Somogyi Hírlap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 178-202. szám)
2014-08-17 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 31. szám
4 A HÉT TEMAJA 2014. AUGUSZTUS 17., VASÁRNAP a befogadás napja 2014 Bent az NDK-s menekülni készülők, a kapun kívül a Stasi volt a zugligeti tábornál. Angéla Merkel videoüzenetben köszönte meg a magyarok egykori segítségét az évfordulós ünnepségen. KAPUNK TÁRVA, A SZÍVÜNK MÉG INKÁBB A határnyitás hírének pillanata a zugligeti táborban (középen Kozma Imre atya). 1989. szeptember 10-én a Hét című műsorban mondták be az örömhírt. Huszonöt évvel ezelőtt, 1989. augusztus 14-én a Magyar Máltai Szeretetszolgálat a zugligeti templomkertben megnyitotta a keletnémet menekültek első táborát. Ezzel megkezdődött az akkori Európa legnagyobb humanitárius segélyakciója. Három hónap alatt 48 ezer 600 menekültről gondoskodtak. Ez a nap azóta a Befogadás napja. Lázár Ádám 1950 és 1988 között mintegy 4 millió keletnémet menekült Nyugatra. Mintegy 3.5 millió 1961-ig, a berlini fal felépítéséig átsétált a határon. 1969 augusztusa után ez lehetetlenné vált. A politikai és a gazdasági helyzetből menekülni szándékozók közül voltak, akik alagutat fúrtak, mások hőlégballont ké- 5 szítettek, orosz katonai egyen- | ruhában, dzsippel menekültek | el. A pontos szám, hogy hányán § haltak meg a német-német hatá- | ron, a mai napig ismeretlen. Az egykori zugligeti sátor- £ táborban találkozom most egy német házaspárral. Uwe és Hei- de Schiller a nagy, bejárati vaskapunál áll és a szemben lévő ház felé néz. „Ez a vaskapu be volt zárva. Itt bent mi, NDK-s menekülni készülők, a kapun kívül a Stasi volt. A fák nem voltak ekkorák, így könnyebb volt belátni. Azokból a szemben lévő épületekből filmeztek, fényképeztek a stasisok. Amikor ezt észrevettük, a máltaiak reflektorokkal vakították el kameráikat” - meséli Uwe, majd így folytatja: „Nem mertünk kimenni, mert a keletnémet követség kisbuszai kint álltak az utcán. Attól féltünk, hogy elrabolnak bennünket. A stasisok a kapuhoz jöttek és ott magyarázták a német fiataloknak, hogy jöjjenek nyugodtan haza, semmi bán- tódásuk nem történik. Nyomtatványokat adtak be. Ezeket összegyűjtöttük és hogy lássák, előttük égettük el”.- A Stasi-ügynökök nem csak a kapun kívül voltak aktívak - meséli Schumicky András, a Magyar Máltai Lovagrend tagja, szemtanú: „A kert is tele volt stasisokkal. A menekültek kifinomult érzékkel hamar felismerték őket. Az egyiket elkapták és összeverték. Mi, máltaiak mentettük meg. Kozma Imre atya egy ismerős hölgyet megkért, hogy a férfi lakhasson nála. Senki nem tudta biztosan, hogy valóban ügynök-e? A nénihez gyakran jártak fel németek, fürdeni, ruháikat mosni, enni. Ilyenkor ez a titokzatos férfi mindig bezárkózott a szobájába, nem jött elő. A néni a szeptemberi határnyitást követően elé állt: „Itt van a Zsiguli kulcsa. A kocsi tele van tankolva. Ezzel kimehet Ausztriába. Egy feltétel van még. Lesz két utasa.” A néni a sok eldobott keletnémet útlevelet mindig gondosan összeszedte. Ezek közül kiválasztott két olyat, amelyik a legjobban ülett az Erdélyből, román útlevéllel érkezett német származású házaspárra. A titokzatos férfi utasaival elindult. Amikor a magyar határra ért, külön szólt a magyar határőröknek, hogy nézzék meg utasait és az útleveleket. A határőrök a két menekülni készülőt kiszedték a kocsiból. A rejtélyes férfi ezután elhajtott Nyugatra. A két erdélyi német este a zöldhatáron átmenekült Ausztriába.” Az évfordulóra jelent meg Joa- chim Jauer:„Urbi et Gorbi” című könyvének magyar kiadása. A szerző így emlékezik 1989-re: „A nyugatnémet ZDF televízió tudósítójaként a Varsói Paktum országai tartoztak hozzám. Augusztus 11-én érkeztem Pestre. A német követségen ekkor már 125 keletnémet tartózkodott. Az egyik diplomatánál szállt meg Csilla, aki akkor hozta az 50. segélyszállítmányát. Ott hallotta, hogy a diplomaták elkeseredve mesélik, nem tudják mit csináljanak, hogy