Somogyi Hírlap, 2014. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

2014-01-12 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 2. szám

2014. JANUÁR 12., VASÁRNAP SZTORI 5 Az amerikai showbiznisz még fényévekre van, de már egyre kevesebb oka van panaszkodni a hazai cirku­szosoknak: lassan újra meg­telhet a nézőtér. Vég Márton Ma és holnap még tart a 10. Bu­dapesti Nemzetközi Cirkusz­fesztivál, amelynek öt napja alatt csaknem 20 országból több mint 30 produkciót láthat a közönség a Fővárosi Nagy­cirkuszban. Most garantált a telt ház, pedig nem volt ez mindig így, ugyanis a kilenc­venes években elterjedt: a cir­kusz avitt és unalmas, így szép lassan elmaradoztak a nézők. Találtak a nézők jobb szórako­zást, a cirkusz nem tudott ver­senyezni a látványsportokkal vagy a mozival, egyre keveseb­ben nevettek azon, ha a bohóc elesik a saját lábában. „A hetvenes, nyolcvanas évek volt a kimagasló időszak. A nagy állami vállalatokból, szakszervezeti szervezéssel buszokkal hozták a munkáso­kat és a családjukat. Mondani sem kell, hogy ezt a közönsé­get a rendszerváltással elveszí­tettük” - mondta lapunknak Kriza Zsigmond. A Magyar Cir­kusz és Varieté Nonprofit Kft. (MACIVA) igazgatója szerint a bohóc, a zsonglőr, a légtornász, az állatidomár ma is a fősze­replői a műsornak, de mindezt már nem lehetne eladni pél­dául a modern fény- és hang- rendszerek használata nélkül. A cirkuszi effektvilág már a XXI. század showbizniszének csúcsát jelenti világszerte. Las Vegas leghíresebb show-já- nak számító Cirque du Soleil műsora gyakorlatilag elkép­zelhetetlen lenne látványos fényeffektusok és zene nélkül. Nem véletlen, hogy a jegyeket gyakorlatilag hónapokkal az előadás előtt meg kell rendel­ni, pedig nem olcsó mulatság­ról van szó: a legolcsóbb jegy is 130 dollárba, vagyis közel 30 ezer forintba kerül. Csalódni azonban ritkán szokott a néző, ugyanis a pénzéért olyan pro­dukciót kap, amely egyesíti az akrobatika, a tánc és a színház legjavát. Folyamatos a telt ház, pedig hetente tíz előadást tarta­nálunk is akad, a csaknem 100 éves múltra visszatekintő Eötvös Cirkusz például Bala- tonfüreden, a Magyar Nemze­ti Cirkusz pedig Balatonlellén székel. A szezon általában már­ciustól októberig tart, egy tele­pülésen ritkán maradnak egy hétnél tovább, nyáron pedig kizárólag a Balaton környékén maradnak. A Magyar Nemze­ti Cirkusz tavaly Kaposváron kezdte a turnét és Vácon zárta, de közben a Dunántúl szinte valamennyi megyeszékhelyén jártak. Az ifjabb Richter József vezette társulat is mindent be­dob a szórakoztatás érdekében: a közönség kedvence minden bizonnyal Szandra, az indiai elefánt, valamint a fehér orosz­lánok voltak. A cirkuszfamília korábban elefánt és lovas ak­robatikus egyedi produkciókat hozott létre, amik később világ­számok lettek. A hazai underground cirku­szi élet szereplői pedig többnyi­re a Trafóban lépnek fel. A ha­zai művészekből álló Freak Fu- sion Cabaret például céljaként tűzte ki, hogy a zene és a cir­kusz fúzióját hozza létre, vagy­is összevonja a cirkusz, a zene, a vizuális- és más mozgásmű­vészeteket. A közelmúltban pe­dig Compaigne XY látványos előadásában 17 akrobata lépett színpadra. Az előadás artistái között francia, spanyol, német és izlandi művészek is voltak, akik Európa különböző neves cirkusziskoláiban tanultak. Kellékük csupán egy fatuskó és egy billenőhinta, mindkettőt arra használták, hogy minél messzebbre jussanak a földtől. Az egyik orosz társulat produkciója a Fővárosi Nagycirkusz színpadán. Manapság a cirkusz ötvözi az akrobatika, a tánc és a színház legjavát nak 1800 