Somogyi Hírlap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
2015-09-06 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 33. szám
2015. SZEPTEMBER 6., VASÁRNAP SZTORI g Gábriel Arbona Moncho spanyol fókaidomár az egyik legnagyobb múltú cirkuszos nemzedékhez, a Holczer családhoz tartozik. Éppen 31 éve foglalkozik delfinekkel, fókákkal. Gyakorlatilag velük él. Saját módszerrel tanítja őket, amelynek lényege a játék, a sikerélmény és a jutalom. Csejk Miklós BUDAPEST „A fókaidomár-mester- séget nem lehet tankönyvbó'l megtanulni, mellesleg nem is nagyon van fókaidomár-tankönyv” - fejtegette lapunknak Gábriel, aki egész nyáron a Fővárosi Nagycirkuszban lépett fel a családjával együtt egy nagyon szórakoztató mutatvánnyal. A fókái labdáztak a közönségből véletlenszerűen kiválasztott kisgyerekekkel, tapsoltak, pacsit adtak. Egész ügyesen kapták el a karikákat, de ami a legviccesebb volt, hogy még táncoltak is: rock and roll zenére. „Az lesz igazán sikeres ebben a szakmában, aki már fiatal korától az állatok között él - mondta a spanyol fókaidomár lapunknak. - Nagyon fontos az állatok tekintetéből való olvasás, viselkedésük megismerése, de a titok mindig valami többről is szól. Ezekkel az állatokkal együtt kell élni.” vaj, hogy nem hallottuk egymás hangját. „Jelzik a fókák, hogy készülődni kell, mert kezdődik az előadás.” El nem tudtuk képzelni, honnan tudhatták a fókák a cirkuszi fellépésük kezdésének időpontját percre pontosan megállapítani. A válasz mégis egyszerű, mint minden a természetben. „Jelzi a hasuk” - mondta Gábriel mosolyogva, ilyenkor ugyanis fejenként vödörnyi halat kaptak jutalomból. Sminkelni kellett, készülődni, közben Gábriel felesége elmondta, hogy ők már 26 éve együtt élnek, és éppen ennyi ideje lépnek Tel együtt. Közben a fókák kiugrottak a medencéből, majd a bevizezett fólián követték Gábrielt és feleségét. „Igen tisztelt publikum, a Holczer család és az ő fókáik!” - mondta a konferanszié, és elkezdődött Budapesten az utolsó előtti előadásuk. Gábriel épp 31 éve él együtt delfinekkel és fókákkal. Már 8 éves kora óta szeretett volna valamilyen állatot, de édesapja, akinek egyébként borászata volt, sokáig nem engedte. Tizennégy éves korában ment el egy dél- fináriumba takarítónak, hogy állatok mellett lehessen. Inkább előbb ment be dolgozni és később ment haza, mert látni akarta, hogyan foglalkoznak a delfinekkel és a fókákkal. Évekkel később már állatgondozóként, idomárként dolgozott ugyanott. Volt olyan időszak, hogy 40 fókával foglalkozott, minden idejét velük töltötte. Sosem bánta meg. „Nem az a művészet, hogy az ember kimegy a színpadra egy tízperces előadás erejéig, bár kétségtelen, hogy csodálatos érzés, amikor örömet okoz a fókáival a cirkuszban. Az igazi művészet sokkal inkább az, amit az ember egész nap csinál az állatokkal. Ezt persze nem látja a közönség - magyarázta Gábriel. - Van olyan fóka, amelyiket én tanítottam meg úszni. A fóka nem a vízben szül, természetes körülmények között csak fokozatosan megy bele a mély vízbe a kicsi. A delfiná- riumban viszont hirtelen mélyült mindegyik medence. A kisfokát a hasamon vittem be, kapaszkodott belém, fokozatosan tanítottam meg neki a mély vizet. Ezek nagyon fontosak, igazi kapcsolatokat eredményeznek az állatokkal.” Miközben Gábriel mesélte egyáltalán nem hétköznapi életének történetét, amelynek sarokköve, hogy 26 éve járják párjával és fókáikkal a cirkuszokat, már nem kevés helyen megfordultak, először egy, majd három fókafej nézett ki a Fővárosi Nagycirkusz épülete mögötti nagy medencéből. Mellette Gabrielék szerény lakókocsija, előtte ültünk. Mivel belemerültünk a beszélgetésbe, a fókák rekedt, bőgésszerű, majd pedig sikoltó hangot adtak ki folyamatosan, és izgatottan föl s alá úsztak a medencében. „Mi történt?” - kérdeztük ijedten, mert ekkor már akkora nagy volt a zsiA szakirodalom szerint egy fóka átlagosan 27 évet él. Gábriel, a fókaidomár elmondta, volt neki olyan fókája is, amelyik 40 éves koráig fellépett vele. Ezek a fókák egészségesen étkeznek, kapnak sok vitamint is. Nekik a munka is játék, nem monoton az életük. Gábriel és felesége jelenleg három fókával dolgozik. Mur- dok 22 éves, Paul 11, Miké pedig 10. Mind a tanulási folyamat során, mind az előadáson jutalmazással motiválja a házaspár az állatokat. Ha jól csinálnak valamit, három halat kapnak, ha nagyon jól, akkor ötöt. De ha elrontanak valamit, akkor is van hal: egy darab. A lényeg, hogy a gyakorlatokat mindig sikerélménynyel kell befejezni, nem szabad az állatok önbizalmát lerombolni. Állati önbizalom „A fókákkal együtt kell élni” Elsősegélynyújtás: a legnagyobb