Somogyi Hírlap, 2014. március (25. évfolyam, 53-75. szám)
2014-03-29 / 74. szám
4 Antológia: koreográfiái nívódíj a szennai Csiperkének siker Kiemelkedő teljesítménnyel, második legjobb eredménnyel kapott nívódíjat a szennai Zselic Művészeti Iskola előadása a minapi budapesti koreográfia versenyen. A somogyi táncokat bemutató „Hamm, bekaplak!” című produkciót Zóka Éva és Horváth Tibor rendezte színpadra. Szinte állandó belépőt kapott a szennai néptáncoktatás a gyermek és ifjúsági antológiára. A Budapesti Operettszínház hagyományos télvégi, tavasz eleji gálájára az évad legjobb együttesei kapnak meghívást. A Zóka-Hor- váth-tanítványok, különféle csoportokkal hat éven belül ötödször libbentek a rangos színpadra, a falusi művészeti iskolákat másodmaguk- kal képviselve. Ennek azért van jelentősége, mert a városi oktatásban lényegesen nagyobb merítésből lehet eredményt elérni. Összesen egyébként tizennégy együttes mutatkozott be az idei gyermek és ifjúsági antológián, ahol ezúttal a Tóth Ferenc Koreográfia Versenyt is megrendezték. A neves zsűri itt koreográfusi nívódíjakat is adott, a tizennégy koreográfia közül hat produkciónak. A Zselic Művészeti Iskola tanárai és Csiperke csoportja a megyénk táncát bemutató koreográfiával vívták ki a elismerést. Tavaly a Kányafi csoport Mit látsz, Ignác? című előadása járt a fővárosban, ahol a Bárdos lulcsa új ruhája, a Csípi csípi kánya és az Add vissza! Nem adom! című produkciók is szerepeltek már a Rakonca, a Hejrezsírom és a Hajadonna csoport előadásában. ■ B. T. Csiperkék. Sikeres ifjú táncosok Uj orgonával gazdagodtak a szárszóiak hitélet Új elektromos orgona vásárlására nyert 1,5 millió forintot a balatonszárszói református egyházközség - tudtuk meg Konc Gáli László prédikátortól. Az istentiszteleteken idáig az éneklést a gyülekezet lelkes tagjának, Bölcsföldi Józsefnek a hangszere kísérte, aki az egyházi ének- és zene ügyét különös szeretettel karolja fel. Szervezője a hangversenyeknek: templomukban nyaranta két-három alkalommal vendégművészek adnak ízelítőt tudásukból. Ezentúl a gyülekezet énekét kísérő zene, és az orgonairodalom remekművei teljes szépségükben hangoznak el. ■ Gamos A. Légből kapott szenzáció Kaposváron ballonvizit A Zeppelin nyolcvanöt esztendeje járt a somogyi megyeszékhely fölött MEGYEI KÖRKÉP 2014. MÁRCIJS 29., SZOMBAT A Gráf Zeppelin nem szállt le Kaposváron, de megmutatta magát a somogyi megyeszékhely fölött, volt, aki szerint mindössze 60-70 méter magasan Nyolcvanöt esztendeje, 1929. március 28-án este rendkívüli esemény szemtanúi lehettek az éber kaposvári polgárok, hiszen a hold gyenge fényében a somogyi megyeszékhely felett feltűnő árny nem volt más, mint a repülés egyik úttörőjéről Gráf Zeppelinnek nevezett óriási német léghajó. A hatalmas ballon késő este 10 óra 45 perckor a Lonka-hegy, azaz a Donner irányából lépett be a város légterébe. A tompa, egyenletes, mély motorbúgás megremegtette az ablakokat, amelyek csakhamar kinyíltak, s megteltek kíváncsiakkal. A Turul és a Korona (a mostani Dorottya és Kapós) Szálló előtt százakra menő tömeg verődött össze. Az emberek éljeneztek és kendőiket lobogtatták, amint a léghajó szivarszerű alakja mind jobban kirajzolódott a sötét égbolt előterében. A Zeppelin szemmel láthatóan lelassított a város felett; gondolájának ablakaiból ömlött a vörös fény... Az esemény hatalmas szenzációt keltett Kaposváron, pedig a Zeppelin-rendszerű merev vázas, kormányozható léghajók mögött akkor már csaknem harmincéves múlt állt. A történet még a boldog békeévekben kezdődött a Boden-tó partján, amikor egy hatvankét éves, rendelkezési állományba helyezett német tábornok, Fer- dinand von Zeppelin gróf hidrogénnel töltött léghajójával át akart repülni a víztükör felett. (Nem mellesleg megjegyezzük, hogy a grófot 1891-ben azért távolították el a német hadseregből, mert kevéssé hízelgő megjegyzéseket tett a császárra, néhány év múlva pedig a léghajók iránt érdeklődő tehetséges, de öntörvényű német arisztok; rata azt a találmányt vásárolta meg, amely a keszthelyi születésű Schwarz Dávid ötletére épült.) De térjünk vissza a kies fekvésű tó partjára, ahol éppen 1900. július 2-át írták. A kísérlet biztatóan indult, ámde tizenhét percnyi repülés után eltört a magassági kormány, behorpadt a burok, és a léghajó a tóba zuhant. Szerencsére senki sem sérült meg, és a gróf egyre jobb eredményekkel folytathatta kísérleteit. Zeppelin léghajóinak aranykora az első világháborúban jött el - mint ismeretes, ilyen repülő alkalmatosságról még London ellen is intéztek bombatámadást. A léghajózás történetének legmozgalmasabb időszaka a fegyvernyugvással lezárult ugyan, de a német léghajózásnak nem vetett véget a világ- háborús vereség, mint ahogy a repülőgépek nyilvánvaló fölénye és az sem, hogy Ferdinand von Zeppelin 1917-ben elhunyt. A németek ezután a távolsági közlekedésben kezdték alkalmazni a léghajókat: körülrepülték a Földet, eljutottak az Északi-sarkra is. ■ A Kis-Ázsiából Németországba visszatérő úton ejtették útba Magyarországot. Az 1928-ban épített Gráf Zeppelin alig fél éve állt szolgálatban, amikor - 1929 márciusában - Kis-Ázsiából volt visszatérőben Németországba. Parancsnokai úgy döntöttek: legcélszerűbb, ha útba ejtik Magyarország nyugati megyéit is. Este fél 11 után egy derék somogyi polgár telefonon értesítette a kaposvári postát, hogy a Gráf Zeppelin akkor repült el Kadarkút felett, és a megye- székhely irányába tart. Ami ezután következett, az még sokáig beszédtéma maradt Somogy- ország fővárosában. A Somogyi Újság például így lelkendezett: „Kaposvár is látott csodát... Megérintette a XX. század szédületes technikájának leheleté. Sötét és csillagos égbolt alatt csendesen búgva megjelent egy fényszórós csoda, amely olyan, mint egy szivar, és úszik, mint valami nagy titok, valami sejtés a levegő tengerében...” A léghajó teljesen ki volt világítva, ebben utóbb minden szemtanú egyetértett, a tekintetben viszont nagyon is eltértek a vélemények, hogy a Zeppelin milyen magasan repült. Volt, aki szerint csak hatvan-hetven méterre lebegett a város fölött, míg mások arra esküdtek, hogy legalább ötszáz méteres magasságban járt. A Kaposvárt is meglátogató Zeppelin ezüstszürke teste 236 méter hosszú, 30,5 méter széles és 34 méter magas volt. Pazarul berendezett társalgóval, hideg-meleg vízzel, elektromos konyhával szerelték fel, vázát négyszer lakkozott erős pamutszövettel vonták be, amelyre külső védőburkolatként alumíniumszövetet erősítettek. ■ Kaposvárról a fonyódi vasútvonalat követve ért a Balaton fölé a Zeppelin, s átrepült a Bakony fölött. A léghajó lelassított ugyan Kaposvár felett, de nem állt meg, és postazsákot se dobtak le róla. Egyenesen északi irányba tartott, a gimnázium és a főposta fölött azonban balra fordult, a