Somogyi Hírlap, 2014. március (25. évfolyam, 53-75. szám)

2014-03-29 / 74. szám

2014. MÁRCIUS 29., SZOMBAT 5 MEGYEI KÖRKÉP kegyelet Mayer János katonaként érkezett Kaposvárra, évtizedekig nem kereshette Erdélyben élő családja, nemrég a Sopronba költözött unoka kezdte kutatni a nagyapját, aki a kórház liftaknájába esve hunyt el 70 ÉV UTÁN TALÁLTÁK MEG A PAPÁT Török Adél, az erdélyi Nagykárolyból érkezett édesapja, Török János és édesanyja először tesznek virágot a nagypapa Kaposváron megtalált sírjára Az erdélyi nagypapa eltűnt a második világháborúban. A nyomok Kaposvárra vezet­tek. Az unoka idén február 5-én kelt első levelével kezd­te el keresni. Végigkövettük, hogy ezután mi történt. Czene Attila Tisztelt Puskás Béla! Nagyapám sírjának és esetleges utána ma­radt emlékeknek a felkutatása érdekében keresem Önt. Az in­terneten keresgélve találtam rá a Somogy Temetkezési Kft. oldalá­ra. Nagyapám neve Mayer János volt, és 1945 március 3-án hunyt el a kaposvári kórházban, ahova mint katonát kórházi szolgának osztották be, és ott egy sajnálatos baleset következtében elhunyt. Az ő halála előtt pár hónappal született meg az én édesapám, akinek a születéséről nagyapám értesült, de sajnos sohasem ta­lálkozhattak. Halálának hírét a kórházban dolgozó kedvesnővé­rek írták meg Nagymamámnak. Valószínűleg a sajnálatos csalá­di helyzet (korai özvegység egy csecsemővel), a kornak megfele­lő szegénység és történelmi hely­zet miatt az ő sírjának a felkuta­tása a mai napig nem történt meg. Nagymamám egyedül ma­radt a gyerekkel, háború volt, a területet Romániához csatolták (Nagykároly, ma Cáréi), nehéz idők következtek. Nagymamám küzdött, megkeményedett, és be­lenyugodott, hogy a férje másutt van eltemetve, neki pedig nem áll módjában ezen változtatni. Két évvel később újra férjhez ment, és az új férj sem szorgal­mazta soha, hogy ez ügyben bár­mi történjék. Apámat felnevelte, de a közben két gyermekkel gya­rapodott családban nem ő volt a legfontosabb. Apámat 14 éves ko­rában más városba küldték inas­nak, és ezzel a nevelését befejez­ték. Apámban az ő édesapja ké­pe (ami homályos volt, keveset tudott róla, inkább tabu téma volt) mindig mint olyan élt, aki őt biztosan szerette volna, a halá­la napján mindig misét mondat érte, az egyetlen képet róla min­dig a szobája falán tartotta, és ha bánatos vagy gondja van, őt szó­lítja meg gondolatban. Én sokáig azt hittem, hogy ez így az ő lel­kében rendben van, ha nem is jó, de ebben vagyunk megnyugod­va. Amikor Karácsonyra hazalá­togattam (én Sopronban élek, a szüleim Nagykárolyban), ismét szóba került Apám édesapja. Ta­lán a hangulat volt nagyon meg­hitt, minden esetre az én Apám­nak, aki a spártai neveltetése mi­att mindig kemény és erős em­ber volt, a beszélgetés során elő­ször homályos lett a tekintete, majd zokogásban tört ki. Voltak nehéz időszakok az életünkben, de ekkora fájdalmat sohasem lát­tam Apám arcán. Egyértelművé vált: nagyon fáj neki, hogy soha­sem lehetett az Édesapja sírjánál, ez csak erősíti benne a megfosz- tottság érzését, és valami furcsa bűntudattal is párosul, amiért ő ezt hagyta. Előbb apám nevelő­apja, majd pár éve az édesanyja is elhunyt. Úgy érzem, végre be­gyógyíthatnánk egy máig vérző sebet, ha sikerülne megtalálni a nyughelyét, és esetleg további információkat róla, tárgyakat ve­le kapcsolatban. Ezért írok most, ebben kérem szépen az Ön segít­ségét. Édesapám nem tud erről a próbálkozásról, nem szeretném felzaklatni egy esetleges ku­darccal, de hatalmas öröm lenne mindannyiunknak, ha tisztele­tünket tehetnénk ott, ahol nyug­szik, és nézelődhetnénk ott, ahol Ő az utolsó napjait töltötte. Üdvözlettel, Török Adél Sopron Kedves Adél! Kis türelmet kérek még. Sok mindent kiderítettünk nagyapja halálával kapcsolat­ban, de egyelőre a sírt nem talál­juk Azt tudjuk, hogy a baleset idején már nem volt katona, mert az alakulata tovább vonult nyu­gat felé. Mivel a város szovjet megszállás alatt volt ezért indo­kolt volt a katona múltat elhall­gatni, s őt kórházi szolgaként megnevezni. Ha kiderült volna, hogy katona akkor hadifogoly táborba vitték volna. Ha további adatokat derítünk ki ismét jelen­kezem. Üdvözlettel: Puskás Béla Kedves Béla! Köszönöm, hogy foglalkoznak a kérdéssel. Meg­lep amit ír, őszintén szólva ke­veset tudok a korról, az akko­ri események részleteiről és azok hátteréről, következmé­nyeiről. Például nem tudom, hogyan maradhatott Nagy­apám Kaposváron, ha az ala­kulata tovább ment. Vajon mi­ért éppen kórházi szolgaként dolgozott? Vajon miért nem ment haza, ha már nem volt ka­tona? A nagyapám emlékével úgy nőttem fel, mint egy nagy kérdőjellel, akit tisztelünk. Ha apám néha szóba hozta, legin­kább „vajon”, „azt mondják”, „állítólag” kezdetű mondatok­ban tette. Azt mondják, akik ismerték, hogy jó ember volt. Nyilván az a pár ember, aki­vel ő találkozhatott a Nagy­apámat egykor ismerők közül, nem is mondhatott mást az ap­járól érdeklődő árvának. Min­den információért hálás va­gyok, amit ki tudnak deríteni. Nem tudom, mennyire pozitív vagy negatív kép fog kialakul­ni Nagyapámról - bízom ben­ne, hogy lesz olyan is, aminek Apám örülhet, elmondhatom neki. Köszönettel, Török Adél Kedves Adél! Megtaláltuk nagy­apja sírját. Megvan az épület is ahol meghalt. Értem és megér­tem a kérdéseit. Igyekszem majd minden kérdésére, kételyére vá­laszt adni. Puskás Béla Kedves Béla! Ez hatalmas hír! Azt előre is, és külön köszönöm, hogy segít megértenem a dolgo­kat. Ez valóban nem könnyű, több okból. Egyrészt az időbe­li távolság miatt. Másrészt mert én a határ túloldalán nőttem fel, ahol a történelem ismertetése korlátozott és eléggé egyirányú volt. Én és a kortársaim igyekez­tünk többet megtudni, de nyil­ván elsősorban arra vonatkozó­lag, ami minket nagyon közvet­lenül érintett, pl. Trianon. Ez sem volt könnyű. Most azonban a sze­mélyes érintettség miatt hirtelen érdekessé válnak egy kor esemé­nyei, azok kisebb részletei is. Jó lenne többet tudni a sírról is: mi­lyen állapotban van? Vannak-e mások is oda temetve? Üdvözlet­tel, Török Adél Kedves Adél! Máyer János teme­tésére 1945 április 6-án került sora kaposvári Keleti temetőben. Sírhely adatai: III. szakasz 10. sor 8 sír. Mivel a sírhely megvál­tására törvényes határidőn belül (25 év) nem került sor, a marad­ványokat mélyebbre ásták és 1976-ban majd 1995-ben ráteme- tés történt. Mivel az új rátemetés- nél a poriadási idő (25 év) még nem járt le ezért a Máyer János maradványaihoz egyenlőre nem férünk hozzá. Igaz, lehet egy megoldás, de ehhez megkell egyezni a rátemetett elhunytak hozzátartozóival. Ha megtudja oldani, hogy Kaposvárra jön szí­vesen látom egy beszélgetésre és természetesen a sírt is megmutat­juk. Üdv, Puskás Béla Kedves Béla! Azt már nem tu­dom megszervezni, hogy édes­apámat e hét végén elvigyem Kaposvárra, túl kevés az idő, és túl nagy a távolság, ahonnan ő jönne. Én viszont szívesen el­mennék. Megnézném a sírt, örülnék egy beszélgetésnek is. Én innen Sopronból könnyeb­ben mozdulok. Az lenne az el­képzelésem, hogy a sír mellől felhívnám a szüléimét, és on­nan mesélném el Édesapám­nak, hogy hol vagyok, mi a meglepetésem számára. Aztán talán a rá következő hétvégén ő is el tudna jönni. Azt még nem tudom, hogy akarna-e Apám a hamvakkal ennyi idő után vala­mit kezdeni. Jó lenne viszont vi­rágot elhelyezni, gyertyát gyúj­tani a sírnál. Török Adél És a család eljött... És A család eljött a