Somogyi Hírlap, 2014. december (25. évfolyam, 279-303. szám)

2014-12-07 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 47. szám

2014. DECEMBER 7., VASÁRNAP SZTORI 5 „Merjünk esélyt adni másoknak!” segítség A 19 éves, orvosnak készülő Márkus Dávid újraélesztésre tanítja az embereket Alig lépte át a nagykorú­ság küszöbét, mégis több ezer embert tanított már meg újraéleszteni. Márkus Dávid gyerekkora óta tudja: életeket szeretne menteni és megtanítani bennünket arra, hogy merjünk segíteni és esélyt adni másoknak. Kerekes Linda- Orvos leszek! - jelentette ki 1999-ben a négyéves Márkus Dávid, aki az egyik hóna alatt [Ménkávai, másik kezében já­ték orvosi táskájával tipegett be a nagymamájához a szobá­ba, hogy megvizsgálja őt. A kis Dávid most -már fel­nőtt, tavaly lett nagykorú, gon­dolatai és céljai azonban már jó pár éve igen „felnőttesek”: orvosira jár, önkéntes a mentő- szolgálatnál, emellett speciális mentéssel és eltűnt személyek keresésével is foglalkozik, és vezeti saját, elsősegély-oktató cégét. Mert szenvedélye a se­gítségnyújtás és az esélyadás. Nem igazán merünk segíteni a bajbajutotton Három éve, az akkor éppen 16 éves Dávid a legismertebb közösségi oldalon elindított egy oldalt azzal a céllal, hogy megtanítsa az embereket éle­tet menteni. Mert szerinte fontos, hogy ha szakszerű se­gítség nincs is a közelben, mi- legyünk járókelők, kollégák, barátok vagy épp szülők - tud­juk, mit kell tennünk addig, amíg a mentők kiérkeznek a beteghez. Ebben ugyanis nem állunk túl jól: a magyar fel­nőtt lakosság alig 2, egészen pontosan 1,7 százaléka tud újraéleszteni, szemben példá­ul a németországi 97,3 száza­lékkal.- Ha valaki összeesik az utcán, általában félünk segít­séget nyújtani. Főként azért, mert az újraélesztéssel, segít­ségnyújtással kapcsolatos in­formációk igazán semmilyen fórumon nem tudnak eljutni hozzánk. Annyit lehet és le­hetett hallani az újraélesztés tudományos oldaláról, amit a gyakorlatban nem feltétlenül tudunk használni - magya­rázta Dávid, aki éppen ezen szeretne változtatni. A fiatal­Márkus Dávid rendszeresen oktatja az életmentést és előadásokat is tart. Szenvedélye a segítségnyújtás és az esélyadás. ember azon dolgozik, hogy az emberek megértsék, miért fon­tos az, hogy tudjunk esélyt ad­ni másoknak.- Szeretnék mindent meg­tenni azért, hogy olyan infor­mációink legyenek, amelyek segítségével átformálhatjuk a segítségnyújtással kapcsolatos gondolkodásmódunkat. Arra bátorítom az embereket, hogy ne féljenek segíteni, és tanul­janak meg esélyt adni egymás­nak, hiszen az újraélesztéssel csak jót tehetünk - tette hozzá az orvostanhallgató. Mint mondta, Magyarorszá­gon naponta 70 ember szenved hirtelen szívhalált, és csupán 5 százalékuk éli túl. Ha azon­ban valaki megkezdi az újra­élesztést, a túlélési esélyeik 75 százalékra emelkedhetnének. Most már tanítja is az életmentést Dávid a közösségi oldalon indult projektjét blogon is foly­tatta, majd ezek sikerességén felbuzdulva saját vállalkozást is indított. A fiatal orvostan­hallgató kezdeményezése már sokak figyelmét felhívta a se­gítségnyújtásra: eddig ezreket tanított már meg újraéleszte­ni, és kampányaival félmillió emberhez jutott el. Csapatával most cégeknek tart elsőse­gély-oktatásokat, a munkájuk során befolyó összeg egy részét pedig mindig újabb és újabb se­gítségnyújtó akciókra fordítja.- Nemrégiben a Szent István téren szerveztünk egy flash- mobot: az összegyűlt csapat elvegyült a tömegben, és egy kürtszóra ötvenen estek ösz- sze, ötvenen pedig elkezdték az imitált újraélesztést. Az akcióval az újraélesztés fon­tosságára szerettük volna fel­hívni a figyelmet - mesélte a fiatal tehetségeket bemutató TEDxYouth@Budapest rendez­vényein is előadó Dávid.- A probléma fontosságát egyébként szeréncsére egyre többen ismerik fel, aminek na­gyon örülök. Úgy látom, hogy végre kezd tudatosodni az em­berekben az, hogy nem tud­hatják, mikor lesz szükségük mások segítségére. Gyakran megkeresnek ismeretlenek is, hogy elmondják, milyen jó, hogy (megmutattam, mit kell tenni vészhelyzetben, mert en­nek köszönhetően életet tud­tak menteni. A minap például Mit tegyünk, ha valaki összeesik az utcán? Márkus Dávid néhány lépésben összefoglalta a segítségnyújtás legfontosabb tudnivalóit. HA ESZMÉLETLENNEK tűnő Vagy összeesett beteget látunk, akkor (ha számunkra biztonságos) odamegyünk hozzá, rákiál­tunk, és megrázzuk a vállát. HA NEM reagál, hátrahajtjuk a fejét, arca fölé hajolunk, és lát­juk, halljuk, illetve érezzük, hogy van-e légzése. Ha 10 má­sodperc alatt nem észleltünk légzést (vagy csak horkolássze­rű légzésmaradványt tapasztal­tunk), akkor összekulcsoljuk a kezünket, és elkezdjük nyomni a mellkasát, folyamatosan, megállás nélkül ismételgetve a mentők kiérkezéséig. ÁM van még néhány dolog, ami­ről csak kevesen tudnak - ma­gyarázta Dávid. - A beteg nem a borda eltörése miatt halhat meg, hanem azért, mert ettől félve nem kezdjük meg az újra­élesztést. Ha nem tudunk, vagy nem akarunk befújást végezni, akkor nem is kötelező, ilyenkor csak folyamatosan nyomkodjuk a beteg mellkasát! Fontos tudni azt is, hogy a beteg nem nyeli le a nyelvét, az csak egy kicsit hát­racsúszik, amit a fej hátrahajtá- sával megszüntethetünk - ma­gyarázta Dávid, aki azt vallja: újraélesztéssel rosszat nem, csak jót tehetünk, és még a hi­básan végzett újraélesztés is sokkal jobb a semminél. egy lány mesélte el, hogyan segített egy földön fekvő esz­méletlen betegnek, és egyszer egy BKV-ellenőr is beszámolt arról, hogyan sikerült meg­mentenie egy utast - emléke­zett vissza Dávid. Beteg gyermekeknek is segítene Dávid Dávid elismerte, ő olyan ember, aki céljai eléréséhez bátran vág bele teljesen is­meretlen dolgokba. Ám bár­milyen gyorsan is jöjjön egy ötlet, a megvalósítás minden egyes lépését alaposan meg­tervezi, nem sajnálja az időt a tájékozódásra, és bátran kér segítséget mentoraitól is, akik otthonosan mozognak a Dávid számára eddig ismeretlen te­rületeken is. Márkus Dávid sosem unat­kozik, ahogyan most sem. Céljait mindig szem előtt tart­ja, jelenleg éppen azon töri a fejét, hogy minél hamarabb elhozhassa a Tengerentúlról a szuperhősöket a nagybeteg gyermekeknek.- Amerikában már divatos, hogy a daganatos gyermekek kemoterápiás infúziója szu- perhősös tartóból csöpög, így a kis betegek varázsszérum­ként tekintenek a gyógyszer­re. Megláttam az interneten mellette a sok hozzászólást, miszerint a „magyar egész­ségügyben ilyen úgysem lesz”. Még aznap elkezdtem rajta a céges bevételből dolgozni, és terveim szerint hónapokon be­lül az akció meg is valósul. Kiszúrósdi rFf AZ EGYIK hét- köznap este mámSU ám vásárolni rados virág voltam az egyik nagy drogéria-áruházlánc üzleté­ben. Amikor beálltam a sorba, a pénztárnál éppen egy kö­zépkorú nő fizetett. Azaz csak fizetett volna, ha a kártyale­olvasó gép nem mondja be az unalmast. De bemondta. Az eladó sűrűn kérte az elnézést, ám a középkorú égbe fúrta az orrát, és megvetően közölte, ha így áll a dolog, neki nem kell innen semmi. Fogta ma­gát, sebbel-lobbal kirohant a boltból, a pulton hagyva a teli kosár tartalmát. nincs is ezzel semmi baj, el­végre ha valahol ki van írva, hogy lehet kártyával fizetni, akkor ehhez a vásárlónak joga van. Igen ám, de körül­belül öt perc múlva a hölgy visszajött, és zord hangon megkérdezte a pénztárosnő nevét. (Vajon honnan fordul­hatott vissza az esős időben? A három sarokkal és egy lépcsővel odébb lévő aluljáró­ból?) A gömbölyded, ötvenes pénztárosnő készségesen mo­solyogva megmondta, hogy hívják, a hölgy pedig ismé­telten és továbbra is sértetten kiviharzott az üzletből. Arra számítottam, a gömbölyded méltatlankodni fog, hiszen nem tehetett a bakiról. Ám ő rendületlenül tovább mosoly­gott a következő vásárlóra. Őszintén és kedvesen. MÉ6 AKKOR sem vágott fancsa­li képet, amikor szóvá tettem, mi mindenre van egyeseknek idejük. Kíméletlenül panaszt tenni embertársuk ellen olyas­miért, amiben az vétlen. Pláne manapság, amikor mindenki elfehéredő ujjakkal kapaszko­dik az állásába. A pénztáros hölgy nyilván a régi kereske­dőiskolához tartozott, ahol azt tanították, mindig a vásár­lónak van igaza, és az eladó tartsa meg magának az ellen­érzéseit, különösen nyilváno­san. Le a kalappal előtte. az esetről eszembe jutott a férjem sztorija. Körülbelül fél éve történt a könyvesboltban, ahol akkor üzletvezető el­adóként dolgozott. Valamelyik délelőtt betért az üzletbe egy hatvanas házaspár, és hozzá fordult egy könyvet keresve. A kötet éppen elfogyott, és András jóindulatúan ajánlott az úrnak egy másik, hasonló tartalmút. Meg is indokolta, miért gondolja úgy, hogy a mű­vet érdemes elolvasni. délután már a kereskedelmi igazgatónál, András főnökénél volt a panaszos e-mail. A hat­vanas úriember írta, kikérve magának, hogy ilyen megalá­zóan kioktassák, őt, a tisztes­ségben megőszült, méltóságos professzort, akinek mindenki csak tisztelettel adózik, és aki­ről a mai napig senkinek esze ágában sem volt feltételezni, hogy többet tud nála. (Más kér­dés, hogy az ajánlott könyvről a pasas tényleg nem hallott.) A kereskedelmi igazgató csak röhögött, Andrást azonban mélységesen elkeserítette a do­log. Hiszen ő csak ajánlott egy könyvet, tudása és a vásárlók iránti szeretete legjavát bele­adva a gesztusba. KUDARCKÉNT ÉLTE meg az esetet, alig győztem otthon vi­gasztalni. Ilyenkor mindig az ötlik fel bennem, némelyeknek mennyire ingerszegény az éle­tük. Mesterséges eszközökhöz nyúlnak, hogy feldobják nyo­morúságos hétköznapjaikat. Van, aki italozik, mások dro- goznak, netán orrvérzésig Két informatikus hallgató nyert idén a Nagy Diák IQ-teszten MAGYARORSZÁG legintelligen­sebb diákjai ebben az évben az informatika szakosok kö­zül kerültek ki. A lányoknál Erdős Szilvia, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudo­mányi Egyetem első éves mérnökinformatikus hallga­tója, a fiúk között Dankovics Attila, az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem elméleti ma­tematikus és programtervező informatikus hallgatója nyer­te el a fődíjat és a legintelli­gensebb diák címet a Nagy Diák IQ-teszt döntőjén. Magyarország második di- ákintelligenciaszint-mérése, a Nagy Diák IQ-teszt ebben az esztendőben szeptember közepén indult. ■ A döntőben részt vevők a népesség legintelligensebb 1 százalékához tartoznak. Az első fordulóban egy több­éves fejlesztéssel készült, betanul hatatlan, adaptív IQ-tesztet lehetett ingyen kitölteni az interneten. A Di­ákhitel Központ és a DUE Médiahálózat által szervezett országos verseny online for­dulójában több mint ló ezren tették próbára a tudásukat - tudatták a szervezők. A továbbjutók közül 725- en vettek részt a második fordulóban, ahol a Mensa HungarlCtá hivatalos fel­vételijével birkóztak meg egy élő tesztíráson. Innen a legalább 135-ös IQ-val ren­delkezők mehettek tovább a döntőbe. Ők a népesség legin­telligensebb 1 százalékához tartoznak. A csütörtöki döntőbe 365- en jutottak be, ahol a megje­lent 280 diák egy különleges, több részből álló élő show keretében, közönség előtt dolgoztatta meg a szürkeál­lományát. A feladványokat a nézők kivetítőn láthatták, és a versenyzőknek nemcsak a helyes megoldásokra, hanem a gyorsaságra is koncentrál­niuk kellett. A feladványokat a Mensa HungarlQa és a Rejt- vényfejtők Országos Szövet­sége közösen állította össze. A vetélkedősorozat győztesei a legintelligensebb diák címe mellett a Diákhitel Központ fődíjával, egy-egy Apple iPad Minivel térhettek haza. ■ shoppingolnak, vagy száz­számra bonyolódnak felelőtlen szexuális kalandokba. És akad­nak, akik a má6ik emberen ke­resik a fogást. Egyre csak lesik, miképpen szúrhatnának ki vele, mert ha ez sikerül, rövid időre fontosnak, befolyásosnak érzik magukat. Ilyen fazonok persze szerte a világon min­denhol előfordulnak, de úgy tűnik, nálunk szaporodnak. Ez is az egyik keresetlen bája a mai magyar valóságnak. PERSZE MINDJÁRT másképp néz ki az egész, ha ugyanezek az emberek olyasvalakitől szenvednek el sérelmet, ráadá­sul valódit, aki erősebb náluk. Olyankor fülüket-farkukat behúzva lapítanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom