Somogyi Hírlap, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
2015-06-01 / 126. szám
14 SPORT 2015. JÚNIUS 1., HÉTFŐ Mocsai Lajos szerint törekednünk kell rá, hogy mester és tanítványa között megfelelő kapcsolat alakuljon ki, hogy a tanítvány túlszárnyalja a mestert Sikerek, címek, díjak, kitüntetések MOCSAI LAJOS SZÜLETETT; 1954. március 10., Szeged KLUBJAI JÁTÉKOSKÉNT; Szegedi Tisza Volán, TFSE, Vasas, Bp. Spartacus - 28-szoros ifjúsági és juniorválogatott, 20-szoros felnőttválogatott kézilabdázó KLUBJAI EDZŐKÉNT: női vonalon - TFSE, Vasas (kétszer), válogatott; férfivonalon - TFSE, Bp. Honvéd, válogatott (kétszer), Lemgo, Nettelstedt, Gummersbach (mind német), MKB-Veszprém LEGNAGYOBB SIKEREI: klubszinten, női vonalon - BEK-győz- tes (1982, Vasas), magyar bajnok (1982, Vasas), Magyar Kupa-győztes (1982, Vasas); férfivonalon - kétszeres KEK-győz- tes (1996, Lemgo; 2008, Veszprém), Német Kupa-győztes (1995, Lemgo), hatszoros magyar bajnok (1983, Honvéd; 2008- 2012, Veszprém), ötszörös kupagyőztes (1983, Honvéd, 2009- 2012, Veszprém). Szövetségi kapitányként, női vonalon - olimpiai ezüstérmes (2000), világbajnoki ezüstérmes (2003), Európa-bajnok (2000); férfivonalon - kétszer olimpiai negyedik (1988, 2012), világbajnoki ezüstérmes (1986), 2013-ban a világválogatott edzője FŐBB DÍJAI, CÍMEI, KITÜfCTETÉSEI: Magyar Ifjúsági Díj (1986), mesteredző (1986), Magyar Köztársaság Arany Lovagkeresztje (2000), Európai mesteredző (2001) , az Európai Kézilabda-szövetség (EHF) életműdíja (2002) , Kerezsi Endre-díj (2003), Pro Űrbe Díj - Veszprém városa (2008), Prima Primissima-díj (2008) , az Év magyar edzője (2009) , Fair play díj a sportszerűség népszerűsítéséért, MOB (2010) , Papp László Budapest Sportdíj (2012), az Év magyar szövetségi kapitánya (2012), Bay Béla-díj (2013), a Magyar Köztársasági Érdemrend közép- keresztje a csillaggal (2014) NŐS, NÉGY GYEREK ÉDESAPJA. ügyben, továbbá a mozgáskultúra megléte serkenti az agyi tevékenységet is. Őszintén hiszek benne, hogy az aktív élet fontosságát hangsúlyozva, példát és utat mutatva egyetemünk kedvező hatást gyakorol társadalmunkra. Ön mit sportol? Reggel öt és fél hat között, valamint este tíz óra körül, lefekvés előtt kétszer húsz percet tornázva tartom karban magam. Tizenhárom kilogrammot sikerült már leadnom. Az imént elmondottakra visszatérve: ön szerint hol kezdődik a szemléletváltás? Mindenekelőtt a nevelésben. A gyerekek tetterejében, önmegvalósításában, érzelmi intelligenciájában, jövőképében, és abban, hogy legyenek elképzeléseik, amelyeket aztán meg is valósítanak. Ön is, én is, bárki észreveheti a pozitív értékrend lebontására irányuló törekvéseket - ezt a folyamatot mindenképpen meg kell állítani, mert kártékony. És mindez mégis hogyan valósulhat meg? Ahogyan Németh László leírta a Sajkódi estékben: rakjuk rendbe a saját kertünket, és aztán a kertjeink majd szépen ösz- szeérnek. A tenni akarás, az erőkifejtés és az értékek megőrzése együtt szolgálja a közösségek, a tudásra épülő társadalom fejlődését. Ez még nem az a fotel - az az ülőalkalmatosság . amelyben kényelmesen hátradőlhet a munka |H elvégzése után. egyelőre nincs a láthatáron |H| .Habár nincs már csapatom, egyáltalán nem szakadtam el szeretett sportágamtól. Jelenleg a Kocsis Máté vezette Magyar Kezilab- da-szövetség tiszteletbeli elnöke vagyok, továbbra is van beleszóla som a szakmai munkába. Kollégáimmal igyekszünk népszerűsíteni. valamint a lehető legmagasabb szintre emelni a sportágat.” Csupa fül vagyok. Negyvenévesen Szegedről járt el a soproni Faipari Egyetemre, napi tizenkét órát utazott oda- vissza. Nem engedte veszni a tehetségét, ő lett a szegedi Alföldi Bútorgyár igazgatója. Hihetetlen munkabírású, példás hozzáállásé ember volt, mi pontosan láttuk, érzékeltük a családunkért tett erőfeszítéseit. Emlékszem, igazgatóként is vette a fáradságot, pontosabban kiszökött a munkahelyéről, hogy megnézze egy-egy jelentősebb mérkőzésemet. Ön nem is tudott róla? Dehogynem, nyilván észrevettem. Különös kapcsolat volt közöttünk, szent meggyőződésem, hogy a saját sporttehetségének kibontakozását szerette volna látni bennem. Óriási lökést és erőt adott nekem a szeretete, a törődése. Ez nem szült önben megfelelési kényszert? Ó, nem, dehogy! A belső motivációt alakította ki bennem rendkívül intelligens módon. Azt is mondhatnám, hogy a küldetéstudatot. És ezt át lehet ültetni az élsportból mondjuk a rektori feladatok ellátásába? Hogyne! A csapatépítés, a vezetéselmélet, a motivációs készség, a válságkezelés - lásd Cozma- ügy - ugyanúgy meghatározó része egy intézmény vezetésének, mint a kézilabda-válogatottak, illetve klubcsapatok irányításának. Itt, a Testnevelési Egyetemen is igyekeztem a legjobb csapatot kialakítani a felső vezetőségben. Kollégáim magasan kvalifikáltak, egyúttal függetlenek az elmúlt évtizedek azon folyamataitól, amelyektől szeretnék távolságot tartani. Az egyetem átalakításában még az út elején járnak - hol ér véget? Dinamizmust, szemléletváltást szeretnék elérni, úgy értem, nem csupán az egyetemen, hanem az egész társadalomban. Sajnos gyerekeink mozgáskoordinációján jelentős változtatásokra van szükség, vagy legalábbis el kell érnünk a mozgás iránti vágy kialakulását. Fontos, hogy ez kísérje végig az egész életünket, mert például ha hetvenévesen le tudunk hajolni befűzni a cipőnket, az jelentős megtakarításként jelentkezik az egészségA Nagy László vezerelte ü férfiválogatottal a 2012-es londoni olimpián a negyedik helyig jutott I A labda közelében MOCSAI LAJOS Irányította a magyar női és a férfi kézilabda-válogatottat, női és férfi klubcsapatokat, járt Európa- és világbajnokságon, valamint olimpián, számos előadást tartott már a vállalkozói szférában, december óta pedig a Testnevelési Egyetem rektora. Márciusban múlt hatvanéves, munkakedve azonban egy cseppet sem kopott, és valószínűleg soha nem is fog. Mocsai Lajossal beszélgetve választ kaptunk többek között arra a kérdésre is, hogy mi, pontosabban ki volt rá a legnagyobb hatással, egyúttal rávilágít, mekkora fába vágta fejszéjét a Testnevelési Egyetem rektoraiért.,, . ,, Kamler János kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu S 1 2 IZ U) 'Ö o Emlékszik, mikor volt legutóbb egyhetes szabadsága, amikor semmivel sem kellett foglalkoznia? Ez az a kérdés, amelyre mást válaszol, akinek szakmája van, és megint mást az, akinek hivatása. A szakmabelieknek év közben vannak szabadnapjaik, szabad óráik, megfelelően be tudják osztani az idejüket. A hivatás azonban más, az nem szakma, nincs olyan, hogy a munkaidő végén letesszük a kalapácsot, és hazamegyünk. Nem. Akinek hivatása van, az hazaviszi a munkát, minden pillanatban azzal él együtt, a szabadidejében is azzal foglalkozik. Ami az én példámat illeti, hosszú éveken keresztül vittem egyszerre a vezetői, illetve a sportszakmai munkámat, tulajdonképpen nem is lehetett kettéválasztani a kettőt. A Bun- desligában eltöltött éveim során fordult csak elő, hogy volt egykét hét szabadságom. De egyáltalán nem éltem meg ezt rosszként, mert engem a munka éltet - ez a hivatásom. / Elgondolkodott már azon, mi lesz az a pont az életében, amikor a fotelben hátradőlve azt mondhatja, igen, ezt szerettem volna elérni? Ó, hát nemhogy az a pont, még az a fotel sincs a láthatáron. Most a részfeladatok meghatározása zajlik éppen, amelyek ha szép lassan egymásra épülnek, megszületik belőlük az egész. Ez az egész pedig olyan egyetem kialakítását jelenti, amely meghatározó tényező lesz Európa és a világ sportjában egyaránt magas szintű képzésével, valamint az ehhez nélkülözhetetlen struktúrával. Kiművelt emberfőket, a saját területükön csúcsminőséget képviselő egyéneket,, egyéniségeket szeretnénk nevelni, olyanokat, akik a már említett értékrendet magukénak vallják, és akik tovább hirdetik az aktív élet fontosságát. Túl sok mindenbe nem hal bele az ember, de ha ezt a kultúrát elhanyagolja, nos, akkor a későbbieknek már nagyon nehéz lesz visszakapaszkodnia a teljes életet jelentő színvonalra. Mindezek mellett törekednünk kell rá - ahogy tulajdonképpen édesapám is tette -, hogy mester és tanítványa között megfelelő kapcsolat alakuljon ki, hogy aztán a közös munka végén a tanítvány túlszárnyalja a mestert. Nagyjából így lenne kerek a világom. Megkönnyezné a Veszprém BL-győzelmét? Meg. Egészen biztosan. Erre a hozzáállásra születni kell vagy eltanulni? Egyáltalán, elképzelhető a külső hatás nélküli elsajátítása? Kérem, engedje meg, hogy egészen távolról kezdjem a válaszadást! Szerencsésnek mondhatom magam, mert nálunk senki sem veszett el az utca, iskola, család háromszögben. Egy bátyám van, különböző típusok vagyunk, őt is tisztelem, szeretem, de édesapám gyakorolta rám a legnagyobb hatást. Egyszeres válogatott kosárlabdázó volt, a jugoszlávok ellen játszott - aztán elvitték katonának, s mire hazatért ___ ne gyvennyolc kilósán, nem volt lehetősége folytatni sport- karrierjét. Negyvennyolc kilósán?! Igen. Nürnberg közelében volt, és hát ott is lefogytak az emberek, nem csak az orosz fogságban. A háború miatt a tanulmányait sem tudta folytatni a középiskola elvégzése után, pedig kiemelkedő hallgatója volt a szegedi Radnóti gimnáziumnak. Aztán tudja, mi történt hosszú évekkel később?