Somogyi Hírlap, 2013. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
2013-09-14 / 215. szám
4 MEGYEI KORKÉP 2013. SZEPTEMBER 14., SZOMBAT Földalatti mozgalom a megélhetésért kincskeresők Feltáratlansága miatt Somogy jó terep a fémdetektoros szerencsevadászoknak Akadnak, akik hobbiból, mások a megélhetésért, de a bennfentesek szerint - főként a mind nehezebb megélhetés miatt - egyre többen próbálnak szerencsét, s kutatják fémkereső detektorokkal a földeket, noha a többség tudja, a kincskeresés idehaza nem teljesen legális. Vas András A törvény szerint régészeti célú, műszeres régészeti lelet és lelőhely felderítése csak a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal engedélyével végezhető, és ilyen engedélyt csak státusban lévő régész kaphat. A szándék szempontjából tehát csak a régészet tárgykörénél fiatalabb emlékek kutatása megengedett. A jogszabály alapján régészeti leletnek tekintendő az emberi tevékenység bármely, 1711. előtt a földbe, a föld felszínére, vízbe vagy barlangba került tárgyi emléke. Az ennél fiatalabb korú emlékek tehát papíron szabadon kutathatók. Az adott területek tulajdonosai viszont nem szívesen látják földjeiken az önjelölt kincsvadászokat. Gyakran előfordul, hogy rájuk hívják a rendőröket, akik adott esetben lopásként is értékelhetik a detektorozást.- Pedig papíron öt nap a leadási határidő - állítja egy neve elhallgatását kérő kincskereső, akivel megállapodunk, a cikkben Zoliként szerepel majd. - Somogy elvileg jó helynek számít, hisz régészeti szempontból még sok a fehér folt. Húsz éve még remekül meg lehetett élni detektorozásból, mára viszont jócskán kiürültek a földek, ugyanis sokan szerencsét próbálnak. A kezdetek nincs is szükség komoly tőkére, egy alapgépet akár 20-25 ezer forintért is meg lehet vásárolni. A profik persze többszázezres, gyakran milliós detektorokkal - C-Scope, Gold Max - járják a földeket, ám ezek a masinák nemcsak a vasat jelzik, de azt is megmutatják, milyen tárgy rejtőzik a mélyben. Illetve relatív mélyben, hiszen a detektorok nagyjából 25-30 centire „látnak” le, a mélydetektorok pedig ugyan egy méterig, ám ezek a kisebb leleteket nem érzékelik: egy pénzérmét nem vesznek észre, csak egy edénynyit.- Az ilyen találat persze ritka - jegyzi meg Zoli -, pletykálnak ugyan mindenféle szenzációs találatról, aranypénzekről, de a valóságtartalma ezeknek a leleteknek megkérdőjelezhető. A kincsvadászok ugyanis nem szívesen osztják meg még egymással sem tapasztalataikat, még kedvelt helyeiket sem. Az egyik legkomolyabb lelet idehaza állítólag egy cserépnyi, úgy nagyjából nyolcezer darab római pénzérme volt, melyet nem is adtak le szerencsés megtalálói - más kérdés, hogy amikor értékesíteni akarták, lebuktak, s börtönbe kerültek... Zolit ez a veszély nem fenyegeti, hiszen Somogy megye hadtörténelme érdekli, s háborús lövészárkokat és környéküket látogatja előszeretettel. Véletlenül csöppent a kincskeresők világába, favágás után egyszer egy szántásban indult hazafelé, s vett észre néhány törött edénydarabot a barázdák között.- Nem voltam túl acélos történelemből, így nem tudtam, mik ezek - meséli. - Bevittem a múzeumba a régészeknek, ők beazonosították, s ekkor derült ki az is, az ilyen szórványleletek őket nem is érdeklik. így aztán ezeket kezdtem el keresni. A jó hely kiválasztásának nincsenek szabályai. Régi újságcikkek, a környékbeli öregek elmondásai azonban kiváló támpontot adhatnak, akár az internetes böngészés. A szántóföldek, patakpartok, vízközeli helyek számítanak reálisabb lelőhelynek, az erdők kevésbé, hiszen ott alig forog a föld, s így nem kerülhetnek felszín közeibe rég eltemetett emlékek, maradványok. Melyeket tehát a törvényben meghatározott módon le kellene adni, ennek ellenére a többség a saját hasznát keresi.- Internetes oldalakon, vagy a zsibvásárokon, ócskapiacokon gyakran látni régi kardot, fejszét, pénzérméket - mondja Eles szem és jó adag szerencse kell a kincsvadászathoz, ám az értékes leleteket le kell adni Kipucolták a Balatont a tűzszerészek... A kis víz kedvezett a kutatóknak A detektoros kincskeresés a tengerpartokon régóta ismert, a magyar tengernél pedig a hollandok és a németek kezdték el évtizedekkel ezelőtt. A babócsai Kalányos István 2008-ban egy ismerőse hatására kezdett bele. Fémkeresőt vett, éjszakánként 6-8 órákat töltött a vízben elveszett értékekre vadászva. Azt mondja, azóta is ez az egyik legkedvesebb hobbija. a detektor ára már rég megtérült, de a haszon mellett a kutatás izgalma is vonz - mondta. - Most azonban egy-két évig pihen a detektor, mert nem érdemes a Balaton közelébe menni. Gyakorlatilag kipucolták: a rengeteg előkerült robbanószer miatt módszeresen átvizsgáltatták a medret a hatóságok és - bár erről sok szó nem esik - a veszélyes tárgyak mellett az értékeseket is partra segítették. azt mondja, gyakran hívják őt és detektorát segíteni. - Például azok a szegedi vadászok is, akik elhagyták a babócsai erdőben a 20 milliós BMW terepjáró kulcsát. Szerencsére a fémdetektor megtalálta. Az a kecskeméti nászutas pár is engem hívott fel - sírva, amelyik Siófokon nyaralt és az asszonyka ujjáról a vízben lecsúszott az egyedi gyártású, drága gyűrű. Tíz perc alatt kihoztam a gyűrűt a Balatonból... Zoli. - Valahol persze érthető, hogy a kincskereső meg akarja találni a számítását, hiszen ha leadja a talált leletet, nem kap érte semmit. Nyugaton több országban fizetnek érte egy bizonyos százalékot, sőt, akadnak helyek, ahol az ember regisztrálja magát, kap egy igazolványt, s legálisan kutathat. Nálunk viszont ha beviszel egy vödör római pénzt a múzeumba, megköszönik, s adnak róla egy elismervényt... Pedig ennél azért valóban több járhatna a kincskeresőknek, hiszen a detektorozás igencsak fárasztó munka. Hosszú órákon keresztül folyamatosan egy magasságban kell pásztázni a masinával, ha az ember relatíve biztosra akar menni. Zoli szerint teljesen persze semmit sem lehet átvizsgálni, egy középkori falu helyén például mindig a legnagyobb méretű dolgokat jelzi a kereső, s csak akkor a következőt, ha az előbbi már kikerült a földből. Emellett nem is mindig lehet kimenni a földekre. Nyáron a friss vetés miatt jobb nem összeveszni a gazdákkal, ősz elején a vadászok miatt nem árt óvatosnak lenni, télen pedig a fagyott földben nem lehet ásni a gyalogsági ásóval. Nem véletlen, hogy akiket nem a régiségek, hanem a kézzel fogható pénz érdekel, inkább egykori, lepusztult té- esz-telepekre indulnak, ahonnét rengeteg vasat vihetnek a MÉH-be. A balatoni strandokat pedig egyfajta fémkere- ső-maffia tartja kézben: a vendégek elveszített ékszereit kutatják embereik, akiket a főnökök a nap végén detektorokkal vizsgálnak át, nehogy megpróbálják átverni őket egy-egy lenyelt gyűrűvel...