tudnának segíteni, mert egyre nő a tömeg. Csilla mondta: ő ismeri Kozma atyát. Ha valaki, ő majd tud segíteni. Reggel kitették a Máltai Szeretetszolgálat feliratot Zugligeten, a nyugatnémet követségen pedig azt, hogy a keletnémetek menjenek Zugligetre. Délre már 500, délutánra 800, estére 920 keletnémet volt ott. Kozma atya ekkor kérte meg a közösséget a segítségre. Mivel ekkor még nem voltak sátrak, a magyarok több száz németet elhelyeztek. Közben megindultak a német Máltai Szeretetszolgálat teherautói: sátrakkal, pokrócokkal, konyhai felszerelésekkel, gyógyszerekkel, orvosokkal. Hogyan tudott Kozma atya ilyen gyorsan ilyen mértékű támogatást szerezni? - kérdezem Dr. Erőss Lóránd főorvos, agysebész, szemtanút. „Megmozdult a kerület, az egyházközség. Csilla néni és Imre atya egymást kiegészítve dolgoztak. Azonnal hadrendbe állítható csapat voltunk, amire könnyű volt a Máltai Szeretetszolgálat színeit felhúzni. Az atya ugyanis már addig is egy szeretetszolgálatot működtetett, csak nevünk nem volt. Rengeteg segítséget kaptunk a német máltaiaktól és a máltai lovagrendtől. A mostani ünnepnapon díjakat is kiosztottak. Befogadás Emlékdíjjal tüntették ki többek között Wolfgang Wagnert, a Máltai Szeretetszolgálat zugligeti és csillebérci táborainak vezetőjét. Ő így emlékezik: „A 25. házassági évfordulónkra Magyarországra mentünk szabadságra. A nyaralás alatt furcsának tartottam, hogy olyan sok német Máltai buszt láttam. Amikor Münchenbe hazaérkeztünk, egy levél várt. Azonnal utazzak Budapestre és vegyem át a menekülttábor irányítását. Bevezettem, hogy a segítők használjanak egyenruhát, hogy könnyen meg lehessen őket ismerni. Leszereltük a kocsik rendszámát, hogy a Stasi ne tudja a rokonokon megbosszulni a menekülőket. A magyarok jöttek és segítettek. Meghívták a németeket mosni, mosakodni, enni. Mi minden sátorba kineveztünk egy parancsnokot, aki naponta kapott pontos információt és térképet, hogyan kell a határon a megfelelő ponthoz eljutni. De hol volt a megfelelő pont a határon? Schumicky András szerint „rengeteg olyan háttérmegegyezés volt, amiről mi még most is csak részben tudunk valamit. Egy ismerős hölgy, akinek a férje a Legfelsőbb Bíróság elnöke volt, elintézte, hogy a szeretetszolgálatot gyorsan bejegyezték. Arra is engedélyt szerzett, hogy a tábor megnyílhasson. Felmerült: mi lenne, ha a határőrséggel egyeztetnénk, hogy a németek hol mehetnének át? Az őrség adott egy egykilométeres szakaszt. A hölgy a férjével átsétált Ausztriába és vissza. Ezt követően adták át a menekülni szándékozó németeknek a pontos térképet, mert a Stasi még a határ közelében is félrevezető táblákat helyezett el”. Repedések a Falon 1989.04.25. Moszkva hozzákezd a Magyarországot megszálló csapatai kivonásához. 1989.05.02. A magyarok elkezdik az osztrák határon a Vasfüggöny lebontását. 1989.05.09. A Minisztertanács egykori elnökét és pártfőnökét, a beteg Kádár Jánost felmentik minden pártfunkciójából. 1989.06.16. Budapesten százezrek részvételével ünnepélyesen újratemetik Nagy Imrét. 1989.07.06. A Legfelsőbb Bíróság Nagy Imrét hazafinak nyilvánítja, felmenti a hazaárulás vádja alól. Aznap meghal a kivégzéséért felelős Kádár János. 1989.08.12. Az NSZK budapesti nagykövetségén 180 NDK menekült tartózkodik, ezért túlzsúfoltság miatt bezárják. 1989.08.13. A berlini fal felépítésének 20. évfordulója. Csilla von Boeselager a zugligeti Szent Család katolikus egyház- község területén létrehozza az első menekülttábort az NDK-ból kiutazni szándékozók részére. 1989.08.19. Mintegy 800 NDK állampolgár kihasználva a „Páneurópai piknik” által adott lehetőséget, az ideiglenesen megnyitott határon Sopronból Ausztriába menekül. 1989.08.24. A Nemzetközi Vöröskereszt segítségével azt a 107 NDK állampolgárt, akik az NSZK budapesti nagykövetségét heteken át megszállták, nyugatra szállítják. A követségen tartózkodó további 50 menekülő saját kockázatára 100 másik NDK polgárral a zöld határon átszökik Ausztriába. 1989.09. ío. Horn Gyula külügyminiszter bejelenti: minden NDK útlevéllel rendelkező német állampolgár nyugati irányban elhagyhatja az országot. Tízezrek vártak erre a jelre. 1989. ío. 14. A határ megnyitása óta közel 40 000 NDK állampolgár menekül Magyar- országról Nyugatra. 1989. ío. 23. Magyarország új alkotmányt kap. Népköztársaságból köztársaság lesz. Nemzeti ünnepe az 1956-os forradalom évfordulója. 1989.11.09. Günter Schabows- ki Kelet-Berlinben egy sajtókonferencián új utazási rendeletet jelent be, amely minden NDK polgár azonnali kiutazását engedélyezi. Leomlik a Fal. Idézet Klaus Riedel német követ emlékezéséből Németh Miklós szerepe Angéla Merkel német kancellár videóüzenetben mondott köszönetét „ez a hely 25 évvel ezelőtt az utolsó megálló volt NDK-s polgárok ezrei számára a szabadsághoz vezető úton. Együtt járt a bizonytalansággal, félelmekkel és reményekkel is. csilla von Boeselagerrel és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tagjaival együtt Ön, Kozma atya, elérte, hogy ezen a helyen sátortábor jöjjön létre, amelyben sok, a Nyugatra vezető út során Budapesten rekedt NDK-s polgárról tudtak gondoskodni. A Német Máltai Szolgálatoktól is számos segítő érkezett. Közösen sikerült elérni, hogy megszervezzék a legszükségesebb segélyszállítmányokat Németországból Magyarországra. Lelkesítő az a nagyszerű és önzetlen segítőkészség, amellyel a menekültek számára elviselhetőbbé tették a tábori életet. 25 Év elteltével is a legnagyobb tiszteletet és elismerést érdemlik a segítők. E nélkül az NDK-s polgárok tízezreinek aligha sikerült volna kitartani Magyarországon, amíg végül 1989. szeptember 11-én a Német Szövetségi Köztársaság és Magyarország közötti sikeres tárgyalások után végre kiutazhattak Nyugatra. A segítők a felebaráti szeretet elvét követték és önzetlenül cselekedtek...”. A magyar Máltai Szeretetszolgálatfennállásának 25. évfordulóján díjat alapított társalapítója, Csilla von Boeselager emlékére. A díj első kitüntetettje Németh Miklós, volt magyar miniszterelnök. De mi volt a határnyitásban a szerepe? SCHUMICKY ANDRÁS: „Németh közgazdász volt. Amikor látta, hogy a szögesdrót javítása 250 millió forintba kerülne, úgy döntött, erre ne költsenek. Közben egyeztetett Kohllal és Gor- bacsowal". A határnyitásról Kohl akkori német kancellár így nyilatkozott: „Magyarország ütötte ki az első téglát a berlini falból”. „mielőtt Berlinben leomlott a Fal, a Vasfüggönyön máshol már megjelentek az első repedések. Amikor 1989 nyarán már látszott, hogy Magyarország megnyitja a határait, NDK-polgárok tízezrei gondolták, hogy esélyük lesz innen Ausztrián át eljutni Nyugat-Né- metországba. A budapesti német nagykövetség gyorsan túlzsúfolt lett. Nehéz humanitárius helyzet alakult ki. Számos bátor és önzetlen ember segített. Mindenekelőtt Csilla von Boeselager asz- szony, aki ma már sajnos nem lehet közöttünk, valamint Kozma atya és az akkor még nagyon fiatal Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Kozma atya beleegyezett abba, hogy temploma területén felálljon egy menekülttábor és német konzuli kirendeltség kezdje el működését. Ily módon a nagyszámú menekült védelmet és menedéket talált, egészen addig, amíg végre valóra vált a kiutazás reménye. amikor mi, németek ősszel a fal leomlásának 25. évfordulóját ünnepeljük, tudjuk jól: sok magyar bátorságára is szükség volt, akik egyengették az NDK-ból érkezett emberek szabadság felé és a német egység felé vezető útját. Ezért mi, németek hálásak voltunk és leszünk a magyaroknak. számomra ez a határokon átnyúló maradandó összetartozás különösen szép jele. 1989 sorsdöntő jelentőségű hónapjaiban Kozma atya templomának bejáratánál a következőket lehetett olvasni: „Kapunk tárva, a szívünk még inkább”. hála önnek, Kozma atya, és az önkéntes segítők százainak. Ön és a Máltaiak elkötelezték magukat embertársaik megsegítése mellett. További felebaráti tevékenységükhöz kívánok Önöknek minden jót és Isten bő áldását.”
