Somogyi Hírlap, 2014. december (25. évfolyam, 279-303. szám)

2014-12-24 / 299. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2014. DECEMBER 24., SZERDA Egymilliónyi kalapácsütés ajándékba fekete elefánt A bádogosmester megvalósult álma Kaposvárt, a városlakókat és a szakmát is gazdagítja Karácsonyi ajándéknak szánta a kaposváriaknak. Ám mire ennek a beszél­getésnek a végére értünk, kiderült számomra, hogy maga az alkotó is talán éle­te legnagyobb karácsonyi ajándékát kapta a város­lakóknak szánt meglepe­téssel. Ami persze pénzben kifejezhetetlen, mert mint Szabó Tamás bádogosmester mondja: most boldogabb em­ber vagyok, mert olyasmit sikerült „véletlenül” alkotni, ami nemcsak az én karácso­nyomat, de talán másokét is boldogabbá teszi. Márkus Kata Fél tucat kalapács és több, mint egymillió kalapácsütés. Meg persze sok elszánt, jószándé­kú ember is kellett ahhoz, hogy Szabó Tamás bádogosmester, ipartörténész elkészítse az egy­kori neves kaposvári Fekete ele­fánt cégér másolatát. Ami nem­régiben került föl Lajpczig An­tal egykori kaposvári fűszer­tára, a mostani Ady Endre ut­cai méteráru és lakástextil üz­let bejárata fölé. A mester sze­rint az alkotás - igaz csak kissé félénken és bizonytalanul mer­te így nevezni az elefántot - el­készítése egyszerre volt számá­ra kihívás és megtiszteltetés. Hat évvel ezelőtt került szóba először Szigetvári György ötle­te nyomán, hogy el kellene ké­szíteni a Fekete elefántot.- De nem az elkészítés tartott hat évig, ugye?- Nem. Sokkal inkább az, hogy valaki felvállalja, utána­járjon, hogy felkerülhessen egy műemlék épületre. Kellett hoz­zá L. Balogh Krisztina főépítész asszony közbenjárása. Meg hát egy ilyen munkát nem lehet úgy csinálni, hogy reggel fel­kel az ember és nekilát dolgoz­ni. Erre rá kell hangolódni, és sok türelem is kell hozzá. Mert persze voltak kudarcok. Tehát az egymillió kalapácsütés nem túlzás. Volt, hogy elkészült egy elem, kezdtem összeállítani, s akkor derült ki, hogy nem jók az arányok. De olyan is volt, hogy elrepedt az anyag.- Volt egyáltalán kép az ominózus elefántról?- Egyetlen kaposvári képes­lap volt róla, amin csak a kontúr­jai látszottak. Szóval, volt mit ka­lapálni, sokszor javítani. Meg is kérdezték a környéken: mi van, elefántcsorda készül?- Mennyi ideig hallgatták a szom­szédok a kalapácsütéseket?- Úgy, hogy volt segítségem, két hónapig. Nagy köszönettel tartozom a városszépítő egyesü­letnek, hogy elkészülhetett. Kü­lön öröm, mert a szemeit úgy si­került kialakítani teljesen vé­letlenül, hogy a gyerekeknek is szól. Nekik is készült, volt már az utcán kutya, biciklis kisgyerek, most pedig már egy elefánt is.- Édesapja is bádogos volt, egyér­telmű volt annak idején, hogy Ön is ezt a szakmát választja?- Á, egyáltalán nem akartam én bádogos lenni. Édesapám ko­rán meghalt, én pedig hajósnak akartam állni. Rengeteget olvas­tam is ehhez, ám családi okok miatt végül nem lehettem az. Vi­szont a munkahelyemen a mű­szaki beosztásokért nagyon ke­vés fizetés járt. így valahonnan pótolnom kellett, s a hetvenes években a fémipari szakmák közül a bádogossághoz kellett a legkevesebb szerszám. Forrasz­tópáka, néhány olló, fogó, kala­pács.- S önnek már volt egy forrasztó­pákája édesapjától.- Igen, ezzel kezdtem dolgoz­ni. De például egy jó lámpához alig-alig lehetett hozzájutni. Ki­jártunk Csehszlovákiába, és on­nan a szó szoros értelmében úgy lopdostuk be a szerszámokat.- Szóval azért választotta a bádo­gosságot, mert kis befektetéssel lehetett némi pluszjövedelemre szert tenni?- Igen. Egyszerű munkákkal kezdtem, aztán az idők folya­mán egyre keresettebbé váltam. Egyre komolyabb munkáim vol­tak, József Zoltánnal például négy templomon is dolgoztunk, köztük a Hősök Templomán. S egy volt tanulómmal készítet­tük a városházi sárkányokat, de két példaképem, édesapám Sza­bó Nándor és Kovács Józsi bácsi, aki iparművész bádogos, is ins­pirált a szakmában. Szabó Tamás 1953-ban született Kaposvá­ron. 1971-ben végzett a kaposvári Gépipari Technikumban. GÉPLAKATOSKÉNT KEZDETT dol­gozni a Mezőgépnél, majd a SÁÉV-nél és a DÉLVIÉP-nél mű­szaki beosztásokban dolgozott. 1982-ben sikerült kiváltania a bádogos működési enge­délyt.- Abban a szakmában, ami - vall­juk be - nem tartozott mindig a megbecsültek közé?- Sőt, a bádogos szakma bi­zony a lenézett szakmák közé tartozott. 2,4-es tanulmányi át­laggal is bárkit fölvettek bádo­gosnak. A lényeg, hogy ne le­gyen tériszonya. Bár nekem bor­zasztó tériszonyom van.- Az nem egy előny a háztetőkön. Akkor hogyan dolgozik?- A munkát meg kell csinálni. Bízom a kezeimben és tudom, hogy mit lehet és kell megfog­13 éven át ipartörténeti kiállítá­sa volt Kaposváron. 1990-től 1996-ig az építőipari­ban szakoktató, tanítványainak fele a szakmában dolgozik, hár­man mestervizsgát tettek. 1993-BAN MESTERVIZSGÁT tett. 2004-ben VÁROS szolgálatáért kitüntetést kapott. fia zsolt gyógymasszőr, lánya Nóra óvónő. ni. Eddig négyszer szakadtam be. Csak.- Csak?- Igen. Kétszer a gyereke­im háza tetején, akkor megállt bennem az ütő. De mindegyiket megúsztam.- S egy következő alkalommal si­mán visszament a tetőre?- Persze. A munkát folytatni kellett. Arra gondoltam, ha va­lami bajom történik, hogyan fe­jezem én ezt be? Hiszen nyitva van a tető.- Van olyan, amit jobban szeret csinálni, illetve amit kevésbé?- Igazából nincs. Forraszta­ni nagyon szeretek. Semmihez nem fogható látványnak tartom ugyanis, ahogyan folyik a fém. De a legegyszerűbb munka is le­het kihívás.- Főként, hogy nincs műhelye.- Egy műhely kb. 20 millió fo­rint, és a munkavédelmi előírá­sok betartása sem egyszerű fel­adat. Attól még lehet dolgozni, hogy nincs műhelye az ember­nek. Én például egy lámpával és egy sportszatyorra való olló­val kezdtem. Ez ma is elég, igaz van plusz negyven év gyakor­latom. Az elefántot például egy frissen kivágott fűzfarönkön ka­lapáltam ki.- A frissen végzett szakmunká­sok is úgy gondolják, hogy elég egy sportszatyorra való olló a kez­déshez?- Nem tudom. Annyi bizo­nyos, hogy a szakoktatás most nagyon a padlón van. Pedig ne higgye azt senki, hogy amit ta­nítanak, az fölösleges. Mert szükség van a történelemtől a biológián át a fizikáig, a kémi­áig mindenre. Történt, hogy a lengyeltóti templomtorony­nál valahogy a sósavat belefúj­ta a szél az egyik tanuló sze­mébe. Persze ordított, erre én mondtam, fogjátok le! Szétnyi­tottam a szemét és hát, beleköp­tem. Mert tudtam, hogy a nyál lúgos kémhatású. Utána persze elvittük az orvoshoz, de ha bent marad a sav a szemében, lehet, hogy megvakul a fiú.- Van még, amit nagyon szeretne elkészíteni a városnak, vagy ön­magának?- A színházparkban volt egy nádfedeles esőelálló. Annak a tornyára készített édesapám egy gólyapárt: úgy tudom, hogy kétszer is, mert a 40-es évek­ben valami miatt valószínűleg megsérülhetett. Ezt még szeret­ném elkészíteni. Magamnak pe­dig egy sárkányt, már ki is ta­láltam, hogy milyet. Kovács Jó­zsi bácsitól hallottam mesterfo­gásokat, amit meg lehetne való­sítani. Szóval egy olyasmi sár­kányt szeretnék.- S a négy elkészült könyvén kívül van további tervben?- írtam már a bádogos mes­terekről, a műlakatosságról, 16 szakma 21 mesteremberéről, s a kaposvári szecessziós vasmű- vességről. Két könyv van még tervben: a téglamániásoknak a kaposvári monogramos téglák, illetve az 1900 és 1950 közötti elektromosságról, motorizáció­ról, az autószerelőkről.- El tudott volna képzelni magá­nak valaha másik szakmát?- Én ezért a szakmáért élek, halok. Ahogy mondják, zsák a foltját megtalálja. Az emberek többsége megtalálja azt a szakte­rületet, ahol eredményesen tud dolgozni. Találkoztam én már gerincsebésszel, aki eredetileg asztalos volt, van egy kutatóor­vos ismerősöm, aki kovácsol. Hogy kiből mi lesz, mit hagy ma­ga után, azt soha nem lehet tud­ni. Elveszett ember nincs. Ezért is esett jól, s persze meg is lepett, hogy polgármester úr tartotta a köszöntő beszédet, a Fekete ele­fánt átadásán. Ugyanis ismere­teim szerint, polgármester ipa­rossal kapcsolatban ezelőtt csak egyszer, egy szomorú esemény kapcsán, 1924 novemberében mondott beszédet egy kaposvá­ri neves asztalosmester temeté­sén. Ez a mostani örvendetesebb esemény volt. S ebből én azt gon­dolom, hogy a régi mesterekre emlékezés, a munkájuk, a ma­iak és a jövő nemzedékének az elismerése is benne volt ebben. Ami persze kötelezettséget is je­lent a szakma számára.- Az idei akkor egy különleges ka­rácsony lesz az Ön számára. Azt is lehet mondani, hogy elégedett?- Hogy bárki elégedett em­berré váljon, ahhoz az kell, hogy azt a tevékenységet, amit végez- bármi is legyen az - szeretettel és alázattal végezze. Akkor lesz sikeres.- Utóbbi manapság nevezhető ta­lán hiánycikknek is.- Lehet, de idővel minden­ki rájön, hogy csak így megy. S egy másik nagyon fontos do­log, hogy az ember emelt fővel mehessen végig az utcán, mi­közben egészséges alázatot érez a hivatása iránt. Nem könnyű feladat, de egy idő után, s kellő munkával sikerülni fog! Ehhez kívánok mindenkinek sok si­kert és boldog karácsonyt! Fehér ünnep fehér Ünnep szív-vörösen simogatja lelkedet A van - nincs érzése keringőzik mégis vele Várod már a gyertyát, a csillagszórót, a fényeket Jézusod mégis a távolban ünnepel, nem veled A dallam halkan, lágyan szól, glóriát mímelve A zene tudja: a szeretet áthatol mindenen Örök törvény, hogy Jézusod soha nem érheted el, Csakhogy vágysz rá, hozzád nagyon közel legyen. szenteste örömmel nézed te is imádott gyermeked, Kérleled eközben őrangyalát, legyen mindig vele Egy hang mesébe illőn súgja a messzeségből füledbe A Mindenható a távolban ünnepel, s mégis veled PAP LENKE ZSUZSANNA, Kaposvár Karácsonyi gyorsmenü: amikor nincs időnk főzni last minute A szemesi Kistücsök tulajdonosa olcsó, látványos és finom vacsorát ajánl az ünnepre Az ünnep előtti napok min­denki számára a rohanásról szólnak, s bizony akad renge­teg olyan háziasszony, aki bár­mennyire is szeretne, egysze­rűen nem jut elegendő ideje, hogy napokig a tűzhely mellett álljon, hogy elkápráztassa a szentestei menüsorral szerette­it. Merthogy nem is kell éjt-nap- pallá téve főzőcskézni, akad­nak olyan ételek, melyek köny- nyen, gyorsan, s ami manap­ság legalább olyan fontos, ol­csón elkészíthetőek, s amellett, hogy megfelelek az ünnep elvá­rásainak, a legnagyobb ínyen­cek sem találnak bennük kifo­gásolnivalót. Egy ilyen menü összeállításhoz kértünk segít­Csapody Balázs ajánlja séget Csapody Balázstól, az or­szág egyik legjobb éttermeként ismert és elismert balatonsze- mesi Kistücsök tulajdonosától. - Karácsonykor már csak a ha­gyományok miatt is tálaljunk fel halételeket - mondta Csa­pody Balázs. - Előételként tar­honyasalátát javasolnék szár­zellerrel és haltöpörtyűvel, fő­fogásnak pedig pontyfiiét lucs­kos káposztával. Az előbbinél a ponty hasaalját besózom, és rövid ideig állni hagyom. Ap­ró kockára vágom, lisztbe for­gatom,és forró olajban ropogós­ra sütöm. A tarhonyát forró víz­ben kifőzöm, lehűtöm,eközben olívaolajat keverek hozzá. A szárzellert apró darabokra vá­gom, sózom, kevés cukorral,cit­romlével ízesítem. Ezt összeke­verem a tarhonyával. Tálalás­kor a szárzelleres, citromos tar­honyát a tányérra formázom,és erre rakom rá a haltöpörtyűt! A főételt a pontyfiié besózásával kell elkezdeni, majd a szalonnát apró kockákra vágva egy süthe­tő edényben lepirítani.- Ehhez adom hozzá a finom­ra vágott hagymát, majd a fok­hagymát, végül az árpát - foly­tatta Csapody Balázs. -. Felön­töm annyi vízzel, hogy az árpát ellepje, amit aztán félig puhára főzök és hozzáadom a káposz­tát. Sóval, borssal, csomborral ízesítem. Hozzákeverem a tej­fölt,és addig főzöm,míg az árpa megpuhul. Ekkor ráteszem a halfiléket és 180 fokos sütőben 12-15 percig lefedve megsütöm. Olcsó, gyors és szépen tálalható karácsonyi étel. ■ A. V. A receptek hozzávalói négy személyre ELŐÉTEL: 10 deka tarhonya, 4 evőkanál olívaolaj, 2 szál szárzeller, fél citrom leve, 50 deka ponty ha- saalja, két deci étolaj, csipet só, 2 evőkanál cukor, 1 evőka­nál rétesliszt. FŐÉTEL: 60 deka pontyfiié, 40 deka sa­vanyú káposzta, 10 deka sza­lonna, 1 fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 5 deka gersli, 4 evőkanál tejföl, 1 csokor snid- ling, só, bors, csombor (borsi- kafű) ízlés szerint.

Next

/
Oldalképek
Tartalom