Somogyi Hírlap, 2014. december (25. évfolyam, 279-303. szám)

2014-12-31 / 303. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2014. DECEMBER 31., SZERDA Lottófonyereményre utazik a kuncsaft szerencse Pápai Attila gyorsan szívébe zárta új szakmáját, változatos a napi menetrend Pápai Attila nem akart kés alá feküdni, ezért pályát váltott. Kőművesnek tanult, kutyatáp- készítő cégnél is dolgozott, de két éve kéményseprőnek állt. Ha valahol feltűnik a fekete egyenruhában, sokan a gomb­jukat fogják, mások a nyerő lottószámokra kérnek tippet. A 36 éves mester egészséget, jólétet és szerencsét kíván 2015-re a Somogyi Hírlap ol­vasóinak. Harsányi Miklós Hamar megszerettem a ké­ményseprést, ennek a szakmá­nak is megvan a csínja-bínja - felelte kérdésünkre Pápai At­tila, a kaposvári Somogy Ké­ményseprő-Mester Kft. munka­társa. - Úgy érzem, hogy gyor­san elfogadtak az új közösség­ben. Jól kijövök a kollégáimmal, s a lakossággal is. Gyakran uta­zom, rövid idő alatt sok embert megismertem, jó néhány régi ismerősként üdvözölnek. Kár lenne tagadni, ez jól esik.- Kőművesként végzett, néhány éve állt kéményseprőnek. Miért döntött így?- Egészségügyi állapotom kényszerített a váltásra. Koráb­ban egy húsipari cégnél dol­goztam, s a hideg és a renge­teg emelés betett a derekam­nak, kezdetleges gerincsérvem alakult ki. Egy orvos azt mondi ta: ha továbbra is ott maradok, akkor lehet, hogy két év múlva műtét vár rám. Ezt mindenképp megakartam úszni, akár azon az áron, hogy pályát váltok.- Könnyen ment?- Sok mindenre gondoltam, s utólag visszatekintve a szeren­cse akkor sem került el. Táp­pénzen voltam otthon, környé­künkön épp akkor járt egy ké­ményseprő. Megláttam, s hirte­len nem esett le a tantusz, hogy ez is egy munkalehetőség. Vé­gül a harmadik szomszédban értem utol az illetőt, s a munká­járól faggattam. Bár náluk ak­kor két újoncot vettek fel s emi­att nem volt hely, ám megtud­tam, hogy másik kéményseprő cég is működik Kaposváron.- Szerencséje volt?- Igen, nekem szerencsét ho­zott a kéményseprő kolléga. Ezt nyugodtan állíthatom, mivel a cég segítségével megszereztem a szakmunkás-bizonyítványt. Úgy érzem, hogy jól döntöttem. Bár nincs annyi pénzem, mint amennyi az előző munkahelye­ken volt, de a család megélheté­sét fedezi a bevételünk. A váltás mindenesetre rávilágított arra: jól teszi az ember, ha vigyáz magára. Legnagyobb kincs az egészség, nem szerettem volna lebetegedni, s emiatt a két gyer­mekemnek nem tudtam volna biztosítani a normális életet.- Sok gyerek kamionos, kukás vagy épp bankár szeretne len­ni felnőttként. Tudatosan készült vagy az élet hozta a kéménysep­rő szakmát?- Ez utóbbiról van szó. Ha nincs az egészségügyi problé­mám, akkor bizonyára most is kőművesként vagy a húsipar­ban dolgoznék. A párom egyéb­ként ez utóbbi területen helyez­kedett el.- Az új körülmények között érzett késztetést a pályaváltásra?- Talán az első három hónap­ban, amikor próbaidős voltam. Bevallom: az elején nem gon­doltam, hogy ez a munka más izomzatokat mozgat meg, mint amit az előző munkahelyemen átéltem. Fájt mindenem, s a nap végére gyakran eszmélet­lenül elfáradtam. Szerencsé­re gyorsan belejöttem a tem­póba, elsajátítottam a szakmai fogásokat, s egyre több hely­re jutottam el. Kezdetben cso­portban jártam dolgozni, most már körzetesítve látom el a fel­adatot. Változatos helyekre me­gyek, sokat vagyok a szabad­ban, így egészen más a mun­ka, mint ha egy zárt, légkon- dis helyen nyolc órán át tartóz­kodnék.- Mitől izgalmas a kéménysep­rés?- Szerintem változatos mun­káról beszélhetünk. Esetenként jókora különbség figyelhető meg bizonyos emberek és terü­letek között. Hogy mire gondo­lok? Van, ahol tárt karokkal fo­gadnak, máshol pedig oda kül­denek, ahova nem kéne.- Hogyan viseli ezt? Pápai Attila: az is siker, ha bővül a tudásunk A kéményseprő szerint az ember legnagyobb kincse az egészsége 1978-BAN született Kaposvá­ron. Az egykori Tóth Lajos (ma Kodály) iskolában járt, az épí­tőipariban kőművesszakmát szerezte meg. Betanított mun­kásként dolgozott, közel hat évig volt kőműves, ezt követően egy húsipari vállalkozásban, majd fűrészüzemben helyezke­dett el. 1999-ben nősült. Két gyerme­kük van. 2012-TŐL KÉMÉNYSEPRŐ.- szerintem mindegyik hiva­tásnak megvan a szépsége, bár első hallásra a kívülállók ezt talán nehezen értik meg - val­lotta meg. - Kellemes érzés fut át, amikor egy nem szokványos feladatot kapok, s gyorsan, szakszerűen megoldom. Úgy érzem, azt is a sikerek közé le­het sorolni, amikor új szakisme­rettel bővül a tudásunk, s ez szinte észrevétlenül beépül a napi munkába.- Egyesek nyilván nincsenek tisztában az előírásokkal. Lé­nyeges tudni: évente legalább egyszer szükséges ellenőriz­ni a kéményeket és a tüzelőbe­rendezéseket. Bizonyos helye­ken talán úgy gondolják, csak azért vagyunk, hogy a hely­színre menjünk, s elvigyük az éves díjat. Súlyos tévedés, nem így működik a munkánk.- Életet véd az ellenőrzés?- Úgy gondolom, hogy igen. Kollégáimmal együtt jó néhány otthonban találtunk az utób­bi időszakban is hibás gázké­szüléket. Ha ezt nem vesszük észre időben, akkor könnyen szén-monoxid mérgezés követ­kezhet be.- Járt már tragédia helyszínén?- Még nem voltam olyan he­lyen, ahol valaki életét vesztet­te. Láttam viszont olyan épü­letet, ahol tűz keletkezett: be­gyulladt a kémény, s leégett a ház tetőzete.- Kéményseprőt látok, szeren­csét találok, szól a mondás. Ki­nek hozott szerencsét?- Feltehetően azoknak, ahol olyan hibát találtam, mely az életüket vagy vagyontárgyu­kat menthette meg. Előfordult már ilyen, például szén-mon- oxid visszaáramlással is talál­koztam.- Változatos munkakörökben dol­gozott. Melyik áll a legközelebb a szívéhez?-A kőműves szakma. A ké­ményseprés a második helyen van, a fűrészüzem a harma­dikon. Betanított munkásként dolgoztam, de élveztem, mivel olyasmivel foglalkoztam, amit kevesen láthattak: egy időben például gyepfoci ütőket vágtam ki kőrisfából. A tulaj elégedett volt a munkámmal.- A kéményseprés feljöhet vala­ha az első helyre?- Jó esély van rá, hiszen sze­retem a szakmámat. Sok szép településre eljutok, a munkám során még inkább megismer­tem Somogyot, és nincs két egy­forma nap. Gálosfa környékétől egészen Böhönyéig számos köz­séget rendszeresen felkeresek, olyan területeken is megfordu­lok, ahová később a családom­mal elmentünk kirándulni.- Lehet, hogy öröklődik a ké­ményseprő szakma a családban?- Ki tudja, talán majd a ki­sebbik fiam folytatja a mun­kát. A nagyobbikat elsősorban a számítástechnika, illetve a CNC-technológia foglalkoztatja.- Előfordult már, hogy az utcán közel kerültek Önhöz?- Hát persze, s főleg falvak­ban, kisebb településeken ke­rül sor ilyesmire. Ha kémény­seprőt látnak, gyakran meg­szólítanak, kedvesen köszönté­nek, mások rögtön megfogják a gombjukat, sőt, az is előfordult, hogy tippelni hívtak. Egy férfi a lottózóból rohant ki, s kapás­ból öt számot kért tőlem. Aligha jött be a főnyeremény, mivel az­óta sem jelentkezett a jó hírrel.- Lottózik?-Nem, bár egy időben játszot­tam, de akkor még nem voltam kéményseprő. Akárcsak má­sok, én is nagyon szerettem volna nyerni: óriási összeg volt a tét, ám többször csak kettest értem el. A szelvény árát vissza­kaptam, s ha úgy nézzük, sem­mit nem vesztettem a játékon, ám manapság nem lottózom.- Közeledik az újév. Milyen idény­re számít?- Remélem, hogy legalább olyan év lesz, mint amilyen 2014. volt, s nem lesz rosszabb. Akárcsak sokan mások, kíván­csian várom, hogy mit hoz a jö­vő, s abban bízom, hogy tovább­ra is ugyanúgy dolgozom, mint eddig. No, és a kéményseprők jövőre is szerencsét hoznak a lakosságnak....- Mit üzen a Somogyi Hírlap olva­sóinak?- Mindenkinek boldog új évet, egészséget, jólétet és sok-sok vidámságot kívánok!- Tesz újévi fogadalmat?- Eddig sokszor, ám szinte soha nem tudtam betartani. A cigarettáról még nem sikerült leszokni, bár próbáltam. 1997- től cigizem, s a napi adag attól függ, hogy mennyire vagyok ideges vagy elfoglalt. A tíz szál­tól egészen az egy dobozig ter­jed. Egyelőre nem tudom, hogy mi lesz éjfélkor, de könnyen elő­fordulhat, hogy azért ezúttal is teszek újévi fogadalmat.- Buli vagy otthon ülős a szilvesz­teri program?- Várhatóan baráti körben ünnepiünk. Tréfásan azt szok­tam mondani: megadom a mód­ját. Amióta kéményseprő va­gyok, azóta majdnem mindig a jól ismert fekete egyenruhá­ban jelenek meg szilveszterkor. Nyilván azért, hogy teljesüljön a barátok kívánsága. Remélem, hogy kollégáimmal 2015-ben is sokaknak hozunk szerencsét. Akció a megyei könyvtárban, Ha tudom, hogy Agassi jön, én is megyek... Gyarapodik a rendőrség, Egy őrszoba, két kerék, négy láb

Next

/
Oldalképek
Tartalom