Somogyi Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 255-278. szám)

2014-11-15 / 266. szám

2014. NOVEMBER 15., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP 5 A zenei élmény léleknyugtató terápia príma primissima Bogáthy József megtalálta a hangot a növendékeivel, több mint ezer tanítványa volt Somogyi Prima-díjjal ismer­ték el Bogáthy József kapos­vári vadászkürt tanár-kar­mester pályafutását. A 70 éves művész-tanár jövőre a negyedik CD-lemezét szeret­né kiadni. Harsányi Miklós- Meglepődtem, most kezdek felocsúdni, hogy mekkora meg­tiszteltetés ért - mondta Bogát­hy József. - A jelölés is nagy do­log, de amikor szólítottak, alig hittem el, hogy a díjazottak kö­zött vagyok. Férfiasán bevallom: elérzékenyültem.- Kürttanár és művész, illetve kar­mester. A szívéhez melyik áll leg­közelebb?- A kettőt nem tudom elválasz­tani. A karmesteri munka, akár­csak az oktatás, végigkísérte éle­tem nagy részét, rengeteget fog­lalkoztam a fiatalokkal. Nagyon szerettem, s szeretek tanítani, úgy érzem, hogy a kürt lehető­séget teremt arra, hogy a zenész megmutassa az egyéniségét.- Nehéz hangszer a kürt?- Sok gyerekhez hasonlóan kisdiákként a trombita érdekelt. Aztán az élet úgy hozta, hogy kürttel kezdtem el zenei tanul­mányaimat. Megtapasztaltam: sokat kell azért dolgozni, hogy a hangszer úgy szóljon, ahogy sze­retném. A gyakorlásnak, a fel­készülésnek nagy szerepe van. Nemcsak fiatal korban, hanem sok évtizednyi munka után is elengedhetetlen a szorgalmas munka. Nap mint nap kézbe ve­szem a kürtöt.- Kacskaringós vagy egyenes út vezetett a pécsi főiskolára?- A győri zeneiskolában is­merkedtem meg a hangszerrel, akkor még nem dédelgettem táv­lati terveket. Az volt a vágyam, hogy egy zenekarban játszhas­sak. Mi történt volna, ha Győr­ben maradok? Lehet, hogy pap­nak jelentkezem.- Tökéletes választás volt a hang­szer?- Hetven éves vagyok, a kür­tölés vége felé járok, s ennyi idő távlatából állíthatom: jól válasz­tottam. Amikor 1975-ben Kapos­várra kerültem, a Somogyi Nép­lap egyik újságírója azt írta ró­lam: a galamblelkű kürtös. Sze­rintem találó megfogalmazás. Úgy érzem, illik hozzám a hang­szer, akárcsak a jelző.- Muzsikálás és oktatás. Soha nem ingott meg?- A zenélésben soha. A jó Is­ten terelgetésének köszönhető­en egyenes utat tettem meg a pá­lyámon.- Nem vonzotta jobban diákkorá­ban a kosárlabdázás?- Érettségi után, amikor job­ban ment a kosárlabda, mint a zene, azt gondoltam, hogy já­tékos leszek. Tudni kell: akkor még nem volt olyan profi vi­lág, mint ma. A pécsi VSK-ban játszottam centerként, ám egy sportsérülés eldöntötte a sorso­mat. A jobb lábamban porclevá­lás volt, s dönteni kellett: meg­operáltatom, s akkor tovább sportolok vagy nem megyek mű­tétre, ebben az esetben mást csi­nálok. Nem csak én, hanem a családi tanács - a szüleim, a bá­tyám és a nővérem - is segített a döntésben. Maradt a zene.- Diplomázás után némi nagyka­nizsai kitérő után Kaposváron foly­tatta a zenei pályát.- Ismerős volt a terep, előt­te már a kaposvári színházi-, ü- letve a szimfonikus zenekarban muzsikáltam. A kollégák segítet­tek a beilleszkedésben, szeretem a hivatásomat. Ezt a hosszú idő is igazolja: 2005-ben vonultam nyugdíjba, addig a Liszt Ferenc Zeneiskolában tanítottam.- Hány diákot tanított?- A pályafutásom során csak­nem 400 egyéni hangszeres diá­kom volt, s közel ezer fiatalt zene­karban tanítottam.- A Kodály Zoltán iskolában 1979- től zenekarvezető. Hogy sikerült to­vább örökíteni nemzedékről nem­zedékre a muzsika iránt szeretet?-Alapos, következetes munká­val. Elég, ha saját példámból in­dulok ki: másodikos középisko­lásként kezdtem zenélni, s akkor nehéznek tűnt. Amióta tanítok, nyilván sokkal könnyebb a mu­zsikálás. Ehhez persze sok-sok évnyi munkára volt szükség. Rendkívül hasznos a zenetanu­lás, azt kifejezetten jó dolognak tartom, hogy egészen kis gyere­Közös nevező a zene. Bogáthy József kaposvári vadászkürttanár pályafutása során sok elismerést kapott kék is kürtön játszhatnak. Létez­nek fiataloknak készített, úgy­nevezett bébi kürtök. Mint min­dennek, ennek is ára van: egy új tanuló hangszer nagyjából 150 ezer forint, a jobb minőségűek ára az egymillió forintot is elér­heti. Kezdetektől fogva remekül éreztem magam a Kodály iskola zenekarában. Úgy érzem, feltét­lenül meg kell említeni dr. Hor­váth Sándornét és Pacskó Jánost, az iskola korábbi igazgatóit, sok segítséget kaptunk a jelenlegi igazgatótól, Szabó Zoltánné Ku- domrák Zsuzsannától is. Ők a ze­nekar születésénél bábáskodtak, s amikor nehezebb időszakot él­tünk át, s kevés pénz jutott hang­szervásárlásra, akkor is számít­hattunk rájuk. A két neves szak­ember, Zákányi Zsolt és Pytel Anna is segítette munkánkat.- Jó hangulatúak az órái, de azért bevasalja a feladott leckét?- Olykor egy kicsit furfango­san próbálom megoldani a fel­adatot, s így kanyarodunk oda, amit megszeretnék tanítani. Előfordul, hogy nem válik be a terv: látom a gyerek hangula­tán, hogy adott pillanatban ez a megoldás nem megy. Ilyen­kor inkább játékos feladatot ol­dunk meg, s később folytatjuk a munkát.- Számos tehetséges tanítvány­nyal foglalkozott. Volt, akinek ki­tette a szűrét?- Az egyéni képzésben nem fordult elő. A gyengébb adott­ságú gyermekben is megtalál­tam azt a pluszt, amivel a zene­karban megtalálta a helyét. A csapatban viszont akadt olyan, aki fegyelmi problémák miatt nem járhatott, ám a következő próbán vagy kicsit később visz- szavettem.- Nehéz lenne összeszámolni, hogy diákjai mennyi díjat zsebel­tek be a versenyeken. Melyikre a legbüszkébb?- Többek között Gál Keve Bánkra, aki a legutóbbi kürt­versenyén második lett, s a pé­csi egyetemen tanul. Említhe­tem Gábor fiamat is, többször kaptunk díjat a székesfehérvá­ri kamarazenei fesztiválon.- Előfordult, hogy a verseny előtt fogadalmat tett.- A borotválkozásra gondol? Azt mondtam a gyerekeknek: ha nyernek egy díjat, levágom a szakállamat, ha elsők lesz­nek, akkor a bajszomat is. A diákok számon kérték a tréfás ígéretet, amit betartottam. Az elmúlt hosszú évek alatt emi­att 8-10 alkalommal borotvál­koztam meg, sok tehetséges gyerekkel hozott össze a sors.- Akadt tanítványa, aki zenei pá­lyára ment?- Ez nagy öröm számomra. Tizenegy diákom szerzett ta­nári diplomát, s csaknem hú­szán jelentkeztek zenei pályá­ra. Számos más tanár kollégá­nak jóval több tanítvány ment muzsikusnak, ám fontosnak tartottam a kamara zenét és a zenekari munkát is. így azt ja­vasoltam zenei pályára, aki na­gyon kiemelkedő teljesítményt nyújtott.- Pillanatok alatt kapcsolatot te­remt a fiatalokkal. Mi a titka?- Közös nevező a zene, s min­den olyan témával foglalko­zunk, ami érdekli, leköti őket. A hagyományos darabok mel­lett eljátszuk az Oroszlánki­rályt, a Jézus Krisztus szu­persztárt vagy a Végső visz- szaszámlálást, a repertoárban filmzenék, kedvelt slágerek is szerepelnek. Bogáthy József 1944-ben született Zalaegersze­gen. Nagykanizsán tanult, agyőri bencéseknél kezdte középiskolai tanulmányait, a pécsi Nagy Lajos gimnáziumban érettségizett 1967-ben diplomázott. Egy évig a vasútnál dolgozott, közben a Pécsi VSK-nál kosarazott. 1975-től dolgozott a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskolában, s a Kodály iskola kamarazenekarát vezette, nyugdíjba vonulása után a Katolikus gimnáziumban tanít zenét. Fehérvári József, a kapos­vári zeneiskola egykori rézfúvós tanára a fúvós zenekari muzsi­kálás rejtelmeibe vezette be. család: nős, felesége matemati­ka-fizika szakos tanár volt a Ko­dályban. Két gyermekük, három unokájuk van. Elismerések országos Zeneiskolai Tanári Ka­marazene verseny Kaposvár, 1978,1980,1982 művészeti díjak.- 1982-től 1987-ig a megyei rézfú­vós szakfelügyelő-1990. honvédelmi miniszteri di­csérőoklevél- 1993-ban és 2002-ben kapta az Év tanára díjat a zeneiskolában-1998. Kaposvár város szolgálatá- ért-díj- 2002. Oktatási minisztérium pe­dagógus emlékérem- 2013. WASBE (Fúvószenészek és fúvószenekarok Világszövetséges kelet-európai tagozata) fúvószene­kari és pedagógia díja- 2014. Kaposvár város dicsérő ok­levele-2014. október: somogyi Príma-díj- Apáról-fiúra öröklődik a zene iránti rajongás. Közös családi mu­zsikálás vagy egy fergeteges ko­sárlabda derbi kapcsolja ki?- A közös sportmeccs nézés ritkán fordul elő, a családi mu­zsikálás gyakoribb. Tavaly volt egy nemzetközi fúvószenekari találkozón szerepeltünk, ahol Gábor fiam dirigált, az uno­kám, s én is játszottam a zene­karban. A zsűri megállapította: ritka, hogy egy családot három generáció képvisel. Felemelő ér­zés volt. S amíg lehet, folytatom a zenélést: jövőre a negyedik sa­ját CD-t szeretném kiadni. Egy megvalósult álom: Albert László bevette a Louvre-t párizsi siker Egykor Dél-Franciaországban betonozott, most a világ rangos múzeumában állított ki a kaposvári alkotó Albert László nem szereti, ha festőművésznek nevezik, in­kább az alkotó titulust használ­ja önmagára, mert abban ben­ne van, hogy hibázhat is. A ka­posvári fiatalembernek a legna­gyobb álma volt, hogy egyszer a Louvre-ben állítson ki. Dél-Fran­ciaországban építkezéseken dol­gozott, sokszor a betonozás jutott neki, közben tanulta a nyelvet, és festőköz is járt. Kitartó munká­val érte el, hogy az álma valóság­gá vált: hat képpel szerepelhetett a Louvre Coroussel művészeti vásárán, a Kortárs kiállítóterem­ben 600 résztvevő között a legfi- atalabbként jutott szóhoz.- Négyen voltunk magya­rok a festők között. A nagykö­vetségen adtak egy állófoga­dást a tiszteletünkre, a rész­ben magyar származású Lar- det családnál laktam. A Muse- um of Americas jegyzett alkotó­jaként kerültem ki, volt kiállítá­som már Dubaiban, Los Ange- les-ben, New Yorkban. Az élet­célom volt a Louvre. Nagyon jó visszhangja volt, minden ké­pemre van érdeklődés. Volt, amelyiket ott hagytam vizsgá­latra, ezzel az önálló párizsi ki­állításom lehetőségét keressük. Nem egyszerű, mert a galériák egy-két évre előre foglaltak - mondta Albert László. Monumenteket fest, így a Lo- uvre-ban nem volt könnyű elhe­lyezni alkotásait, végül kapott Albert László meghódította Párizst, önálló kiállításon töri a fejét egy 2,4 x 1 méteres falat. A hat képe közül az egyik kaposvá­ri kötődésűként Rippl-Rónairól szólt, egy másik a magyar törté­nelemből merítette a témáját az Egri nőket megörökítve. Leonar- donak is tisztelgett, a Mona Li- sát mutatta be a saját értelme­zésében. A vallás is foglalkoztat­ta, ezért vitte magával a Terem­tés és a Páli fordulat című mun­káját. Végül egy Franciaország­ban máig kényes témához nyúlt, Albert Dreyfus őrnagy ügyéhez. Ő az antiszemitizmus elleni küz­delem jelképe, szélsőjobboldali csoportok pedig azóta is szeret­nék bebizonyítani a bűnösségét. A nagykövetség munkatársai azt tanácsolták: ha atrocitás éri, inkább szedje le a képet.- A műveim a mese és a való­ság, az élethű és az absztrakt kö­zött helyezkednek el. A Rippl-Ró- nai portrét például félbevágtam, és Picasso lendületét raktam be­le, hogy aktív maradjon. Ez nem bonyolult, ha ételhez hasonlí­tanám, azt mondanám, hogy olyan, mint a hamburger. Ezzel együtt azt vettem észre, hogy a nemzetközi kiállításokon min­dig kitesznek a képeimből, sze­retik és várják ezeket - tette hoz­zá a művész. Albert László most az Utolsó vacsora témáját dolgozza át, az­zal a címmel, hogy Utolsó esély a vacsorára. Azt a gondolatát fogal­mazza meg, hogy a világ jelenle­gi állása szerint a Föld már nem bírja sokáig. De nem a világvé­gére készül, ezt az is bizonyítja, hogy Kaposváron egy utcatár­laton szeretné bemutatni a Lo- uvre-ban kiállított egyik képét, az ott kapott oklevelet és kataló­gust. ■ K. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom