, úgy kellett megtartanom, amit fogadtam, hogy nem volt szabad már nyugdíjasként kezdte tanulmányait a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémián. A DOMONKOS NŐVÉREK 1991-ben történt újraindulásakor Szombathelyen kezdte a klauzúrás életet, később a Budakeszin induló házukban lett házfőnök. a vezetésével újra elindult a domonkos nővérek klauzúrás élete Hódmezővásárhelyen. erről beszélnem. El kellett viselnem, hogy ugratnak, miért nem megyek férjhez, hogy megjegyzéseket tesznek, amiért nem mulatoztam a szocialista ünnepeken, elutasítani azt a fiút, akit láttam, hogy tiszta szeretettel közelít hozzám. És sokáig az okát sem értette, csak amikor elmondtam, hogy nekem nem valaki más kell, mert én a lóistent választottam, akkor mondta, hogy akkor ő ott nem rúghat labdába.- Ha ez nem illetlen kérdés: volt valaha szerelmes?- Igen, voltam. Abba a fiúba is, és azt hiszem, az egész élet lehet egy nagy szerelem. De nem is gondoltam sosem, hogy ez könnyű lesz. Biztosan tudtam, hogy nehéz lesz, az élet majd sokszor megkísért, hogy rengetegen le akarnak erről beszélni, és lesznek, akik bántanak ezért. Tudtam, hogy nagyon erős életutam lesz, de azt is tudtam mindig, hogy próbatételek nélkül nincsenek érdemek az életben. A kísértést legyőzni, az örök értéket választani a múlandó helyett, érdem. Az élet lényege pedig számomra az, ha ilyen örök értékek gyűjtögetésével tölt- hetem. Hit nélkül ezt nehéz megérteni. Aki nem érzi, hogy az áldozatának müyen értéke van, nem is tudja örömmel meghozni az áldozatot. Pedig az igazi dolgok áldozatból születnek az életben. A megbocsátás, a hűséges szeretet, a nagylelkű élet elhatározás kérdése is, de aki tudja, hogy az ideig tartó és az örök nem egy kategória, bátor lesz a nehezebb utat választani, és tisztább döntéseket hoz az élet más területein is.- Mi volt az a próbatétel, amivel a legtöbbet küzdött?- Az, hogy tudjak elég szelíd . és alázatos lenni ehhez a szol- \ gáláihoz, én ezért kínlódtam \ magamban a legtöbbet, k de volt, amikor sikerült. \ A legnagyobb próbatétel V pedig az volt, amikor haszontalannak éreztem a szolgálatot és abba akartam hagyni. Fél lábbal mindig a börtönt kockáztattam, miközben azt éreztem, hogy azok a fiatalok, akik miatt ezt a helyzetet vállalom, csak nagyon felszínesen törődnek a hitükkel, ellene tesznek a szeretetnek. Egy este kínkeservesen át is gondoltam és meghoztam a döntést, hogy abbahagyom, és ez furcsa, de jó érzéssel töltött el. Véget ér az üldöztetés, könnyebb lesz az élet. Aztán egyszer csak azt hallottam, hogy kopogtatnak az ablakomon. Egy édesanya jött kétségbeesve, hogy a lánya rossz társaságba került, és szeretné, ha beszélgetnék vele, mert csak rám hallgat. Másnap elmentem ahhoz a kislányhoz, és megértettem, hogy ezt én soha nem tudom feladni. Kétszer is meg kellett hoznom azt a döntést, hogy én ennek szentelem az életem, és ez sikerült.- A kampányban a kerékpárjával szerepel a fotókon. Biciklizik még?- Persze, a kerékpározás fontos. Negyven éve mindenhova azzal megyek. Azt mondtam, hogy amíg nem szédülök meg, kerékpározni fogok, és eddig még nem szédültem. Nagyon praktikus, jót tesz a mozgás is, és csodálatos szabadságérzést ad, kimegy az ember a határba, és ahogy körüljárja a levegő, amikor halad, az egy élmény, a kocsi ezt nem adja.