Somogyi Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

2015-12-19 / 297. szám

X MEGYEI KÖRKÉP 2015. DECEMBER 19., SZOMBAT Pro Turismo Elismerő Oklevelet kapott A nagy utazó könyvtáros Buzási Éva 1955-ben született Komlón, ott járt zenei általános iskolába. 1973-ban a Kun Béla Gimnázi­umban érettségizett, majd fény­képésznek tanult a nagypapája mellett Pécsváradon. Miután al­lergiás lett az előhívó vegyszerre, abba kellett hagyniat. 1977-ben a kaposvár tanítókép­zőbe ra vették föl. 1980-ban kezdett dolgozni a ta­nítóképző könyvtárában, s akkor >___________________________________ kezdett foglalkozni idegenveze­téssel is. 1985-ben a szombathelyi Berzse­nyi Dániel Tanárképző Főiskolán, könyvtár szakon végzett. 1990-ben kezdett a Pannon Ag­rártudományi Egyetem könyvtá­rában dolgozni. 2000-ben megalakult a Kapos­vári Egyetem, majd 2005-ben az egyetem könyvtára. Azóta ott dolgozik. ___________________________• KAPOSVÁR Az idén 27. alkalom­mal adták át az ágazat legma­gasabb rangú szakmai elis­merésének számító Pro Turis­mo Elismerő Oklevelet. A turiz­mus magyarországi Nobel-díjá- nak is nevezett elismerést 12- en kapták meg, köztük Buzási Éva, a Kaposvári Egyetem okle­veles könyvtárosa, idegenveze­tő, oktató és útikönyvszerző. Márkus Kata kata.markus@mediaworks.hu Buzási Éva - akit évtizedek óta is­merek, s nem ez az első interjú, amit készítettem vele, ezért néz­zék el nekünk a tegeződést e so­rokban - azt mondja, mint sok • mindent az életében, azt is véletle­nek sorozatának köszönheti, hogy turizmussal foglalkozhat.- Akkoriban nem indult Kapos­váron idegenvezetői tanfolyam, így elvégeztem az országjárás-ve­zetőit. Utána egyszer csak bejött a könyvtárba valaki, hogy a barát­nőm üzeni: mégiscsak indul ide­genvezetői tanfolyam. Persze pén­zem nem volt rá, a könyvtárosok ugye sose kerestek jól. Viszont az előző végzettségemmel már adott nekem munkát a Volán utazási iroda vezetője, Tóth Dezső. Gya­korlatilag Ő indított el a pályán, s Ő kérte rajtam számon azt is, miért nem végeztem el a tanfolyamot. Én meg mondtam, hogy azért, mert nem volt rá pénzem. Erre föl­ajánlotta, hogy az iroda kifizeti ne­kem a tanfolyamot. Csupán annyi volt a feltétele, hogy ha nekik van szükségük rám, őket részesítsem előnyben, nyugodtan kísérhetek más irodának is csoportokat.- Persze először csak országon be­lüli utakon.- Az országjárás vezetőivel el­méletileg igen, de már akkor el­küldték először Horvátország­ba, majd a Szovjetunióba, hiszen oroszos voltam. Akkoriban vol­tak olyan utak, hogy nyolcbusznyi ember utazott egyszerre. Fantasz­tikus utak voltak.- S ma merrefelé vezet az utad?- Miután egyre öregszem, egy­re több a szabadságom, ezért egy­re több csoportot kísérek. Gya­korlatilag erre megy el a szabad­ságom. Amit nagyon szeretek, az Ausztria, Csehország, Szlovénia, Németország, és a mostani szerel­mem a Dolomitok. De szinte min­denhova megyek, ahol a némettel meg lehet élni.- És az orosz?- 90 óta nem szólaltam meg oro­szul.-Mert?- Nem volt rá igény. De azért se­gítség, mert a szláv nyelvű orszá­gokban sok mindent megértek.- A csoportokon érződik a válto­zás, ami a világban körülöttünk zajlik?- Persze. Amikor a rendszer- váltáskor kiszabadultunk kül­földre, jöttek a bevásárlóutak. Hát amennyi pénzt mi kint hagy­tunk!!!! Pedig akkor egészen má­sok voltak a fizetési viszonyok, kevesebbet kerestünk a nyugat­európaiakhoz képest, de az árak is jóval alacsonyabbak voltak itt­hon. Az útra még csak-csak ösz- szespórolták a pénzt a magya­rok, de egy szendvicset már ne­hezen, vagy egyáltalán nem tud­tunk kint kifizetni. Ma ezt simán megtesszük akár Párizsban is, mert szinte ugyanannyiba kerül, mint itthon. Szóval nagy elvárá­saik voltak az embereknek akko­riban az utazásokkal kapcsolat­ban, ám azért a pénzért, ami ne­künk volt, nem kaptunk magas szintű kiszolgálást. Ezért sok volt a reklamáció és csalódás. Aztán szépen lassan felnőttek Magyar- országon is az árak, nincs akko­ra különbség. Aki most utazik, az igenis megenged magának a va­csorához egy pohár bort vagy egy sört, egy kávét. Már a vásárlás se olyan fontos, mert nálunk is lehet kapni szinte mindent, kiegyenlí­tődtek a viszonyok.