Somogyi Hírlap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
2015-08-31 / 203. szám
2015. AUGUSZTUS 31., HÉTFŐ SPORT 15 Hihetetlen történetek a Hargitáról és Bánffyhunyadról: mivel Romániában a Ceau^escu-rendszer 1989 előtt nem engedett adásba külföldi meccset, az erdélyi magyarok antennát barkácsoltak, felvitték a tévét a hegyre, hogy ott nézzék a vb-t, az Eb-t és a magyar válogatottat Meccsnézés házilag barkácsolt antennákkal a Cea usescu-d i ktatú rá bán Szabadság az erdélyi hegyeken Kereső Árpádot himnuszénekléssel vádolták, László Csa- báék UEFA-kupa-döntője pálinkába fulladt. Legendás erdélyi meccsnézések a Ceauses- cu-diktatúra idejéből. Csillag Péter kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu ERDÉLY Nyolcvankettő nyara, Székelyföld, Hargita-hegység. Ha kissé hangyásan is, de az 1250 méteren magasodó Csík- szentimrei Büdösfürdőnél fogható a szovjet televízió, a környékbeli falvakból a bátrabbak csoportosan mennek ki nézni a meccseket, a román állami tévé ugyanis nem adja a vüágbajnokságot. A napi két órában sugárzó propagandacsatorna, az RTV 1970 és 1990 között a futballtornák közül egyedül az 1984-es Eb-t tűzi műsorra, a román érintettség miatt ez egybevág a nacionálkommunista irányvonallal, egyébként ki van zárva, hogy míg a korgó gyomrú országban öt tojás a havi fejadag, az állam futballközvetítési jogdíjaira pazaroljon. A Ceausescu-diktatúra belenevelte a félelmet az emberekbe, Erdélyben különösen elővigyázatosnak kell lenni. Titokban szerveződnek a büdösfürdői túrák, barkácsolt antennával, traktorakkumulátorral indulnak ki a hegyre a férfiak, némelyek viszik magukkal a gyereküket is. Ott van közöttük a kis Laci, aki a kilencévesek csodálatával figyeli a bolhás, fekete-fehér képernyőt; Paolo Rossi és az olasz válogatott tündöklése, a rendkívüli közösségi élmény egy életre meghatározó tapasztalatként ég a memóriájába. A „kék szeműek” a fák alól is figyeltek Azóta eltelt 33 év, Péter Laciból időközben dr. Péter László, a kolozsvári Babe.'j-Bolyai Tudomány- egyetem adjunktusa lett. Nemrég úgy döntött, tudományos igénnyel kezdi kutatni az erdélyi közösségi emlékezetben oly elevenen élő, 1989 előtti hegyi meccsnézéseket. Szociológus kollégájával, Csata Zsomborral és diákjaival első körben a gyergyócsomafalvi hegyre járókat kereste fel. „Ahogyan felnőttként, tudatosabban közelítettem a témához, jobban megértettem, mit is jelentett ez valójában - beszél felismeréséről a szociológus. - A hegy a szurkoláson túl spontán kilépést kínált a nyomasztó mindennapokból, lázadást a rendszer igazságtalansága ellen. A futball szintjén az igazságtalanság abban mutatkozott, hogy az állami tévé nem tűzte műsorra a nemzetközi tornákat, a helyi közösség azonban önként, fű mentén mégis megszervezte magának a meccsnézést. Erős etnikai vonatkozása volt a hegyi túráknak, hiszen Székelyföldön többnyire magyarok gyűltek össze, akik hangot adtak magyarságérzésüknek, főként néhány üveg pálinka elfogyasztása után. A Gyergyói-ha- vasok magaslatán, a Pongrác-te- tőn néha ezerkétszázan is összeverődtek, 1988-ban ott adták elő rögtönzött módon az István, a királyt. Előfordult, hogy elénekelték a székely himnuszt, ami a 80- as években, amikor a települések nevét sem volt szabad kiírni magyarul, nagy bátorságra vallott. A hegytetőn, a rezsim ellenőrzésétől távol egyfajta alternatív nyilvánosság jött létre, amelyben lehetett magyar népdalokra gyújtani, a rendszert gyalázni vagy Ceausescu-vicceket mesélni.” A társaságba beépült spiclik - vagy ahogyan arrafelé nevezték őket, a „kék szeműek” - jelentettek, a