néző előtt. Veszélyes műfajból sincs hiány, tavaly nyáron az élő műsor közben halt meg a Cirque du Soleil egyik artistája, miután kicsú­szott a biztosítókötélből, és 15 métert zuhant. Az amerikai szinttől termé­szetesen nagyon messze van a magyar cirkusz, de mostaná­ban kevesebb az ok a panasz­kodásra. „Tavaly már 250 ezer­nél is több nézőnk volt, idén pe­dig már a 300 ezer a cél. Több nézőnk van, mint a Nemzeti Színháznak. Míg 2011 októbe­rében előadásonként 400 fő kö­rül stagnált az éves átlag néző­szám, idén év végére a Fővárosi Nagycirkusz stabil 800-1000 fős átlagos éves látogatottság­gal büszkélkedhet" - mondta Kriza Zsigmond. Két-három éve még volt olyan délutáni elő­adás, ahol alig száz fizető néző volt. Hétköznap többnyire isko­lás csoportok töltik meg a néző­teret, akik természetesen főleg az állatos műsorokat kedvelik, hét végén azonban már inkább a felnőttek vannak többségben. Egy négytagú család már 7 ezer forintért élvezheti a mint­egy 2 órás műsort, ez például olcsóbb, mint a szomszédos ál­latkert. „Új aranykor jöhet el, a cir­kusz szép jövő előtt áll. Ren­geteg alternatív társulat jön létre, akik más rétegeket is meg tudnak szólítani, mint a klasszikus kőcirkuszok” - fo­galmazott Kriza Zsigmond. Érdekesség, hogy a régióban Budapesten kívül csak Buka­restben Van kőcirkusz, máshol kizárólag vándorcirkuszok lé­teznek. Utóbbi természetesen Oroszország: 70 cirkusz 11 millió nézővel. Különleges produkcióik bővelkednek ugrószámokban, de 140 fajta állattal is dolgoznak A világ egyik legnagyobb és legrégebbi cirkuszművészeti szervezete az Orosz Állami Cir­kuszvállalat, ők is képviseltetik magukat a budapesti cirkusz­fesztiválon. Velük szintén nem versenyezhetünk, hiszen 70 tár­sulatot fognak össze, ezek kö­zött 38 kőcirkusz található. A több mint 8 ezer alkalmazottjuk 702 produkcióban vesz részt. „A kilencvenes években ná­lunk is volt visszaesés, de 2012- ben 9,6 millió, tavaly pedig már 11 millió nézőnk volt. Idén pe­dig a 14 milliós nézőszám a cél, amit a cirkuszaink modernizá­lásával akarunk elérni” - mondta budapesti sajtótájékoz­tatóján Farzana Halilova fő­igazgató. A Roszgoszcirk irá­nyítja az Orosz Föderáció vala­mennyi cirkuszát, kivéve két moszkvait (Moszkvai Állami Nagycirkusz, Nyikulin Cirkusz), egy szentpétervárit és egy kaza- nyit. Az orosz cirkusz hagyomá­nyosan erős az ugrószámok­ban, de 140 fajta állattal is dol­goznak. Halilova szerint Orosz­országban olcsó a jegy, mind­össze 300 rubel (1800forint), de rengeteg ingyenes, jótékony fellépésük is van, mert gazda­sági, politikai szempontok mel­lett a cirkusznak szociális fel­adata is van. „előadásaink különlegessége a két egymást követő triplaszal- tón alapuló mutatvány, amelyet még soha egyetlen társulat sem hajtott végre sehol a világon. Az orosz cirkusz tapasztalatait világszerte elismerik, és számos országban ennek felhasználá­sával fejlesztik saját cirkusz­iparágukat” - mondta a főigaz­gató. a roszgoszcirk számos művé­sze olyan külföldi társulatoknál dolgozik, mint az amerikai Ringling Brothers and Barnum and Bailey Circus vagy a kana­dai Cirque Du Soleil.. Vagyoni helyzete azonban még nem a legstabilabb, hiszen 2012-ben még 90 millió rubeles veszteség­gel zártak, pedig csaknem 6 ezer előadásuk volt. A Szovjet­unióban valamennyi cirkusz állami tulajdonban volt (az álla­mosítást Lenin 1919-ben rendel­te el), működtetésükért az 1957- ben alapított Szojuzgocirk felelt. Nem éppen veszélytelen pillanat Az ingyenmunka öröme gyerekkorom­ban, a szocia­lista gazdaság rados virág időszakában azt tanították nekünk, az embert a munka teszi emberré, mert azzal te­remti naponta újra önmagát. Mégpedig egzisztenciális érte­lemben, amiben persze benne volt az anyagi szempont, azaz a munkáért kapott fizetség. De ez akkor elhanyagolhatónak számított, hiszen mindenki többé-kevésbé ugyanakkora összeget talált hó végén a borí­tékban. A pénz tehát nem volt mérvadó, az igazi nyereség a szellemiekben rejlett. az iskolában fel is vésették velünk a József Attila-idézetet: „dolgozni csak pontosan, szé­pen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.” Tehát munka közben ne az érte ka­pott pénz lebegjen a szemünk előtt, hanem hogy milyen klasszul húzzuk az igát. természetesen ez hatalmas csúsztatás, a költő gondolatá­nak elferdítése, hiszen a fenti sorok elől lefelejtették az előz­ményt: „Ne légy szeles! Bár munkádon más keres...” Azaz a verset a fájdalom szülte, amit akkor érez az ember, ha bár­hogy húzza az igát, munkája gyümölcsét mások nyúlják le. így valamilyen értelemben képtelen magát újjáteremteni, azaz nem jut pénze kajára, ci­pőre, ruhára, üdülésre. aztán jött a rendszerváltás és a vadkapitalizmus, amely azt sugallta, át kell programoz­nunk az agyunkat. A munka önmagában smafu lett, értékét nem önmaga, hanem éppen a korábban cikis pénzösszeg határozta meg, amit cseré­be kapunk. A megváltozott korszellem szerint kötözni való bolondnak számított, aki szimplán szeret dolgozni, és fittyet hány az anyagiaknak. A jelszó: annyit dolgozz, ameny- nyit fizetnek neked, mert ha sok munkával keveset keresel, akkor egy lúzer vagy. Viszont minél kevesebb munkával mi­nél többet harácsolsz össze, annál jobb fej leszel. A sztaha­novista szövőnők elit csapatát felváltotta az biliárdszalon-tu­lajdonosok paradicsoma. most, a gazdasági válság ötö­dik évére ismét kialakulóban van egy új trend: az ingyen­munka kecsegtető világa. Dolgozz, de ne pénzért! Na, nem azt jelenti ez, hogy vissza­tértünk volna a szocializmus eszméihez és gyakorlatához. Hiszen akkoriban mindenki kapott pénzt a munkájáért; nem sokat, de ahhoz elegendőt, hogy ne legyen gond, miből törleszti a rezsit vagy vesz a gyereknek új cipőt. Nem mint­ha visszasírnám azokat az időket - csak az összehasonlí­tás kedvéért emlegetem őket, hogy jól látszódjék a jelenlegi helyzet faramuci mivolta. történt ugyanis, hogy egy étterem meghirdette a ren­dezvénytermét zenekarok számára. Teljes felszerelést biztosítanak, írták, a fellépési lehetőségnek semmi akadá­lya. Szeretettel várnak minden muzsikust az általuk szerve­zett eseményekre: esküvőkre, érettségi találkozókra, ban­kettekre. Fizetni ugyan nem tudnak a produkcióért, de itt a fantasztikus lehetőség, hogy a zenészek bemutatkozhassa­nak, azaz megismertethessék magukat az étterem vendé­geivel. egy banda, amely belebotlott a hirdetésbe, rövid úton vála­szolt a szemfüles vendéglős­nek. Nekik is van egy csodás rendezvénytermük, írták, ahol rendszeresen fellépnek. Szeretettel várják az érdek­lődőket, mindössze egy bibi van: kajával és piával nem szolgálhatnak. Márpedig egy többórás koncerten, ahol az asztalok mellett az emberek elgyönyörködhetnek a zenekar játékában, nem árt, ha akad némi harapnivaló, legurítandó sör, üdítő, koktél. így hát szí­vesen fogadják az éttermet a kínálatával együtt. Fizetni saj­nos nem tudnak érte, de a ven­déglátóipar gyöngyszemének náluk lehetősége van rá, hogy megismertethesse önmagát a közönséggel. Hozzák tehát nyugodtan azt a kis enni-inni- valót ingyen. Új korszakba lépett a modem cirkusz porond Az alternatív és a klasszikus társulatok jól megférnek egymás mellett, egyre több a néző

Next

/
Oldalképek
Tartalom