- Ez azt jelenti, hogy a reklamá­ció is kevesebb?- Igen. Általában a nem gyakor­lott utazóknál, vagy a rendkívül önző embereknél adódik manap­ság probléma. Azoknál, akik nem érzékelik, hogy csoportos úton vannak, ahol alkalmazkodni kell egymáshoz. A csoportos út egyéb­ként nem a fiatalok műfaja. Ők in­kább egyénileg, vagy kisebb bará­ti társasággal utaznak. Ami szin­tén élvezetes.- Milyen utakra van manapság igény?- Attól függ, Magyarország me­lyik részén. Én nem dolgozom uta­zási irodában, csak a csoportos utakról vannak tapasztalataim. A Dunántúlon a Balatontól északra, illetve délre nagy különbséget ér­zek. Északon mintha több utat tud­nának eladni, de azt hiszem, hogy az árfekvésben nincs nagy különb­ség. A nagyon olcsó utakat nem szeretem elvállalni, mert azokkal nekem eddig mindig gondom volt. Ott valami biztosan nem stimmelt valamelyik szolgáltatással.- Hány utat vezetsz egy évben?- Tavaly nagyon sok volt. Volt úgy, hogy egy napom volt két út között. Épp, hogy kimostam, ki­vasaltam és újra indultam. Egyna­pos útból általában évi 10-15 van. Nagyobbakból 8-10.- Ha választanod kellene, mert nem tudnád összeegyeztetni idő­ben vagy energiában, a könyvtá­rat vagy az idegenvezetést válasz­tanád?- Ilyet ne kérdezz tőlem! Szá­momra a kettő együtt él.- Hegy vagy tenger?- A fürdés nem vonz. Voltam úgy Spanyolországban, hogy a ha­zaérkezésünk után, mikor meg­kérdezték, milyen a tengerpart, kavicsos vagy homokos, nem tud­tam rá válaszolni. Többnyire örül­tem, hogy le tudtam ülni meginni egy kávét, amíg az utasok füröd- tek. Az viszont klassz, amikor a hegyek és a víz együtt van.- Kedvenc városod?- Prágát nagyon szeretem, és Berlin is nagyon érdekes város. És nagyon szeretem a világ legki­sebb városát, Humot is. De sorol­hatnám még. Ám a legkedvesebb Kaposvár. Ha az a kérdés: „hol él­nék a legszívesebben?” akkor egy­értelmű a válaszom: Kaposváron...- Budapest nálad hol áll a sorban?- Egyre jobb helyen. Ma már na­gyon jó Pesten turistának lenni, bár élni nem tudnék ott. Az sem baj, hogy vannak még golyó ütöt­te házak. Az pedig kifejezetten jó, hogy vannak például romkocs­mák. Mert jól bizonyítják, hogy amiről az ember azt hiszi, hátrány, abból könnyen lehet nagy előnyö­ket kovácsolni* Az embereknek nem kell a csillogás, egyszerűen jól akarják érezni magukat. Ezt a jó szolgáltatásokkal lehet elérni. Mindig az ember a fontos. A mo­solygó, segítőkész ember.- A saját szórakozásodra csoport­tal vagy egyénileg utaznál?- Mennék szívesen csoporttal is. Nagyon élvezném, hogy csak be kellene ülni a buszba. Pedig szokták mondani, ha én utas lennék, biztosan mindenbe be­leszólnék.- És igen?- Biztos, hogy nem. Nekem egy csoportos úton mondják meg, hogy lépjek kettőt jobbra és akkor lépek. Viszont abból a szempont­ból nem lenne rossz, hogy lehet­ne tanulni abból, amit az ember utasként tapasztal. lobban látná az ember, min kellene változtat­ni, javítani. De egyelőre erre nem volt alkalmam.- Időhiány?- Talán az is. De épp nemrég történt, hogy a sógornőm a szü­letésnapomra egy utat szeretett volna ajándékozni. Egy olyan út­ra szeretett volna befizetni, amire már készültem, többször elmond­tam, milyen jó lenne azon az úton utasnak lenni. Ám mint kiderült, azokat az irodákat kereste meg, akikkel együtt dolgozom. Ott meg azt mondták a kiválasztott utak­ra: á, azt nem lehet. Meg a mási­kat sem. Azokat mind az Éva ve­zeti és kész! Nincs mód idegenve­zető-cserére... A kamara elismerte az év somogyi vállalkozóit KAPOSVÁR-SOIWOGY A SKIK elnök­sége kitüntette a megye gazda­sági életében kiemelkedő kama­rai tag vállalkozásokat. A Somogy Gazdaságáért Díjat a több éven át egyenletesen jó teljesítményt nyúj­tó cég, a borjú-, és bárányhús ter­mékek előállításával, forgalma­zásával foglalkozó Kapós Ternero Kft. kapta. Megszerezte a Kiváló Magyar Élelmiszer védjegy hasz­nálati jogát. Az Év Somogyi Vállal­kozása Díjat a piacképesen és ered­ményesen működő kamarai tagok kapják. Mikroméretű kategóriá­ban a kaposvári Corvina Nyomda Kft. lett az év vállalkozása-, kkv kategóriában a Kapós Galván Kft, melynek fő tevékenysége az acél- szerkezetek, gépelemek galvani­zálása, horganyzása. A SKIK évente két Somogy Szakképzéséért Díjat adományoz: egyet vállalkozásoknak, a mási­kat magánszemélyeknek. Ők a gyakorlati képzőhelyén kiemel­kedően biztosították a gyakorla­ti képzés feltételeit, a tanulóknak magas szintű gyakorlati oktatást nyújtottak. A vállalkozásoknak szóló szakképzési díjat a marcali Ziehl-Abegg Kft. nyerte. Létrehoz­tak egy tanműhelyt, így már a 9. évfolyamtól kezdődően részt vesz­nek a szakképző iskolai tanulók gyakorlati képzésében gépi forgá­csoló és ipari gépész szakmákban. Az egyéni szakképzési díjat Ma­ár Tibor, a Kaposvári Szakképzé­si Centrum Eötvös Lóránd Műsza­ki Szakközépiskola és Szakiskola igazgatóhelyettese kapta, aki több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkezik. A Somogy Idegenforgalmáért Díjat 2015-ben a rádpusztai Gaszt- ro Élménybirtok vihette haza. A 6,5 hektáron elterülő idegenfor­galmi központ, lovarda, csárda és panzió hozzájárult a megye ide­genforgalmi vonzerejéhez. Ebben a kategóriában elismerő oklevelet kapott a kaposvári Vicolo-Ház Kft és a siófoki Thétisz Kft. A Somogy Innovációjáért Díj kategóriában szintén elismerő oklevelet vett át a Zselic Kincse Szövetkezet, amely a zselici tájvédelmi körzet telepü­lésein élő és alkotó kézműveseket, őstermelőket tömöríti. A Somogy Környezetvédelmé­ért Díjat a Kaposvári Villamossá­gi Gyár Kft. érdemelte ki az idén. Felülvizsgálták a technológiákat, új szennyvízkezelőt építettek, sze­lektív hulladékgyűjtő-, fémhul­ladék gyűjtő konténereket, bál­ázó gépet, gazdaságos olajfelitató rendszert szereztek be. K. G. Roham a halért NOHA még hat nap van hátra szentestéig, óriási a forgalom a kaposvá­ri nagypiac halboltjában. A sor angolnamódra kígyózik, sokan ugyan­is biztosra akarnak menni, hogy beszerezzék az ünnepi asztalra valót. Az üzlet hátsó traktusában serény kezek pucolják a különféle halakat, melyekből a szakemberek szerint az év végi ünnepek alatt fogy el az éves mennyiség csaknem fele. A Fonómunkás Kisszínpad rendezett emlékestet az Agórában A legendák velünk élnek Az elmúlt öt évtized történéseit mutatták be képekben KAPOSVÁR Az aranykorszak leg­szebb éveit villantották meg a kaposvári Fonómunkás Kisszín­pad egykor tagjai az Agórában. Kaszás Ferenc, a Vértes Elemér Színjátszó Társulat elnöke egy­értelmű igennel válaszol az em­lékest kérdésére: a legendák ve­lünk élnek.- Kijelenthetem, hogy ma Ma­gyarországon ez az egyetlen olyan színjátszó kör, amely jövő­re megéri az ötvenötödik szüle­tésnapját - mondta. - Úgy ér­zem, néhányan még régi mo­hikánok vagyunk és kevés az utánpótlás, mert ez az időszak ma nem kedvez a színháznak, ahol inkább a musical vonal a népszerű és divatos. Hozzátette: a fonósok bará­ti társaságának vonala a régi, klasszikus színházra épül, ahol a nagy pesti kabarékhoz hason­ló darabokat csinálnak. Ráadá­sul rengeteg téma hever a fiók­ban megvalósításra várva, de ez már az utánpótlásra vár.- Nagy múltú elődök és zse­niális rendezők dolgoztak min­dig a Fonómunkás Kisszínpa- don - emlékezett az 1961-es ala­kulásra és az addig történtekre az elnök. - Azóta többször újra­alakítottuk, több műfajt is kipró­báltunk az irodalmi és verses összeállításoktól kezdve a ze­nés politikai kabaréig, mi szer­veztük az első Somogy megyei színházi találkozót, és két évig Kaposvári Nyár címen nagy­színpadi előadásokat középisko­lásokkal. A Vértes Elemér Színjátszó Társulat alakulása óta a város kulturális életének szerves ré­sze, rengeteg archív anyaggal rendelkezik, ez utóbbiakból kiál­lítás is nyílt a műsorral egy idő­ben az Agórában. Terveik szerint jövőre könyvet jelentetnek meg a társulat történetéről. J. G. « A * I á r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom