Somogyi Hírlap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

2015-09-06 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 33. szám

4 Zsohár Zsuzsanna a civil autós konvoj ötletét nem támogatja. A semmiből indult szervezetnél annyi adomány gyűlt össze, hogy új raktárra lenne szükségük. 0 INTERJÚ 2015. SZEPTEMBER 6., VASÁRNAP „Tragédiák fele sodródunk” A Migration Aid szóvivője, Zso­hár Zsuzsanna szerint a bi­zonytalanság, a kiszámíthatat­lan jövő a legrosszabb a mene­dékkérők számára. Pedig azzal számolnak, hogy nem keveseb­ben, hanem egyre többen lesz­nek, ezért lenne szükség mi­előbb emberséges megoldásra. Fábos Erika- Ez a hét a menekültkérdés- .ről szólt, főleg nálunk, de Európa több országában is. Napról nap­ra látunk drámai képeket a tévék­ben, újságokban. Mi volt a héten az, ami személy szerint a legin­kább megérintette?- Ez a hét valóban tragikus volt. Szinte minden napra ju­tott egy olyan eset, ami megrá­zott, de a legemlékezetesebb ta­lán az a hatalmas csalódás volt, amit a csapdába csalt vonat oko­zott. Amikor megláttam azt az apukát, akit a sínek között a fe­leségével és a pici babájukkal a karjában vertek a rendőrök, zo­kogtam. Ez egy lelketlen, hazug akció volt, amire szavam sincs. Nem értem, hogyan lehet baj­ban lévő emberek sorsával így játszani, ilyen cinikus módon viszonyulni hozzájuk, hogyan lehet kisgyerekeket, anyákat kitenni ilyen helyzetnek? Nem csoda, ha maguk a menekültek is egyre elkeseredettebbek és egyre jobban félnek. Bizonyta­lanság van körülöttük, teljes ki­számíthatatlanság, és az ilyen események után egyre hiteltele­nebbé válik minden a számuk­ra, még mi is, akik segíteni aka­runk rajtuk.- Sokan gondolják, hogy a Mig­ration Aid egy nemzetközi segély- szervezet, nem pedig egy civil, magyar kezdeményezés.- A Migration Aid egy tíz he­te megalakult, a semmiből ki­nőtt, szervezet nélküli közössé­gi kezdeményezés. Magánem­berek adományaiból és mun­kájából működik. Korábban le­hetett pénzt is adományozni, de ezt beszüntettük. Követőnk, támogatónk több ezer van, és a rendszeresen dolgozó önkéntes aktivistáink száma is 300 kö­rüli ma már. Egy-egy jótékony- sági akció során az a tapaszta­lat, hogy 8-10 hét alatt fullad ki a történet, és kezdenek az em­berek egyre fásultabbak lenni, mi 10 hét után ott tartunk, hogy adománystopot kellett a héten hirdetnünk, mert csurig van a raktárunk, és egyre többen jönnek, hogy segítsenek. A ne­gatív, idegenellenes kampány sokakat megmozdít, működik egyfajta kompenzálás, hogy „de én nem ezt gondolom, és tenni akarok valamit”. Amire a leg­nagyobb szükségünk lenne, az egy új raktár, és az, hogy a vi­déki, határ menti városokban, valamint a Debrecen-Budapest útvonalon Is legyenek aktivis­ták, mert szükség lenne rájuk.- Mi az, amiben segít a Mig­ration Aid?- Az alapvető célunk az volt, hogy abban közreműködjünk, hogy a menedékkérők minél zökkenőmentesebben tovább tudjanak utazni. Fáradtak, ami­kor megérkeznek, éhesek, a ki­száradás szélén lévő kisgyereke­ket is juttattunk már orvoshoz. Étellel, itallal, kisebb egészség- ügyi ellátással, az anyanyelvűk­re lefordított információkkal se­gítünk, és az is fontos, hogy az aktivistáink igyekeznek együtt­működni a rendőrséggel és a hatóságokkal, amennyire csak hagyják és engedik. Egyre ke­vésbé, a napokban előbb kide­rült, hogy nincs szükség a mun­kánkra, később pedig egyene­sen azt mondták, mi is csak za­varó tényezők vagyunk, és fo­kozzuk a gondokat.- Az ön személyes története mi? Hogyan került kapcsolatba ezzel a közösséggel?- Akkor döntöt­tem öl, hogy valamit cselekednem kell, amikor Lázár János nyilatkozatát hallot­tam arról, hogy Fó- tot újra meg kell nyitni, hogy el­helyezhessék azt a 200 szüleik által elhagyott gyereket, aki Magyarországon bolyong. Há­rom gyerekem van, megrázott az információ, gondoltam, je­lentkezem, hogy befogadó len­nék. Alapvetően is olyan a csa­ládunk, hogy ilyen helyzetek­ben nem kérdés, ha tudunk, te­szünk valamit. A délszláv hábo­rú idején is laktak nálunk me­nekültek. Egyszerűen segíteni akartam, és fel is hívtam a Be­vándorlási Hivatalt, de ott közöl­ték, hogy nem tudnak informá­cióval szolgálni, mert ez nem az ő hatáskörük. Addigra viszont éppen megalakult a csoport, és csatlakoztam.- Azóta mit változott a helyzet?- Rengeteget. Az első pár nap­ban mi kerestük a menekülte­ket. Az egész fővárosban úgy negyven-ötven csoport volt ösz- szesen. Szendvicset csináltunk, vizet, ruhát vittünk nekik a Ke­letihez meg a Kelenföldi pálya­udvarhoz. Ma nap mint nap több száz emberről kellene gondos­kodnunk, és azt sem tudjuk, meddig, mert ezek az emberek már nem tudnak Budapestről továbbmenni, és azt sem tudják, mi vár rájuk.- Sokan gyalog is nekiindultak, és civilek autós kon­vojt szerveznek, hogy átvigyék őket a hatá­ron. Mit szólt ehhez?- Azt, hogy embe­rileg megértem ezt a reakciót, és annak a pártján állok, hogy az embe­rek szabadok lehessenek, de ez illegális. Flívtak bennünket is osztrák civilek hasonló ötletek­kel, de azzal nem segítjük ezt a kaotikus helyzetet, ha tovább gerjesztjük a feszültségeket. Ugyanakkor azt gondolom, hogy be kellene látnia a kormánynak és az európai döntéshozóknak is, hogy ez már egy rendkívüli helyzet, és mint ilyen, nemcsak törvényes és korábban működő, hanem rendkívüli megoldáso­kat kíván.- A héten Európa vezetői közösen is keresték a megoldást. Testkö­zelből mit gondol, lenne ilyen? . - Nem tudom és nem Is szeret­ném minden aspektusát átlátni és mérlegelni ennek a bonyolult problémának. Nekünk nem ez a dolgunk. Az azonban biztos, hogy már régen megszülethe­tett volna egy egyezség az érin­tett országok között, vagy akár csak egy háromoldalú megálla­podás Ausztria, Németország és Magyarország között, ami ren­dezi ezt a helyzetet. De tovább­megyek, már az is rengeteget je­lentene, ha ezeknek az emberek­nek valaki higgadtan, valami biztosat tudna mondani arról, mi lesz velük. A legrosszabb a kiszámíthatatlanság, és ez már nem is egy válság, ha gyorsan nem tör­ténik valami, egyre inkább tragédiák fe­lé sodródunk.- Higgadt hang az valóban jó lenne, akár csak abban, hogy eligazod­jon egy átlagember, mit tehet és mit nem tehet. Felmerült, hogy akár az is embercsempész lehet, aki menekülteket fogad be.- Ha felebaráti szeretetből, együttérzésből ingyenesen és ideiglenesen szállást adunk a menekültként hazánkba érke­ző embereknek, ha ruhát, ételt és italt adunk, nem követünk el bűncselekményt. Ellenszolgálta­tás nélkül, ez fontos. A jogi dol­gokkal sem foglalkozunk, a Hel­sinki Bizottság viszont összeállí­tott egy kisokost, a honlapjukon lehet tájékozódni erről.­- Azért a héten már az is tapasz­talható volt, hogy a szélsőséges hangok is erősödnek. Ez vagy az idegenellenesség mennyire ér­zékelhető a terepen, mit tapasz­talnak?- Mindenhol vannak ostoba emberek, akik nem gondolkod­nak, nem tájékozódnak, csak érzelmeik vannak. Voltak is ki­sebb összetűzések a Keletinél a zűrzavarban. Minél tehetet­lenebbnek és kilátástalanabb- nak érzik ezek a menedékké­rők a helyzetüket, annál türel­metlenebbek, könnyebben in­gerelhetők és annál nagyobb bennük a feszültség és az el­szántság.- Azt megtudtuk a héten, hogy a szí­rek más bánásmód­ban részesülnének. Az a nagyon sok em­ber, aki az elmúlt he­tekben folyamato­san érkezik, honnan jön, azt le­het tudni?- Csak becslés a tapasztala­taink alapján, hogy körülbelül 40 százalék lehet szír, a többiek afgánok és pakisztániak.- Terjednek olyan információk, amelyek megosztják az embe­reket. Minden menekült drága okostelefonokkal futkos, eldo­bálják a konzerveket, amiket kapnak.- Az ökostelefon egy nélkü­lözhetetlen eszköz számuk­ra, hiszen a kapcsolatot is an­nak segítségével tudják a leg­egyszerűbben tartani egymás­sal, másrészt a térképeket is onnan használják, de van, aki­nek pont ennyi maradt a koráb­bi életéből, egy féltett telefon né­hány fotóval. Ezek az emberek több ezer kilométert gyalogol­nak, tájékozódniuk kell útköz­ben. Másrészt jellemzően nem a legszegényebbek jönnek, ha­nem a középosztály, akik ott­hon is rendelkeztek ilyen eszkö­zökkel. Nagyon sok közöttük a diplomás, tanult ember, akinek valaha volt egy működő, normá­lis egzisztenciája. A pazarlás­ra visszatérve, előfordul, hogy a kulturális különbségek vagy vallási előírások miatt nem esz­nek meg bizonyos dolgokat, de ez is érthető. Sok ilyen butaság van, ami semmi másra nem jó, csak az indulatokat gerjeszti. Akik kijönnek érdeklődni, vagy segíteni, meg is lepődnek, hogy milyen a valóság.- Az is városi legenda, hogy a me­nekültek többsége fiatal férfi?- A többség családdal együtt indul el, akár mindenórás ter­hesen is. Láthattuk, több baba is született már nálunk. A fiatal férfiak általában afgánok vagy pakisztániak. Afganisztánban még Szíriánál is nagyobb a baj, hiszen évtizedek óta fegyveres konfliktusok vannak az ország­ban. Ezek a nagyfiúk gyakran családfenntartók - a család ösz- szeadja, amije van, és útnak in­dítják őket, hogy rendszeresén pénzt küldjenek majd haza. Va­lahogy eljutnak Törökországba, Görögországba, és jönnek végig a Balkánon. A céljuk, hogy eljus­sanak Németországba, Ausztriá­ba vagy egy olyan országba, ahol jó pénzért dolgozhatnak, hiszen kötelezettségük van a családjuk felé. Ők az előőrs, egy lehetséges menekülési útvonal, a jövő a csa­lád számára.- Abban is lehet igazság, hogy hordoz kockázatokat, ha ennyi ember ellenőrizetlenül juthat át országhatárokon.- Lehet ezen is vitatkozni, ahogy abban is lehet eltérő a fel­fogásunk, hogy Magyarország mennyire lehet befogadó és nyi­tott ország, és a későbbi integ­ráció esélyeiről is lehet gondol­ni sokfélét. Ami viszont nem vi­tás, hogy már itt van több ezer ember, csak a fővárosi tranzitzó­nákban több mint kétezren van­nak. Ezzel a helyzettel pedig mu­száj kezdeni valamit. Miért ne lehetne a lakosságot például ar­ra ösztönözni, hogy fogadjon be gyerekeket? Ha változik odaha­za a helyzet, akkor egy európai értékrenddel rendelkező mene­kültből nem lesz ellenség vagy szélsőséges fundamentalista, amikor hazatér.- Mire számítanak hosszabb tá­von? Megoldódik ez a héten ta­pasztalt feszültség, vagy marad ez a rendkívüli áradat?- Arra számítunk, hogy marad a mostani hatalmas hullám. Lát­hattuk a hírek között, hogy Da­maszkuszi is elérte az ISIS, jósol­ható, hogy még többen el fognak onnan jönni. Ráadásul közeleg a rosszabb idő, amikor már nem lehet utcán, aluljárókban aludni, amikor az időjárással is küzdeni kell, arra számítunk tehát, hogy a helyzet fokozódik. Mielőbbi megoldás kellene, ez lenne min­denkinek az érdeke, mert jelen­leg az látszik, hogy napról napra növekszik a feszültség és növek­szik a hibák száma. A legrosz- szabb a ki­számíthatat­lanság. Napról napra nő a feszült­ség és a hi­bák száma.

Next

/
Oldalképek
Tartalom