belváros felett elhúzva megkereste a fonyódi vasútvonalat, s azt követve hagyta el Kaposvár légterét. Az emberek utóbb Lengyeltótiban és Fonyódon is szinte megbúvókén bámulták a hatalmas szivart. A Gráf Zeppelin a Balaton és a Bakony felett átvágva (Budapestet tehát elkerülve) Bécs felé haladt, s másnap reggel simán leszállt Friedrichs- hafenben. Útja egész Európában nagy érdeklődést keltett. A Magyar Távirati Iroda már kevéssel 11 óra után információt kért a Gráf Zeppelin kaposvári felbukkanásáról, s éjfél után még a bécsi rádió is bemondta, hogy a nevezetes alkotmány elhaladt a somogyi megyeszékhely felett. Egy kaposvári újságíró, Sebők György a léghajó somogyi vizitje után néhány hónappal, 1929 nyarán meglátogathatta a Boden-tó partján a Zeppelin-művek friedrichsha- feni gyártelepét, s a messziről már megcsodált „repülő szivarnak” ezúttal a fedélzetére is feljutott. „Leírhatatlanul felemelő érzés fogott el, amikor a legendás hírű, ezüstszínű Gráf Zeppelint közvetlen közelről megláttam” - emlékezett. A hírlapírót az is kellemesen lepte meg, hogy a gyár múzeuma ekkor őrizte még az Új-Somogy című kaposvári napilap 1929. március 29-i számát; a német léghajó somogyi látogatásáról ez az újság számolt be a legrészletesebben. A Gráf Zeppelin Somogy megyei útja persze nem a német léghajósok, hanem a kaposvári bámészkodók számára volt igazán emlékezetes. „Soha el nem felejthető élmény - írta az egyik szemtanú. - Mindenki ezt mondja, és aki látta a Gráf Zeppelint Kaposvár felett, az nem is felejti el soha.” Nagy Zoltán Kakas József kosárfonó mester kocsit fon a fűzből szakműhely Népszerű a somogyi népművészeti egyesület tucatnyi kézműves kurzusa Kakas József kosárfonó hagyományos technikát ötvöz saját fékezhetetlen kreativitásával. A sétálóutcái múzeum előtt ugyan csak különleges fonású kosarak vannak a keze ügyében, de csak mert a petren- cés kiskocsi nem férne a hóna alá. Megfon mindent, amit csak megálmodik magának. A kísérletezés vágya négy évtized kosárfonás után nem csoda, azóta elválaszthatatlanok a kisbajomi mester és az ameri- | kai piros fűz vesszői. Felfutóban van a kézműves hagyományok átörökítése: Somogybán legalábbis egyre ke- | resettebbek a megyei népművészeti egyesület szakműheReneszánszát éli a kosárfonás. Kakas József megfon mindent. lyei. Tíz-tizenkét féle mesterséggel ismerkednek heti rendszerességgel a résztvevők. Ezt Kakas Józseftől tudom, aki éppen a Rippl-Rónai Múzeum épületébe igyekszik a maga vezényelte szakmai kurzusra. Pedagógusok, tanítók és óvónők egyaránt, a kézművesség iránt érdeklődő anyukák mind megtalálhatók a tanítványai között. És ő örömmel adja át a tudását. Amint egykor nyolc-kilenc éves gyermekként maga is így merült el édesapja segítségével a vesszőfonás rejtelmeiben. A somogyi alkotó Facebo- ok-oldalán megtalálom a különleges kiskocsit is, de megtalálom ugyanezt az Athe Sam - Itt vagyunk elnevezésű Roma Összművészeti Fesztivál képei között is. A Budapesti Gödör Klub hagyományos bemutatkozásán nagyszerű alkotók kínálnak lehetőséget a magyarságnak, benne több- ségnek-kisebbségnek egyaránt arra, hogy megtalálják egymásban az elgondolkod- tatót, a szépet, vagy éppen a nem szépet. Choli Daróczi József író-költőn, Szakcsi Lakatos Béla dzsessz-zongoristán és Snétberger Ferenc gitároson, Kakas József kosáfonón nem múlik a barátkozás a meseszerű valósággal. ■ Balassa T.
