Somogyi Hírlap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 178-202. szám)
2014-08-24 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 32. szám
2014. AUGUSZTUS 24., VASÁRNAP SZTORI 5 A megtévesztésig hasonló: a placebo gyógyítás Már állatkísérletekkel is bizonyították magyar kutatók a módszer hatékony működését Magyar kutatók már bizonyították, hogy a placebo is segíthet a kutyák szeparációs szorongásának oldásában Nemcsak embereknél, de a közelmúltban már kutyáknál is bizonyították - mégpedig magyar - kutatók, hogy igenis létezik placebo- hatás. Vagyis egyáltalán nem csupán holmi rendezői túlzás, hogy még a köztudottan gyógyszerfüggő dr. House-t is sikerül ezzel megtéveszteni. Haiman Éva A különc és legkevésbé sem empatikus dr. House-ról szóló sorozat kedvelői talán emlékeznek arra a jelenetre, amikor Lisa Cuddy, az igazgatónő morfium- injekcióval igyekszik a gyógyszerfüggő orvos fájdalmait enyhíteni. Aztán amikor House a második adagért is bekopogtat Cuddyhoz, ő elárulja, valójában az első injekcióban sem morfin, hanem csak abszolút hatástalan fiz. só, vagyis fiziológiás sóoldat volt. Az orvos is ember, mondhatjuk erre, épp olyan könnyen meg lehet téveszteni placebóval, mint bárki mást. Klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a legkülönbözőbb tünetek és panaszok javulhatnak hatóanyag nélküli szer, illetve látszatbeavatkozás következtében. Mert bizony tévedés azt gondolni, hogy csak gyógyszer lehet placebo, mint a Me- dical Online szaklap rámutat: az úgynevezett placebokontroll ma már elvileg elengedhetetlen a műtéti beavatkozások hatásosságának megállapításához is. Bizonyos sebészeti eljárásokat is képesek imitálni: a beteget szedálják, vagy érzéstelenítik, de mást nem tesznek vele, és a beteg nem tudta megállapítani, hogy végeztek-e rajta valamilyen beavatkozást. A placebo-válasz című könyv szerzője, Köteles Ferenc úgy fogalmazott egy előadásában, hogy a placebo valójában nem hatástalan szer vagy kezelés, hiszen működik, mégpedig az által, amilyen „választ” kivált a páciens agyában. A legtöbbet fájdalomcsillapításon vizsgálták a működését, és ma már egészen jól ismertek azok a pályák, amelyek mentén az agykéregből indulva végigfut ez a hatás, és a gerincvelő mentén kimutatható, hogy a „fájdalomkapu” nyit vagy zár, attól függően, hogy mit kap, vagy mit hisz, hogy kap a beteg. Legújabban állatkísérletekben is sikerült a placebohatást kimutatni, ami szintén azt jelzi, hogy nem annyira szubjektív és korántsem csak emberi jelenségről van szó. A Magyar Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Tudományegyetem munkatársai bizonyították be, hogy placebo is segíthet a kutyák szeparációs szorongásának oldásában. Köteles Ferenc szerint ezen eredmények ennek ellenére sem szabad azt gondolni, hogy ez egy univerzális csodagyógymód, hiszen sok szerv, betegség a mai tudásunk szerint nem reagál a placebokezelésre. Kimondottan ilyen az összes daganatos betegség. Ugyanakkor vannak állapotok és vannak emberek, amik, illetve akik jobban reagálnak a placebóra, elég csak arra gondolnunk, milyen sokszor múlik el a fogfájás már attól, ha bejelentkezünk a fogorvoshoz. De a placebohatás gyakorlatilag átszövi az életünket. Azok például, akik ki sem tudnak kelni az ágyból, amíg meg nem isszák az első kávéjukat, jobb, ha tudják - mondta előadásában Köteles Ferenc -, hogy hiába érzik magukat jobban már egy-két perc múlva, a koffein felszívódásához valójában legalább 30-35 perc kell. De világszerte több kísérlet bebizonyította azt is, hogy az alkohollal ugyanez a helyzet: simán be lehet rúgni placeboalkoholtól, főleg, ha körülöttünk másokat is ittasnak gondolunk a társaságban. Az orvosok használják, mi sokszor nem tudjuk egy közel 800 brit orvos megkérdezésén alapuló felmérés megállapította, hogy a megkérdezettek szinte kivétel nélkül legalább egyszer folyamodtak már place- bokezeléshez praxisuk során. Egy magyar háziorvosok körében végzett, nem reprezentatív kutatásban a doktorok a saját placebohasználatukat 6, a kollégákét 10 százalék körülire tették. az 1970-es évekig