Somogyi Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-30 / 25. szám
2015. JANUÁR 30., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP 5 Közművelődés a közérdektelenségben válságos idők A pénzhiány a könyvtárost, a muzeológust és a levéltárost is forradalmárrá teszi Könyvtáros, levéltáros, muzeológus - nem az a klasz- szikus forradalmár-tüntető típus, a múlt héten utcára vonultak több városban, így Kaposváron is, mert úgy érzik, tarthatatlan a közművelődésben dolgozók helyzete, s béremelést követeltek. Vas András- A demonstráció után sok helyről hallani lehetett: ezek is csak a zsebük miatt tüntetnek. Tényleg a fizetés a legnagyobb probléma?- Mivel 2008 óta nem volt béremelés a szakmában, azt hiszem: igen - felelte Csóti Csaba kaposvári főlevéltáros, aki a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének alel- nökeként felszólalt a budapesti demonstráción. - Tizenöt-húszezer ember megélhetéséről van szó: levéltárosokról, könyvtárosokról, múzeumi és művelődési házi dolgozókról. Hiába tárgyaltunk hosszú időn át a kormánynyal, semmi sem történt.- ígérték az életpályamodellt.- A 2010. után kialakult felfogás szerint nem egységes közalkalmazotti bértáblával számolnak, hanem szakmák szerinti életpályamodellel. A pedagógusokét úgy-ahogy elindították, a rendvédelmiseknek az idénre ígérik, nekünk jövőre esetleg, de ez sem biztos. Amiből lehet 2016 decembere is, tulajdonképpen két év. Erre javasoltuk, legyen egyszeri, egyösszegű kompenzáció, de elvetették.- Miért most vonultak az utcára? Hiszen a béreik a szocialista kormány alatt fagytak be?- Bíztunk a tárgyalások sikerében. Főként a 2010-es kormányváltás után, hiszen tudja: új kormány, új remény...- Csokonais lett: csalfa, vak...- Ezért is léptünk. Sok kolléga a mai napig bérkompenzációt kap az egykulcsos adó miatt. A szférában dolgozók 70 százaléka 80-120 ezer forint között keres, s ne felejtsük el, diplomás, adott esteben többdiplomás emberekről van szó. A pedagógusok az életpályamodellbe szerencsésen belépve most a dupláját keresik- gyakran ugyanazzal a végzettséggel, mint mi.- Csak a zsebekből hiányzik pénz?- Az egész terület alulfinanszírozott, de ez régi probléma. Azokban az országokban, ahol a nemzeti múlt és a kulturális közösségépítés valóban fontos, mint Szlovákiában vagy Romániában- más kérdés, milyen szempontok miatt és alapján... -, sokszor több, de mindenképpen rend- szerszerűbben jut ezekre a területekre. Nálunk a közművelődést bő évtizede nem tekintik állami feladatnak, a közgyűjteményeket látványelemként használják. Félreértés ne essék: a Szép- művészeti Múzeum vagy a Nemzeti Galéria sikerkiállításai fontosak és jók. Csakhogy ennek az az ára, hogy egy vidéki múzeum, könyvtár vagy levéltár minimális fejlesztési pénzhez jut csak. A saját bevételek elenyészők, hogy bele tudjanak illeszkedni a rendszerbe, sokkal több pénz kell. Csóti Csaba szerint a közművelődést az oktatás szintjén kellene kezelni Könyvtárvezetőből angliai gyári munkás az alacsony fizetések és megbecsülés miatt rengeteg a pálya- elhagyó a közművelődési szférában. Nemrégiben komoly visszhangot váltott ki, hogy az Országos Széchényi Könyvtár egyik vezetője felmondott, s a jobb fizetés miatt egy londoni gyárban kezdett dolgozni egyszerű munkásként. Megfelelő szakembert pedig nehéz találni: Zala megyében hónapokig hiába hirdettek meg egy diplomás könyvtárosi állást, senki sem jelentkezett. A nyugati határmenti megyékben különösen jelentős a pályaelhagyás: a szomszédos Ausztriában egy hét takarítással megkeresheti valaki egyhazai könyvtáros vagy levéltáros egy havi bérét...- Legalább a megyeszékhelyek intézményeit ki kellene stafírozni?- És a közepes településekét. Mert nem fog mindenki a nagyvárosba járni kiállításra. Tabról például bizonyosan kevesen jönnek el Kaposvárra.- Ha lenne mit megnézni, szerintem felkerekednének. De kevéssé vonzó, ha az állandó kiállítás 30 éve nagyjából ugyanaz, időszaki tárlat elvétve akad.- Erről beszélek: a finanszírozásból nem futja másra.- A szakmai háttér adott?- Sok a pályaelhagyó, rengeteg a betöltetlen státusz. Ebben az is közrejátszik, hogy kulturális közfoglalkoztatottakkal is ki lehet tölteni az űrt, s ezt főleg a kistelepüléseken és a néhány fős kisebb intézményekben ki is használja a fenntartó. Elbocsátja a könyvtárost, majd visszaveszi közfoglalkoztatottként. Kisebb bérért. Az eredeti szándék szerint plusz erőforrásnak szánták a közfoglalkoztatottakat, helyette a státuszt váltják ki. Az érintett dolgozó pedig kénytelen rábólintani a változtatásra, ami rendkívül méltatlan.- Volt valaha jó a helyzet?- A 60-70-es években politikai szándékból felfuttatták a területet. A rendszerváltás után elindult néhány pozitív folyamat, ám a 90-es évek végére kifulladtak. Azóta a leépülés, jobb esetben a stagnálás a jellemző.- Az átlagember számára valahol érthető, a kultúra kevesebbet kap, mint mondjuk az egészségügy.- Demagóg indok, hogy a kórház embereket gyógyít, a múzeum csak tárgyakat őriz!- A társadalom mégsem háborog, miért jut kevesebb egy múzeumnak, mint annak előtte.- Az emberek igényelnek bizonyos szintű kulturális szolgáltatást Nem feltétlenül a legmagasabbat, de a közművelődés feladata ezt kiszolgálni. És ha nem kap ehhez megfelelő állami támogatást, ellehetetlenül. Pedig közhely, de igaz: az emberek viszonya a múlthoz kihat a mindennapi gondolkodásukra.- Lehetne jól is csinálni?- Nyugaton a könyvtár ma is agóra...- És a levéltár?- Fontos lenne az internetre költözni, ahogyan a múzeumoknak is. így lehet megszólítani a fiatalokat, illetve el kell menni hozzájuk az intézményekbe.- Ehhez nem elég a sok pénz. Hiába adna holnap valaki 10-20-50 milliárdot, elfolyna a rendszerben.- A közművelődési intézményeket nem a sor végére kellene állítani, hanem olyan funkciót adni számukra, mint az oktatásé.- A szakma részéről lenne fogadó- készség? A levéltárosról nem egy exhibicionista, társaság központja figura jut az emberek eszébe...- Ez sztereotípia. Sokkal nyi- tottabbak ma az intézmények, mint akár egy évtizede is, s a kollégákban nagy az igény, megmutathassák ezt a világot. Már csak a lehetőségre várnak. Az utolsó somogyi üvegcsiszoló végórában Az idős mester attól tart, vele kihal a szakmája, nincs aki tanulja Autóhiteles nyert: a bank is vállaljon kockázatot? Utánpótlás híján kihal vele a szakmája, állítja Csőri László kaposvári üveges mester, aki az utolsó somogyi üvegcsiszolónak tartja magát, mint mondja, talán az egész Dunántúlon ő az utolsó mohikánja a szakágnak. Virágmintákat, geometriai ábrákat, még tájképet is belevés az üvegbe, kézzel. Ezt még szaktanárok sem hitték el a minap, azt gondolták, ez csak géppel lehetséges. Csőri László fél óra alatt alkot egy darabot.- 1958-ban kezdtem tanulni a szakmát. Akik minket tanítottak, mind mesterek voltak, nem mindenki tehette le náluk a szakmunkás vizsgát. Engem mindig ösztönöztek az idősebb kollégáim - emlékezett a 71 éves férfi. - Becsületet és tisztességet tanultam tőlük. Pártfogoltak, de nem közösködtünk: akkoriban a munkatársak között tartás volt, öt lépés távolság és nagy szigorúság. A munkahelyem egy kaposvári építőipari szövetkezet volt. Mindig újítottam, ha egy munkafolyamatot tíz lépésből kellett megcsinálni, én megvalósítottam ötből. De ezt le kellett tagadni a normásítás miatt, mert ha a vezetőség látta volna, hogy gyorsabban is tudunk dolgozni, megemelte volna a normát. Egyébként sem szerették az idősebb kollégáim, amikor újításon törtem a fejem, csak Csőri László kézzel fél óra alatt alkot egy darabot. Továbbadná mesterségét lopva, dugva csináltam, példá- hogy falusi gyerek lévén - he- ul ha elmentek ebédelni. Any- tesi vagyok, aztán Várdára nő- nyira imádtam a munkámat, sültem -, ha reggel nem jött a busz vagy a vonat, inkább begyalogoltam Kaposvárra, hogy dolgozhassak. Csőri László az üveges munkák mellett megtanulta a keretezést is, ő volt az utolsó, aki még tükröt öntött Somogybán. A szakma felett azonban lassan eljárt az idő:- A rendszerváltás után tönkrement a vállalat. A gépeket kidobták a Méh-telepre, én vittem haza őket. Maszek lettem, először féltem ettől, aztán any- nyi kuncsaft jött hozzám, hogy négy-öt embert fel kellett vennem, hogy győzzünk a munkát. Olyan sokat hajtottam, hogy két agyi infarktust kaptam. Szerencse, hogy a betegségtől a gondolkodásom és a kezem nem lett rosszabb, most is tudok dolgozni. Csőri László legnagyobb fájdalma, hogy az üvegcsiszolást már senki sem kéri. Egykor hetente 60-70-et is legyártott.- Nincs rá kereslet, már nem csinálja senki rajtam kívül. Látom külföldi filmeken, máshol még él a szakma. Én hiába ajánlgatom asztalosnak, lakatosnak, még üvegfestőnek is - panaszolta. - A legnagyobb vágyam, hogy továbbadhassam valakinek a fortélyokat. Egy mozgássérült ember is megtanulhatná, mert ülve is lehet dolgozni, csak jó kézügyesség és jó fantázia kell hozzá. ■ K.G. ► Folytatás az 1. oldalról Mint ismert, a devizaadósok által indított pereket a jogalkotók leállították. A szakportál arra hívja fel a figyelmet: mégis akadhat olyan „kiskapu”, ami sikerre viheti a jogi eljárást. Az említett ügyben igen fontos momentum: a hitelintézet egyáltalán nem tudott felmutatni kockázatfeltáró nyilatkozatot.- A sajtóhírből arra következtetek, hogy kizárólag az árfolyamváltozás miatti problémák miatt került nyertesi pozícióba az adós azért, mert a bank megfeledkezett a kockázatfeltárási nyilatkozatról - kommentálta az első fokú ítéletet Léhmann György. - Vagyis a bíró a Kúria jogegységi határozatának abból az általam annyiszor emlegetett, ám miniszterek által is letagadott pontjából indult ki, miszerint a kockázatfeltáró nyilatkozat adós elé tárása kötelező, és annak tartalma határozza meg azt, hogy az adós viseli az árfolyamváltozásból eredő veszteségeket, vagy sem. A siófoki jogász emlékeztetett: nemrég Orbán Viktor miniszter- elnök éppen az autóhitelekkel kapcsolatban jelentette ki a svájci frank árfolyamának hirtelen emelkedésére reagálva, hogy az árfolyamkockázat az adóst terheli. - Csakhogy a Kúria jogegységi döntéséből nem ez következik, hiszen 140-160 forintos fel- vételkori frankárfolyamnál józan ésszel egyetlen adós sem számolhatott azzal, hogy 400 forint közelében is járhat majd. Úgy vélem: 300 forint felett ebből következően minden kockázat a banké. Léhmann úgy véli, az idézett friss ítélet ennek ellenére is félrevezető. A bíróság ugyanis a szerződés egyéb pontjainak tisztességességét nem vizsgálta, márpedig az uniós irányelv szerint ezt hivatalból meg kellett volna tennie. Érdemes tehát véleménye szerint fellebbeznie az adósnak, mert nem kapta még meg az uniós jogrendnek is megfelelő jogorvoslatot. ■ Fónai Imre