- Hogy zajlik a rendházban egy karácsony?- Nagyon bensőséges. Az éjféli mise előtt közösen mondjuk el a karácsonyi történeteket, énekeljük együtt az ünnepi énekeket, aztán együtt megyünk az ebédlőbe, ahol közösen elfogyasztjuk az ünnepi vacsorát.- Az ünnepi vacsora milyen?- Az mindig hal, és a végén valami finom sütemény. Mondjuk én egész életemben képtelen voltam megenni a halat, de ez nem ront el semmit, meghagyom másnak, és sütök helyette egy tojást.- Volt olyan ünnep az életében, amit sosem felejt el?- Hétéves lehettem, még a tanyán éltünk, amikor mély álomból felköltött anyuka, hogy meghozta az angyal a karácsonyfát. Gyönyörűnek láttam, csillogott- villogott, égtek a gyertyák, a csillagszórók. Elkeseredtem mégis, hogy nem láthattam meg az angyalt. Kérdeztem anyukától, hogy miért nem marasztalták azt az angyalt, és kértem, hogy jövőre költsön föl előre, mire a bátyám kiábrándított, és elárulta, hogy nincs is angyal, és a szüléink hozták a karácsonyfánkat. Hatalmas csalódás volt. Az a hatalmas csalódás a legemlékezetesebb karácsonyom, mert anyuka megértette velem, hogy túl lehet élni a csalódást, a remény, a várakozás megmarad, mert hiszen lesz karácsony, a csoda nem marad el.- Éppen az elmúlt hetekben volt vita arról az interneten, hogy becsapjuk-e ezzel a mesével a gyerekeket.- Kell a mese a gyereknek, ettől még egy majdani csalódás miatt sem érdemes megfosztani őket. Ha szeretettel megérti, hogy abban is benne vannak az angyalok és a Jóisten szeretete, hogy a szüleit megsegíti, hogy őt megajándékozhassák, a csoda megmarad.- Minden karácsony ugyanolyan, de mindegyik egy kicsit más. Az idei ünnepnek az ön számára mi a megfogalmazható érvényes üzenete?- Az irgalmasság. Amikor Ferenc pápa megnyitotta az irgalmasság szent évét, azt mondta: az irgalmat az ítélet elé kell helyeznünk. Azt mondom, amit ő mond, hogy ennek a világnak ma mindennél nagyobb szüksége van a türelemre, a gyengédségre, az irgalmas szeretetre. Ferenc pápa azt üzente, hogy ne a félelmeink és a szorongásaink döntsenek helyettünk, mert az nem illik ahhoz, aki szeretve van, márpedig Jézus Krisztus szeret, a szeretete soha el nem múlik, csak megsokszorozódik mibennünk.- Nyolcvanhat évesen talán nem bántó, inkább jogos a kérdés, hogy mit gondol, mi a hosszú élet titka?- Ha az ember élete örömteli, az sokat jelent, és hittel ez könnyebb, ahogy ha valakinek hite van, azokat a gondokat is könnyebben le tudja rendezni a lelkében, amik a testi bajokat okozhatják - én erősen hiszem ezt.- Hogy kicsit visszakanyarodjunk a szerzetesi év kampányára: ön rendben van, boldog ember. Újra így csinálná?- Ugyanígy. Azt tehetem, amit egész életemben szerettem volna tenni. Ameddig a Jóisten ezt megengedi, addig teszem tovább örömben, nyugalomban, mert a biztos reményem is megvan arra, hogy amikor ezt már nem tehetem, majd szeretetben hazavár. Boldog vagyok, és úgy érzem, több ajándékot is kapok tőle, mint amennyit megérdemlek.- Az, hogy mi a sok és mi az elég, szemlélet kérdése is.- Igen, de aki azt érti, hogy az igazi ajándék szeretetből születik és csak mástól lehet kapni, az azt is tudja, hogy ez mekkora dolog, és a kicsit is nagyra értékeli belőle.