- Ott idegennek esélye sincsen kutatni - jegyzi meg Zoli -, simán ráhívják a rendőröket. Pedig alacsony vízállásnál, mint amilyen tavaly is volt, még a meder azon részeit is át lehetett vizsgálni, amit korábban évtizedekig nem. Nem véletlen, hogy a honvédség is nagy erőkkel kereste az aknákat, gránátokat. Utóbbiakhoz Zolinak is volt szerencséje, talált már bombát, taposó aknák, kézigránátot.- A bombától nem félek - mosolyodik el -, ha gáz van vele, már a robbanást sem hallja az ember. Az akna és a gránát viszont roncsol, tép, azaz fáj, s ha nem hal bele az ember, megnyomorodhat. Tavaly volt is erre példa: szerencsétlenek hazavitték, s megpróbálták szétszerelni őket. Ilyenkor aztán mindig felkapja a témát a sajtó, s jönnek a szakemberek, milyen veszélyes dolog is a kincskeresés, s milyen felelőtlenek, akik ezzel foglalkoznak. Pedig anno a móri gyilkosságnál használt fegyvereket ís erdőt járó detektorosok találták meg... A lovak állították lábra a tizenhét évesen lebénult sportolót terápia A ló élőlény, társ, akivel muszáj együttműködni, és természetesen folyton figyelni kell rá Az egyik ismert külföldi para- sportolónak egyik keze sincs meg, csak a lábával, szájával és a felsőteste mozgatásával irányítja a lovat. Bujdosó Stefi persze nem csak nemzetközi példát tud, nála lovagol öt éve az az ifjú hölgy, aki kosárlabdázott, 17 évesen azonban agyvérzést kapott és lebénult. Öt év telt el azóta és ma már - amellett, hogy leérettségizett és diplomázni is készül - segítséggel járni is tud és persze lovagol, mert a lovasterápia segítette a gyógyuláshoz. A balatonboglári lovas para- sportedző, lovas oktató Siófok-Törekiben foglalkozik a sérültek lovagoltatásával.- Ez a kosaras lány előtte nem lovagolt, a gyógyulása érdekében ült fel a lóra - így Bujdosó Stefi. - Mondhatni, hogy a lovak állították lábra, példájából egy egészséges ember is táplálkozhat. Bujdosó Stefi gyermekkorában is lovagolt, s az oktatói tanfolyamon, ahová beiratkozott, éppen négy sérült gyerek próbálkozott a lovaglással. - A lovasterápia egyik ága, a hipoterápia (gyógytorna a lovon) a mozgáskorlátozottak, a vele született, vagy szerzett sérüléssel küzdők számára hasznos. A központi idegrendszert vesszük célba, ez a terápia a leghatékonyabb Bujdosó Stefi és tanítványa Törekiben arra, hogy a járást „imitálja”. A gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna az értelmileg akadályozottaknak, hiperak- tívaknak, vagy akár az au- tistáknak segít. A ló egy élőlény, egy társ, akivel muszáj együttműködni, folyamatosan tartani vele a kapcsolatot és akitől azonnali visszajelzés is érkezik. Figyelemre van szükség a lovastól, fejleszti tehát a koncentrációt. Bujdosó Stefi, aki tagja a Magyar Lovasterápia Szövetség elnökségének, azt szeretné, ha az akadályozottakat is sikerülne „beintegrálni” a hazai lovas versenyekbe, mert ma még kevés a megméretési lehetőségük. Az említett egykori kosárlabdás hölgy két alkalommal volt már magyar bajnok paradíjlovaglásban. ■ F.I. HIRDETÉS ___________________________ sz eptemberben Siófok-Törekiben, Bujdosó Stefi szakmai irányításával, az Art-Öko Közhasznú Alapítvány szervezésében. Érdeklődni Bujdosó Sfefínél: 20/371-66-16.