március 15-ei hétvégén Kaposvárra. Puskás Béla, a Somogy Temet­kezési Kft. igazgatója kalauzol­ta végig Török Adélt és szüleit a városon, ahol az édesapa-nagy­papa Mayer János élete utolsó időszakát töltötte. A városi ün­nepségen kezdtek, aztán elláto­gattak a MÁV internátusba, ahol a végzetes baleset történt. Mayer János a portán teljesített szolgálatot, amikor egy sérült szovjet katonát hoztak be, s ő előreszaladt kinyitni az akkor meglévő lift (melynek ma már nyoma sincs) ajtaját, s beleesett az aknába... a keleti temetőben tett látoga­tás nagyon megrázó volt. A sí­ron nincs rajt Mayer János ne­ve, hanem egy másik családé. Virágot tettek rá, gyertyákat gyújtottak. Azt szeretnék majd elérni, hogy egy kis táblára kiír­hassák a nevét. a hősök templomában 1100 első és második világháborús hős neve van feltüntetve. Pus­kás Béla meglepetésként megbe­szélte Agg József préposttal, hogy a márványtáblába belevé- setik Mayer János nevét. A csa­lád ezt látva teljesen megren­dült. Ellátogattak a másnap reg­geli misére is. És majd gyakran visszajönnek... Már civilként keresték puskás Béla elárulta, hogy az elhalálozás március 3-i dátuma segített megoldani az ügyet. 1944. december 2-án foglalták el a szovjetek Kaposvárt, s nyílt várossá tették. (Á polgármester a Hősök templománál adta át a páncélautón érkező szovjet tisztnek a város kulcsát.)- kellett ehhez történelmi háttérismeret - mondta Puskás Béla ■- de ezt követően már nem a katonák, hanem a civilek nyilvántartásában kezdtük ke­resni Mayer Jánost. - Ha ugyanis kiderül róla, hogy ka­tona, akkor valószínűleg a szovjet katonák hadifogolyként elhurcolták volna. MIUTÁN ELHUNYT, először VülÓ- színűleg az internátus kertjében (ahol most sportpályák vannak) temették el a többi kórházban elhunyt személlyel együtt Mayer Jánost. A Keleti temető nyilván­tartásából az derült ki, hogy ott egy hónappal később, április 6-án temették újra. Mayer János egyetlen fényképe .1^........ A fellelt halotti anyakönyvi kivonat. E szerint 1945 március 3-án hunyt el Nevét felvésték a templomban Először a Béke poraikra című kötetet lapozzák föl Bús János- Szabó Péter: Béke poraikra című könyvét lapoz­zák föl legelőbb mindazok, akik eltűnt világháborús katonát ke­resnek! A sorozat első kötete a szovjet hadszíntéren, a második a Magyarország területén, a harmadik pedig a nyugaton el­esettek nevét tartalmazza. Ezen kívül jó információs bázis a www.haboruskeresoszolgalat.hu , illetve a www.hadisir.hu portál, utóbbi gazdája az egykori ka­posvári Kiss Balázs. A keresések folyamatosak, s lát­ványosan azóta szaporodtak meg, hogy az elesettek névsora felkerült az internetre. Nemrég egy család a fölgolyó másik felén fekvő Ausztráliából érkezett Kaposvárra a nagy­bátyja nyomát kutatva. A leg­frissebb ügy egy volt olasz hadi­fogoly felkutatása, nagyjából már tudják, hogy a Nyugati te­mető mely részében nyugodhat. Az oroszoknál egyszerűbb a ke­resés azt tekintve, hogy három részből áll a nevük, s emiatt gyakorlatilag nem lehetnek név­rokonok. Egyetlen esetben ta­pasztaltak mást: a megfejtés az volt, hogy miután meghalt az idősebb fiú, az újszülött öccs- nek kegyeletből ugyanazt a ne­vet adták. í .’ r /(>. y i.-'-''' '<< — A qj . Qelj^i -ícjyr s*.­.............­Ha lotti anyakönyvi kivonat. [ ' A í'TlMI t"'""14 k, u. 1 r»— * *»«*>' _____- Mrr.luu muli­: 'i * ^ /t /rl£(<TIt**- „ y. . :& É~u7.' ■f*(Ú *. -*>- ? . fa* ^ | s /.m w ______________:_^___J_ Ai .irJM oKiti MílWgM mag. I Utólag". btkgyrtKV ' j«gyt*Mk. AMiiiwk. j Kltf.mi.ok _ ~ IW«. «.«> ... j0y f-« /' anyakönyvi öerltlct halotti anvakOnvvtvti ■_ “r1.1, me*«gyuö / ** X'--' w*- u.~, r fnt* / t 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom