Somogyi Hírlap, 2014. december (25. évfolyam, 279-303. szám)
2014-12-31 / 303. szám
2014. DECEMBER 31., SZERDA 5 Banderasnak is titulálták, ma inkább Jedi spanyol gitár „A zene ma úgy kell, mint egy falat kenyér; aki alkotni, változtatni tud, az nem mehet el” MEGYEI KÖRKÉP Sergio Santost szeretik a kubaiak, hiszen dalait az állami rádióból is hallhatják. A siófoki születésű énekes a világ számos országában aratott sikereket Olyan zenész ő, mint a börtönsportolók - mondja magáról a gitáros-énekes, akit ma már édesanyja odahaza Balatonszabadiban is Sergiónak hív. Kuba, Miami, Mallorca - taps mindenütt akad, teszi hozzá Sergio Santos, de dolga itthon van, mert hisz a zene, a dal erejében. Fónai Imre- Két hely elég lett volna a világból, hogy „mindent” megismerjek; Kuba és Miami, nyomor és luxus. Miamit ugye a kubaiak építették föl, több millió kubai él ma az amerikai városban; motorcsónak, három autó, ha Lamborghinit akarnak, akkor a munkájukból meg tudják venni. Nemrég voltam odakint, maradhattam volna, de hazajöttem, mert idehaza van dolgom, több és fontosabb, mint bármikor. A művészet, a zene úgy kell ma az embereknek, mint egy falat kenyér. (Sergio Santos, akkor még nem ezen a néven, tizennégy éve egy buszos úttal ment ki Spanyolországba, ahol egy latin közösségbe kerülve ejtette rabul a latin zene, első dala a Spanyol gitár. Azóta sokszor visszatért, kedvence Mallorca, Kubába pedig mentora, Hugó Sanchez révén jutott el. A kubai előadóművészszel Budapesten ismerkedett meg, amikor immár Sergio San- tosként fővárosi klubokban gitározott és énekelt. A 2004 és 2006-os Kubai Karib Fesztiválra is meghívást kapott, másodszorra már állami invitálást, dalait játszotta a kubai rádió).- Idehaza még sokszor rácsodálkoznak, máshol ez teljesen természetes: már saját anyám is Sergiónak hív, az anyakönyvi kivonatomat is átírattam Sergio Santosra, ezzel tudok azonosulni, az eredeti nevemmel nem. Spanyol, olasz zenét nagyon kevesen játszanak Magyarországon (gyerekkoromban Ave Mariát énekeltem, akkor annyira nem szerettem, de visszatértem a gyökerekhez), nem mondhatom, hogy nincs közönsége, de sok helyre el kell menni, mindenhová, ahová csak hívnak, karácsonyesti szállodai zenéléstől fesztiválokig, „oda kell tolni” az emberek orra elé, hogy hallják a különbséget, tudjanak választani. Hiszek a zene erejében. Majdnem olyan fontos, mint a levegő'. És gyógyít, engem súlyos betegségből gyógyított ki. (Egyszer fent, egyszer lent. Sergio nyert tehetségkutatót a Bue- nochico együttessel, a Megasztárból és azX-Faktorból „kirostálták”. 2006-ban jelent meg az „Ámor mio” kis-, majd a tizenhat szerzeményt tartalmazó nagylemeze. Zenei tévécsatornák, kereskedelmi rádiók játszották akkoriban a dalait. Négy éve olasz albummal jelentkezett. 2012. januárjában „majdnem”a Costa Concordia fedélzetén volt a hajó tragédiájakor, hónapokat zenélt a Ná- poly-Tunisz-Barcelona-Marseille útvonalat járó hajón, hosszú távú szerződést ajánlottak neki, de maga szállt ki belőle, mert elege lett a katoqáisdiból, a sq/c próbariadóból).- Hivatásos katona akartam lenni, de amikor az ejtőernyős és a mesterlövész képesítés után azt mondták, Afganisztán, úgy éreztem, hogy nekem máshol van dolgom. Jól döntöttem. Akkor is, ha a hozzám hasonló „szabad gondolkodású” alkotóművészeknek ma nincs helye a médiában. Az értéket nem becsüljük. Ma a kisebb rádiók játsszák inkább a dalaimat, de az egyiket hat országban is sugározták nemrég, ezt a jogdíjakból nyomon lehet követni. Hiszek abban, hogy egy jó előadó, egy dal eladja magát. Naiv vagyok? Lehet! Afféle „börtönsportoló” vagyok, aki folyton a túlélésért gyúr, mert ha nincs formában, lenyomják. Vitaminokat, szuper cuccot, fűtött konditermet nem kap, a cella magányában edz. De edz nap, mint nap. „Vagyunk )£> néhány^, akik egész életen át képezzük magunkat, tanuljuk a zenét, sose mondjuk, hogy én már kész vagyok. Hiszem, hogy mi más minőséget képviselünk, és ez független attól, hogy éppen ki számít aktuális sztárnak, kire mondja a média, hogy most éppen őt kell szeretni. Ma, amikor szinte minden szám, minden énekes