kárt mindig azzal okozhatjuk, ha egyáltalán nem csinálunk semmit A mentők, az aranyóra és a pillanat bátorsága ELSŐSEGÉLYNYÚJTÁS Magyarországon évente több mint húszezren halnak meg hirtelen szívhalál következtében, pedig sikeres beavatkozással az első három percben 7Q százalékuk megmenthető lenne. A bátor elsősegélynyújtás nemcsak ilyenkor, hanem minden súlyos, esetben életmentő lehet, hiszen az első pillanatokban dől el a sérültek sorsa. Jövő hét végén lesz az elsősegélynyújtás világnapja, ilyenkor mindig előtérbe kerülnek a különféle felmérések. Ezek szerint a magyar lakosság nagy része, csaknem 80 százaléka vett részt valamilyen elsősegélynyújtó tanfolyamon, baleset esetén mégis csak minden hatodik ember segítene. A segítségnyújtást befolyásoló két legfontosabb tényező, hogy van-e bátorság segíteni, illetve mennyire friss a megszerzett tudás. Teljes biztonsággal - saját bevallásuk szerint - még a képzetteknek is csak a 20 százaléka tudná alkalmazni a meg- tanultakat, pedig a szakemberek szerint már az is elég lenne, ha megpróbálnák. Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője azt mondta: baleset esetén mindig az első percek a kritikusak, ezek a pillanatok döntik el a beteg sorsát. Súlyos esetekben, mint amilyen egy erős vérzés, szívmegállás vagy félrenyelés, 5-6 perc van a segítségre, tehát a legnagyobb bajban éppen nem a mentők fogják megmenteni a balesetet szenvedett embereket, hanem az elsősegély- nyújtók. „A nemzetközi szakirodalom aranyórának nevezi azt az időszakot, ami a sérülés és az ellátás első órája között van - mondta Győrfi Pál. - A későbbi esélyek és a gyógyulás szempontjából is meghatározó, hogy ebben az időben mi történik. A mentőszolgálat átlagosan 10-15 perc alatt ér ki egy helyszínre, hiszen van a riasztásnak egy technikai menete, közlekedni kell, tehát nagyon ritka, hogy gyorsabban sikerül. Éppen ezért nem mindegy, mi történik, amíg megérkezünk. A tapasztalatunk az, hogy segítőkészek a magyar emberek, de sokan félelemből mégsem segítenek. Annak érdekében, hogy ezen változtassunk, az elsősegély-oktatás szemléletét is modernizáltuk. Ma azt hangsúlyozzuk, hogy »ha nem csinálsz semmit, azzal árthatsz a legtöbbet^ Megerősítettük a telefonos távse5 lépés, ami életmentő lehet 1. Szóljon a bajbajutott emberhez, óvatosan rázza meg a vállát, és ha nem reagál, kiáltson segítségért! 2. Biztosítson szabad légutat, fejet döntse hátra, állat előre, és vizsgálja meg, hogy van-e normális légzés! 3. Ha nem veszi normálisan a levegőt, hívja a 104-et, és ha kell, kérjen segítséget a diszpécsertől az újraélesztéshez. 4. Összekulcsolt kezét helyezze a mellkas közepére, és végezzen 30 nyomást a mellkasra 100- 120/perc ütemben, 5-6 centi mélyen. 5. Ezután fújjon be kétszer a beteg szájába úgy, hogy a mellkas megemelkedjen. Ehhez fogja be a beteg orrát, de a légutakat tartsa szabadon. A befúvások Után ismételje harmincszor a mellkasi nyomást, majd fújjon újra kétszer. Folytassa mindezt addig, amíg a mentők kiérnek, vagy a beteg magához nem tér. gítséget is. Mentésirányítóink telefonon szakszerű, érthető információkkal tudnak útmutatást adni. Természetesen a jövőre nézve az is fontos lenne, hogy az iskolákban nagyobb hangsúlyt kapjon ez a szervezett képzés, de az is, hogy minél többen, legalább akár csak egy gyorstalpalón a közvetlen életveszély elhárítását megtanulják.” Márkus Dávid esélyadónak mondja magát A fiatal férfi öt évvel ezelőtt kezdte el terjeszteni az elsősegély fontosságát. Azóta ez a missziójává vált, és már több mint háromezer embert tanított meg a legfontosabb teendőkre. „Kisgyermekkoromtól, feltehetően a tüneményes gyerekkori doktor nénim hatására döntöttem el, hogy orvos szeretnék lenni, és ezt az álmomat meg is valósítottam - mondta Márkus Dávid. - Mindig minden érdekelt, ami egészségügy, és amikor olvastam egy statisztikát, hogy menynyi ember hal meg azért, mert az emberek többsége nem tudja, mit kell tenni, elkezdtem lépésről lépésre megszervezni ezt a mozgalmat. Sokan foglalkoznak ezzel, de azt gondoltam, ha egy civil ember, közvetlen, barátságos formában és ingyenesen adja át a tudást, talán többekhez eljuthat. A tapasztalat az, hogy egy eszméleténél lévő betegnél, még egy erős vérzés vagy egy csúnya törés esetéh is előbb segítenek, a legnagyobb mumus az újraélesztés. Pedig akár hibázhatunk is, a lényeg, hogy valamit tegyünk. A tökéletesen végzett újraélesztés természetesen jobb, mint a hibás, viszont inkább csináljuk hibásan, mint sehogy, hiszen kárt nem okozhatunk vele. Ha csak a hirtelen szívhalálra gondolunk, évente több ezer ember életét lehetne megmenteni.” Fábos Erika