nem voltak szigorúak az etikai irányelvek, és sok orvosnak eszébe se jutott arról tájékoztatni a betegeiket, hogy nem hatóanyagot kapnak. Az etikai dilemma a mai napig az, hogy az orvosnak ugyanúgy kell-e tájékoztatni erről a beteget, mert ha ezt megteszi, akkor a hatás sokkal többször marad el, vagy gyengébb lesz, mintha ezt nem tenné. Az ELTE kutatói majdnem 6500 embert kérdeztek meg arról: becsapva érez- nék-e magukat, ha utólag kiderülne, placebóval kezelték őket, és a többség nemmel válaszolt, mert szerintük fontosabb, hogy a kezelés segítsen, mintáz, hogy tájékoztatva legyenek az esetleges „átverésről". Álhírekkel verik át a leghiszékenyebb internetezőket hoax Csak kitaláció, hogy nyomkövető chipeket tesznek a diákigazolványokba, mégis sokan komolyan vették Már huszonhatezren kedvelik a Facebookon azt az álhírt, amely szerint mostantól chip- pel ellátott diákigazolványokat bocsátanak ki, így a kormány minden diákról tudhatja majd, hogy éppen merre jár. A szerző azzal riogat, hogy később nem a diákigazolványba, hanem a gyerekek bőre alá ültetik a chipet, mint az állatoknak. Természetesen egy szó sem igaz a cikkből, az azonban figyelemreméltó, hogy milyen sokan dőltek be az álhírnek. Egy ismerősöm még meg is kérdezte, hogy hallottunk-e ilyesmiről a szerkesztőségben. Az egyik olvasó azt írta, hogy széttöri a kártyáját, amint megkapta. Volt, aki tömeges diákigazolvány-megsemmisítésre buzdított, és az ötletek között volt az is, hogy meg kell sütni a mikrohullámú sütőben. Utóbbit semmiképp sem javasolnánk, de az igazolvány eltűrésére sincs szükség, mert nincs benne nyomkövető. Az olvasók többsége tisztában volt vele, hogy a hír nem lehet igaz, ám ez leginkább a gyenge szövegminőségnek, a forrásmegjelölés hiányának vagy a tartalmi hibáknak köszönhető. Persze nem ez az első és nem az utolsó rémhírkeltés a világhálón. Legutóbb tavaly nyáron váltott ki nagy felháborodást az internetezők körében egy bejegyzés, amely a kötelező nyelvtanórák eltörléséről szólt. Ennek is sokan bedőltek, a „rémhírt” pedig az Emberi Erőforrások Minisztériumának is cáfolnia kellett. Talán azért is hitték el sokan az álhírt, mert ebben az időszakban vette át az állam az önkormányzatoktól az iskolák fenntartását, ekkor vezették be a kötelező erkölcs- vagy hittant, és ekkor derült ki, hogy hamarosan becsukhatják a boltot a nagy könyvkiadók is. Tavaly néhány iskolában a könyvek hónapokat késtek, jövőre pedig sok helyen kísérleti tankönyvből tanulnak majd a diákok. Ezek közül minden bizonnyal én sem találtam volna el mindegyikről, hogy igaz, vagy csak megtévesztés. Néha azonban az is előfordul, hogy a valós híreket fogadják kétkedve az emberek: a nyugdíjpénztári vagyon állami átvételét, a végkielégítéseket sújtó 98%-os különadót vagy a trafikrendszer kialakítását először sokan csak viccnek gondolták. Vannak azonban olyan portálok is, amelyek nyíltan vállalják, hogy álhíreket közölnek - ez a weblap nyitóoldalán látszik -, nekik a szórakoztatás a céljuk. A legismertebb ilyen magyar weblap a Hírcsárda. A Fa- cebook ezért teszteli a „csak vicc” címkét, nehogy a megosztott cikkek megtévesszék a gyanútlan felhasználókat; azonban azokkal a portálokkal a közösségi oldalak sem tudnak mit kezdeni, amelyek álhíreket akarnak eladni igaziként. Sokszor előfordul, hogy a szerkesztőségben felolvasunk egy hírrészletet, forrásmegjelölés nélkül, és a többieknek ki kell találni, hogy vajon igaz-e a hír, vagy csak kitaláció. Legutóbb Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes okozott fejtörést, aki az evolúciót hipotézisnek nevezte, amellyel szerinte logikai problémák vannak. „A Teremtés azt mondja, hogy az abszolútum, az Isten a fejlődést beleprogramozta az anyagba, energiába, és ez bomlik ki a történelem során, de eleve benne kell lennie ahhoz, hogy ki tudjon fejlődni” - emelte ki Semjén. A miniszterelnök-helyettes valóban ezt nyüatkozta - vagyis a hír igaz -, abból a szempontból viszont sántít, amit mondott, hogy a tudomány szerint az evolúció nem hipotézis: a biológusok elsöprő többsége tényként kezeli. ■ H. J. Mi az a hoax? RÉGEBBEN LEGINKÁBB az e-mail- ben terjedő álhírekre használták a hoax kifejezést, ami beugratást, megtévesztést jelent. Mostanában, a közösségi oldalak elterjedésével azonban egyre gyakoribbak a weboldalakon, biogokon megjelenő hoaxok, amelyek meg akarják téveszteni az olvasókat. Az álhírek ismertetőjegye, hogy nincs pontos forrása a cikknek, a nyilatkozó nem létező személy vagy a közlő nem létező szervezet. Sokszoroz is árulkodó, hogy a szerző saját véleménye is nagy terjedelemben megjelenik a hírben. Éppen ezért, ha egy hír gyanús, akkor érdemes több portálon is leellenőrizni a valóságtartalmát. Ha esik, ha fúj rados virág ben anyai nagyszüleim kertes házában nyaraltunk a húgommal Nagykanizsán, reggelre kelve első dolgunk volt, hogy az ablakhoz szaladjunk, és szemügyre vegyük az égboltot. Ha sütött a nap, ujjongtunk: lehet játgzani az udvaron. Ha viszont esett, elszontyolodtunk: szobafogságra vagyunk ítélve. Gyerekek lévén azonban hamar megfeledkeztünk a rossz időről. Kártyáztunk, gyártottuk a műanyag várakat a színes építőköveinkből, vagy a nagyanyánkkal beszélgettünk. Ha visszagondolok, tulajdonképpen az utóbbi volt a legjobb. Nagyi mesélt a gyerekkoráról, a nagyapánkkal való szerelmükről, ontotta az apokrif történeteket a Kisjézusról meg az ő számtalan csodatételéről. emlékszem, volt egy kis sün- disznónk, amely a túlszeretés (értsd: túletetés) miatt elhalálozott. Nagyapám a kerti szemétdomb tövében ásta el a tetemet, mi pedig kegyeletből kis dombocskát emeltünk fölé gallyakból összetákolt kereszttel. A síremlékre még egy kinyílt rózsát is rátűztünk: lecsippentettük a rózsa fejét, és feldíszítettük vele a sünisírt. Mérgelődtek is a nagyszüle- ink! Egyrészt a rózsapazarlás okán, de főleg azért, mert az ő felfogásuk szerint sündisznó- mennyország nem létezett, a síremlék-emlékállítás tehát egy döglött állatnak szentség- törésnek számított. Nagyapám minden áldott nap lapáttal szétrombolta a sírt, de mi nem hagytuk, hogy sünikénk megszenteletlen földben nyugodjon. Akárcsak magos Déva várát, mindennap újraraktuk a halmocskát, természetesen friss rózsával. ILYESFAJTA EMLÉKEKET Őrzök a gyerekkori nyaralásokról. Ugyan ki emlegeti azt, ha az élete kedves eseményeiről van szó, hogy esett az eső vagy sütött a nap? Ma bezzeg állandóan az időjárásról társalgunk, és nem felvezető témaként, ahogy az angolok, hanem mint központi problémáról. Az sem jó, ha meleg van, és az sem, ha esik. MOSTANÁBAN azon kaptam magam, hogy leszoktam erről. Lehet, azért, mert sokat dolgozom itthon a számítógépem előtt, nekem aztán tök mindegy, hogy odakint esik-e vagy fúj. De főképpen egy évekkel ezelőtti magányos nyaralás tette meg a hatását. Egyedül utaztam le a Balatonhoz egy hétre, Badacsonyban vettem ki szobát. Végig hideg volt, és sokat esett, nem lehetett a vízparton dögleni a napon. Nosza, kitaláltam magamnak egy kirándulássorozatot, és esőköpenyben bejártam a környéket. Klassz volt. évekkel később a Bükkbe mentünk hosszú hétvégére a férjemmel, és egy kis faluban, Alsóhámoron szálltunk meg. Esett, amikor péntek délután megérkeztünk, és esett másnap egész végig. Mi viszont eltökéltük, hogy nem hagyjuk magunkat. Miután kipakoltunk, fogtuk az esernyőinket, és elindultunk. Órákig csellengtünk, megnéztük a környékbeli házikókat, elmentünk az Anna-barlangba, majd egy helyi tájmúzeumba, kirándultunk Diósgyőrbe, megbámultuk a híres lillafüredi vízesést. Közben fényképeztük egymást és a tájat. Remek fotósorozat lett, ma is örömmel nézegetem, mert felidézik a sétáink hangulatát, a nedves föld és növények illatát. Ráadásul akkor voltam a kemoterápia kellős közepén - de nem rémlik, hogy ez zavart volna. egy szó mint száz, az én hangulatomat nem befolyásolja, milyen idő van éppen. Az össznépi siránkozásba sem szállók be, amit ismerőseim csapnak körülöttem. egyiküket, aki most jött haza háromheti nyaralás után, megkérdeztem, hogy érezte magát. A válasz: „nem volt jó, sokat esett.” Nagy szemeket meresztettem: „tényleg? észre sem vettem.” Mire ő: „de jó neked!” Hát igen. K 4 1 I A KISKOROMBAN, AMIKOR minden év-