egyforma, még a fiúk és a lányok is, ugyanolyan a szöveg, a hangszerelés, még mindig eladhatók a tévés tehetségkutatók, mert a szegény embernek a szórakozása a szex mellett a tévé. Fogyasztói társadalom: mások mondják meg, ki a jó, a szívtipró. Én is voltam kereskedelmi tévében, de valahogy „kidobott” a rendszer. Egy alkotó akkor is alkot, ha kihúzzák alóla a médiatámogatást. A csillogás múlandó. A maradandó az nem pillanatnyi, az időt álló és attól érték. Éppen a megpróbáltatások, a buktatók révén lehet fejlődni, tanulni, anélkül nem is megy, azáltal lesz valami igazi, s nem műanyag. (Sergio Siófokon született, Balatonszabadiban élő szülei már egészen kiskorában zenei tanulmányokra bírták rá. 13 évesen országos népdalversenyt nyert, tagja volt a siófoki városi gyermekkórusnak szoprán szólóénekesként.)- Magyarországon sok helyütt mintha ismeretlen volna az élő zene, sajnos Siófokon is. Mondják, hogy sokba kerül. De akkor honnan kerülnek százezrek, milliók az énekelni sem tudó percsztárok zsebébe? Taps az nálunk is van, Amerikában, Spanyolországban is. De itthon nincs pénz megfizetni az értékest. Pedig az a tisztelet jele is volna. A tiszteleté az elvégzett munka iránt. Hogy valaki mit tesz hozzá az emberiséghez. Most mintha mindenki inkább elvenni akarna, hozzátenni nem. Egy, a szépre érzékeny művésziélek számára különösen szörnyű azt látni, hogy a csúnyábbik, a sötét oldalon könnyebb érvényesülni. Igazán megpróbálhatnánk már végre átcsoportosítani azokat a pénzeket, mert akkor talán nem London volna a második legnépesebb magyar város, akkor talán nem kéne diplomával külföldre mosogatni menni. De mindenki nem mehet el, a „Jediknek”, azoknak, akik alkotni, változtatni tudnak, tartani kell a frontot nehéz időkben is, hát ezért jövök én minden hosszabb-rövidebb kiruccanásról haza. Egyszer a helyére kell kerülnie a dolgoknak, hátha belátható időn belül minél többen rájönnek és kimondják: eddig vak voltam és süket. És nem kell mindenáron világslágereket sem írni, sokszor ha csak ezer embernek jelent valamit egy dal, esetleg még többet is, mint egy világsláger, akkor már célba találtál. (Alapvetően ez egy vidám, óévbúcsúztatóhoz illő beszélgetés lett volna Sergio Santossal. így hát a latin gitáros-énekes, akit Lilu „a magyar Antonio Banderasnak” titulált a 2005-ös Benne vagyok a tévében című produkcióban, stílszerűen köszön el: boldog új évet kíván a Somogyi Hírlap olvasóinak). Kutyaszilveszter a petárdadurranás értelmezhetetlen figyelmeztetés Vigyük zárt helyre az ebeket a durrogtatás kezdetekor, hogy az új év ne a kedvenceink keresésével kezdődjön! ► Folytatás az 1. oldalról Ám a petárdadurranás más! A tűzijáték sikítása, a rakéta sistergése vagy a petárda robbanása értelmezhetetlen számukra, menekülési ösztönt vált ki belőlük. Ezért a kertben lakó kutyákat szilveszter délutánján vigyék be a lakásba, esetleg zárják be a garázsba, pincébe. De mindenképpen kerüljék az olyan helyeket, amelyek nem minden oldalról zártak, azaz valaki szabadon bedobhat egy petárdát. Esetleg érdemes az állatorvostól előre nyugta- tó-tablettát kérni, de az esti etetés időpontját mindenképpen előre kell hozni. Fontos azt is szem előtt tartani, hogy veszély esetén a kutyák mindig a falka- vezér utasítását várják, ezért, ha a gazdi nyugodtan viselkedik, a kutya sem esik olyan könnyen pánikba. Ha időben gondolunk a szilveszteri felkészülésre, eredményre vezethet, ha megpróbáljuk a durranásokhoz szoktatni a kutyust. Ha meghalljuk az első pukkanásokat, kezdjünk játszani a kutyával, jutalmazzuk meg, hogy a jó emlék maradjon meg benne. Végső esetben érdemes meghozni azt az áldozatot is, hogy nem hagyjuk egyedül az állatot. A kaposvári Kutyatár egyesület tagjai ezen kívül segítséget is kérnek. Hogy megfelelő feltételeket tudjanak biztosítani az állatok számára, szükségük volna tűzifára, s egy bármilyen ajtóra ajtótokkal együtt, ugyanis faházuk bejárata lassan használhatatlanná válik. ■ Márkus K. Innen minden latszik! Remélem, mégsem... Fejek a porban. Sokszor elvesztettük a fejünk, többen nem jószántukból Kattints, nagyi! Mit nekünk netadó...