hírhedt román állambiztonsági szerv, a Securitate azonnal munkába lépett. Nem ártott kiszűrni a veszélyt, így bevett gyakorlattá vált, hogy a meccsnézések előtt a köztudottan gyanús személyeket alaposan leitatták, inkább ne lássanak, ne halljanak semmit. Noha a román rendőrök nem mertek kimenni a csoporttal a magaslatra, féltek, hogy az ellenséges közegben bántódásuk esik, a hegy lábánál szorgosan írogatták fel a visszatérő autók rendszámát. Büntettek mindenkit, akit tudtak, és mivel akartak, általában tudtak is. Makarov hangyás cselei a Junosztyon Könnyebb volt rajtaütni azokon, akik messzebbre indultak mécsesét nézni, a rendszám árulkodott. Ha egy Hargita, Kovászna vagy Maros megyében bejegyzett, férfiakkal teli kocsi közeledett a Kolozsvár melletti Feleki-te- tő vagy a félillegális meccsnézések Mekkája, Bánffyhunyad felé, a rendőr tisztában volt a feladatával: félreállítani, leckéztetni, bírságolni. Utazni azért volt érdemes, mert amíg a Gyergyói-me- dencében a kisinyovi vagy a kijevi televíziót lehetett fogni, Bel- ső-Erdély magaslatain nézhető volt a magyar csatorna, így a magyar válogatott is, akár a házakban is. Ma már elképzelhetetlen, csodálatos és szívbe markoló gyakorlatról beszélünk, valami olyasmiről, mintha a Zala megyeiek évtizedeken át Debrecenbe járnának, hogy vadidegen családokhoz bekéredzkedve, titokban megnézhessék a tévében Dzsudzsákékat. Ami a hegyi vetítéseket illeti, Péter László kiváltképp fontosnak tartja az előkészületeket: hogy miként avatták be csendes cinkosnak a helyi pártbizottság magyar elnökét; hogy milyen leleményes műszakcserékkel oldották meg a meccsnézésre készülők kimenőjét. És legfőképpen azt, hogy ki és hogyan tudta megtalálni a vételre alkalmas pontot, majd megteremteni az erdő közepén a tévézéshez szükséges technikai hátteret. Mester Gábor, a gyergyócso- mafalviak legendás tévészerelője másfél évig járta a hegyeket, míg meglelte azt a néhány négyzetmétert, amelyen be lehetett fogni a kisinyovi állomást. Hihetetlen történetről számolt be az egyik interjúalany, állítása szerint a gyergyószentmikló- si születésű jégkorongedző, Kereső Árpád a hegytetőn leste el az egyik mesterfogását. „Igaz a sztori, máig tanítom a szovjet Makarov cselsorozatát, amelyet az 1983-as hokivé- bén a csehszlovákok ellen bemutatott - erősítette meg érdeklődésünkre a korábbi magyar szövetségi kapitány. - Kora tavaszi, havas esős, mocskos idő volt. Testvéremmel, Csabával és egy baráHalkan mesélt diktátoros viccek Ceausescunak szobrot állítanak Bukarest főterén, egy kiskatona fegyverrel őrzi az alkotást. Arra sétál egy turista, és megkérdezi:- Mondd, te katona! Miért őrződ ezt a szobrot?- Hogy valaki le ne pisilje vagy le ne köpje!- Ugyan, hát ki akarná lepisilni vagy leköpni?- Például én, ha nem lennék szolgálatban! • A román rádió reggeli adása:- Jó reggelt, elvtársak! Ceauses- cu elvtárs felkelt, keljetek fel hát ti is, elvtársak! Elvtársak, Ceau- $escu elvtárs reggeli tornázik, tornázzatok hát ti is! Elvtársak, Cea- usescu elvtárs mosakszik, mosakodjatok hát ti is! Ceausescu elvtárs reggelizik, addig zenét sugárzunk az elvtársaknak... • Marosvásárhelyen a Fő téren az újságosnál minden reggel megjelenik egy öreg székely, és megveszi a bukaresti pártlapot, az Elő- rét 3 lej 80-ért. Az újságos megfigyeli, hogy az öreg nem nyitja ki a lapot, csak rápillant az első oldalra, és már dobja is a szemetesbe. Egyszer kíváncsian megkérdezi:- Mondja, bátyám, maga nyilván kisnyugdíjas, az újság pedig drága. Miért csinálja ezt a pazarlást, hogy megveszi, és aztán már dobja is el az újságot? Azt mondja az öreg:- Hát, mert én a halálozási rovat miatt veszem csak.- A halálozási rovat miatt? De hát az nem a címoldalon van, hanem a 9. oldalon, hátul.- Nyugodjon meg - mondja az öreg. - Az a halálhír, amire én számítok, fix, hogy az első oldalon lesz! tunkkal indultunk el a Daciával, nehezen tudtunk haladni az erdei úton, egy keresztbe zuhant fát el is kellett fűrészelni, hogy továbbmehessünk. Odafent, a fák között befogtuk a szovjet csatornát a Junoszty készülékünkön, de az adás olyan rossz volt, hogy időnként csak azt lehetett felismerni, a képernyőn nem foci megy, hanem hoki. A Makarov, Larionov, Kru- tov hármas játéka így is lenyűgözött, 1-1 lett a vége. Focit gyakran néztünk a Pongrác-tetőn, a többórás autózásra fekvő Bánffyhu- nyadon a magyar tévé is tisztán bejött, egy-egy magyar válogatott meccs előtt olyan kocsisorok alakultak ki az odavezető úton, mint péntekenként Budapest és a Balaton között. Egy-egy családhoz he- ten-nyolcan telepedtünk be mécsesét nézni, vittünk a háziaknak süteményt, bort, ahogyan vendégségben illik. Olyan összetartó erő volt az, hogy ha rágondolok, most is könnybe lábad a szemem. Ottani élményem a ’78-as, átkozott argentin-magyar vb-meccs is. 1-0- ra vezettünk, az izgalomtól nem bírtam nézni a tévét, kimentem az utcára. Volt ott egy templom, a köTükörből szurkolt Péter László, a Babes-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa vezeti az erdélyi hegyi meccsnézések hónapok óta zajló szociológiai vizsgálatát. í— néhány kiválasztott kulcsmondat az interjúalanyoktól. „Kimentünk a szabadba, hogy szabadok legyünk." „A kényszer vitt rá hogy a hegyre menjünk, mert nem voltak meccsek a tévében. S magyarként drukkolhattunk a magyar csapatnak." „Egyszer a tükörben néztem végig egy meccset, mert tartanom és mozgatnom kellett az antennát. hogy lássunk is valamit. Még a pálinkát is más töntötte a számba.” rül járkáltam, be is tértem, hogy imádkozzam a győzelemért. A meccs végén láttam a meggyötört arcokat - annál rosszabbat el sem lehet képzelni...” Az 1977-es Magyarország-Bo- lívia (6-0) mérkőzés után egy besúgó feldobta Kereső Árpádot, azt állítva, a magyar Himnuszt énekelte. Behívta a rendőrség, és csak nagy nehezen tudta kimagyarázni magát („Igaz volt, persze, de tagadtam mindent”), s hogy mekkora tétje volt a vallatásnak, bizonyítja a hokiedző két ismerősének a példája: ők egy házibuliban énekelték a Himnuszt, hét év börtön- büntetést kaptak, amiből ötöt le is kellett ülniük. 1985-ben nem csak a Vidít ütötték ki Amint arra lapunknak utalt már korábban László Csaba, az MTK Székelyudvarhelyen született edzője, a Hargita magaslatára, a Kerekerdőhöz vitte fel barátaival a tévét és az antennát. „Ma is él bennem a Videoton 1985-ös UEFA-kupa-döntő- jének élménye, különösen a párharc első mérkőzéséé - kezdte az 51 éves edző. - Igazából nem láttunk semmit a meccsből. Pocsék volt a vétel, hiába igazgatták a fa tetején az antennát, csak néhány percre tisztult ki a kép, közben Szokol rádión hallgattuk a hangközvetítést. Néhányan műanyag demizsonban vittek fel szilvapálinkát, na, attól úgy berúgott a társaság, hogy volt, aki már meccs közben kifeküdt valamelyik bokor alá. Valaki másnap reggel, miután magához tért, megkérdezte, mennyi lett az eredmény, aztán amikor meghallotta, hogy 3-0-ra nyert a Reál, újra a pálinkáért nyúlt. Óriási szervezést igényelt egy-egy meccsnézés, a hegyre néha már napokkal korábban, szekérrel fel kellett vinni a tévét, hogy ne keltsen feltűnést. Az emberi leleményesség, a székely furfang segít a szükségben.”
