Somogyi Hírlap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
2013-08-13 / 188. szám
4 2013. AUGUSZTUS 13., KEDD MEGYEI KÖRKÉP Kiadástól mentesítenek a siófoki civilek kenyérünnep A siófoki szabadtéri színpad így üdültünk mi című kiállítása aligha tarthatna nyitva egész nyáron át a helyi civil szervezetek önzetlen segítsége nélkül. - A Nőklub, máskor pedig a Nők Együtt Egyesület tagjai, tizenöten-húszan, megjelennek egy-egy alkalommal és kitakarítják a létesítményt, ezen kívül a kiállításfelügyeletet is vállalták, utóbbiban a nyugdíjasegyesület is részt vesz - mondta lapunknak Györkös Marianna, a Kálmán Imre Kulturális Központ (KIKK) igazgatója. - De nem csak most, hanem a színházi évadban is segítenek: elvégzik a jegyek kezelését, ezáltal jelentős kiadásoktól mentesítik a kulturális központot . Pénteken kezdődik és keddig tart a KIKK szervezésében a Bor és Kenyér Ünnepe, ezen más egyéb siófoki egyesületek azt vállalták, hogy a „parkoltatásban” segítik a Városőrség munkáját. Györkös Marianna úgy véli: sokat aktivizálódtak a helyi civilek, annak is köszönhetően, hogy önkormányzati támogatást csak annak fejében kapnak, amennyiben együttműködnek a várossal, például az említett módokon. - Vagyis nem csak támogatást kémek, cserében adnak is valamit, a mi intézményünknek például nagyon sokat - szögezte le a KIKK-igazgató. ■ F. 1 Tanulmányi versenyt díjaztak Rinyaújlakon jutalom A rinyaújlaki önkormányzat tanulmányi versenyt írt ki négy kategóriában. A hétvégi falunapon jutalmaztak tizenkét általános, illetve középiskolába járó diákot. Ugyancsak pénzjutalomban részesült a csokonyavisontai intézmény két újlaki tanulója is, Tóth Viktória és Bicskei Balázs; mindkettőjüket a korábbi önkormányzati képviselő, Tóth Géza által életre hívott alapítvány kamataiból támogatták. A faluházban természetesen helyet adtak a helyi gyerekeknek, akik „A só” című mesét mutatták be a lelkes közönségnek. A szabadtéri színpadon a helyi és vidéki fellépőknek - a gyerekektől a nyugdíjasokig - biztosítottak mozgásteret. A szép éneklések-táncok, illetve látványos műsorszámok tapsra ragadtatták a vendégeket. ■ Gamos A. A csokonyvisontal Kistücskök A peronra feküdt kísérőn szállt fel tortúra Egy lábbal nem könnyű az utazás; vonatkerekek közé esett a mozgássérült A siófoki vasútállomás madártávlatból. Közelről már nem ilyen a idilli a kép, legalábbis a mozgáskorlátozott utas szemszögéből nézve Siófoki olvasónk mozgás- sérült, kerekes székkel közlekedő édesanyja Siófokról Miskolcra akart utazni vonattal, a barátnőjével. Fnai Imre Három nappal az utazás előtt a siófoki vasútállomáson informálódtak volna - elevenítette fel a siófoki hölgy a történteket. Siófokon nincs (!) információs pult, ezért a jegyvásárlók sorába kellett beállniuk, hogy információt kapjanak az utazás menetéről. Többször ki kellett állniuk a sorból, mert mögöttük már háborogtak az utasok, a pénztáros pedig azt mondta nekik, jöjjenek vissza másnap. Ekkor újabb két órányi várakozás következett a sorban, végül a forgalmistához küldte őket a pénztáros, ahova kerekesszékkel be se lehet jutni, mert az iroda nem akadálymentes. Végül mégis a pénztárostól kaptak infot, igaz, tévését. Azt mondta nekik: hét munkanappal az utazás előtt kell bejelentenie egy mozgássérültnek ha utazni akar, mert csak abban az esetben tudnak emelőt biztosítani, amivel a széket felteszik a vonatra, valamint két munkanappal utazás előtt kell szólni, hogy kíséretet kérnek a vágányok közötti peronra. De ők már két nap múlva utazni akartak. A forgalmista adott egy telefonszámot és magukra hagyta őket. Később tudták meg: egy nyomtatványt kitöltve a forgalmista kötelessége lett volna hogy bejelentse: emelőt kér egy utas. Eljött az utazás napja: a forgalmista, akinek át kellett volna kísérnie a kerekesszékes hölgyet és kísérőjét a vágányok között, sehol sem volt. Mivel nem akarták a véletlenre bízni hogy visz- szaér-e, kíséret nélkül mentek át a vágányok között. Vonatindulásra előkerült a forgalmista, aki nagyon leszidta ezért őket.- Segítséggel feltették a vonatra édesanyámat, mert emelő nem volt. A vonaton a kalauz megígérte, hogy segít majd a leszállásnál és intézkedik, hogy legyen valaki ott, aki átkíséri őket a vágányokon. Nos, maguknak kellett megoldani a leszállást; édesanyámnak az egyik lába hiányzik, egy lábbal próbált leugrálni, de az alsó lépcsőről a peron és a vonat közé esett a kerekekhez, mellkasig elsüllyedve. Az esés közben a karja fennakadt és megsérült. Ekkor nagy nehezen a kalauz kisegítette és ott hagyta a peronon. Csomagokkal, tolószékkel és sérült kézzel 33 lépcsőt ugrált egy lábon le- és fel Kelenfóldön, hogy elérje az átszállást. De ekkor már annyira félt, hogy kísérő barátnője inkább a peron és az alsó lépcső közötti résbe feküdt a földre, hogy a hátán keresztül feljuthasson a vonatra. A miskolci vonaton a kalauz azonnal telefont ragadott és odaszólt Miskolcra, hogy mire beér a vonat, legyen ott emelő és segítség. Miskolcon már emberhez méltóan tudott leszállni a vonatról és nem mászva, mint egy kutya. No és a visszaút: - Kimentem értük a vonathoz és gondoltam, szólok előre a forgalmistának: ha emelő nincs, akkor jöjjön és segítsen. A forgalmista helyén egy kalauz ült feltett lábakkal, ragozva. De ezúttal végül segítettek, majd bementünk újra hozzá, hogy megkérdezzük: az utazás napján ki volt szolgálatban, mert panaszt szeretnénk tenni. Azt mondta, semmi közünk hozzá és ha nem tetszik valami, akkor menjünk a pénztárhoz és kérjük a panaszkönyvet. Azt is kérdeztük, hol van a főnöke, mire azt felelte: honnan tudja, nem is érdekli. A saját nevét se árulta el. E beszélgetés úgy zajlott, hogy édesanyám a tolószékében ült kint, ő pedig feltett lábakkal, ragozva az irodában és kiabált ki, hogy anyukám is hallja. A kórházba vettük az irányt, látleletet vetettünk. Édesanyám csak a kezével tud kenyérkereső munkát végezni, amif a MÁV miatt egy ideig nem tudott megtenni. Lapunk tájékoztatást kért a vasúttársaságtól a július elején történtekről. Első e-mailjük- ben, július 10-én vizsgálatra hivatkozva időt értek, a július 19- i másodikban az utazás pontos adataira volt szükségük a beazonosításhoz. Azóta nem jelentkeztek. Horvát hagyományőrzők daloltak Potonyban cím A Dudás Ottó vezette po- tonyiak lettek a „Drávamen- te szakácsai” cím birtokosai a krumplival tálalt csülkös la- pocka-pörköltjükkel a tíz csa- ; patos főzőversenyen. Potonyban reggeltől estig több helyszínen zajlott a horvát nyári fesztivál. Á focipályán a helyiek kiszolgálták a labdarúgást szerető közönséget, barátságos meccsen győztek a felsőszent- mártoniak ellen. A hívő emberek a templomot töltötték meg a magyar-horvát nyelvű szentmisén. Este horvát népdaloktól, muzsikaszótól zengett a faluközpont. Méltán aratott sikert a felsőszentmártoni asszonykórus, a lakócsai Dráva és a barcsi Podravina együttes. ■ G. A. A helybéli Székely Virágot választották a balatonlelleiek borkirálynőjüknek borhét A helybéli Székely Virágot választotta a Kenéz István polgármester vezette zsűri a huszonegyedik Leilei Borhét borkirálynőjének vasárnap késő este. A három próbázónak a hagyományokhoz híven borbemutatásban, lopózásban és táncban kellett csillogtatnia tudását, a népes közönség pedig tapssal szavazott arról, hogy melyiküket találta a legjobbnak. A borhét lezárásaként még a tűzijáték előtt a szervező hegyközség vezetői az újdonsült borkirálynő segítségével verték csapra a borhét borát. Villáműző Szent Donátnak szentelik a balatonlelleiek a borünnepüket immár huszonegyedik esztendeje. Idén a Somogy bora verseny elismeréseit is a leilei színpadon adták át.- Hagyomány már, hogy erre a hétre több ezerrel megnő a városban tartózkodó turisták száma - mondta Kenéz István balatonlellei polgármester. - Jól fogyott a leilei bor, a helyi termelők örömére. ■ Fónai I. Kerékpároztak, futottak és vetélkedtek a lakécsaiak erőpróbák A horvát tájházra irányították a gyerekek és felnőttek figyelmét az erőpróbák alkalmával Előbb lábaikat-kezeiket, majd fejüket „tornáztatták” a gyerekek és felnőttek Lakócsán. A helyi horvát nemzetiségi ön- kormányzat kerékpár- és futóversenyt rendezett; a szervezők a horvát nemzetiségi tájház elől rajtoltatták el, s ugyanoda várták vissza a 12 tagú bringás mezőnyt. A két kilométert öt perc alatt letekerő Filó István győzött, Hajdú Zoltánnak be kellett érnie a műsodik hellyel, míg Darabos Róbertnek a har- j madikkal... A résztvevők közül nyolcán hatvan métert is futottak, elsőként ért a célba Árvái Martin, Orsós Krisztián és Darabos RóMegtornáztatták a lakócsai gyerekeket. A kerépkározásnak nagy sikere volt, de szellemi vetélkedőn is részt vettek bért előtt. A versengés a tájház udvarán folytatódott; ahol az ugrókötél Hajdú Zoltán, Óvári Nikolett és Bogdán József kezében „engedelmeskedett” legjobban. A versenyszámok első három helyezettjei díszes serleget vihettek haza. Az est zárásaként szellemi vetélkedőre hívták a gyerekeket, felnőttek bevonásával: ki tud többet a zsuptetejű talpas tájházról, illetve egykori lakójáról, Jelics Pál bocskorkészí- tőről? Az erőpróbák között és után jól esett a frissítő ital, a kalács, s a zsíros kenyér a jó hangulatú rendezvényen. ■ Gamos Adrienné * l
